Kezdőlap » Remény » 2002. 1. szám » Herczog László programja – Új fény

Herczog László programja – Új fény

Herczog Lászlót, az Ortodox Hitközség főtitkárát legalább 25 éve ismerem. A megszólítás – a név leírása nem helyes. Ugyanis megjelenésében – ahogyan aranykeretes szemüvegén keresztül az emberre néz -, jellegzetes mosolyában van valami kisfiús, ezért majdnem mindenki Herczog Lacinak nevezi. Jóllehet tudjuk, a magyarországi zsidóság egyik meghatározó személyisége ő, 600 brisz (cirkumcízió) fűződik a nevéhez, a Dessewffy utcai templom mindenese: előimádkozik, megőrizve a hagyományos dallamvilágot, Tórát olvas, az ima utáni és közötti tanulást vezeti, számos kezdeményezés elindításában vett és vesz részt. Előttünk nőtt fel a feladatokhoz, bontakozott ki egyénisége, ezért érzi a közösség magához oly közel. Szomorúak voltunk, mikor egészségügyi okokból rövid ideig passzivitásba vonult, annál nagyobb az öröm, hogy ismét aktív és új ötletekkel lép elő. Új fényt (héberül: Or Chadas) éleszt, és erre oda kell figyelnünk. Or Chadas a neve azon alapítványnak, amelynek élén Herczog Laci áll.

A bemutatkozás, a tervek ismertetése úgy kezdődött, hogy valamit már letett az asztalra, illetve elénk tárt. A Dessewffy utcai imahelyiség emeleti részében a női karzat mögött kialakítottak egy csinos kis helyiséget, amely azért is alkalmas oktatásra, mert semmilyen iskolai jelleg nincs benne. Ennek a zsinagógának vannak oktatási hagyományai, chéder is működött itt annak idején, a negyvenes években magam is jártam oda. Mielőtt a kezdeményezés élesztéséről beszélnénk, ismerjük meg közelebbről Herczog Laci életútját, amely nyitott könyv, mégis érdemes belelapozni, mert jellemző a korra, másrészt a családi indíttatásnak nagy a szerepe pályája alakulásában. Beszéljünk először tehát az ősökről.

A nagyapa Nagybörzsönyben volt vendégfogadó tulajdonos, kiváló vallási nevelésben részesült, valamelyik jeles jesívába járt. Házában sokan megfordultak, híres vendégei voltak, talán még Elijáhu próféta is járt nála. Úgy történt, hogy ismeretlen vendég érkezett a községbe. A vendéglős nagyapa szobájába vitte a vacsorát, amikor látta, hogy az utazó előtt ott a szédertál és a Hágádat olvassa. Kérdő tekintetére ő azt válaszolta, hogy ma pészach séni – második pészach – van, Ijjár hó 14 – Ugyanis a Tóra előírja, hogy aki annak idején valamilyen okból (utazás, betegség miatt) a pészachi áldozatot nem mutathatta be az ünnep alatt, egy hónap múltán pótolhatja mulasztását. Ma annyi maradt a hagyományból, hogy ilyenkor pászkát szoktak enni. Mivel a vendég a teljes szertartást megtartotta, a házigazda leült melléje és csatlakozott hozzá. Hajnalban valami meleg itallal akart kedveskedni az idegennek, benyitott a szobába, amelyet üresen talált. Nem értette, hiszen az előtérből ki sem mozdult, azon keresztül lehetett a házat elhagyni, mégis a vendégnek nyoma veszett. Még a csendőrparancsnok segítségét is kérte, aki a legényeivel átkutatta az erdőt, de lábnyomokat sem találtak … Örök rejtély, hogy ki lehetett a látogató. Talán csak nem … a Próféta?

Jeles érettségi

Egy másik tisztes vendég nevét mindnyájan ismerjük: Reich Koppéi főrabbi szeretett oda járni, élvezte a nagyapa társaságát, a falu nyugalmát, az erdő csendjét, amely pihenésre igen alkalmas volt. A család közelebbről megismerte a rabbi – legyen emléke áldott – egyéniségét, gondolatmenetét, amely Lacira, az unokára (szülői közvetítéssel) nagy hatással lett.

Az apa. Herczog Gyula a híres pozsonyi jesívát végezte, szmicháját – rabbi vizsgáját -Akiva Szajfer, a nagy dinasztia harmadik leszármazottja írta alá. A család tisztelete Chászám Szajfer és hagyománya iránt talán innen eredeztethető. Nagytudású ember volt, aki Újpesten élt, és a háború után kényszerből fakereskedéssel foglalkozott. A zsidó életbe bekapcsolódva az újpesti, akkor teljesen önálló ortodox hitközség titkári teendőit látta el. Kitűnő előimádkozónak ismerték. Ötvenhatban kopogtattak az ajtaján, Teichmann Jakab neológ rabbi állt az ajtóban, és áldását kérte; ma kell indulnia, külföldre távozik. A válaszfal leomlott, egy zsidó áldott meg egy zsidót, aki így könnyebb szívvel vágott a nehéz, ismeretlen útnak. Ez a momentum is élénk nyomot hagyott az unoka életében, azt sem felejtette el, hogy Újpestről indult útnak, itt ápolták szülői kezek. Minden, ami Újpesten történik – a labdarúgó csapatot is beleértve -, ma is érdekli.

Az unoka. Herczog László szerencsésnek mondható annyiban, hogy gyermekkorában indította be Jesíva kátánját, kis Jesíváját Benedikt Sándor (Z.L. – legyen emléke áldott) a Dob utca 35-ben. Ez a hatvanas évek elején bátor cselekedetnek számított. A Weisz házaspár, a sakter és felesége gondoskodott a gyerekekről, oktatásuk a már említett alapító mellett Steinberger, népszerű nevén Stea, valamint mások látták el. H.L. 1950-ben született, 9 éves lehetett, mikor a tanulásba bekapcsolódott, és folytatta is, míg az általános iskolát el nem végezte. Sok kiváló személyiség volt tanulótársa. Igen fontos ismereteket sajátítottak el. Hálával emlékszik vissza erre a korszakra. Ezután a zsidó gimnázium következett, 1968-ban érettségizett. Csak dicsérni tudja tanárait, elsősorban Zsoldos Jenő (Z.L.) igazgatót. Ez jó időszaka volt az iskolának. Huszonegyen érettségiztek. Később persze olyan periódus következett, amikor az iskolának körülbelül összesen ennyi hallgatója volt. Megjegyezzük, közben Lacinak 17 éves korában elhunyt az édesapja.

A színjeles érettségi bizonyítvány megszerzése után orvosi egyetemre jelentkezett. A felvételinél olyan kérdéseket tettek fel neki, hogy miért nem KISZ-tag? Talán azért, mert a zsidó gimnáziumban nem volt politikai alapszervezet. 18 pontot gyűjtött össze. Ennyi ponttal vettek fel embereket az egyetemre, őt azonban nem. Sem először, sem másodszor. Ekkor a Szabolcs utcai volt zsidó kórház kórbonctani osztályán helyezkedett el, hogy közel legyen az egészségügyi szakmához. Sok kiváló zsidó orvos dolgozott akkoriban az intézetben.

Amikor a harmadik felvételi után sem vették fel, feladta a további küzdelmet. Berkovics Miksa kolbászüzemében helyezkedett el. Az idős, köztiszteletben álló tulajdonos már nagybeteg volt, így az üzleti kiszolgálás mellett az üzemvezetés, az árubeszerzés, az áruelhelyezés is a feladata lett. Különösen Berkovics bácsi halála után, amikor Hanna néninek kellett segítenie…

Ezután a kóser baromfibolt lett a következő állomás a Kazinczy utcában néhány házzal arrébb a kolbászüzlettől. Mivel a baromfit vidéken vágták, az eladás mellett az árut Pestre kellett hozni, s a különböző boltokba, az elárusítóhelyekre kellett eljuttatni. Ezt a munkát korábban a sokgyermekes Löf-ler József látta el, aki mail, illetve mohéi is volt, de hirtelen külföldre távozott. Ekkor merült fel a gondolat, hogy Herczog László ez utóbbi területet is átvegye.

Találkozás Reichmannal

Az ortodox főrabbi, Majse Weisz foglalkozott még a cirkumcízióval, de idős, beteg ember lévén az utódlás kérdése reálisnak látszott. Többször elő is fordult, hogy egy Angliából érkező vendég-mail, Jiszroél Stern (Brudi) látta el e feladatot. A nagyon népszerű és csupaszív Brudi szívesen vállalta H.L. betanítását, aki kedvet is érzett a munkához. Részint azért, mert ez óriási micve. Másrészt e tevékenységben az orvosi előtanulmányait, régi késztetését kamatoztathatta.

Tanulása akadálya az útlevél volt. Egy 27 éves fiatalembernek akkoriban nagyon nehezen adtak útlevelet, mert „kiutazása közérdeket sért”. A hivatalos indoklás szerint … Szeifert Gézánénak, az M.I.O.K. főtitkárának és mások közbenjárásának köszönhetően mégis Londonba utazhatott. Brudi állta a szavát, betanította a fiatalembert, akinek diplomáját lord Jakobovics londoni főrabbi írta alá. Herczog Laci ezirányú tevékenysége átlépte az országhatárt. Szlovákiába, Romániába és máshová is hívták. Egyik alkalommal a mail tisztjére Herczog Lacit kérték fel, Majse Weiszt szándoknak hívták meg. A héber szó támaszt jelent, ő tartja a műtét alatt a gyermeket az ölében. Az idős rabbi így közelről láthatta ifjú kollegája munkáját, amellyel annyira elégedett volt, hogy átadva a funkciót, ő többet nem vállalt málenolást. Így tett korábban a sakter feladattal is. Letette a sakterkést, és többször nem vágott, minden energiáját a rabbinikusi teendőkre koncentrálta. Rendkívül tisztességes, nagyon lelkiismeretes ember volt. Egy házban lakott a másik ortodox rabbival, Schück Jenővel a Kertész utcában. Ez utóbbiról H.L. véleményt az, hogy méltó utóda volt a nagy magyar ortodox rabbiknak, ragyogóan forgatta a tollat, kitűnő tanulmányt írt az IMIT évkönyvébe í pozsonyi Szóferekről.

Schück főrabbi munkakörét, a hitközség (Síp u. 12.) Ortodox Hitéleti Osztálya vezetését Herczog Laci vette át. Feladata volt a tárgyi feltételek szavatolása, a pesti és vidéki templomok közösségi életének szervezése. Ezt követően a BIH szertartási osztályának vezetése következett, később a Dob utca 35-ben az ortodox tagozat főtitkára lett, lényegében közvetlen munkatársa a nagytekintélyű elnöknek, Fixler Hermannak. Templomát nem változtatta meg, maradt a Dessewffy utcában. Szakirányú tevékenysége többek között kiterjed az ortodox chevrára, a temetések intézésére is. A politikai légkör tisztulásával lehetőség nyílt 12 osztályos iskola létesítéséhez a visszakapott Wesselényi utcai épületben. A tárgyalásokon Dávid Moskovits oldalán az első perctől kezdve részt vett, mint aki a Cheszed Löávráhám Alapítványt képviselte.

Ó találta meg Albert Reichmannt, akivel Izraelben tárgyaltak a King Hotelben és fő finanszírozója lett a Wesselényi utcai intézménynek.

Az alapítványi iskola kuratóriumának elnöki tisztére Glatz Ferencet, a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi elnökét kérték fel, aki akkor miniszter volt, s egy ideig el is látta e megtisztelő teendők sorát. Glatz egy nívós, egységes iskola felállítását szorgalmazta, mivel hosszú távon azt látta életképesnek. Rony Lauder is jelentkezett alapítványával, hiszen máshol is léteznek vallásos Lauder iskolák, tehát az elképzelés reálisnak látszott, hogy két erős pilléren nyugodjon az alapítvány. A tárgyalások azonban nem bizonyultak sikeresnek, így külön utakon két alapítványi iskola jött létre.

Herczog László az egységes iskola híve volt, most azonban már nem bánja, hogy így történt, mert a különböző színárnyalatokból a választás is könnyebb lehet. Az indításnál igen jó erőket nyertek meg: Hajdú Pétert, a Tanárképző Főiskola egyik vezető tanárát igazgatónak, a sudártermetű Efraim Frisch-t a diákok számára vallási igazgatónak. A nagyon lelkes – sajnos már elhunyt — Mikes Katát iskolatitkárnak. Útnak indítottak egy akkor úttörőszámba menő kezdeményezést, az alapítványi iskolát.

Családi hagyomány

Ugyanebben az időtájban más mozgások is voltak. Negyvenfős Talmud-Tórát működtettek a Dob u. 35-ben lévő egykori iskolaépületben, amely szellemi elődje volt a Wesselényi utcai iskolának. A Dessewffy utcai imaház udvarában a kitűnő sliach-küldött, Alex vezetésével Bné Akiva ifjúsági szervezet működött. A Wesselényi utcai iskola sokszoros vezetőváltáson átesve, ezer gonddal küszködve, de ma is funkcionál, ősztől óvoda is üzemel az épületben, tehát óvodától az érettségiig terjed az oktatás skálája.

Herczog László látja a zsidóság mai gondjait, bár sok sikeres kezdeményezés jött létre az iskolarendszeren belül és azon kívül is, például az ORZSE Liturgiái Szakának rendkívüli a népszerűsége, azután ott van a Lubavicsi Jesíva, Zév Paskez kezdeményezése a Dob utcában, a Talmud-Tórák számos templomban, mind hatásos terápia, mégsem teljesen eredményes. Valami hiány mutatkozik. A zsinagógák minjen gondokkal küzdenek, igen sok azok száma, akiket nem sikerült megnyerni, megszólítani.

A Dessewffy utcai imaház egyik oszlopos tagja, Deblinger Edward és felesége, Lea asszony nagyapjának, Stuhl Ferenc emlékére alapítványt hozott létre. Herczog László kezdeményezésére „Új fény” lett a neve, mert 1910-ben a környék polgárai ezen a néven alapítványt hirdettek a zsinagóga és a benne működő Bikur Cholim betegápoló egylet fenntartása érdekében. Tudjuk, hogy 1870-ben a Nyugati Pályaudvar piros sapkás hordárai alapították a Dessewffy utcai imaházat. Valószínűleg a század elején szükséges volt a polgárok csatlakozása a templom és az egyesület további működése érdekében. Az alapítvány elnevezése tehát tradicionális, indítéka pedig, hogy minden jelenlegi fény – intézmény – pislákoljon, sőt lobogjon, gazdagodjon tovább, ha újabb fényforrás társul hozzájuk. A gondolat szerint a modern, vallásos embert igényei szerint kell megszólítani, ezért olyan előadássorozatot terveznek, amely minden nap más, rendkívül változatos, a 21. század gondolkodásának megfelelően. Színes választékot kínál például a Háláchá és az orvostudomány kapcsolata, vagy a komputer és más technikai eszközök ismerete. És ez a menü mindig változtatható! Nagyon fontos, hogy érzékenyen figyelik az érdeklődés alakulását. A tanári vagy inkább előadói karban kezdetben az ORZSE és a Wesselényi utcai iskola képviselői találhatók, de a sor nyilván bővül és változik. Nincs előítélet ortodoxok vagy neológok között, sem az előadókat, sem a hallgatókat illetően. Meg szeretnék alapítani a Mizrachi egyletet, mert a modern, vallásos zsidó emberhez ez áll legközelebb, esetleg felújítva azokat a hagyományokat, amelyet Grosberg Slomó pirché-je ápolt a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején, vagy amilyen Dávid Singer Aguda elképzelése. A későbbiekben ifjúsági klubot szeretnének létrehozni, a Bné Akiva mozgalom megújítására.

Két dolog lebeg Herczogh László szeme előtt. Mondottuk, családi hagyomány volt a felejthetetlen Reich Koppéi tanításainak a tisztelete. Nagyon kevesen tudják róla, hogy korának modern gondolkodású, szinte liberális nézetű tudósa volt, akinek elképzelése nyomán alakították ki a Tajrász Emesz polgári iskolát, amely világi tárgyakat is oktatott. Számos szociális intézményt hozott létre. Veje alapította a Tiferet Bachurim legényegyletet, a Pirché elődjét. Gondolkodott a húszas években a Mizrachi elismerésén. Az akkori körülmények között azonban ez nem jöhetett létre. Még az Agudát sem tudták megvalósítani. Háború után az unokái ezt megtették.

Elve volt, hogy a nagyvárosban jesíva ne működjön, hanem csak távol a város fényétől, zajától, eldugott, poros kicsiny helységekben, pl. az akkori Pakson, vagy Vácott, Beleden, Büdszentmihályon, Mádon, Verpeléten tanuljon a fiatalság, Pesten maradjon meg az ezen tanulmányokat előkészítő iskolák sora, a chéderek vagy a kis jesívák a gyerekek számára, a Talmud-Tórák, a Sász egyletek a felnőttek számára.

E két korosztályt, a gyerekeket és a felnőtteket szeretné megszólítani H.L. is. Volt egy időszak, amikor a gyerekek Szarvason vagy a zsidó iskolákban előbb találkoztak identitásukkal, mint a szülők, és ők vitték a szüleiket a zsidósághoz közel. Ez az ajtónyitás nagy korszaka volt. Ez a spontán időszak kifulladni látszik, és megint a szülőket kell megkeresni, hogy jöjjenek hozzánk és hozzák el gyermekeiket is.

A másik gondolat: ne legyen válaszfal ortodox és neológ között, aki jön, legyen szívesen látva. Boruch hábó, legyen áldott, aki érkezik. Akár a mizrachi egyletbe, akár az előadásokra. A két hitközség szétválásáról gondolatok gomolyognak a fejemben, amelyek komoly kérdést sugallnak. Az kétségtelen, hogy az egyesülés „felülről” jött létre. De az élni akarás kialakította az elviselhetőség formáját. Az ortodoxia mint tagozat fontos feladatokat kapott: a kasrusz biztosítását, a brisz lehetőségét, a mikve (fürdő) felügyeletét. Tehát a vallás gyakorlásának legfontosabb feltételeiért felelnek. A nehéz körülmények között megoldódtak e lehetőségek, így a zsidóságon belül tekintélyt szereztek, elismerésben volt részük. Senki sem vitatta fontosságukat. Mégis volt valami egység, együvé tartozás, amelynek szétbontása új konfliktus forrása lehet… Mindkét oldalon kialakult igazságok ezek, amelyeket éppen emiatt lehetetlen gyorsan és igazán jól megoldani.

Különben a neológia jelentése is megváltozott, most két cím van, Dob u. 35. és Síp u. 12. Számos olyan zsinagóga működik, amely az utóbbihoz tartozik, de a szertartás benne pontosan olyan, mintha a Dob utcához kötődne. Számos tagúk szombattartó és „kóserajkú”. A templomválasztást sokszor a lakóhelyhez való közelség határozza meg. Nagy kérdés, amelyet fel is teszek Herczog Lászlónak és kérem válaszát: nem kellett volna mérlegelni a szétválást, amely gondot, szembenállást, pártoskodást eredményezhet, pedig közös sorsról, egyetlen vallásról van szó.

Herczog László kis gondolkodás után azt válaszolja, hogy mérlegelésre nem volt lehetőség, mert annak idején azon nagyságok, akik aláírták a két hitközség kényszerű egyesítését, olyan feltétellel tették azt, hogy ha lehetőség lesz az önállóságra, akkor erre törekedni kell. A testvéri osztozkodásban csak egyetlen szempont lehet, hogy mindkét fél feladatát el tudja látni, intézményeit fenn tudja tartani. De a két vezetőség közötti esetleges vita a zsidó testvérekre nem terjedhet ki. Az Or Chadas – Új fény – hangsúlyozni kívánja, hogy minden zsidó előtt megnyitja akár az oktatási centrum, akár a Mizrachi egylet kapuit – mindennemű megkötés nélkül. Szellemi egység lehet formai megbontás mellett is. Ennek a fordítottja is igaz.

Herczog László hiszi, hogy az újralobbantott fény, amely a Dessewffy hagyományaiból táplálkozik, messzire sugározza a világosságot, és így forrását megtalálják mindazok, akiknek fontosak ezek a dolgok. De itt volt az idő, azaz lépni kellett, látva a már vázolt gondokat. A jövő lesz bírája annak, hogy jó irányban és eredményesen tették-e meg e lépéseket.

Deutsch Gábor