Kezdőlap » Remény » 2008. 2. szám » Dr. Borsányi-Schmidt Ferenc: A zsidó meditáció, mint terápia

Dr. Borsányi-Schmidt Ferenc: A zsidó meditáció, mint terápia

Dr. Borsányi-Schmidt Ferenc

A zsidó meditáció, mint terápia

Mielőtt a zsidó meditáció, vagyis az ebből kifejlődő elmélyedt imádkozás pszichés
és szellemi állapotának megvalósításához
kezdenénk, a meditáció általános, bevezető
pszichés, szellemi állapotának néhány sajátosságáról is szólnunk kell, mindenekelőtt a terápiát előmozdító, azt támogató vonásairól.
A meditáció a nagyon hasznos technikák egyike, azoknak, amelyek a tudatot át tudják lendíteni egy magasabb, a megszokottól különböző szintre. A meditáció a tudatnak szinte végtelen távlataiba képes eljuttatni gyakorlóját. Csupán egészen kis erőkifejtést igényel, de csak kezdetben, amely erőkifejtés a gyakorlás során megszűnik, helyesebben meg kell szűnnie. A meditáció egyetlen nélkülözhetetlen alapelve a tudat teljes elcsendesítésének képessége. A tudat elcsendesítése hosszabb ideig tartó meditáció eredménye, de itt megjegyzendő, hogy minden olyan időt, amit saját bensőnkbe tekintéssel, befelé fordulással töltünk, meditációnak számít. Amikor így teszünk, akkor meditálunk. A meditáció segít bennünket abban, hogy egészségesebb, kevésbé sztresszel (stress, ld. Hans Selye) -teli életet éljünk.
A meditáció fizikai és pszichológiai előnyös hatásai olyan sokrétűek, hogy sokan csupán ilyen okok és tények miatt kezdenek meditálni. A meditáció gyakorlása, hacsak időlegesen is, segíti a meditálót abban, hogy a fizikai világon, legalábbis annak érzetén
és annak hatásán túljusson, és megkezdi olyannak látni magát, amilyen valójában, vagyis szellemileg megvilágosodott lénynek.
A meditáció alkalmas arra, hogy átalakítsa életünket. Amikor meditálunk és így
kitágítjuk tudatunk határait, megnyitjuk magunkat a szeretet és a világosság előtt.
Elkezdjük a dolgokat egy más, egy új szemszögből látni, egy sokkal szeretni képesebb, szellemi látószögből. Sokkal elnézőbbek, sokkal tűrőképesebbek leszünk másokkal szemben. Sokkal több belső békét és örömöt találunk. Olyan belső békét, amely megérint mindenkit, akivel kapcsolatba kerülünk.
Vég nélküli jótékony hatása van a relaxációnak és a meditációnak. A mai meg-
szokott életmódnak szinte velejárója lett
a sztressz (stress). A „harcolj, vagy menekülj” szindróma jelentkezik mindig, amikor valaki úgy érzi, hogy ki van téve valamely stress-hatásnak, olyannak pl. mint egy megfélemlítő esemény, vagy ilyen helyzet, egy ellenállást, vagy agresszív választ kívánó szituáció. Ilyen esetben a válasz lehet a szembe kerülés egy variációja, vagy egy fajta kivédése
a szembe kerülésnek, amelynek leggyakrabban tapasztalható módja a megfutamodás. Bármely legyen is a válasz, az igénybe veszi az egész idegrendszert, s persze az endokrin rendszert, akár tudatosan vagy nem-tudatosan elmélkedünk a követendő változaton. Az autonomikus (önkormányzó) része
a „harcolj vagy menekülj”-válasznak kicsúcsosodik a szimpatikus (sympathikus) működés általános emelkedésében, beleértve
a pulzusszám növekedését, a vérnyomás
értékének emelkedését, a verejtékezést, az izom-mozgást, és erősíteni tudja az adrenalin-hullámzást, ami gyorsítja a pulzus-számot, emeli a vérnyomást, okot ad a nyug-
talanságra és idegeskedésre, és előkészíti
a „talajt” a „harcolj, vagy menekülj” válaszra.
A „harcolj, vagy menekülj”-válasz alkalmazható, minthogy ez képessé teszi az egyént arra, hogy ellenálljon, vagy hátat fordítson az ijesztő helyzetnek, megfékezheti az adrenalin-éhséget, ami gyorsítja a szívverést, megemeli a vérnyomást, emeli az izgalmi állapotot, és előkészíti az idegi körülményeket
a „harcolj, vagy menekülj”-válaszra.
Ha rendszeresen meditálunk, úgy találjuk, hogy képesek vagyunk arra, hogy mindennapi problémáinkat kezeljük, s közben nem leszünk annyira izgatottak, mint egyébként, és sokkal relaxáltabb módon viszonyulunk ezekhez, mint egyébként. Felmerült nehézségeinket teljesen új, meg-
változott nézőpontból látjuk. Probléma-megragadó és problémamegoldó képességünk, növekszik, valamint úgy érezzük, hogy teljesen új belső erőnk született. A legújabb módszereket felhasználó kutatás és tanulmány vizsgálta illetve igazolja, hogy életünk feltűnően előnyös alakulása teljesen a meditáció gyakorlásának köszönhető. Jótékony szellemi és fizikai változásaink egyértelműen bizonyítják, hogy mindez
a hatékony relaxációs gyakorlatoknak és
a rendszeresen végzett meditációnak, meditációs technikáknak az eredménye.
Pozitív szellemi változások, a meditáció révén elért eredmények:
Megnövekedett gondolkodásbeli „tisztaság”, célirányultság.
Megnövekedett érzelmi jó közérzet.
Megnövekedett boldogság-érzet.
Megerősödött, fejlődött emlékező tehetség, jobb memória.
Megnövekedett alkotó készség és alkotó kedv stb.

A fizikai eredmények, pl.:
Csökkent légzésszám.
Csökkent pulzusszám.
Alacsonyabb vérnyomás-érték.
Csökkenés a szimpatikus idegrendszer működésében.
Csökkenés a test metabolizmusában.

Hogyan meditáljunk?

Először keressünk és találjunk megfelelő helyet a rendszeres meditáció gyakorlásához.
Ennek megtalálása pozitív körülményt alakít ki ahhoz, hogy tudatunk megfelelően relaxált és emelkedett legyen. Idővel csak az, hogy meditációs „kuckónkban”, a meditáció céljára választott helyünkön ülünk, azonnali szellemi relaxációt idéz elő.
Meditációs helyünk lehet egy kicsiny helység, vagy egy kis területű szeparálható sarok otthonunkban, ahol lehetőségünk nyílik arra, hogy teljesen egyedül, csukott szemmel ülhetünk minden nap, legalább pár percig. Válasszunk erre a célra egy tiszta, csendes helyet, távol bármiféle zavaró
körülménytől, ahol nyugodtan ülhetünk egy székben, vagy a szoba talaján, pl. a szőnyeggel borított parketten, vagy padlón. Amennyiben széket használunk, válasszunk olyat, amely lehetővé teszi, hogy hátunkat amennyire csak lehet, egyenesen tartsuk. Ha a szoba talaján ülünk se térjünk el hátunk alátámasztásától. Néhány napig ne tegyünk mást, csak 5-10 percig üljünk csendben a helyünkön. Ez segít abban, hogy minden szükséges energiánk összegyűljön. Mielőtt leülnénk, meggyújthatunk egy gyertyát, vagy néhány füstölő pálcikát, amelyet szeretünk. Alkalmasint a gyertya, vagy a füstölő meggyújtása jelzi agyunknak, hogy elérkezett a meditáció ideje.

A meditációnak sok módszere ismeretes. Ezek közül néhány passzív, mint pl. a lélegzet figyelése, mások aktívak, mint pl. ismételgetése egy szónak, távol-keleti, illetőleg belső-ázsiai eredetű, de már általánossá vált műszóval, egy mantra ismételgetése. A meditációfajták, amelyek itt ismertetésre kerülnek, segítséget nyújtanak a több, magasabb szint kifejlődéséhez. Függetlenül attól, hogy a meditációnak melyik fajtáját választjuk, vagy követjük, biztosak lehetünk abban, hogy a meditáció minden típus, vagy fajtája gyengéd, illetve „szelíd” természetű. Semmit ne erőltessünk, ne legyen olyan részlet, vagy „gyakorlat”, amit erőszakkal tudnánk csak végrehajtani. Tegyük lehetővé, hogy minden törekvésünk természetesen, erőlködés nélkül történjék.
Engedjük, hogy a meditáció „magától” menjen. Fektetve helyezzük egymásra tenyerünket az ölünkbe, és csukjuk be a szemünket. Vegyünk néhány mély lélegzetet. Ezután csak üljünk. Ha korábban még nem meditáltunk, akkor valószínűleg úgy fogjuk érezni, hogy tudatunk teli van gondolatokkal. Ne próbálkozzunk azzal, hogy megállítjuk a gondolatok áramlását, csupán figyeljük ezeket. Képzeljük azt, hogy egy folyó partján vagyunk, és gondolataink azonosak a csobogó vízzel. Ne próbáljuk megállítani „a folyó vizét”, csak figyeljük. Egy hét múltán azt fogjuk észlelni, hogy a folyó mozgása lelassul, lassabban folyik. Esetleg türelmetlenek vagy unatkozóak leszünk. Akkor is, ha így történik, minden rendben van. Ha az a benyomásunk, hogy kesergünk, ne tegyünk mást, csak figyeljük bejövő és elmúló (megszűnő) gondolatainkat. Csináljuk ezt 5-10 percig. Valószínűleg azt fogjuk tapasztalni, hogy álomba zuhantunk (vagyis elaludtunk), mert annyira relaxáltak lettünk. Ez jó, mert sok szempontból megkezdtük
a dolgokat, a jelenségeket úgy felfogni, hogy azok „jöttek, mentek.” Folytassuk, miként elkezdtük, és minden nap több időt
engedjünk magunknak meditálásra. Ha így
teszünk, az lehetővé teszi a relaxálást, és azt, hogy megfeledkezzünk az időről.

Jó hatás

Ez nem más, mint Haladó Relaxáció. Lassú átmenet a feszült, mozdulatlan állapotból a nyugodtabb, hajlékonyabb, rugalmasabb tudathoz és testhez. Ez az egyik módja az izmok feszessége elernyesztésének. A Haladó Relaxáció sok változata ismert. Ezek közül egyet közlünk itt:

Úgy kezdjük, hogy a hátunkra fekszünk kényelmes helyzetben. Vegyünk több mély és lassú lélegzetet, ami után irányítsuk figyelmünket és tudatosságunkat a test különféle részeire, és közben figyelemmel kövessük az izmok feszülését és (akaratunktól függő) lazulását. Ennek egyik módja az, ha tudatosan megfeszítjük, majd elernyesztjük valamely izmunkat.
A testünk legfelsőbb részével kezdhetjük, megfeszítve, majd elernyesztve az izmokat az arcunk legfelsőbb részén, utána az állkapocsra megyünk át, azután a nyakra, a mellkasra, a karok elülső részére, a hasi területre, a combokra, a lábszárakra, a lábfejre és végül a lábujjakra.
Ezután csináljuk ugyanígy lefelé a testünk hátsó részével. Végezetül feküdjünk nyugodtan, csukott szemekkel, közben a lélegzésünkre összpontosítva figyelmünket. Engedjük egész testünket relaxálni, nehezedjünk a talajra. Érezzük a szoba talaját alattunk, ahogy támogatja fekvő helyzetünket. Érezzük a földet, amint támaszt nyújt a szoba talajának. Érezzük magunkat, ahogy mélyen gyökrezünk a földben, ami alá is támaszt bennünket.
Élvezzük a békének ezt a mélységes érzését, amely megszabadít az izmok feszülésétől.
A kutatók dokumentálták az azonnali
jó hatásokat a vérnyomás csökkenésével,
a szívverés és a lélegzet számának csökkenésével, a vér áramlásának növekedésével és más mérhető jelével a sikeres relaxációs
válasznak. A meditáció lecsendesíti, megnyugtatja az izgatott elmét, vagyis a tudatot azáltal, hogy optimális fizikai és szellemi egészséget nyújt, fellazítja, illetve megszünteti a különállás érzetét, amely a közös, mindenkire vonatkozó gyökerét rejti a félelemnek és a bennünket érő bajoknak, egyesíti tudatosságunkat, kapcsolatba hoz a magasabb szintű énünkkel, és a magasabb szintű tudatosságunkhoz köt bennünket.
A meditáció újraszervezi tudatunkat és lehetővé teszi, hogy teljes potenciálunkhoz jussunk, valóban emberi lények legyünk, olyanok, mint amilyenekké Teremtőnk akart alkotni.