Kezdőlap » Remény » 2006. 3. szám » Izraeli gyerekek

Izraeli gyerekek

Magyar zsidó szervezetek 2006 augusztusában az izraeli-libanoni harcokban veszélyeztetett fiatalokat láttak vendégül. A gyerekeket Budapesten, a Bálint-házban köszöntötték, akik azonnal tovább utaztak Szarvasra, a magyar zsidó ifjúság hagyományos táborába.
A humanitárius akció gyermekeit Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatója üdvözölte.

Izraeli gyerekek

„Legyen áldás az érkezőn!”

Kedves Gyerekek, Ifjú Barátaink!

Tudjátok meg, hogy ti most egy olyan közösség, a magyarországi zsidóság szerető körébe érkeztetek, ahol minden felnőtt ember pontosan átérzi belső szorongásotokat, lelki és szellemi megrendüléseteket.
Mert volt itt is háború, amikor vad kommandósok és tébolyult egyenruhás katonák, csendőrök, ellenséges civilek törtek zsidókra, kisgyerekekre és rémült anyákra, idős nagyszülőkre. Akkor ezeket náciknak, nyilasoknak, fasisztáknak hívták.
Csakhogy abban a háborúban nem volt senki, vagy majdnem senki, aki megfoghatta volna a zsidó kisfiúk és kislányok, a szülők és nagyszülők kezét. A géppisztolyos rohamosztagosok nem kegyelmeztek, lőttek, gyilkoltak.
Sokan azok közül, akik akkor, a háború után életben maradtak, megértve a történelem üzenetét, a Tóra mózesi parancsát, ott voltak Izrael megalapításánál. Velük ma Hajfa, Naharija, Natanja, Cfát utcáin, a kibucokban, jövet-menet az iskolába, a buszon, a boltokban, rokoni ünnepeken nap nap után találkoztok.
Akik akkor nem mentek Erec Izraelbe, most körülöttetek vannak. Itt, magyarországi zsidóként. A kezüket nyújtják felétek, veletek éreznek, és osztoznak sorsotokban. Ezt hívják testvéri szolidaritásnak. Vagyis ebben a körben, ebben a közösségben ti otthon vagytok.
Átérezzük, mi játszódik le bennetek, amikor – olykor naponta többször is – meghalljátok a légiriadó szirénáját, a rakéták, a nagy lövedékek süvöltését, amikor általatok jól ismert épületeket láttok romokban, lángokban.
Szeretném, ha megértenétek: mi, magyarországi zsidók egyek vagyunk veletek! Minket is lőnek a rátok hulló Kasszamok, mi is ott vagyunk a piacon, ahol öngyilkos fanatikusok robbantják fel magukat a bevásárló háziasszonyok között, mi is gyászoljuk hőseiteket a Cáháltól.
Nemcsak azt mondjuk: „Izrael Háj!”, hanem azt is: „Izrael népe egy és egységes!”
Most két hetet Szarvason lesztek. Itt béke van, emberi nyugalom és derű. Erősödjön meg a szívetek a mi szeretetünktől, gyűjtsetek erőt a visszatérésre a mi odaadásunk által is.
Simogatásunk melegében két dolgot érezzetek. Egy hiányt és egy adag többletet. Azt, hogy mi, az idősebb zsidó nemzedékek tagjai nem kaptuk meg senkitől azt a humanitárius gesztust, amire pedig az ellenünk folyó háborúban nagyon-nagyon vágytunk volna. Ti – és ez a többlet — most megkapjátok. Szeretünk benneteket, és minden tőlünk telhető módon óvunk valamennyiőtöket.
Hogy ez elég-e, nem tudjuk. A sikerhez elsősorban ti kelletek. A bátorságotok, a kitartásotok, a hitetek. Hogy gyermeki erőtökkel szilárdítsátok szüleiteket. Hazátokat.
És persze szükséges, hogy a nagyvilág is megértse, mi történik igazán Izraelben, Izrael körül és Izraelért. A nemzetközi politika nem kényezteti el a szüleiteket, a rokonaitokat. Leginkább önmagatokra számíthattok. De azért ott állunk – hála a Teremtőnek – a növekvő számú barátokkal együtt, veletek és mellettetek. Mi magunk is mindent megteszünk, hogy megértessük másokkal a helyzetet, szót emelünk és érvelünk minden lehetséges fórumon az igazságért. Elmegyünk minden tanácskozásra közös ügyünk, a méltó béke érdekében.
Ami titeket illet: a JOINT, a MAZSIHISZ, a Szohnut és a Mentsch Alapítvány égisze alatt, valamint a budapesti izraeli nagykövetség támogatásával érezzétek itt jól magatokat. A gyermekeink, a testvéreink vagytok! És együtt lesz rajtunk az ősi áldás, Isten szeretete, ami záloga a közös jövőnknek.
Jó utat Szarvasra, és köszönjük nektek, hogy eljöttetek hozzánk. Sálom!