2006. 3. szám » Gödöllői históriák

Gödöllői históriák

Gödöllői históriák

Az utóbbi időben helytörténészek, őslakosok, olykor fiatal kutatók elsősorban ott, ahol zsidók már csak emlékekben élnek, színvonalas írásokban örökítik meg e közösségek életét. Kiemelik létesítményeiket és jeles személyiségeiket. Még Nobel-díjas tudós is segített a tartalmas, rendszerezett emlékezésben. Csak örülni lehet e gyakorlatnak. A magyar kultúrtörténet része egy-egy nevezetes temető emléke. Akik e helyeken jártak, azok a kerítések tövében megtalálhatják a mindennapok emberének megannyi megbúvó lábnyomát, amit eső, hó le nem moshat. A buzgóság több mint dicséretes: fontos és szükséges. Ráadásul addig kell megtenni, amíg élnek olyan tanuk, akik a szükséges felvilágosítást, kiegészítést meg is tudják adni.
A most megjelent „A gödöllői izraelita hitközség és ótemető története 1852-1945.” című könyv esetében nem egészen erről van szó. A szerzők: Mélykúti Csaba mérnök helytörténész, a Magyar Kultúra Lovagja és fia, Mélykúti László júdaisztika tanár, munkájukat egy nagyszabású sorozat – „Gödöllői históriák” – első kötetének szánják. Megtisztelő, hogy számos téma közül a zsidó hitközség kialakulását, és rövid, alig száz éves, mégis fontos tevékenységét művük révén kutatták, megírták és könyv alakban elénk tették.
Ebből megtudjuk, hogy 1726 után az osztrák tartományokból tömegesen vándoroltak ide a zsidók. Azért, hogy III. Károly császár csökkentse a felekezethez tartozók számát, elrendelte: minden zsidó családban csak egy férfi nősülhet. A vándorlók Magyarországot is elérték. Gödöllőn nem telepedhettek le, mert ehhez a földbirtokos Grassalkovich család nem járult hozzá. Így a közeli Aszódon, Isaszegen, Gyöngyösön telepedtek le.
Galkóczy Károly 1876-77-ben írta meg Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monográfiáját. Ő először a Gödöllőn élő zsidókról ír, szám szerint 147 emberről. „Sok közöttük a kereskedő és az iparos” – jegyzi meg.
A kutatók tudni vélik, hogy a zsidó hitközség 1852-ben alakult Gödöllőn. Hegedűs László szerint 1848-ban a szabadságharc hírét Gödöllőre a vásározó zsidók hozták. Gráf Márton péceli szatócs lelkesen mesélte, hogy vállára csaptak, és uram bátyámnak szólították. Gráf Márton valószínűleg később részt vett a hitközség megalakításában, leszármazottait többször is megválasztották az elöljáróságba.
A szerzők Gödöllő zsidó közösségének történetét három korszakra osztják. 1852-1885: tizenhárom családdal megalakul a hitközség, a környék településeiről sokan költöztek ide. Létrehozták a Hevra Kadisát, a Szent Egyletet és a temetőt. Ez mindenütt az első cselekedetnek számított. Az anyakönyvek szerint az első születést 1851. augusztus 11-ére jegyezték be, az első halálesetet 1857-ben. Az első házasságkötésre 1859-ben került sor. Az első elnök, Spitzer József 1852-től 1908-ig állt a közösség élén.
A következő periódus 1885-től 1923-ig tartott. A békés építés korszaka! Ekkor alakultak országszerte – zigorú szabályzat szerint – az anyahitközségek. Gödöllőhöz 12 fiók hitközség tartozott. A rabbik nevét ekkor már tudjuk. Breszler Lajos nyitja a sort. Emeljük ki közülük dr. Klein Józsefet, aki 1902-1925-ig volt a hitközség szellemi vezetője. Egyébként a kongresszusi irányzathoz csatlakoztak. 1894-ben új zsinagógát és iskolát építettek. Egyesek szerint Baumhorn Lipót tervei alapján. A hölgyek a karzaton foglaltak helyet, a Tóra olvasó emelvény, a bima az imaterem közepén helyezkedett el. A telek bal oldalán állt a rabbi lakása, mögötte a metszőé, aki egyben kántor is volt. A Gödöllő és Vidéke c. lap rendszeresen beszámolt a zsidóknak a társadalmi életben vállalat szerepéről. A Gödöllőn felállítandó Petőfi szobor költségeihez számos izraelita adakozott. Őfelsége, I. Ferenc József 1913-ban az izraelita iskolának 150 koronát ajándékozott. Árnyékosabb oldal: 1919-ben Kozma Alajosnét, Szamuely Tibor népbiztos nővérét letartóztatták, 1923-ban Endre Lászlót pedig főszolgabíróvá nevezték ki.
Vele kezdődik a harmadik korszak. Endre László 28 évesen kerül az ország legnagyobb járása élére. Bár elfogultsága ismert volt, antiszemita megnyilvánulásaira sok panasz érkezett különböző fórumokhoz, pályája felfelé ívelt. Kitüntetéseket kapott, magas állami, társadalmi pozíciókat mondhatott magáénak. Őt támogatta a Gödöllői Hírlap c. fajvédő lap. Zsidógyűlölő magatartása miatt 1937-ben le kellett mondania főszolgabírói beosztásáról. Megalakította a Fajvédő Szocialista Pártot, majd együttműködve Szálasival, létrehozták a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot. 1938-ban Pest megye alispánjává választották.
Az eseményeket a könyv pontosan, dátumra bontva, áttekinthetően közli. Egészen a zsidók elhurcolásig, a hatvani táborban elszenvedett megpróbáltatásokig. Embermentések természetesen történtek. Például a református szegényházban bújtattak egy Drexler nevű menekültet, egy egyedülállóan bátor asszony közreműködésével. A meghurcolásból visszatérteket, tehát a túlélőket, 30-40-re becsülik. Így a háború után a hitközség nem alakult újjá.
„Az ősök sírjai avatják az országot hazává” (Anatol France). A mi szerzőink ezzel az idézettel vezetik be az ótemető ismertetését. Az Isaszegi út (Gizella) és Légszesz utca között homokbuckán temetkeztek a zsidók. A legrégebbi sírkövön az 1873-as dátumot látjuk, az utolsó temetés 1936-ban volt. Egyesek tudni vélnek még egy 1943-as temetésről is. 1937-ben mindenesetre a zsidógyűlölő Endre László, zsúfoltságra hivatkozva, elrendelte a temető bezárását.
A központi major mellett, az un. Csapás útnál vásárolt az Izraelita Hitközség ingatlant, amit bekerített. A község 70 ezer pengővel járult hozzá a megvételhez. Nem tudni, hány temetés történt az új temetőben. A II. világháború után, a hatvanas években magas feszültségű vezetéket építettek a területen. Felszólították az érdekelteket (ha voltak), a sírok exhumálására, amelyet a zsidó vallási törvények tiltanak. Az otthagyott földi maradványokat összeszedték és közös sírba helyezték el a régi sírkertben.
1988-ban a Gödöllői Városvédő Egylet kiemelt feladatának tekintette az elhanyagolt izraelita temető és környékének sírköveinek helyreállítását. 125 sírkövet találtak. A rendbetett temetőt kegyeleti parkká nyilvánították.
Mélykúti Csaba és Mélykúti László tetszetős kiadványának címlapján Runyai Mária Erőltetett menet című képe, a hátlapon a Jád Vasem jeruzsálemi Intézet Hitközségek völgye elnevezésű fala látható. A könyvet a MAZSIHISZ, az Unger Mátyás Emlékére Szakalapítvány, a nyomtatást pedig a MAZSÖK támogatta.
A tanulmány megírása után történt a tragédia: dr. Mélykúti Csaba váratlanul meghalt. Így a további munka fiára, Mélykúti Lászlóra hárul. A sorozat következő kötete a jelzés szerint a Gödöllő és Környéke Legendája lenne. Reméljük, a terv megvalósul. Mi érdeklődéssel várjuk a folytatást.
G. D.