Kezdőlap » Remény » 2006. 3. szám » Oláh János: Jóna/Jónás könyvéhez

Oláh János: Jóna/Jónás könyvéhez

Oláh János

Jóna/Jónás könyvéhez
A próféta kötelessége

Jóna könyvének írásbafoglalási idejéről, körülményeiről és szerzőjéről a könyv szövege nem tájékoztatja olvasóját. Kevés adattal, támponttal rendelkezünk ahhoz is, hogy teljes bizonyossággal következtetni tudjunk erre. Ehhez fogódzó lehet Jóna személye és Ninive városa. Egy Jóna nevezetű próféta, a Királyok II. könyve szerint, 1 Gát-héferből származott, Ámittáj fia volt, és megjövendölte II. Jerobeámnak: Izrael királyának, hogy győzni fog, sőt megnagyobbítja országát. II. Jerobeám ante 783-743 között uralkodott.
Jónáról egyebet nem tudunk, neve csak ezen az egy helyen fordul elő a Bibliában, természetesen saját könyvén kívül. A fentiek szerint Jóna, II. Jerobeám uralkodásának elején élt és prófétált, tehát az ante VIII. század első felében Izraelben és Ninivében, az Asszír Birodalom egyik nagy városában. Kortörténetileg nincs különösebb akadálya, hogy valóban Jóna ben Ámittáj prófétáljon Ninivében az ante VIII. században. A könyv ábrázolásmódja azonban elárulja, hogy a szerző nem történeti ismertetést kíván nyújtani a ninivei küldetésről, hanem egészen más szándék vezeti.
A prófétai elbeszélésből kitűnik, hogy a könyv későbbi korban születhetett, tehát amikor Ninive már nem létezett, csak az emléke élt még a nép képzeletében, mint a Gonosz Birodalmának legbűnösebb városa. Ninive II. Jerobeám uralkodása alatt nem volt az Asszír Birodalom fővárosa, nem volt királyának székhelye, tartózkodási helye, hanem csak Izrael bukása után, Szín-ahhé-eriba (Szánherib) uralkodása alatt (ante 704-681) lett azzá. 2
Ninive 3 ekkor lett közismertté Júdában (és nem Izraelben, mely államalakulat már ante 721-ben, az asszír hódítás nyomán megszűnt létezni!), és mélyülhetett el az ellenérzés, mikor ante 701-ben Asszíria elfoglalta Júda területének jelentős részét és Jeruzsálemet is megostromolta. 4 A város jelentőségéhez hozzájárult, hogy az Istár5-kultusz központja volt. Ninive neve ékírásos jelekkel, ideográfiailag egy ’hal a házban’, ezért közkeletű vélekedés volt, hogy Ninive neve a hallal kapcsolatos. 6 Ninive volt Asszíria fővárosa Szín-ahhé-eriba (Szánherib) uralkodásának elejétől, egészen az ante 612-es év nyaráig, amikor a Küaxaszarész vezette babiloni, méd és szkíta csapatok két hónapos ostrom után elfoglalták és lerombolták.
Neve a Bibliában többször is előfordul. Először a Tórában7 találkozhatunk vele, mint Noé Hámtól származó unokája: Nimród (a vadász, az ölésre kész ember megtestesítője) által alapított város.8 Ninive romjai Irak területén a Tigris folyó felső folyásánál, annak keleti partján, a Khauzar folyó torkolatánál, Moszul városával szemben találhatók. A város már az ante V. évezredtől lakott volt, de csak az ante XIV. század közepétől került asszír fennhatóság alá. Politikai szempontból azonban csak Szín-ahhé-eriba uralkodásától vált jelentőssé, miután fővárosává tette és kiépíttette.
A várost 25 méter magas, kettős fal vette körül, amelyen 15 kapu volt. A körülbelül 12 kilométer hosszú belső falak 750 hektár területet védelmeztek. A fal mentén, a néhol 50 méter széles, vízzel telített árok hatékony védelmet adott a városnak.9 Széles utcák, sok park, pazar paloták jellemezték. Sokat tett a városért Assur-ah-iddina (ante 680-669) és Assur-bán-apli (ante 668-627)10 is. Utóbbi nevéhez kötődik a kb. 20ezer agyagcserépből álló könyvtár létesítése, amelynek megtalálása óriási értéket és előrelépést jelentett az ókortudomány és az assziriológia számára.
Náhum próféta11 rabló és erőszakos városnak nevezi, ezért – mondja –pusztulásra van ítélve: „Jaj a vérontó városnak! Csupa hazugsággal és rablással van tele, nincs vége a zsákmányszerzésnek. (…) Mert rengeteget cédáskodott ez a parázna, szépséges és boszorkányos asszony, aki népeket ejtett rabul bűvös vonzerejével, és nemzetségeket boszorkányságával. Íme, én most rád támadok – így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura -, ruhádat az arcodra borítom, megmutatom meztelenségedet a népeknek, gyalázatodat az országoknak! Szemetet szórok rád, gyalázatossá teszlek, és pellengérre állítlak. Aki csak lát, menekül tőled, és ezt mondja: Elpusztíttatott Ninive, ki szánja meg őt?!”12
Cefánjá próféta13 gőgös, magabiztos városnak festi le,14 amely: „Nem hallgatott a szóra, nem fogadta meg az intést, nem bízott Istenben…”15 Nagy valószínűséggel Ninivének inkább csak a neve, és az a jelképrendszer volt fontos a szerzőnek, amelyet e város képviselt. Ugyanez vonatkozik királyára is, akit név nélkül csak Ninive, nem pedig Asszíria királyaként említ a könyv. A szereplők és az események inkább típusokat képviselnek, és nem konkrét helyeket, eseményeket vagy személyeket. Istent a természet urának mutatja be, a csodák úgy jelennek meg a könyvben, mint ami magától értetődő.
Amikor Jóna tengerre száll, nyomban kitör a vihar, s rögvest vége lesz, amint a vízbe vetik! A hal belsejében a próféta három napot tölt, s a megfelelő helyen ér partot; Ninive népének és királyának megtérítése a próféta egyetlen feladata.
A szerző a prófétikus hagyomány szempontjai szerint keresi a motívumokat, amelyek a bűnbánat és megtérés hatékony voltát tanúsítják: az Örökkévaló megbocsát a bűnösöknek, ha azok megszívlelik az intést és őszintén megtérnek. A könyv hangsúlyosan beszél a szükségszerűségről, hogy az embereknek el kell fogadniuk az Istentől eredő parancsokat.
Jóna nem akarja követni Isten parancsát, de mégis muszáj neki, miután látja a menekülés lehetetlenségét, hiszen a világegyetem minden egyes része Istennek engedelmeskedik. Jóna nem akarja elfogadni Isten omnipotens voltát, de végül kénytelen lesz meggyőződni annak helyességéről, miután belátja, hogy az emberi lét lehetetlen Isten könyörületessége nélkül. Ezt erősíti, mintegy keretbe foglalja, hogy a könyv Isten szavával kezdődik és azzal is ér véget. Jóna könyvéből egyértelműen kiderül olvasója számára, hogy Isten szereti az általa teremtett világot, az embereket (mindenkit, még a bűnösöket is!), az állatokat. Akit megszólított Isten (Jónát), aki ismeri Istent (a kiválasztott nép = a zsidók), annak kötelessége Isten egyik „tulajdonságát”, a legfontosabbak egyikét: könyörületét, megbocsátását hirdetnie.
Helytelen dolog ezt elhallgatni és várni a bűnösök elpusztulását! Ez annál is inkább igaz, mert vannak, akik még nem is hallottak Isten ebbéli „tulajdonságáról”, bűnösökön könyörülő mivoltáról. Többek között16 e tanítás is párhuzamos Deutero-Jesájá17 gondolataival.18 Jóna könyvében fellelhető az a Jeremiástól19 eredő elképzelés20 is, hogy ha Isten ítéletet mond ki egy bűnöket elkövető, és így megbüntetendő népről, az még nem biztos hogy bekövetkezik. Ugyanis ha megtér a bűnöket elkövetett nép, akkor ok híján az Örökkévaló nem hajtja végre ítéletét, hiszen az okafogyottá vált.21
A könyv megírásának idejéhez vihet közelebb bennünket egy másik tanító célzat, mégpedig az, amely arra irányul, hogy meghirdesse a nyitást a nem zsidók irányában. A könyvből ugyanis egyértelműen kiderül, hogy az Örökkévaló nem szeretné ha egyetlen embernek is anélkül kellene meghalnia, hogy nem adatna meg neki a megtérés lehetősége. Az a motívum, mely szerint az boldogulhat, aki meghallgatja és megfogadja az Isten szavát, függetlenül attól, hogy milyen néphez (akár még a Gonosz Birodalmának népéhez is) tartozik, jelentős lépésnek számít azzal a tendenciával szemben, amelyet főleg a babilóniai fogságból visszatértek és azok leszármazottainak egyes csoportjai képviseltek.
A könyv mondandója szembeszáll a zsidó partikularizmussal, vagyis azzal, hogy minden körülmények között elszigeteljék magukat a körülöttük élőktől. Tanítja, hogy Isten bocsánata és irgalma határtalan, s mindenkinek szól, az nem függ az etnikai hovatartozástól, hanem csak egyes-egyedül az Isten szavának meghallásától, meghallgatásától és „megcselekedésétől”.
Egy másik motívum pedig azt próbálja megvilágítani, hogy az Örökkévalót nem kötik mindenképpen ígéretei vagy fenyegetései, s hogy azok semmi esetre sem mechanikusan következnek be. Amikor ugyanis megváltoznak azok a körülmények, amelyek nyomán ígéretek vagy fenyegetések születtek, akkor megvalósításuk módja változhat, sőt el is töröltethet.
A könyv olyan kérdéskörrel foglalkozik, melynek tárgya a babilóniai fogság utáni22 közösség állapota, de főként az Ezra23 és Nehemja24 tevékenysége nyomán kialakult helyzet. Mindezek mellett a szerző jól ismerhette Jeremiásnak, és a babilóniai fogság után élt Jóél25 prófétának a könyvét, amelyből át is vett több mondatot, jellegzetes szóhasználatot.26 A szöveg néhány kifejezése (például: „egek Istene”27) és a sajátos szokások (például: állatok gyásza28) is inkább a perzsa időszakra engednek következtetni.29
A szerző a maga didaktikus célját az átgondolt és „megkomponált” szerkesztéssel, stílusának kifejező erejével és a szatíra eszközének alkalmazásával éri el. A könyv kérdéssel végződik, ami folyamatos válaszadásra szólít fel.
A XIX. század végén Singer Jakab29 így ír: „A tanulság pedig ez: hogy igaz megtérés és ima által az Istenség haragját és rossz szándékát tőlünk elháríthatjuk és Isten irgalmas voltánál fogva tőle kegyelmet várhatunk.”30
Heller Bernát,31 a XX. század közepének egyik meghatározó magyar-zsidó tudósa ekként vélekedett: „Legyen szabad megismételnem, ami Jóna könyvében tanulságként kiemelkedik:
1. A prófétának kötelessége küldetésében eljárnia, ha roskadozik is alatta. 2. Izrael prófétái nemcsak Izraelnek tanítói, hanem a népekéi mind, az ellenséges Ninivéi is. 3. A pogányok között, a hajó utasai között és Ninive 120ezer lakója közt akadnak Isten-keresők. 4. A prófétának nem az a föladata, hogy előre hirdesse a bűnösnek bűnhődését, hanem az, hogy visszatérítse a bűnétől.”32
Jóna könyvének keletkezési idejéről, irodalmi és teológiai sajátosságait együttesen figyelembe véve, a következőket lehet megállapítani: 1. Feltehetőleg a könyv egy korai történetet mesél el, mivel a prófécia csak az erkölcsi bűnök ellen szól. 2. A történet először valószínűleg szóban terjedt, és azt csak későbbi időpontban írták le. Ez az időpont a babilóniai fogságból való visszatérés után lehetett, hiszen a könyv azoknak a társadalmi és ideológiai viszonyoknak a visszatükrözése, amelyek az ante V. századra, Ezra és Nehemja idejére tehető. 3. Mivel a könyvet említi két Biblián kívüli (ún. apokrif) könyv is33, ezért valószínűleg az ante III. század előtti időben írhatta meg az ante VIII. században élt, Jóna próféta neve mögé rejtőzködő szerző. 4. A Talmud a „Nagy Gyülekezet férfiainak” tulajdonítja a könyv megírását.34
Soroljuk fel Jóna könyvének általános tanításait:
– Isten a világmindenség ura és irányítója.
– A zsidó próféták a világ népeihez is szólnak.
– Isten bűnöket megbocsátó hatalma mindenkire kiterjed.
– A kiválasztottság ténye nem jogosít fel mások felett ítéletet mondani.
– Nem a büntetés, hanem az útbaigazítás a lényeges.
– Az Örökkévaló az egész világot megítéli, nemcsak a zsidókat, hanem a világ valamennyi népét.
– Bármennyire gonoszak is az emberek, mindig van idő megbánásra. Akik változtatnak viselkedésükön, érvénytelenítik a megsemmisítési parancsot. Sosincs késő: az Örökkévaló az utolsó pillanatig vár, és sokkal szívesebben mutat könyörületet, mint szab ki büntetést.
– Akik tartják magukat az Örökkévaló parancsolataihoz, azoknak kötelességük lebeszélni a gonoszokat a helytelen cselekedeteikről.
– Senki sem bújhat ki a kötelessége alól, de ha mégis megteszi, számolnia kell az isteni haraggal. Bárhol vagyunk is, az Örökkévaló elől nem rejtőzhetünk el: sem egy hal gyomrában, sem a tenger fenekén.
– Ne törődjünk jobban a növényekkel és állatokkal, mint embertársainkkal.
– Az Örökkévaló elsősorban a szeretet, a könyörület és a gondviselés Istene. Az engesztelés napján arról biztosít minket, hogy van bocsánat, és hogy inkább megbocsátani szeret az embereknek, mint büntetést kiszabni rájuk.

Jegyzetek
1. Királyok II. XIV,25.
2. Királyok II. XIX,36 és Jesája XXXVII,37.
3. Akkádul: Ninua vagy Nina. Ninive neve nagyon hasonlít a sumer Nin-ana (az ég úrnője) szóra, ami megfelel az akkád Istár istennőnek.
4. Királyok II. XVIII-XIX. fejezet.
5. A termékenység, a szexualitás és a harc istennője.
6. Több helyütt, pl: Jastrow, Morris: The Religion of Babylonia and Assyria (Ginn & Co – Boston, 1898. p. 765); Lenormant, François: Die Geheimwissenschaften Asiens. Die Magie und Wahrsagekunst der Chaldäer. (Jena – 1878)
7. Mózes öt könyve.
8. M.I. X,11.
9. Ante 612-ben egy nagy árhullám vonult le a Tigris folyón és a víz több helyütt megrongálta a városfalakat, így az ostromlóknak könnyebb volt a városba behatolniuk.
10. Az asszír uralkodók neveinek átírása és uralkodásuk időpontjainak forrása: Oppenheimer, A. L.: Az ókori Mezopotámia (1982).
11. Valószínűleg az ante VII. század közepén prófétált.
12. Náhum III,1 és 4-7.
13. Valószínűleg az ante VII. század közepén prófétált.
14. Cefánjá II,15.
15. Cefánjá III,2.
16. Lásd e témához: Soggin, J. A.: Bevezetés az Ószövetségbe /A kezdetektől az alexandriai kánon lezárásáig/ (Kálvin – Budapest, 1999. pp. 334-336)
17. Valószínűleg az ante VI. század végén prófétált. Neki tulajdonítják Jesájá könyvének XL-LV. fejezetét. A nagyszámú irodalomból: Hermisson, H. J.: Deuterojesajas Problem. (In: Verkündigung und Forschung 31,1./1986. pp. 53-84.); Haran, M.: The Literaly Structure and Chronological Framework of the Prophecies in Is. XL-XLVIII. (In: Vetus Testamentum Supplement 9/1963. pp. 27-55).
18. Főként: Jesájá XLII. fejezet.
19. Valószínűleg az ante VII. század végén, a VI. század elején prófétált.
20. Deutero-Jesájá és Jeremiás könyvének kapcsolatáról lásd: Paul, S. M.: Literary and Ideological Echoes of Jeremiah in Deutero-Isaiah. (In: Proceeding of the 5th World Congress of Jewish Studies – Jerusalem 1969. Jerusalem, 1972. pp. 102-120.)
21. Jirmejá XVIII. fejezet.
22. Ante 538-ban kapták meg az addigi foglyok a lehetőséget Júda földjére való visszatérésre. Lásd: Ezra I,1-3 és Krónika II. XXVI,22-23.
23. Valószínűleg az ante V. században élt.
24. Valószínűleg az ante V. században élt.
25. Valószínűleg az ante V. században élt.
26. Jóna 3,5-Jóél I,14.; Jóna 3,9-Jóél II,14.; Jóna 4,2- Jóél II,13.
27. I,9.
28. III,8.
29. Lásd: Lippl: Das Buch Jona. Bonn, 1937. p.159
30. Singer Jakab: 1867/Sajókazinc – 1939/Temesvár. 1885-1895 között volt az Országos Rabbiképző Intézet növendéke. 1896-ban avatták rabbivá. 1897-től negyven éven át Temesvárott volt rabbi, majd főrabbi.
31. „Singer Jakab: Jóna könyve / Bölcsészetdoctori értekezés”. Budapest, 1894. p. 22.
32. Heller Bernát: 1871/Nagybiccse (Nagybittse) – 1943/Budapest. 1885-1895 között volt az Országos Rabbiképző Intézet növendéke. 1896-ban avatták rabbivá. 1922-1935 között az Országos Rabbiképző Intézet tanára.
33. Heller Bernát: Vívódó próféták – Igazságot Jóna könyvének. In: Mult és Jövő XXIII. 1933. p. 310.
34. Tóbiás XVI,4 és Jézusnak, Sirák fiának könyve XLIX,12.
35. Talmud, Bává bátrá 14b.v