2008. 3. szám » Benedek István Gábor:Neumann és Newman

Benedek István Gábor:Neumann és Newman

TÁRCA
Benedek István Gábor
Neumann és Newman
Neumann Pali 1957-től élt New Yorkban, és csak negyed század múltán utazott először haza, Magyarországra. Egészen pontosan Győrbe. Mert szüleivel ott élt, és onnan is szökött Nyugatra. Akkor nyáron érettségizett, de hogy Amerikába került, annak nem az angol tudása volt az oka. Hanem a német. Mert kiskorában még élt, a háború idejéig még élhetett a rend, hogy a jobb családok osztrák falusi lányokat alkalmaztak gyerekeik mellé.
A gerasdorfi menekült tábor egyik mindenese, akivel jókat beszélgettek – persze németül – meggyőzte: csakis Amerikába jelentkezzen.
Az őt felkaroló alapítvány elvégeztetett vele valami nem túl igényes főiskolát, mondván: a többi már az ő dolga. Hát az is volt.
A rengeteg tőzsdeügynökség egyikében kapott állást. Loholt, ügyeskedett, barátkozott. Megnősült, s hogy igazolja: jó amerikai lett, ír asszonyt hozott a házba.
Nejét talán sok minden érdekelte, de Magyarország éppen nem. Amikor otthon körvonalazta, majd konkretizálta a tervet, Penny mereven elzárkózott az utazástól. „Feleséggel repülni dupla költség, fele élve-
zet” – mondta, és örült a megtakarításnak és a teljes élménynek.
Felhívta a City egyik nagy utazási irodáját. Bemutatkozott. Tudta: európaiasan ejtett nevét nem mindig értik pontosan.
– Miben segíthetek, Mr. Newman?
– Egy Budapestre szóló jegyet foglaltatnék. Mondjuk a jövő hétre.
– Szóval hazamegy? – kérdezte kedves bizalmassággal az irodista lány.
– Honnan veszi, hogy haza? – lepődött meg.
– Ugyan, Mr. Newman! Minden rajongója tudja, hogy Ön egy kicsit magyar.
Neumann Pali nem tudta. Talán látott egy-két filmet a sztárral, de hogy magyar volna – azaz ő is magyar -, arról fogalma sem volt.- Ó, sose szegyellje. Az Ön pályáján sok a magyar. Adolf és George Czukor, Fox, legalább tíz világhírű angol. És a Nobeldíj ások!
– Ön is magyar? – kérdezte Pali.
– Nem, nem, én ohiói vagyok. De valahogy beleszerettem a magyarokba. Magába is, Mr. Newman. Maga a legszebb, a legszexisebb színész a világon! Mindenkinél jobb. És örülök, hogy New Yorkban a mi irodánkat választotta.
– Köszönöm. Szóval?
– A jegy meglesz. Londonon vagy Frankfurton át. És mikor akarja átrepülni az óceánt? Nappal vagy éjjel?
– Amikor pihentetőbb.
– Éjjel utazzon. A jegyért ne küldjön, jöjjön be személyesen, ha tud. A lányokkal rendeznénk itt egy kis ünnepséget magának. Csuda jól mulatna. Elárulná, mi lesz a következő filmje?
Pali nem árulta el. Ellenben hazafelé -amikor arra gondolt, hogy a nejétől öt év alatt nem kapott annyi kedvességet, mint ettől az ohiói lánytól, beugrott a manhattani nagykönyvtárba. Amelyik éjjel is nyitva tart. Néha, ha valamelyik cég múltját akarta tudni, ellátogatott ide.
Névrokonáról sok adatot talált. Kiírta néhány nyugati parton levő stúdió és ügynökség telefonszámát, s ezeket másnap fölhívta.
– A filmszínész magyar rokona vagyok -mondta el mindenütt -; a nevünk is azonos. A New York-i tőzsde bizniszben jól ismernek. Ha segíteni akar Paulnak, szóljanak rám. Ez és ez a telefonszámom.
Az időkülönbség miatt egy kora hajnalon valóban hívták. A felesége majd elájult, amikor meghallotta, hogy a férjét Paul Newman színészügynöksége keresi, méghozzá a Paramount filmstúdióból.
– Kérem, mondják meg a rokonomnak, hogy két nap múlva Budapestre utazom. Ha bármit kér Magyarországgal kapcsolatban, azt készséggel megteszem. Ott a mozik – olvastam valahol – éppen most vetítik A nagy balhé című filmjét.
Az emberek kedvesek. Másnap, ugyanúgy hajnalban, hívták a Paramounttól.
– Mr. Newman azt kéri – csicseregte a filmes girl -, hozzon neki egy kis piros paprikát. Az erősebb fajtából. Őrölve. Tetszik érteni? Mert én leírtam az üzenetet pontosan. Ez biztos olyan magyar kód…
– Nem, nem, én pontosan értem. De hogyan juttassam el? Postán?
– Decemberben Mr. Newman New York-

ban lesz. Fellép valahol. És akkor ő majd telefonál.
Neumann Pali Győrben megvette a fűszert. Miután egyetlen rokona sem élt már Magyarországon, lényegében több dolga nem is volt az óhazában. A csípős pirosat kis dundi zsákocskába töltötték, és piros-fehérzöld szalaggal kötötték át, igen ügyesen. Vett egy moziújságot is, ahol írtak Paul Newman filmjéről. Aztán vásárolt még egy zsákocska paprikát – az utazási iroda alkalmazottjának. Aki összetévesztette Neumannt Newmannel. És ezzel őt új útra vezette. Valahogy célt adott az életének, homályos biztatást. Mire is?
Amikor visszatért New Yorkba, alig várta, hogy cselekedhessen.
Decemberben Mr. Newman a Hotel Astorban lépett fel, valami nagy gála keretében. Palika ezt a délutáni lapból tudta meg, mint ahogy azt is: ötszáz dollár a belépődíj. A jótékonysági műsort Izrael gyermekkórházai javára szervezték.
Másnap a felesége otthonról telefonált, hogy hívja fel a Plazában Paul Newmant. Előbb haza kellett rohannia a kis tömött
zsákocskáért. Az újságot a végén nem vitte el, a mozilap itt szürkének, szegényesnek tűnt föl a szemében. Mr. Paul Newmant viszont hatalmasnak látta. Egészségesnek, sugárzónak. Olyan erőtér vette körül, mint az Elnököt. Vagy a Tórát.
A recepciós pult előtt a két férfi kezet fogott.
– Maga nem rokon – mondta Mr. Newman Neumann Palinak. – Legfeljebb névrokon.
£s kacsintott. Azzal a fantasztikus szem-hunyorításával, amely egyszerre volt tréfás és vagány.
Átadta az ajándékot.
– Köszönöm – mondta Newman azon a gyönyörű, mélyzengésű hangján. Azon a hangon, amelyen tegnap, jegyenként ötszáz dollárért, még énekelt is. – Az az igazság, nemrég egy vendéglőben – folytatta -magyaros ízesítéssel kínáltak nekem valami ételt. Rossz volt, keserű. Gondoltam, egy-
szer majd én főzök. És kipróbálom. Szóval köszönöm.
– Nekem volt öröm, hogy elhozhattam. De tudnia kell: ebben a paprikában a közös szívünk lüktet.
Mindketten nevettek.
– Nem akar tőzsdézni? – kérdezte hirtelen Palika. – Ahhoz értek valamelyest.
– Nem – mondta Mr. Newman még mindig az előző nevetés ritmusában. – A pénzügyeimet a könyvelőm intézi. De sebaj, öregem, ha a másik parton jár, keressen meg. Elég annyit mondania: a magyar Newman hívja.
Nyújtotta a kezét. Palika boldog volt, repesett. Ez a kézfogás olyan volt, mint a megváltás. Aztán arra gondolt, az utazási irodába nemcsak a paprikát viszi be, hanem a magyar moziújságot is. A lány megérdemli, hiszen a tévedésével fölrázta az életét.
És majd elmeséli neki: milyen Mr. Newman a valóságban.