Kezdőlap » Remény » 2006. 1. szám » Nemes László: Nagy csodák történtek itt

Nemes László: Nagy csodák történtek itt

Deutsch Gábor új kötete

Bizony, nagy csodák történtek itt, erről szól, helyesebben: erről is a halk szavú, tudós Deutsch Gábor válogatott írásait tartalmazó Nagy csodák történtek itt című kötete.

Csoda az is, ahogyan Hágár országában, miként a zsidó irodalomban – egyéb elnevezések mellett – már ezer év előtt is emlegették Magyarországot, a zsidók megtelepedtek és annyi vész és üldözés, de megértés, barátság, sőt holokauszt és megbocsájtás után, ha megfogyatkozva is, de élnek, hisznek és bizakodnak…

Történelmünk mennyi csoda, a nagy és mindennapi kis csodák sorozata, a reményt, a hitet ébren tartó legendák összessége. És micsoda történetek!

A Szabolcs megyei nagyhalászi Tóni nénié például, akit „Tóni néni tekintetes asszonynak” neveztek és tiszteltek a nagyközség lakói, akinek vendégszerető házában a családi legenda szerint egyszer még a király, Ferenc József is megszállt… Tóni néni elbeszélése szerint nemcsak Mose Isserles, a nagy Remo, a tizenhatodik századbeli Krakkó tudós rabbija tartozott a felmenői közé, hanem annak a kornak egyik tekintélyes, gazdag litvániai kereskedője is, az egyébként Padovában született Saul Wahl is, akit – így tartja a legenda – a lengyel rendek Báthory István halála után egy – egyetlen – éjszakára Lengyelország királyává választottak, nehogy üresen maradjon a trón Zsigmond svéd herceg másnapi királlyá választásáig. (Tóni nénit egyébként a korábbi csodák se mentették meg: nyolcvanéves korában hurcolták el Auschwitzba, ahonnan nem térhetett haza.)

És milyen igazi csoda-legenda a kállói cádik története! Lelkes híve volt a kabbalisták hajdani városa, a szentföldi Cfát egykori szent életű nagy rabbijainak, és azt kérte a Teremtőtől, hogy péntek délutánonként a cfáti legendás rituális fürdő, a mikve vizében merülhessen meg. És valóban, minden péntek délután eltűnt, leghűségesebb társa, a nagykállói gazdálkodó reb Sáje Áron Fisch-sel az égen át kíséretében Cfátba szekerezett, s meg is mártózott az ottani mikve vízében, hogy aztán így megtisztulva érkezhessen vissza még a sabbat beköszöntésére a kállói hívekhez. Utak, hegyek, folyók, tenger, mezők zsugorodtak, tolódtak össze a szent ember szekere alatt, hogy útját megtehesse…

Egy alkalommal megszokott útitársa megbetegedett, s a kállói cádik egy nagy erejű, kissé bumfordi fiatalemberrel, Lőw Mózsival indult pénteki útjára. Szokása szerint végigfutott Cfát utcáin, megfürdött a mikvében, ám amikor haza akartak indulni, a szekerük két lova nem mozdult. Ott töltötték hát a szombatot, és úgy adódott, hogy a kállói rabbinak kellett a cfáti hívek előtt felolvasni a Tórát, és az ő gyönyörű hangján énekelni a Muszaf imát is. Délután a cádik és kísérője – hazaindulása előtt – vendéglátójuk udvarán énekelték el a cfátiaknak a távoli Nagykállóban született gyönyörű dalt, a Szól a kakas már… kezdetűt, és a Sírnak-rínak a bárányok című haszid dallá nemesült zmireszt… Amelyek így jutottak el a Kárpátok tövéből Cfátba, és onnan a nagyvilágba.

De csupa csoda a köztünk élő vagy csak a nemrég élt emberek sorsa is, mindennapi küzdelmük. Életükért, családjukért, de legfőképpen törhetetlen hitükért. Suszter vagy üveges, művész, tudós vagy szerelő, gépkocsivezető, mészáros vagy fotográfus, valamennyiük életének vezérlő elve a hűség – a kitartó, minden akadályt legyűrő kitartás a tisztességhez, a családjukhoz, az elveikhez, a közösségükhöz, a zsidóságukhoz.

Külön is kiemelendő értéke a könyvnek – a kárpát-medencei zsidóság életének kaleidoszkópszerű sokszínűséggel, csillogással bemutatott történetein túl – a tudományos mélysége is. Az egymással olykor hevesen is ütköző irányzatok, szervezetek bemutatása, magyarázata, szefárdok, askenázok, ortodoxok, neológok, jiddisül, magyarul beszélők, héberül imádkozó, zsinagógában orgonát elutasítók vagy megengedők érveinek minden indulat nélküli ismertetése – röviden: az elmúlt másfél évszázad reményekkel és tragédiákkal teli történelmének tömör öszszefoglalása.

Kitűnő folytatása ez a kötet Deutsch Gábor korábbi két könyvének, a Gyökerek, szárak, virágok és Ajtónyitás című cikkgyűjteménynek, amelyekben talán még ennél is több szó esik a magyarországi zsidóságnak a magyar történelemben, háborúban és békében, forradalmakban – különös tekintettel az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban – valamint a minden szempontból gazdagodó, felvilágosult modern Magyarország és magyar kultúra kialakulásában vállalt szerepéről.

Hogyan foglalhatnám össze legméltóbban ezt a beszámolót erről a szép és hasznos kö-tetről, és egyáltalán: a fáradhatatlan Deutsch Gábornak komplex munkásságáról? Talán úgy, ha a költő, Gergely Ágens A 137. zsoltár című verse két szakaszának egy-egy befejező sorait idézem: „Hát kihűlt jobbom legyen rá az ámen / ha elfeledlek egyszer Jeruzsálem; // És fájó orcám rángjon majd a számhoz / ha elfeledlek egyszer, Arany János.”