DAVID M. ROHL SZEMÉLYISÉGE ÉS MUNKÁSSÁGA
A XIX. század közepéig, a század végéig, a T’náchban, a zsidó Bibliában rögzített tények, adatok, események és részben a személyek, a leírt és elbeszélt alakok nagy része, kétségbe vonhatatlan, többségükben az archeológiai leletek által igazolt, megerősített történelmi részleteknek számítottak. A XX. század elején változott a helyzet és egyre nagyobb számban jelentek meg a kétségek, mutatkozott meg a datálható archeológiai leletek és a T’náchban található adatok össze nem vethetősége és vonta le a tudósok név és szám szerint jelentős része a következtetést, mely szerint a Biblia, különösen az addig legszavahihetőbbnek tartott része, a Korai Próféták (N’vi’im Risonim) könyvei (J’hosuá, Bírák, Sámuel 1-2, és Királyok 1-2. könyvei) sem tekinthetők történelmi forrásműnek. Az ilyen vélekedés, sőt ítéletmondás olyannyira erősödött és szélesedett, hogy az addig legbizonyosabbnak, legéletszerűbbnek megrajzolt bibliai személyiségek, Dávid és Salamon királyok történelmi létét és uralkodását is kétségbe vonták, sőt Dávid városának, Jeruzsálemnek, ókori nagyváros-jellegét sem ismerték el. Dávid és Salamon elterjedt hírű és számon tartott építkezéseinek sem akadtak nyomára, illetve az addig feltárt és azonosított leleteket más korba, tehát más uralkodó személyéhez datálták. Izrael korai története és legjelentősebb évszázadai, személyiségei, műemlék-leletei teljesen kiestek a történelem rostáján. A világ kultúrájának ma is jelentős részét alkotó nép, a zsidó nép története, legfényesebb eseményei, történelmi hősei, szereplői a babilóniai fogság befejeződését megelőző korból semmivé váltak, legalább is az archeológiát, az archeológia elfogadott kronológiáját biztos alapnak tartó történészek számára. A bibliai híradásokat, addig a krónikaírók feljegyzéseinek tartott szövegeket, puszta mesének, vallásos legendának vélték.
A Tnáchban leírt események, földrajzi, vagy történelmi objektumok többségéhez megfelelő számú archeológiai bizonyító anyagot, olyan leleteket találtak, amelyek közvetlen módón megerősítik a Tnáchban megőrződött leírást, igazolják az ott található híradást. E leletek többsége, írásos dokumentumok, tárgyleletek és műalkotások megerősítik a moabitákra, a kánaánitákra, a perzsákra, az asszírokra, a babilóniakra vonatkozó bibliai leírások között található adatokat. Ez nem meglepő, minthogy jelentős és figyelemre méltó kölcsönhatás, egymással való kapcsolat, kölcsönös esemény létezett e szomszédos államok között. Ezek a leletek a bibliai feljegyzéseket kellőképpen igazolják, ezzel szemben az izraeli egyesített monarchia idejéből, Saul, Dávid és Salamon királyok uralkodásának korszakából és még régebbről, de történelmi időkből, vagyis a bírák, Mózes és Jhósuá, vagy az ősatyák korát és személyét illetően és egyáltalán ezek létét szinte egyetlen írásos, vagy tárgyi dokumentum, ilyen jellegű lelet nem bizonyítja. Ez a megállapítás győzött meg sok tudóst, közöttük a koppenhágai egyetem professzorát, Thomas L. Thompsont, aki 1992-ben így nyilatkozott Ha azon töprengünk, hogy milyen könnyen kétségbe vonhatjuk nemcsak Dávidnak és Salamonnak a történetiségét, hanem az eseményekét is, amelyek Hizkijá i.e. VIII. sz.) és Josijá i. e. VII. sz.) uralkodása alatt történtek…a tulajdonképpeni lényegét bármely történeti kutatási témának, amely megkísérli az i. e.-i késői II. évezred, vagy az i. e-i korai I. évezred történetét megírni a korabeli Izraelben, a bibliai és Biblián kívüli források közvetlen egybevetése alapján…nemcsak kétségesnek, hanem bizonyos esetekben nevetségesnek tűnne.
És akkor jött egy régész, egy ókortörténész, aki újra, a XIX. század régészeihez hasonlóan, Bibliával, mint biztos forrással a kezében, kereste meg és találta meg a lelőhelyeket, ugyanazokat és ugyanott, amelyekről a kezében tartott Könyvek Könyve szólt és ahol leírta azok lelőhelyét.
David M. Rohlnak, a Nagy Britanniában élő és ott dolgozó egyiptológusnak és az ősi Közel-Kelet tudósának, általában véve, az ókori történelem nagy szakértőjének érdeklődése Egyiptom, és bátran mondhatjuk, hogy az egyiptológia iránt korán, már kilenc éves korában, egy Kairóban és a núbiai abu simbeli templomokban tett látogatásakor kezdődött, amikor az egykori uralkodó, Faruk király kerekes gőzhajóján, a Kased Kheir-ren utazott. Az ennek az élménynek nyomán kelt érdeklődés végigkísérte gyermek és ifjúkorát, meghatározta egyetemi éveit, s ma is irányítja tudományos gondolkodását és általában gondolatait.
Bár egész életének iránymutatója az egyiptológia volt és az ma is, – érvényesülésének első szikrái zenei téren, a könnyűzenében jelentkeztek. A zenei élet különböző területein dolgozott. Rock zenész volt, hangfelvételeket vezető mérnök, producer és díjnyertes TV-programok zeneszerzője. Ennek a tevékenységének során fogalmazódtak meg benne azok a gondolatok, amelyekkel a hagyományaihoz olyannyira ragaszkodó egyiptológiát felrázta tespedtségéből és bizonyos mértékben forradalmasította. Ekkor alakult ki gondolataiban a nevéhez és munkásságához kötődő új kronológia. Végül is ez az elgondolás vezetett az elhatározáshoz, hogy az egyiptológia tudományterülete lesz életében ezen túl az egyetlen ösvény, amelyet töretlenül követni fog.
1987-ben megkezdte tanulmányait, Egyiptom és az őstörténet, valamint az ókortörténet szakterületén Londonban, a University Collegeben. Diplomáját és tudományos fokozatát 1990-ben szerezte meg. Doktori disszertációját, amelynek témája Egyiptom Harmadik Átmeneti Korszaka kronológiájának felülvizsgálata, az 1990-es években védte meg.
David M. Rohl számára az ismertséget, a hírnevet, az ókori Egyiptom történetének tanulmányozásához és megismeréséhez javasolt új kronológiája hozta meg, amelyet alaposan illusztrálva és megindokolva lefektetett és kifejtett 1995-ben A Test of Time The Bible- from Myth to History címmel megjelent könyvében, amely magyarul Fáraók és királyok. A Biblia – a mítosztól a történelemig címen került az érdeklődő olvasók kezébe. Ez a könyv elmondja és megmagyarázza a nagyon közeli kapcsolatot az ókori Egyiptom története és a Tnáchban, a zsidó Bibliában ábrázolt események, az ott megörökített és megőrzött beszámolók között. Rohl úgy hiszi és meggyőzően bizonyítja, hogy Egyiptom hagyományos és a tudomány által elfogadott kronológiája sok ellentmondást mutat, különösen a Harmadik Átmeneti Korszak (XIX. Dinasztia vége – XXV. Dinasztia) esetében. Rohl szerint a kronológiákat használhatatlanná teszik a hiányos és pontatlan adatok. Rohl tanulmányozta a szomszédos területek korabeli történetét és kultúráját és összevetette történeti adataikat az Egyiptomról készült feljegyzéseivel. Az így nyert következtetéseket kutatásaiban, kutatási eredményeiben és az ezeken alapuló elméleteiben felhasználja.
Az egyiptológiai kutatásait és tanulmányait kiegészítette a héber Írások tanulmányozásával, amit egy újabb összevetés alapjának tekint. Végül is megállapította, hogy a Harmadik Átmeneti Korszakot túl hosszúra becsülték és legalább 141 esztendővel meg kell rövidíteni. Az így nyert ismeretek annak igazolásához vezettek, hogy a Tnáchban, Bibliánkban olvasható számos esemény és ott megismert személyiség a valóság, a történelem része.
A tudományosan követett bibliai kronológia a széles körben elfogadott Edwyn Edmund) A Thiele Chronology of the Hebrew Kings. Grand Rapids. Mich. 1979, Zondervan.) és ugyancsak őtőle The mysterious numbers of the Hebrew kings. Grand Rapids, 1983, Zondervan.) kézikönyveken alapul
Az egyiptomi kronológia részben azokra a leletekre épül, amelyeket az ókori Egyiptom helyszínein végzett ásatások során hoztak felszínre. Ezek a leletek feliratos táblákat és ilyen szobrokat, valamint cserépedény töredékeket, temetkezési maradványokat és különféle hordozón található hieroglifa-feliratokat tartalmaznak. Ugyancsak nagyon értékesek a kronológia meghatározásában a korai történetírók művei, akik gyakran korabeli, vagy régebbi feljegyzéseket használtak műveik írásakor, amelyek ma már nem elérhetőek. Minthogy Egyiptom régészeti leletei sokkal számosabbak és jellegük szerint többfélék, mint bármely más korabeli civilizációé, ezért az egyiptomi kronológiát használják olyan alapként, amelyen a szomszédos népek civilizációinak archeológiai kormeghatározása és kronológiája épül.
A minket érdeklő tematikus, vagy korszak szerinti felosztás a következő:
I. Egyiptom történelme és kronológiája
II. Izrael történelme és kronológiája
III. Archeológiai korok
Ezeket a témaegységeket, mint felosztható korszakokat, összevetettük, hogy egy egységesített egész részét alkossák. Az általunk ismert ókori világ közmegegyezésen alapuló, a szakemberek által közösen elfogadott időbeosztásának tekintjük. Az okból, hogy egybe foglaljuk a tudást, az ismereteket, amelyeket a különböző civilizációk tanulmányozása útján nyertünk, és így összeállhasson egy teljes, minden területre kiterjedő időfelosztás, szükségünk van biztosnak tekinthető, közös dátumokra, amelyek arra használhatók, hogy összekötő láncszemet alkossanak két, vagy több civilizáció ismert eseményei között. Erre jó példák pl. a házassági szerződések két király között.
Három alapvető, egymásba kapcsolódó láncszeme volt a XIX. századi egyiptológusoknak, amelyekkel összhangba kívánták hozni az izraeli és az egyiptomi történelmet.
1. Théba kirablása i. e. 664-ben, Assur-bán-apli (i. e. 668-627) asszír király által, mintegy büntetésként ez Egyiptomban uralkodott, XXV. dinasztiához tartozó Taharka fáraó vezette forradalom, az Asszíria ellenes felkelés miatt. Asszír, babilóniai, egyiptomi és egyéb források állítják ezt a nagyon biztos időpontot, amely alapján rögzíthető Egyiptom ezt követő története. Ez a dátum minden vita felett áll.
2. Sisák fáraó (akit feljegyzett az I Kir 14: 25-26 és II Krón 12: 2-9. mint aki meghódította Jeruzsálemet Rehoboám (Rechábeám), Juda királya, Salamon király fia uralkodása alatt) azonosítása a XXII. dinasztia I. Sosenk fáraójával.
3. II. Ramszesz (Nagy Ramszesz, a XIX. dinasztia uralkodója) azonosítása az izraeliták egyiptomi elnyomójával, rabszolgasorsba süllyesztőjével.
Sisák/I.Sosenk uralkodásának abszolút dátumait a bibliai kronológiából számították ki, vagyis visszaszámlálással Rehoboám (Rechábeám), Salamon fiának és utódjának évszámaihoz. Ebből a dátumból II. Ramszesz uralkodásának időszakát úgy számították ki, hogy visszafelé számoltak a Ramszesz és I. Sosenk fáraók uralkodása között eltelt időben.
Rohl több tudományos társaság és szervezet tagja.
Régészeti-, archeológiai- és az új kronológiát ismertető témáiról TV-filmsorozatokat készít, amelyek Angliában és az Egyesült Államokban nagy sikert aratnak. A magyar video-üzletekben is kapható alkotása:
David M. Rohl művei, melyek magyar nyelven, a Gold Book kiadónál megjelentek
1. Legendás civilizációk
2.
3. Fáraók és királyok
4.
5. Az elveszett testamentum
6.
A magyar video-kereskedelemben és a videotékákban a következő David M. Rohl-mű áll az érdeklődők rendelkezésére
Fáraók és királyok. A Biblia nyomában. 1-2. rész. Produced and Directed by Timothy Copestake. Series Producer Belinda Giles. Discovery Channel Video.
IZRAEL ÓKORI TÖRTÉNETÉNEK ÚJRAFELFEDEZŐJE 2.
IMMANUEL VELIKOVSKY 1895-1979)
Az ezt megelőző lapokon és a .korábbi sorokban ismertettük David M. Rohl brit történész, archeológus és ismeretterjesztő archeológiai-történeti TV-filmek rendezője, Izrael királyság-kori évszázadainak kronológiai helyreigazítója, történelmi bizonyítója személyiségét és munkásságát. Szükségesnek tartottuk, hogy a továbbiakban bemutassuk Immanuel Velikovsky, Rohl professzor gondolkodásbeli elődjének, kronológia-elméletének ötletadója életét és munkásságát. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy Rohl professzor nem folytatója, hanem továbbfejlesztője, tudományos kimunkálója Immanuel Velikovsky ötleteinek és az így létrejött új elmélet sikerre vivője.
l.) Immanuel Velikovsky, a tudományos szempontból meglehetősen ellentmondásos szakembere az ókori Közel-Kelet kronológiájának, valamint a naprendszer történetének, 1895-ben született Vityebszkben, a mai Fehéroroszország területén, ismert, jó hírű zsidó családban. Elemi iskoláit szülővárosában, a középiskolai tanulmányait Moszkvában végezte, érettségi vizsgáit arany éremmel kitüntetve fejezte be. Orvosi diplomáját a moszkvai és a harkovi egyetemen folytatott tanulmányok után nyerte el, 1921-ben. Ez után Németországba ment, hogy ott szakosítsa megszerzett ismereteit. Egy évvel később, 1922-ben megalapította a Scripta Universitatis című folyóiratot, amely zsidó hozzájárulásként és részvételként kívánt megjelenni és jelen lenni a természettudományok és a bölcsészeti tudományok kutatása terén. A munkatársak között találjuk Albert Einstein és Harald Bohr személyét is. A folyóirat távolabbi célja volt, hogy előkészítse a körülményeket a jeruzsálemi Héber Egyetem létrehozatalához. A folyóiratot hathatósan támogatta Chaim Weizmann is.
1924-ben Velikovsky Erec Jiszráélbe ment, ahol letelepedett és orvosi gyakorlatot folytatott. 1928-ban megkezdte pszichiáteri átképzését és 1930-ban elsőként javasolta az epilepsziának agyhullámok vizsgálata útján való diagnosztizálását. 1933-ban Bécsbe ment, hogy ott Wilhelm Stekelnek, Siegmund Freud egyik kiemelkedő tanítványának irányításával pszichoanalízist tanuljon. Hazatérése után Izraelben ő volt az első gyakorló pszichoanalitikus. 1939-ben az Egyesült Államokba ment, hogy ott kutatásokat folytasson és Amerikában kristályosodott ki két nagy elmélete, amelyeknek első kivonatos ismertetése a Scripta Academica Hierosolymitana című folyóiratban jelent meg, amelyet 1939-től Velikovsky szerkesztett. 1.) Hyam Maccoby, In Encyclopaedia Judaica, Jeruzsálem, 1972. CD-ROM Ed.)
TÖRTÉNELMI ELMÉLETE
Válaszként és megoldásként arra az egyre erősödő véleményre, ami a Bibliával foglalkozó tudósokat és szakembereket leginkább foglalkoztatta, vagyis arra, hogy szinte teljesen hiányzik bármiféle egyezés a bibliai történetek, a bennük feljegyzésre került események és az egyiptomi történelem általánosan elfogadott kronológiája között. E megállapítás következtében Velikovsky kialakított a Közel-Kelet történelmével kapcsolatban egy Felülvizsgált Újraszámított) Kronológiát. Bírálta, kritikával illette a kor legfejlettebb, a mai tudományt megközelítő naptárrendszerén alapuló ún. Szóthisz-korszakot [2.) Az i. e. 3. évezred elején alakult ki Egyiptomban az ókori Kelet legtökéletesebb naptára. A 365 napos évet használta, melyet 12, egyenként 30 napos hónapra osztottak. Ehhez járult még öt kiegészítő nap, az Ozirisz-mítoszban szereplő istenek születésnapjai. Az év három – egyenként négy hónapos évszakból állt áradás, sarjadás, forróság. Kezdetben, a prehisztorikus időszakban talán a két Nilus-áradás között eltelt időszak szolgált az időszámítás alapjául. Ezeknél, a nem teljesen egyforma hosszúságú időközöknél, később szilárdabb támpontot nyújthatott a Szóthisz-csillag közvetlen napkelte előtti héliakus) felkelésének alapulvétele Mivel az előzőleg 70 napig láthatatlan csillag az áradás kezdetekor tűnt fel az égen hajnalban, az egyiptomiak tévesen okozati összefüggést láttak a két jelenség között. A Szóthisz-csillag megjelenése […] és az áradás kezdete jelentette számukra az év kezdetét.Kákosy László- Varga Edith Egy évezred a Nilus völgyében. Bp.1970. Gondolat. pp. 131-132.)] A Velikovsky által felállított elmélet azt hangoztatta, hogy a Szóthisz-korszakra alapozott általánosan elfogadott kronológia sok rendellenességet és ellentmondást tartalmaz. A részleteket tekintve, kritizálta a Sötét Kor 3.) elméletét, illetve fogalmát Görögországban és Kisázsiában, ami szerinte a kronológia hiányosságai miatt keletkezett. Röviddel i. e. 2500 után az […] imponáló államszervezetek és gazdasági rendszerek széthullottak. Egyiptom, Mezopotámia virágzó korszakait, amelyek élénk nyomokat hagytak a régészeti leletanyagban, sötét idők 3.) követték, amelyekből kevés épület, vagy felirat maradt ránk. […] Egyiptomban és Mezopotámiában […] hamarosan újra felbukkan […] s […] méghozzá az ősi barbárság egynémely bilincsétől megszabadultan, s olyannyira elmélyül, hogy az új társadalmi osztályok teljesebben élvezhetik hatását. Időközben az olyan újonnan városiasodott területeken, mint Asszíria, a civilizáció csíráinak még arra is volt idejük, hogy az eredeti vonalon fejlődjenek tovább. Gordon Childe, V. A civilizáció bölcsője. Bp. 1959. Gondolat. pp. 133-135.)
Megújított Felülvizsgált) Kronológiájában Velikovsky visszahelyezi az Egyiptomból történt Kivonulást Exodus) a hagyományos idejébe, i. e. 1450-be, a Középbirodalom, vagyis a Középső Királyság végére, röviddel a hükszósz invázió előtt. Az egyiptomi dátumokat, Velikovsky után, számottevően megrövidítettük, következésképpen Kréta, Mükéne és Ugarit esetében is. A Megújított Felülvizsgált) Kronológiát Velikovsky kidolgozta az Ages in Chaos From the Exodus to King Akhnaton 1952) négy kötetében, az Assyrian Conqest-ben 1978) a Ramses II and his Time-ban 1978), valamint a Peoples of the Sea-ben 1977). Velikovsky ugyancsak megírta és kiadta az Oedipus and Akhnaton 1960) című könyvet, amelyben Oedipust azonosítja Akhnatonnal.
AZ ASZTRONÓMIAI ELMÉLET
A mitológiai és történettudományi írások tanulmányozása, csakúgy, mint a geológiai és csillagászati megfontolások arra a következtetésre vezették Velikovskyt, hogy az egyiptomi csapások egy nagy globális természeti katasztrófa részei voltak. Ennek a katasztrófának az oka a majdnem-összeütközés a Föld és egy hatalmas üstökös között, amelyet végül is a Vénusz bolygóban azonosítottak. Ezt az elméletet leírja a Worlds in Collision 1950) és az Earth in Upheaval 1955) című könyvekben, valamint további kidolgozásuk megtalálható a Pensée című folyóiratban. Az 1970-es években világszerte nagy érdeklődés kísérte Velikovsky asztronómiai előrejelzéseinek esetleges bekövetkeztét, ami aprólékosan kidolgozott elméletén alapult, mely szerint a Vénusz bolygó felületi hőmérséklete túlzottan magas lesz, a nap pedig nagyon magas elektromos töltéssel fog rendelkezni. H. H. Hess, Lloyd Motz és más tudósok bizalmukról biztosították Velikovskyt ezekért a helyes előrejelzéseiért. Ugyancsak beigazolódott Velikovsky véleménye, mely szerint a Jupiter rádióhullámokat bocsát ki, valamint az, hogy létezik egy földi magnetoszféra, amely eléri a Hold pályáját, valamint létezik egy meredek thermális lejtő a Hold felszíne alatt.
Velikovsky nézetei, akár az ókori történelmet, akár az asztronómiát illetően, nagy érdeklődést és támogatottságot szereztek a tudósnak, de ugyanilyen nagyságú ellentábor vonultatta fel érveit vele szemben. Társaságokat és folyóiratokat alapítottak Amerikában és Nagy Britanniában elméleteinek és nézeteinek tanulmányozására és népszerűsítésére. Velikovsky ellentmondásos tudományos személyiségéről és tevékenységéről megállapíthatjuk, hogy hatalmas képzelőerővel megáldott elméleti szakember volt, aki pontos és széles körű tudással rendelkezett. Tudományos eredményei és ismeretterjesztő elméletei ma is széles körben hatnak.
Immanuel Velikovsky magyar nyelven megjelent műve
Velikovsky, Immanuel Ütköző világok. Bp. 2000, Novella Könyvkiadó.
MEGJEGYZÉS.
Az írásban előforduló utalások és a magyarázó jegyzetek a szövegben, a megfelelő szövegrésznél vannak és nem a lap alján, illetve a cikk végén.