Kezdőlap » Remény » 2006. 3. szám » Zsinagógák a világban

Zsinagógák a világban

A Spektrum műsorán

Zsinagógák a világban

Egy nagysikerű film magyar szövegkönyve

A Spektrum nemrég nagysikerű sorozatot készített a világ vallásairól, templomairól. A Judaizmus rész bennünket érintő felvonását – a fordító jóvoltából – közöljük.

A rómaiak diadalívet emeltek annak a Titus császárnak a tiszteletére, aki lerombolta a jeruzsálemi templomot, a zsidó művészet és építészet remekművét, a zsidó világ legszentebb helyét. Mire Titus és légiói időszámításunk után 70-ben befejezték hadjáratukat, a zsidó haza pusztán – szó szerint – történelmi fogalommá lett, a zsidók pedig elmenekültek, szétszóródtak. Nemzetként csaknem 1900 évig vissza sem tértek Izraelbe.
Sok zsidó láncra verve, rabszolgaként vonult be Rómába, a győztes császár szekere mögött. A menekültek úgy éltek tovább a birodalom szívében, hogy láthatatlanná váltak. A nagy emlékművek mellett egyetlen zsidó imaház vagy zsinagóga sem épült, amely felhívta volna magára a figyelmet.
És ez így maradt csaknem 2000 évig.
Miért?
Mert Konstantin császár keresztény hitre tért, és így a Római Impériumból Szent Római Birodalom lett, a zsidó népesség pedig mássága miatt sebezhetővé vált. IV. Pál pápa a 16. században ide, a Tiberis folyó mocsaras vidékére, Lungoteverébe száműzte Rómából a zsidókat. Ettől fogva gettóban éltek.
A zsidók nem mozdulhattak ki innen napnyugtától napkeltéig. Vasárnap reggelenként pedig elvitték őket a Sant Angelo in Pescheria templomába. Az ajtókat bezárták, és végig kellett hallgatniuk a katolikus prédikációt. Akik túlélték ezeket az időket, azok a gettóban őrizték szokásaikat és hitük eleven lángját a jobb idők reményében. Háromszáz évig kellett várniuk, míg az egyesült és szekularizált Itáliában felépülhetett a Templom.
1904-ben ezen a helyen avatták fel a Temple Israelitico-t. Építészeinek legnagyobb gondja az volt, hogy nem támaszkodhattak előzményekre. Korábban legfeljebb imaházak voltak Rómában. Mit tehettek hát?
Igazságtalanság volna azt állítani, hogy vaktában láttak a munkának, de annyi bizonyos: sok minden keveredett az új templomban. Világosan kivehető a korstílushoz való alkalmazkodás, és hogy az épület a katedrális-szomszédokhoz illeszkedjen. De végre megjelenhettek a szakrális jelképek!
A négyoszlopos portikusszal ellátott kétszintes előcsarnok homlokzatán legfölül ott láthatók a mózesi törvénytáblák. A tető csúcsán pedig ott áll a menora, a hétágú gyertyatartó, Izrael jelképe.
A templom belseje éppoly pazar díszítésű, mint a keresztény szomszédoké. Keletre, azaz a Jeruzsálem felé eső oldalon helyezkedik el a fehér- és aranyszínű frigyszekrény, amely Noé bárkájára utal, aki Isten parancsára nyújtott oltalmat a kiválasztottaknak.
A frigyszekrényben foglalnak helyet a Tóra tekercsei, a Biblia első öt könyvének másolatai. A zsidóknak nincs formális krédójuk, de vannak alapvető, közösen vallott hittételeik. Hogy Isten teremtette a világot. Hogy az ember felelősséggel tartozik ezért a világért. Hogy az ember választásában szabad, és választásai határozzák meg: milyen lesz az ő túlvilági élete.
A frigyszekrénnyel szemben függ az Örök Láng, melyet a Kivonulás könyve (S’mot, a Második könyv) szerint őrizni kell. Ez előrevetíti a keresztény templomok örökmécsesét, amely Isten jelenvalóságát jelképezi.
Keresztény befolyásra utal a szentély és a gyülekezet szétválasztása, amely általában nem jellemző a hagyományos zsinagógákra.
A római zsinagógában a nők számára létesített karzat az északi, a déli és a nyugati oldalon helyezkedik el, és itt újra tapasztaljuk a stíluskeveredést. A színes üvegablakok már a szecesszióra utalnak.
Ezzel szemben a keretet adó féloszlopokat asszír motívumok díszítik. A kupolára festett cédrus Salamon király jeruzsálemi templomát hozza közel. Ez a Szentély az, amelynek részleteit maga az Örökkévaló nyilatkoztatta ki. Az egész épület a hit és a remény jelképe, kifejezi a zsidó népnek a túlélésébe, fennmaradásába vetett bizalmát.
Ez a bizalom azonban rövid életűnek bizonyult. A II. világháborúban kétezer római zsidót hurcoltak el a fasiszták és a nácik, és meggyilkolták őket. A történelem megismételte önmagát. Az életben maradt zsidók másutt kerestek maguknak menedéket. Miként az ókorban. Akkor is az volt a nagy kérdés: hol fogadták be őket, hol gyakorolhatják szabadon a vallásukat? És miként fejezhetik ki hitüket a művészet, azon belül az építészet nyelvén? Néhányuk a legszokatlanabb helyen, a legfurcsább népek körében jutott révbe.
A szefárd néven ismert zsidók a mór Spanyolország, Al Andalus fővárosában, Cordóbában telepedtek le. És a Guadalquivir partján virágzó közösséget hoztak létre. Muzulmán uraikkal egyetértésben hittek az Egyistenben és a Tóra isteni kinyilatkoztatásában.
A zsidók Cordóbában maradtak még akkor is, amikor a város Katolikus Ferdinánd király kezébe került és a mórok eltávoztak. Attól fogva azonban a pápa rendeletére gettóban éltek, a „Juderiában”.
Csupán egy zsinagóga maradt fenn és áll ma is. Szerény épület, mely a Juderia falai között, annak a Nagy Mecsetnek az árnyékában húzódik meg, amely az iszlám idők toleranciáját hirdette.
Az 1315-ben épült parányi imaház csaknem négyzet alapú. Az előcsarnok fölött, a második szinten helyezkedik el a nők karzata. A cordóbai zsidók képzőművészeti és építészeti tudása az imateremben bontakozik ki.
Iszlám művészek keze vonása fedezhető fel mindenütt. A zsinagóga díszítésével mudejar díszítőművészeket bíztak meg. Az ő növényformákkal kevert, négy-, hat-és nyolcszögű csillagaik jól ismertek az iszlám művészetben.
Zsidó hatás jelenik meg a feliratokban, a szögletes héber írásjelekben, melyek a héber írás- és olvasásmód szerint jobbról balra futnak végig a falakon.
A keleti falon lévő tábla a zsinagóga alapításáról tanúskodik. Záró sorában ez áll: „Ó, Isten, hallgass meg és siettesd Jeruzsálem újjáépítését.” Mintha csak megérezte volna a művész az eljövendő pusztulást.
A zsinagóga történetéről árulkodik a nyugati fal. Itt állt valamikor a bima, vagyis itt olvastak föl a Tórát. Most azonban egy keresztet látunk középen. Oltárt állítottak ide, amikor a zsinagógát keresztény használatba vették a 15. században.
Több mint ötszáz év múltán ez a zsinagóga szívbemarkoló módon emlékeztet Isten választott népének hitére. A felirat az Énekek Énekéből, a Biblia legszebb szerelmi költeményéből való, mely Isten szeretetét hirdeti választott népe iránt.
Cordóba ideiglenes menedéknek bizonyult a zsidók számára. 1492-ben azokat, akik nem tértek keresztény hitre, száműzték a városból és Spanyolországból. A cordóbai zsinagóga azoknak a zsidóknak állít emléket, akik Dél-Európában kerestek menedéket, és akik, ha csak rövid történelmi időre is, de szerves részét alkották az iszlám-keresztény Spanyolországnak.
Sok száműzött zsidó vetette reményét Közép-Európa királyságaiba. Mi lett a sorsuk? Hogyan fejezték ki hitüket a művészet és az építészet nyelvén?
A 13. században sok zsidó érkezett Magyarországra, a Duna partján fekvő ikervárosokba, Budára és Pestre. Ha itt nem is éppen az Ígéret Földjét találták meg, de valami élesen különbözőt attól, amit másutt tapasztaltak. Béla, magyar király már 1251-ben vallásszabadságot adott a zsidóknak, és a zsidó közösség mind lélekszámban, mind befolyásban megerősödött.
És 1854-ben itt kezdtek hozzá a zsidók a zsinagógájuk építéséhez. Európa legnagyobb, a világ második legnagyobb zsinagógája készült el itt. Tükrözte a korabeli zsidó közösség optimizmusát. Ma is büszkén áll a főváros, Budapset egyik fontos közlekedési útvonala mentén.
Tekintsünk most el az épület méreteitől és előnyös elhelyezésétől. Mit mond nekünk a Dohány utcai zsinagóga a budapesti zsidóságról, művészetéről és építészetéről?
A Dohány utcai hagymakupolás templom a maga neobarokk és neoklasszicista környeztében kelet virága Európa közepén. Meghatározó eleme a mór stílus, amely bizánci, román és gótikus vonásokkal keveredik.
A torony rendkívül ritka a zsinagóga-építészetben. Ez a kettő itt 44 méter magas és azt a két oszlopot jelképezi, amely Salamon jeruzsálemi temploma előtt állt. Salamon, Dávid király fia és utóda azzal a szándékkal építette fel az első héber templomot Jeruzsálemben, hogy az lesz a héber nép fővárosa.
A téglahomlokzatba vágott íves ablakokat faragott kődíszítmények keretezik. A téglák – ez is jelentést hordoz – kék, sárga és piros színe Budapest címerére utal, mintegy kőbe vésett bizonyítékául annak, hogy építői azonosulni szerettek volna új hazájukkal.
A homlokzatot a mózesi tízparancsolat koronázza meg, jelképezve a zsidóság egyedülálló kapcsolatát Istennel.
A zsinagóga belső tere még a külső falaknál is impozánsabb. Az épület csaknem háromezer hívőnek kínál ülőhelyet, és a római, cordóbai zsinagógákhoz hasonlóan külön karzat ad helyet a nőknek.
Erősen emlékeztet a hagyományos háromhajós elrendezésű katolikus templomokra. A kupola mennyezete a maga vörös, kék és bíbor motívumaival a bizánci stílust követi. A csodálatosan megmunkált és díszített frigyszekrényben állnak a Tóra-tekercsek, amelyek megannyi viszontagság után is hirdetik a zsidóság és az Örökkévaló szövetségét.
Olyan hely volt tehát Budapest, ahol ünnepelhette történelmét a zsidóság? Igen, de aztán jött Hitler és a hazai, magyar nácik és velük a holokauszt, és az istentisztelet e pompás háza ezrek börtöne lett, gyűjtő- és elosztóhely Auschwitz és más koncentrációs táborok felé.
Sokakat innen hurcoltak el munkaszolgálatra. A templomban menedéket kereső
ezerötszáz embert ők, a nyilasok, a csendőrök mészárolták le. Holttesteik közös sírban fekszenek a zsinagóga udvarán. A másik udvaron a gránitból és fémből alkotott szomorúfűz-emlékművet az Emánuel Alapítvány állíttatott, s Varga Imre szobrászművész alkotott. A különös szobor figyelmeztet az 1938 és 44 közt legyilkolt hatszázezer zsidó mártírra. Minden egyes levél áldozatok nevét viseli, és a közös emlékező feliratot: „Kinek szenvedése nagyobb az enyémnél.” – idézi a Mű az Írást.
A Dohány utcai zsinagógát 1991-ben, a rendszerváltáskor restaurálták. Ma is az elpusztított magyar zsidók és túlélők emlék- és zarándok-helye. A megmaradtak közül sokan nyugat felé fordultak, hogy olyan hazát találjanak, amely szabadságot és egyenlőséget hoz a számukra, és ha testvériséget nem is, de toleranciát mindenképpen. Az új exodus többnyire Amerikába vitte őket.
Azok az európai zsidók, akik a II. világháború után az Egyesült Államokban kerestek menedéket, a világ minden részéből ide vándorolt sorstársaik jól kitaposott útját követték.
Elfogadták a Szabadság-szoborra írt meghívást: „Küldd hozzám a szegényeket és megszomorítottakat”…
Manapság a világ zsidóságának több mint a fele él az Egyesült Államokban. Sokuk számára valóban a lehetőségek hazájának bizonyult Amerika, és itt sikeres életet élnek.
Az 5. avenue-n épült Temple Emanuel a világ legnagyobb zsinagógája. Ragyogó a fekvése: a Central Park szomszédságában áll, az épületegyüttes hatalmas mérete arról tanúskodik, hogy a 17. századi első bevándorlás óta virágzó zsidó közösség alakult ki e területen.
Az új idők új kihívásokat jelentettek, különösen az építészek számára. Mintát, ihletet a környezőépületekből merítettek.
A Temple Emanuel architektúrája az első pillanatban a középkori nagy európai katedrálisokra emlékeztet, főként az Olaszországban igen gyakori bazilikákra.
A nyugati főbejárat összetett boltíve három bronzkaput foglal magába, melyeken Izrael 12 törzsének jelképei szerepelnek.
A szentély négy-négy oszloppal tagolt tíz-tíz ablaktáblája a zsidó történelem négyezer évét jeleníti meg. Eleven képekben fogalmazódik meg a történelem: a fogságból és szolgaságból szabaduló Izrael nemzetsége új királyságot alapít. És az új királyságban Isten harcos királya, az óriásokat leverő, csillaggal ábrázolt Dávid dicsőségesen uralkodik.
A templomot 1929 szeptemberében avatták fel, pár héttel a tőzsdekrach előtt.
Az előcsarnok a korszak tükre. A mintázott márványfalak és a világítás az art deco stílusát és méreteit követik.
Félelemmel vegyes áhítat tölt el bennünket, amikor belépünk a templom hajójába. A hatalmas tér, az ablakokon átszűrődő, és az oldalfalakon megtört fények játéka arra hívja fel a figyelmünket, hogy a templom az Örökkévaló lelkének kifejezése.
Ezt a zsinagógát a hívők számára tervezték. Kétezer ötszázan foglalhatnak helyet a főhajó padsoraiban; szemük elől semmi sem takarja el a szentélyt. Hatalmas a tér, 23 és fél méter széles, 45 méter hosszú és 31 és fél méter magas. Mi tartja fenn a mennyezetet?
A faragott konzolokon nyugvó diófagerendák pusztán dekoratív funkciót látnak el. A festék-, gipsz és kőfelület mögött azonban amerikai acél-izomzat rejlik. New Yorkban ez volt az egyik legelső acélszerkezetes épület: az új hazában felfedezett technika megoldott egy ősi építészeti problémát: a tér áthidalását.
Mint mindenütt, itt is a Keletre, a Jeruzsálem felé néző frigyláda áll a templom központjában.
A mozaikpadlót pompás életfa díszíti. Az embert és a világegyetemet teremtő Isten művének jelképes ábrázolja.
A frigyláda a teremtés történetét szimbolizálja, illetvea Teremtő és a zsidó nép közötti egyedülálló szövetséget jelképezi.
A Tízparancsolat részletezi, miként kell ezt a kapcsolatot a hétköznapokban megélni. Az üldöztetések és a sorozatos száműzetések idején ez az egyedülálló szövetség adott erőt a zsidóknak a kitartásra és a túlélésre.
A Temple Emmanuel kőben megfogalmazott szerződés és nyilatkozat. Az Amerikába jött zsidók újra megszerzett szabadságukat hirdetik ezáltal.
A templom arról tanúskodik, hogy művészet és építészet csak békében és jólétben virágozhat.
De tanúságot tesz azokról az Új Világba jött zsidókról is, akik egyszerre élhetnek itt zsidók és amerikaiak módjára.
A zsidók nemcsak művészetükkel és építészetükkel járultak hozzá a civilizált világhoz, hanem a szenvedéseikből leszűrt tanulsággal is. Egy fénylő jellel, amely ébren tartja a világ lelkiismeretét.
Rendezte: Stephen Rooke
Zeneszerző: Stephen McKeon
A filmet fordította: Szeredás András