Kezdőlap » Remény » 2008. 3. szám » Schőner Alfréd: Korunk tévelygőinek útmutatója

Schőner Alfréd: Korunk tévelygőinek útmutatója

ZSIDÓ ÉLET
Schőner, 60!

Schőner Alfréd
Korunk tévelygőinek útmutatója
Dr. Benoschofsky Imre emléke
Újlakon 1888-ban készült el az a neogot stílusú téglaépület, amely a mai Frankéi Leó út 49. szám alatt található. E templom a magyarországi zsinagóga művészet ékszerdoboza. Nyugati homlokzatát két falpillér három részre tagolja. A bérház ölelte épület két szélső kapuzatán a nők számára fenntartott kar-
zatra, a középső portálon át, amely a nyugati homlokzat falsíkja előtt helyezkedik el, a zsinagóga belső terébe juthatunk. A főhomlokzat középső tengelyének ritmikusan ismétlődő eleme a hatszögű Dávid- csillag.
A bejárati ajtókon, a kapu feletti félkörívben, a gótikus ablakkeretben és a csúcsív

Szeretettel köszöntjük születésnapján prof. dr. Schőner Alfrédot, az OR-ZSE rektorát, aki 2008. augusztus 20-án átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozata) kitüntetést.
Fáradhatatlan tevékenysége nyomán megújult a zsidó felsőoktatás. Olyasmit teremtett, ami talán már a kezdetekben, majd a szellemi kiteljesedés csúcsán is vágya, óhaja volt a honi zsidóságnak, a tanári testületnek, de megvalósítani nem adták meg a lehetőségek. Schőner Alfréd látnoki akarata, lelkesedése, szervező képessége, kivételes kapcsolatteremtő ereje olyan útra vitte őt, amely a jelen számára is fölmutatta kincses értékeit, miközben szilárd alapot épített a jövő tudományának, pedagógiájának, a zsidó szellemi életnek.
Az Isten éltesse a rabbit, a tanárt, az írót, a tudóst, barátunkat – Schőner Alfrédot.
tetején ismétlődik e motívum. A zsidó vallás e régi jelképének kialakulását így foglalja össze Kohlbach Bertalan: „Az ölelkező háromszög a fölfelé törekvő a világosság ura (Ormuzd) és a csúcsával lefelé fordított háromszög a rombolás istene (Ahriman) t. i. Adonáj, a világosság és sötétség alkotója, a béke megalkotója és a rossznak a teremtője.’ A jeles folklorista hipotézisét Jesája 45. 7. versére vezeti vissza: „Aki alkot világosságot és teremt sötétséget, szerez békét és teremt rosszat, én az Örökkévaló teremtem mindezeket.” ~*
A zsinagóga falát stukkó virágdíszítés teszi árnyalttá. A templom tetején két kőtábla magasodik, rajta a tízparancsolat igéi. Az előcsarnokon keresztül érkezünk a belső térbe, ahol a leglátványosabb rész a meghitt hangulatot teremtő frigyszekrény, melyben Mózes öt könyvének tekercseit őrzik. E tóratekercsek – a lágymányosi kis zsinagógában lévőkkel egyetemben – a legjelentősebb ilyen jellegű gyűjtemények közé tartoznak Magyarországon.
A Fellner Sándor tervezte Frankéi Leó úti templomot, belső interieurjét és külső architektúráját felújították Most régi pompájában ragyog, s a Károli Gáspár téri imaházon kívül, hírnökként megmaradt azon huszonöt budai imaházból, ahol héber nyelven imádkoztak az Egek Urához.
Belépve a budai zsinagóga újonnan renovált és pazar módón kivitelezett épületébe, nagy helyi személyiségek portréja rajzolódott ki előttem.
Dr. Edelstein Bertalan, aki harminckét évig volt budai rabbi, aki a Rabbiképző professzoraként 12 éven keresztül tanított, aki az IMIT évkönyvekben a zsinagógái esztendők objektív krónikása volt, aki már a múlt század harmincas éveiben affinitív szellemi vezetőként nyilatkozott a cionizmusról.
Dr. Kiss Arnold, rabbi-költő, akinek tiszteletére Hevesi Simon, Guttmann Mihály, Hevesi Ferenc és Friedman Dénes szerkesztésében, 1939-ben emlék kötetet jelentet-
tek meg a néhai budai főrabbi hetvenedik születésnapja alkalmából. Zsolna és Veszprém után került Budára, ahol negyven évig működött főrabbiként. Nevét mégis talán legjobban a több mint 100 kiadást megért, magyar nyelvű imakönyve, a Mirjam örökítette meg.”
Dr. Vidor Pál, mártírhalált halt kiváló rabbi, a híres Jávne sorozatban megjelentetett A szombat könyve című lenyűgöző kötetének előszavában a kiadó így ír: „Gondoljunk csak Áchád Háám-ra, aki azt tanítja, hogy nem a zsidóság tartotta fenn a sábbátot, hanem a Sábát ereje őrizte meg mindmáig a zsidóságot.” ‘
Dr. Takács Pál, aki segéd rabbiként és pedagógusként tanította a közösséget, s akit pályájának hatodik évében deportáltak, akinek A magyar gondolkodás első találkozása a Bibliával című 1943-ban megjelent dolgozata a mai napig maradandó gondolatokat fogalmazott meg.
Dr. Benoschofsky Imre, 1970-ig volt országos vezető főrabbi. Rabbinikus pályáját a zsidó tradíció és az européer gondolkodás, műveltség ötvözete. Bármicvá ifjúként a „Frankel”-ben ő indított el a felnőtté válás útján. A farkasréti temetőben lévő sírkövén életének hitvallását tömörítette a Scheiber Sándor által újrafogalmazott mondat. Ö volt „Korunk tévelygőinek útmutatója” .
Dr. Végházi István előbb Győrben, majd Debrecenben volt rabbi. A budai papi széket az argentínai Seminaro Rabinico hatino-Americano (Buenos Aires) történész professzori tisztségével váltotta fel.
Dr. Geyer Arthur 1976-ig volt Buda rabbija. Korábban Győrben, majd Debrecenbe hirdette a Tóra szavát. A Rabbiképző fő könyvtárosaként, majd a Zsidó Gimnázium vallástan tanáraként is maradandót alkotott. A hatvanas évek végén az általa szervezett Talmud Tórát – kreált politikai vádak alapján – feloszlatták. Hitéhez, hivatásához, emberségéhez mindig hű maradt.
Dr. Singer Ödön főrabbit 1939-ben avatják bölcsészdoktorrá. Diplomamunkájának címe: Ábrahám ibn Ezra vallásos költészete. 1941-ben avatják rabbivá. Rabbi pályáját Szolnokon kezdte és az Örökkévalóba vetett feltétlen hite, és alázata irányította működését a helyi közösség újrateremtésében. Megtámadták a piciny Izraelt, rendszeres imájukkal fordultak az Egek Urához, hogy
segítse meg népet.
Hogyan kell élni, gondolkodni
Magam előtt látom mosolygós tekintetét, összeráncolódott, bölcs homlokát, amint a magasból felém néz. Mint bármicvó ifjú remegő térddel hallgattam okos szavát, oktató beszédét. Ma is fülembe csengenek szavai. Hogyan kell élni? Hogyan kell gondolkodni? Mi a zsidóság lényege? Felvetett kérdéseket, választ adott rájuk. Megnyugtató feleletet, mely kielégítette a nyiladozó gyermeki értelmet, s a művelt ember érdeklődési körét. Oly hatalmasnak tűnt akkor a szememben. Komor fekete reverendája tiszteletet parancsolt, de amikor útjára indította a „felnőttnek” nyilvánított 13 éves gyereket, csak a csillogó barátságos kék szemet láttam, s az irányító szavakat hallottam. Székfoglaló beszédében a budai főtemplomban így foglalja össze hitvallását: „Nem vagyok próféta, nem vagyok próféta-növendék sem, csak pásztorember vagyok én, és gyümölcsfák kertésze. De az Isten vett, ragadott meg engem… és szólt… eredj, hirdess az én népemnek, Izraelnek”. ^~*
A rabbi a Hegedűs Gyula utcai templomban
„Elképesztő világ nyílt meg a 20 év körüli diákok előtt. A lenyűgöző versek hatása alól senki nem vonhatta ki magát. És mert akko-
riban Benoschofsky Imre óráin – többek között – az Iliásszal és az Odisszeával ismerkedtünk, számomra kézenfekvőnek tetszett, hogy Scheiber Sándorhoz a kötelező vizsgadolgozat mellé benyújtsam a műfordítását – hexameterben. Tudtommal mind máig ez az Énekek énekének egyetlen teljes hexameter fordítása – írja Benedek István Gábor. ^ (Énekek éneke, in: Remény, 2008. március 31) – talán nem a véletlen, hogy az elmúlt pénteken 2008. augusztus 30-n BIG Sir HáSirim fordítását bemutatták a Zsidó Múzeumban. -*
Mindig meghatározó az indíttatás. Rabbijelöltként az első nagyünnepet templomában tölthettem. Félve a nyilvános szerepléstől, a megmérettetéstől, félve a kudarc lehetőségétől, segítségért hozzá fordultam. „Ha szívből végzed munkádat, szeretetet kapsz cserébe! Legyen több önbizalmad!” – bíztatott. Felejthetetlen volt ez az ünnep! Prédikációi lenyűgözően hatottak a hívekre. Törekvés az időszerű mondanivalóra, törekvés a kifinomult stílusra. Törekvés a hívők szívének megnyerésére – ez volt a célja. Mindig a mához szólt, pedig a múltat idézte. A ma emberének prédikált, de a jövő érdekében. Hűséggel a zsidósághoz. A félelmetes-fenséges napok még mélyebb értelmet nyertek megvilágításában. Neilá imájában az ősi dallamot Isten iránti feltétlen s odaadó alázat hatotta át.
A pedagógus
Az Országos Rabbbiképző Intézetben két évig hallgathattam előadásait. Magánbeszélgetéseink egyikén elmondta, hogy Hanah Szenest rabbiként tanította egy protestáns iskolában. E számomra nóvumnak ható információ dokumentációját később találtam meg: „one instructor at the school was the chief rabbi of Budapest, Imre Benoschofsky, who was a great scholar and a reálom Zionist. He had a good deal of
injíuence on Hannah’s burgeoning interest in Judaism and Zionism. At the age of thirteen, Hannah began a diary.”^® Az Alma Materben Ámosz próféta könyvét tanította. A^ Első Író-próféta című értekezésében így fogalmaz. Tanulmányából idézek: „Ámoszt elhallgattatták. Bizonyára visszament juhai mögé, fügefái alá. De a belefojtott szó égette belsejét, mint a csontjába zárt tűz. És így történhetett, hogy egyszerre nagy megvilágosodás támadt benne, kitalált valami nagyszerű módszert, hogy mégis hirdethesse, mit mondott az Űr. Tekercset készített bőrből és leírta mindazt, amit azon az ünnepi héten elmondott Izraelben. Talán elküldte maga helyett a könyvet Izraelbe. Talán csak eltette, hogy, majd ha valóra válik mindaz, amivel fenyegetett, meglegyen a bizonyság: Isten akarata valósult meg.” ‘ Értelméhez és érzelemvilágához közel állott e mélyen hívő, „alulról” jött gondolkodó, aki már évezredekkel ezelőtt tiltakozott a szegények kizsákmányolása ellen, aki felemelte szavát a kiszolgáltatottakért, az elesettért, aki segítségre szorult. Példaképül jelölte meg Ámoszt. „Az igazság mindig igazság marad” – értékelte egyéniségét. Öt idézte első prédikációjában, amelyet budai beiktatásakor mondott, s őrá emlékezett – harminc éves rabbinikus szolgálatát tükröző – válogatott beszédeinek kiadásában, 1958-ban. A retorika professzora volt. Szárnypróbálgatásainkat a szónoklástan terén ő vigyázta. Mindig pozitívumokkal kezdte. „Igen jó beszéd” mondotta, majd úgy, hogy a hallgató meg ne bántódjék, átalakította az egész prédikációt. Nevelt – de soha nem bántva. Formált bennünket mindig őszintén és az ügy iránti alázattal.
Az ember, a tudós
Maimonidesz késői követőjének, Aristotelés hívének vallja magát. Nem véletlen, hogy a disszertációján kívül többször értekezik
filozófiai kérdésekről. Hadd említsem meg a Kiss Arnold emlékkönyvben megjelent Vallásbölcselet a középiskolában című tanulmányát. Szellemi életének alakulására jelentős mértékben Heller Bernát hatott. Lőw Immánuel illetve fiatal kortársa Hirschler Pál szellemiségét is idézi. Nem véletlen, hogy nagyságuk előtt egy-egy emlékkönyvben tiszteleg. Lőw Immánueltől megtanulja a Zájin Ádár-i prédikációk modern szerkesztésének módját
Különösen megható a mártírhalált halt székesfehérvári főrabbiról a nagytehetségű Hirschler Pálról írt tanulmánya/ ^
Perls Ármintól tanulta a talmudi részek s ággádák beiktatását a mondanivalóba, a forma és a tartalom egységét. Harminchárom éven át hirdette az istenhitet Budán, s több mint tíz évig a Hegedűs Gyula utcában. Generációk sorát nevelte fel. Tanítványok sokasága szeretettel övezte. Ha beszélnek róla, ma is tisztelettel ejtik ki nevét. Műveltsége a legnagyobbakéhoz hasonlítható, írásai, prédikációi a ma emberéhez is szólnak.
Irodalmi munkásságából kiemelkednek azok a munkák, amelyek az IMIT évkönyvekben láttak napvilágot. Rózsa Ignác Áron Öt Könyve című kötetéről az analitikus ember magabiztosságával értekezik/-* Benoschofsky írásában arról szól, hogy Rózsa Ignác főszereplője úgy akar élni, ahogy a próféták és az egyetemes emberi értékek megkívánják.. Ugyanakkor megállapítja, hogy a zsidók nem Pitomot és RámszesZ’t építik, hanem a XX. századi nagy metropolisok kreatív személyiségei. Olyanok, akik a befogadó nép eszmeiségével azonosulnak. Bemutatja azt a folyamatot, hogy egy egyszerű szegény magyar zsidóból Weisz Áronból, az álmok és a realitások útját választó emberből hogyan lesz doktor Fehér Áron.Nagy prófétai ideálja a zsidó rabbinak minden idők egyik legnagyobb szellemiségével megáldott prófétája, Jesája. Tudatosan választja az 1939-ben írt tanulmányának té-
májául „a nagy titkok tudóját”. Miközben a vallás és a racionalizmus közötti összefüggéseket elemzi gyönyörű fordításban, megidézi Jesája ben Ámoc-ot aki – Benoschofsky szavaival – költő is volt. A VI. fejezetben található prófétai víziót így aposztrofálja: „Idézem ezt a nyolc mondatot, mert benne van a prófétai vízió erejével és a művész sűrítésével, azaz egész élmény, ha az élményeknek és a tanításoknak az az egésze, amit zsidó vallásnak nevezünk. ^
A II. Világháború traumáját követően újabb IMIT publikációval jelentkezik. Izrael és a zsidóság című tanulmányában, a cionista lelkületű Benoschofsky örömmel fogadja a modern Izrael Állam kikiáltásának tényét. Felteszi a nagyon egyszerű, de drámai két kérdést: mit vár Izrael tőlünk, a világ szétszórt zsidóságától, és mit vár a világ zsidósága Izrael országától. A zsidóság megújhodásának lehetőségét Medinát Jiszráél létében véli felfedezni. Egész emberi döbbenettel írja le a nehezen kimondható gondolatokat: „Megrendült lélekkel, Isten előtt való töredelemmel és bűnünk tudatával vallom: mi, a „neológia”, nem álltuk meg az iszonyat esztendejének próbáját: nagyon sok testvérünkben dőlt össze a hit és nagyon sokan váltak közömbössé, csaknem ellenségeivé annak a zsidóságnak, amelyet lelkünk mélyén, legtöbbször tudatunk ellenőrzése nélkül minden fájdalmuk és gyászuk okával azonosítanak. Meggyőződésem: ha a neológia nem kényel-meskedő, szégyenlős és mimikri-módon menekülő liberalizmus lett volna, hanem az üresét a valódival akartuk volna felcserélni, ha nem színtelenebbek, hanem zsidóbbak akartunk volna lenni, akkor ma hívőbb és elevenebb zsidó életünk lenne… Hitbéli megújulásra van szükségünk, honnan várhatjuk ezt? Nyílván nem egy felkent testülettől, rabbinikus „tekintélytől”, hanem a zsidó nép eleven életéből: Izraelből.”
Hosszú, hosszú évek elhallgattatása után 1970-benindulhatottmegújból az Évkönyv, s ebben Benoschofsky Emlékek a szeminári-
umból címen írja meg visszaemlé-kezését.
A főrabbi harminc éves jubileumi szolgálata alkalmából beszédeinek néhány reprezentatív darabját teszi közzé a Harminc év után című könyvében/’ A könyv előszavában Scheiber így ír: „Most, hogy elolvastam Benoschofsky Imre beszédeit, hozzájuk képzeltem a pátosz nélküli, nyugodt előadást, a nemes gesztusokat, a finom hangsúlyozást, a hang kellemes modulációit, újból élveztem a remek együttest. Harminc esztendő lelkipásztori működése ritka tudatosságról tanúskodik: beköszöntőjében Majmúni tanítványának mondja magát. Az is maradt – hogy Májmúninak Krochmaltól bővített könyvcímét használj am -: Maure növuché házömán — korunk tévelygőinek útmutatója; a művelt modern zsidó művelt modern rabbija.”
A Soá után egy évvel Benoschofsky szerkesztésében jelenik meg a Maradék-zsidóság című gyűjteményes kötet mindösszesen 125 oldalon. A tartalomjegyzék kiválóan mutatja a könyv struktúráját, hiszen a főbb fejezetek önmagukért beszélnek. íme: 1. Vezetők nélkül. 2. Zsidóságunk tükre. (Benne -többek között – Pach Zsigmond Pál: AMagyarországi zsidóságmai statisztikájának szembetűnő jelenségei, Kulcsár István: A maradék zsidóság lelki keresztmetszete 1946-ban, Heller Imre: Zsidó egzisztenciák kérdések, Munkácsi Ernő: Hitközségek és templomok, Naményi Ernő: Megmaradt kultúrjavaink című dolgozata.) A Lélek esztendeje című rész Benoschofsky Imre válogatott imafordításait tartalmazza. Az utolsó egység az un. Egyesületi rész. Utoljára említjük meg Benoschofsky Imre egyik legfontosabb – a Zsidóságunk tanításai című egyébként később reprintben is megjelent -kötetét. ”
A második kiadás Benoschofsky könyvének elején arra hivatkozik, hogy munkája nem tart számot eredetiségre, s a forrásokat csak kivételesen jelöli meg, mert a zsidóság lényegét úgy foglalta össze, ahogy ez őbenne élt. A kötet kimagasló darabja a vonatkozó
magyarországi szakirodalomnak, hogy a vallást és a kultúrát egységben tárgyalja. Elemzi a monoteizmus egyistenhit fogalmát, az Isten és ember közötti örök kapcsolatot, a kiválasztottság és a Messiás kérdéskörét, s utoljára de nem utolsó sorban, a reménység fogalmát. Életformáját a Biblia alakította. Egyéniségében a zsoltárokból merített harmónia, Jób emberi alázata, Ámosz forradal-misága, s Kohelet utolsó mondataiban megfogalmazott feltétlen, odaadó hite ötvöződött.
Befejezésül idézzük a nagy budai rabbi imafordításainak egyik gyöngyszemét, az egykoron közölt nemesveretü fordítások el-ső remekét.
„Dicsőség néked Isten, mi Urunk, királya a mindenséginek, hogy levetted szememről az álmot és életre ébresztettél, hegyen a Te akaratod Isten, a mi Urunk s atyáink Ura, hogy megértsük Tanításodat, és hűségesek lehessünk parancsolataidhoz. Ne vigy minket bűnbe, vétekbe, botlásba, kísértésbe és szégyenbe. Add, hogy ne uralkodjék bennünk a rosszra való hajlandóság. Tartsd távol tőlünk a rossz embert és a hamis barátot. Add, hogy kitartóak legyünk a jóra való hajlandóság és a jó tettek mellett és hajlítsd ösztöneinket a Te szolgálatodra. Add, hogy ma és minden napon kegyelmet, szeretetet, irgalmat találjunk a Te szemedben és jóakaratot az emberek szemében és cselekedjél velünk jóságos szereteted szerint. Dicsőség néked Isten a Te néped, Izrael iránt való jóságos szeretetedért.
Hitvallásom örökké:
HALLJAD IZRAEL? ADONÁ] A MI ISTENÜNK? ADONÁ] EGYETLEN EGY.
Add, hogy teljesíthessem parancsolataidat:
„Szeresd a te Uradat, Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész erőddel.
Ámen”
Lábjegyzetek
1 Jakab Dezső és Soós Aladár tervei szerint a zsinagóga épületét 1928-ban hatemeletes bérházzal építették körül.
Kohlbach Bertalan: Folklóré a zsinagógában, in.: IMIT Évkönyv. Szerkesztette dr. Szemere Samu, Budapest, 1930. p-185. Scheiber Sándor dolgozatot szentel a folklorista emlékének. Lásd: Kohlbach Bertalan és a zsidó néprajz, in. Folklór és tárgytörténet, Budapest, 1974,1. kötet, pp 374-386.
-1 Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat Szentírás fordítása. Budapest, 1900.
4 „Felmer Sándor (Bp., 1857. január 22.- Bp., 1944- nov.): építész. Párizsi tanulmányi évei alatt Zichy Mihálynál festeni tanult, s itthon néhány képet ki is állított. 1879-től Budapesten működött, számos bérházat, palotát, vidéki kastélyt tervezett. Fő művei: a várbeli Pénzügyminisztérium épülete (1901-04) gazdag díszítésű gótikus stílusban (az ostrom után átépítve), az Igazságügy Minisztérium épülete (Markóu. 16; 1918), valamintazelpusztult Ritz (Duna-palota) Szálló” in: Művészeti Lexikon, i.m. második kötet p.40.
-1 „Edelstein Bertalan, rabbi, szül. Budapesten 1876 jún. 26. 1891-1901. a budapesti rabbiképző növendéke. A bölcsészdoktori oklevelet 1900. szerezte a budapesti egyetemen, rabbivá 1902. avatták. 1902-ben a budai hitközség rabbijává választotta, 1924 óta budai főrabbi. Az Országos Rabbiképző Intézet alsó tanfolyamán óraadó teológiai tanár, ahol Bibliát, Talmudot és rendszeres vallástant ad elő. Szerkeszti a Budai Izraelita Hitközség Értesítőjét, és rendszeresen feldolgozza a folyóesztendők történetét. Az Eszter Midrások (Budapest 1900) c. munkájával a tudományos körök elismerését vívta ki. A tudomány széles területét átfogó cikkei a Magyar Zsidó Szemlében, a Magyar Izraelben, az Egyenlőségben, az Országos Egyetértésben, a Múlt és Jövőben, a Budai Izraelita Hitközség Értesítőjében, a Blau Emlékkönyvben, az Imit évkönyveiben, a Zsidó évkönyvben, az Izraelita Családi Naptárban, az Irodalomtörténetben, a Frenkel-féle családi Bibliában, a Bloch Emlékkönyvben jelentek meg.” in: Magyar Zsidó Lexikon, 1929, szerk.: Újvári Péter (szócikk). EB. 1934-ben hunyt el.
6 „Kiss Arnold Ungvár 1869. november 2. -Budapest, 1940.november 14.: főrabbi, író.
A budapesti rabbiképző intézetben végezte tanulmányait. Ugyanakkor az egyetemen bölcsészetet
hallgatott. 1893-ban avatták doktorrá. Előbb a zsolnai, majd 1896-ban a veszprémi, 1901-ben a budai hitközség főrabbija lett. Az Országos Rabbiképző Intézetben a héber irodalmat tanította.” in: Vikipédia
Lásd: Emlékkönyv Dr. Kiss Arnold Budai vezető főrabbi Hetvenedik születésnapjára Neuwald Nyomda, Budapest, 1939.
7 Dr. Vidor Pál (1919-1943) munkaszolgálatban tűnt el a keleti fronton. Lásd még: Barcza Tibor: A főváros adta, az állam elvette, avagy a lágymányosi zsinagóga története, in: Múlt és Jövő 2001/4
8 Dr. Takács Pál
” E dolgozat megírásánál felhasználtam korábban már megjelent dr. Benoschofsky Imréről közzétett írásomat, valamin 2008. augusztus 31-én, a Frankéi Leó utcai zsinagóga „120 éves a budai zsinagóga”c. konferencián tartott előadásomat.
Benoschofsky Imre 1903-ban Budapesten született, és 1970-ben Budapesten hunyt el. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1926-ban bölcsészdoktori címet szerzett. Disszertációjának címe: Maimuni Aristotelismusa, Budapest Légrády nyomda és könyvkiadó RT. 1926, majd 1928-ban az Országos Rabbiképző Intézetben rabbi oklevelet kapott. Lágymányoson 1926-tól a Zsigmond utcai zsinagógában 1928-tól tevékenykedett. Főrabbi címét 1936-ban szerezte. 1960-tól vezető főrabbi volt. Az Országos Rabbiképző Intézet homiletikai és vallástudományi professzoraként működött 1945-től haláláig.
10 Dr. Végházi István
„Vallástant Geyer Artúr tanított. Úgy tudta megszerettetni a tárgyát, hogy azt nem teherként, hanem spirituális élményként éltük meg. Nem féltünk tőle, hanem vártuk. Mikor jön már be a Geyer? Bennünket, 14-16éves tiniket érdekeltek a világ eseményei: Geyertől mindent meg lehetett kérdezni, és ő válaszolt. Nem számított semmi tabukérdésnek. Elővettünk egy bibliai textust, vagy egy ünnepet elemeztünk, és utána: “Ha van kérdésetek, tegyétek fel”, és elkezdett beszélni. Olyan rabbinikus módszert alkalmazott, amellyel nem eltávolította a fiatalokat a vallástól, hanem szelíden a közelébe vont bennünket. “Én nem teszem kötelezővé nektek, hogy sábeszkor járjatok templomba, de…”, és hosszú perceken keresztül elmondta, mi
az istentiszteleten való részvétel spirituális élménye. Mint egy mézesmadzagot, úgy húzta el a szánk előtt, hogy kedvet csináljon hozzá. Elképzelhetetlen volt, hogy egy korombeli fiatal péntek este és szombat délelőtt ne menjen templomba. Igaz, nem volt előríva, hogy melyikbe. Nagyobbrészt ide jöttünk, a Rabbiképző templomába, akik a környezetében laktunk, hogy ne utazzunk bele a sábeszba. Geyer első kérdése mindig az volt: “Múlt sábeszkor hol voltál templomban?” S ha valaki mulasztott, nem tolta le, nem bántotta, hanem ráhivatkozott.. . “az elmúlt héten azt olvastuk, hogy…”, és mondott valami érdekes szövegösszefüggést a heti szidrával kapcsolatban, legtöbbször egy magyar vagy világirodalmi párhuzammal, történelmi analógiával megfűszerezve. “Na látod, ezt veszítetted el, mert ha ott lettél volna a zsinagógában, ezt hallhattad volna, erről gondolkozhattál volna…” Budán folyamatosan működő talmud-tórát is vezetett. Sokan j ártunk ki hozzá, minden kedden, Tórát tanulni. ’67-ben vagy ’68-ban egyik percről a másikra szétrobbantották, Geyert is letartóztatták, és többeket közülünk. Neveket nem akarok mondani, tiszteletben tartom a személyiségi jogokat. Egyikük most az Egyesült Allamokban tüdőgyógyász, a másik itt él Budapesten. Börtönbe zárták őket, két évet kaptak. A vád: cionizmus. Kétségkívül volt szó Cionról mint az imák forrásáról, mint az ősök földjéről, de semmiről, politikai értelemben. 1967, a hatnapos háború éve, kellett kreálni egy ügyet. Az izraeli hadsereg szétverte az egyesült arab seregeket, Budapesten szétverték a budai talmud-tórát (1:1). Nekem semmi bajom nem származott azon túlmenően, hogy két éjszakát a rendőrségén töltöttem. Megkérdezték, mit tanított Geyer Artúr, elmondtam, melyik heti szakaszt tanította. “Köszönjük szépen.” Békén hagytak. A két fiatalembert hosszú időre megbélyegezték, és tönkretették lelkileg” in: Kőbányai János: A világítótoronyból Ninivébe látni (KJ interjúja Sch. A- dal) 2002/2.
12 Dr. Singer Ödön 1956-1959 között Izraelben élt. Visszatérése után hat éven át két város, Kaposvár és Nagykanizsa rabbija, majd nyolc évig a kettéosztott Berlin keleti részében szervezi, menti át a zsidó közösséget. Judaikát és hebraikát tanít az egyetemen, s aktív részese, alakítója a felekezetek
közötti kapcsolatoknak. Hazatérése után a Nagyfuvaros utcai zsinagógában szolgál. 1985-ben kerül Budára.
13
Ámosz 7.14.
14 Énekek éneke, in: Remény, 2008. március 31.
l-‘ Kiállítással egybekötött könyvbemutató a Magyar Zsidó Múzeumban
naengl.html
17 IMIT Évkönyv 1942. p.242.
In: Emlékkönyv dr. Kiss Arnold budai vezető főrabbi 70. születésnapjára, Budapest, 1939, szerk. Guttmann Mihály, Hevesi Simon, Lőwinger Sámuel, pp. 29-32.
1″ Heller Bernát jubileuma, A Budai Hitközség ünnepe, kiadja a Budai Izraelita Hitközség, sajtó alá rendezi: Dr. Benoschofsky Imre és Vidor Pál, Bp., 1941
^ Lásd: Lőw Immánuel, a darsan. Fejezetek a magyarországi zsidó homiletika történetéből, in: Semitic studies inMemory of Immánuel Lőw, Bp. 1947. Hirschler Pál, in: Keleti tanulmányok Hirschler Pál emlékére, szerk., dr. Komoly Ottó, Székesfehérvár 1950.
22 Perls Ármin, pécsi főrabbi. 1853-1914
23 Áron Öt Könyve. Tanulmány egy műről és egy problémáról. Felolvastatott az IMIT 193. január 8-i ülésén. Megjelent: IMIT Évkönyv, 1931. pp. 238-252.
2 4 Lásd: Zsidó vallás és racionalizmus, in.: IMIT Évkönyv 1939, p. 117.
2^ Lásd: Izrael és a zsidóság IMIT Évkönyv 1948, pp. 18-29.
26 Lásd: Emlékek a szemináriumból a Rabbiképző második korszaka, Évkönyv, kiadja a MIOK, Budapest, 1970, pp. 74-104, szerk.: Scheiber Sándor
^’ Lásd: Harminc év után. Benoschofsky Imre budai főrabbi beszédei, Budapest 1958.
2° Lásd: Mardék zsidóság Budapest é.n. 1946. A Budai Izraelita Aggok és Árvák Menházegyesület Évkönyve. Breslauer László kiadása.
^” Benoschofsky Imre Zsidóságunk tanításai. Magyar zsidók Palesztina szövetsége, Budapest 1941. Amásodik kiadás: Bp. Makkabi, é.n.
Maradék zsidóság. Szerk. Benoschofsky Imre, p. 102.