Kezdőlap » Remény » 2006. 3. szám » Békefi Anita: KECSKEMÉTI VETÉLKEDŐ

Békefi Anita: KECSKEMÉTI VETÉLKEDŐ

Békefi Anita

KECSKEMÉTI VETÉLKEDŐ

A hagyomány rajtunk is múlik

Riport a tudásról, a derűről

Zsidó, zsidóság. Mit is jelent e két szó számunkra itt Magyarországon?
Az Európai Unió tagjaiként országunk előtt is megnyílt az az út, hogy – az eddigi lehetőségeken túl – még több fórumon, a tagállamokban is bemutathatjuk kultúránkat, hagyományainkat, történelmünket. Az Uniót az jellemzi, hogy az egyes tagországok oktatására, iskolarendszerére, valamint a kultúrájára nem terjeszti ki az integrációt, azok sajátosságának, egyediségének megtartására és e kisebbségeknek a többi tagállammal való megismertetésére törekszik. Így lesz egységes és mégis sokszínű az Unió.
Miután a magyar nép része a zsidóság is, így a zsidó kultúra és a zsidóság történelme a magyar kultúra és történelem része részese.
Kevesen vagyunk, de tudatában: mit adtak testvéreink e hazának, s annak is, a mai, fiatal nemzedéknek mily sokat kell tanulnia, hogy méltó legyen örökségére.
Ebből a fejtegetésből kiindulva felmerülhet a kérdés, hogy Magyarországon milyen mértékben mondható köztudottnak, ismertnek a zsidó kultúra, a történelem?
Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét város ifjú rabbija, Róna Tamás – akit a 2005. évben avattak rabbivá, és beiktatására Nagykőrösön 2006. május hónapban került sor – a kecskeméti Zsidó Hitközség kulturális programja keretében vetélkedő létrehozását kezdeményezte. A vetélkedő kiírása „Az első Kecskeméti Zsidó Történelmi és Kultúrtörténeti Vetélkedő középiskolások számára” címmel valósult meg, és 2006. május 25-én zajlott le a MAZSIHISZ Közép-Magyarországi Területi Csoportja Szervezésében.
A vetélkedő céljául nem kis feladatot jelölt meg és vállalt fel a szervezőbizottság (a kecskeméti hitközség tagjai közül: Bengő Bernadett, Friedrich László, Molnár Amdrás, Hlavác György), a vetélkedő fővédnökei (dr. Szécsi Gábor Kecskemét város polgármestere, dr. Feldmájer Péter a MAZSIHISZ elnöke), és a felkérést elfogadó zsűritagok (a fővédnökök; valamint Prof. dr. Grósz Andor a Kecskeméti Zsidó Hitközség elnöke;Prof. dr. Schőner Alfréd főrabbi, ORZSE rektora; Prof. dr. Haraszti György; Sommer László egyetemi tanár, a MAZSIHISZ Oktatási Osztályának vezetője).
A résztvevők középiskolás tanulók lehettek, kiknek 5 fős csapatot kellett alkotniuk.
A hagyományteremtőnek induló esemény első alkalommal három iskolát, nevezetesen: Ktona József Gimnázium és Számítástechnikai Szakközépiskolát, Kocsis Pál Mezőgazdasági Szakközépiskolát és Szakiskolát, valamint a Lestár Péter Szakközépiskola és Szakiskolát illetve annak diákjait mozgósította.
Helyszínül – a nemes célhoz illően – Kecskemét Városháza Díszterme „szolgált”. A csapatok tagjain látható jele volt az izgalomnak, a lelkesedésnek; és egyben a vágy is megjelent, amely a tudásuk, a felkészültségük, a kreativitásuk megmutatásával teljesedett ki.
Rón a Tamás rabbi, mint „ceremóniamester” vezényelte le az egész napot kitöltő megmérettetést.
A vetélkedő délelőtti szakaszára eső témakör a zsidóság ősi története volt, mely az i. e. 2000 – 722. időszakot ölelte fel, kvízkérdések formájába öntve. Repkedtek a kérdések, és öröm volt hallgatni a többnyire helyes válaszokat. Bár nem szabadna már meglepődni, de talán mégis szívmelengető, hogy a fiatalság milyen fogékony az újra, és milyen tudással rendelkezik, csupán az akarat és az érdeklődés erejétől vezérelve. (Igaz, az információs forradalomnak köszönhetően is.)
A fáradalmas és intenzív agytornával járó órák után jöhetett „feltöltődésképpen” az ebéd. A résztvevők étkétől – megismerve ezáltal a szintén kecskeméti hitközségünk egyik oszlopos tagját – Bánó Péterné Sárika gondoskodott. Bemutatta az általa készített humuszt, a salátát, a sült zöldségeket, a csupa könnyű izraeli finomságot. Az arcokból ítélve annak elfogyasztása senkinek sem okozott „gondot”. (Azaz, remélhetőleg, csak élvezetet.)
A délutánnal újra eljött a próbatételek ideje. E feladatcsoport az 1920-tól napjainkig terjedő időszakot dolgozta fel.
A tárgyi tudáson túl az alábbi két feladattípus segítette érvényre juttatni a diákok kreativitását, fantáziáját. Az egyik a szituációs feladat volt, amelyre a versenyzők előzetesen készültek fel, a zsidó hagyományok, szokások alapjain kiválasztott jelenetek bemutatásával. A színjátszáson túl narrátorra is szükség volt, aki a rekonstruált jelenetet öntötte szavakba, A diákok ötletesen oldották meg a nehéz, de áthidalható problémákat, például „hogyan szervezzünk esküvői szertartást, ha a csapatot lányok alkotják”, vagy „ha a fiúágon kívül csak egy lány szerepel az esküvőn és ő nem az ara”. Megjelent a humor fiatalos és egyben ízléses formája, amely minden jelenlévőt mosolyra, nevetésre fakasztott (természetesen ez volt a cél).
Ezt követően a képzőművészeti feladat volt az utolsó, a döntő tennivaló. Tárgyát a kecskeméti volt Neológ Zsinagóga épületének ábrázolása képezte.
A makettek üvegfesték technikával, kartonból, barkácsolva (méretarányosan) készültek, belül tóraszekrénnyel, menórával, karzattal ellátva, ügyesen megvilágítva. Újra életre kelt a Zsinagóga, miközben hallhattuk a csapattagok egy-egy képviselőjének előadásában az épület történetét.
A feladatok végére érve, a diákok között megfordulva érezhető volt a feszültség, az aggodalom, hogy talán a felkészültségük nem volt megfelelő, nem érhetnek elsőként a „célba”. Ezen érzéseket csupán az eredményhirdetés során kimondottak enyhítették. Ugyanis a csapatok mindegyike nyert, jóllehet eredetileg a képzeletbeli dobogón csak egy első és két második hely szerepelt.
A csúcsra a Lestár Péter Szakközépiskola és Szakiskola, míg a „majdnem” a csúcsra a Katona József Gimnázium és Számítástechnikai Szakközépiskola, valamint a Kocsis Pál Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakiskola diákjai értek fel. Az intézményeknek, a résztvevő tanulóknak és a felkészítő tanároknak ezúton is gratulálunk!
A nap utolsó momentumaként – ám mint szokták mondani: nem utolsó sorban” – a zsidó zene világának magyarországi jeles képviselője a Pannónia Klezmer Band adott színvonalas koncertet. És ezzel párhuzamosan jött a Hóra táncház! Ekkor már nem a kérdések és az agyak pörögtek, hanem a lábak jártak, mindenkié addig, ameddig bírta.
A sikeres vetélkedőről elmondható, hogy tanulságos, lelkesítő, ösztönző hatással bírt. Bizonyára mindenki örömmel emlékezik vissza, vagy gondol jelenlegi diákéveire, mikor az egymásért szurkolás, az ugyanazon célokért küzdést megtapasztalta.
Kérem Tisztelt Olvasó, amennyiben kedvet kapott arra, hogy e hangulatot újra átélje, látogasson el Kecskemétre, találkozzon érdekes, értékes emberekkel, és közösen ismerkedjünk tovább kultúránkkal és történelmünkkel.
Örömmel látjuk jövőre Önt is a második vetélkedőn!