Kezdőlap » Remény » 2009. 1. szám » Dr. Minya Klára: Interjú Klein Judittal

Dr. Minya Klára: Interjú Klein Judittal

Dr. Minya Klára

Interjú Klein Judittal

– Végzettségét és hivatását tekintve kettősséget mutat az élete: tanár és énekesnő is. Minek tartja magát elsősorban?
– Amikor tanítok, tanárnőnek, amikor énekelek, énekesnőnek. Hosszú évekig érzeteket kerestem, hogy melyik vagyok inkább, de azt kell mondanom, hogy nem az inkább a meghatározó, hanem az adott pillanat. Tehát mind a kettő. Főállásban héber és judaisztika tantárgyakat tanítok a Scheiber Sándor Gimnáziumban, amit nagyon szeretek csinálni, de ugyanakkor főprofilom az is, hogy énekelek, és ez is főhivatásom.
– A zenei pálya választásában családi indíttatásai is voltak. Több generációra visszamenőleg foglalkoztak zenével az ősei, pl. kántorok voltak.
– Igen, kántorok és operaénekesek vannak a családomban, és ezek ország és világszerte ismert nevek. A Stern név mögött világszerte ismert kántor áll, ahogy a Kelen név ismert operaénekeseket takar. Kelen Péter a nagybátyám, Kelen Tibor szintén a nagybátyám volt, aki szintén ismert operaénekes volt, majd kántorként folytatta az életútját. Moshe Stern Izraelbe vándorolt, és onnan lett világhírű. És nagybátyám még Kálmán Tamás főkántor is. De engem elsősorban édesapám, Klein Ervin irányított a zene felé, aki a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga főkántora. A zenei gyökerek egészen kiskorom óta ott voltak az életemben, ő tanítgatott, és aztán döntöttem úgy, hogy én is ezt a vonalat követem.
– Az indíttatás és a tehetség is tehát családi „hagyomány”. Miket meséltek a családban az őseiről, ezekről az ismert emberekről, zenei hagyományokról?
– Sokat nem tudok. Akiket ismerek, azoktól egy-két családra jellemző dolgot hallottam, vagy olyasmit, ami a családban kialakult zenei motívum egy-egy kántori, liturgikus dologgal kapcsolatban. Van olyan, ami kifejezetten családi eredetű, és így vált ismertté.
– Azért kíváncsiskodom, mert az érdekelne, hogy egy hagyománytisztelő zsidó zenész család mai nő leszármazottja mennyiben hordozza az ősök tudását, egyáltalán hasonlít-e élete és zenészi hivatása az őseiéhez?
– Én eredetileg alapvetően hangszeres és klasszikus zenét tanultam: csellóztam, zongoráztam kiskoromtól kezdődően. Későbbiek során találkoztam a család által a kántorsággal, a művelőivel és mint stílussal is. Majd amikor tíz éves voltam, apukám megalapította a Bethlen téri Zsidó Gyermekkórust, és akkor itt kezdtünk el olyan gyerekdalokat, zsidó kis ünnepi dalokat énekelgetni, ami által kezdtem jobban, majd még jobban megismerni ezt a világot. De a kántorsággal én nem tudnék mit kezdeni, hiszen Magyarországon női kántorok nincsenek, és nekem nem is volt soha célom, vágyam ebbe irányba menni, mert én nagyon is hagyománytisztelően ezt a felállást elfogadom. Nagyon szeretem a kántori zenét, hallgatóként. Előadóként nem tartozik a műfajaim közé. Sokféle műfajban énekelek, a zsidó zenén belül is többféle műfajban, hiszen sokféle van azon belül is, sokrétű ez a zenei világ. De kántori, liturgikus zene nőként nem is kivitelezhető, és nekem nem is volt soha kedvemre való, hogy ezt csináljam. Kérdezték tőlem, hogy miért nem művelem, mehetnék Amerikába, de én mondtam, hogy azért, mert az nem én lennék. Az ismereteim, az adottságaim megvannak hozzá, de én énekesnő vagyok, és nem kántornő. A családomban ez a férfiak műfaja.
– Úgy látom sokfelé megfordult a világban énekesnőként is, pl. Milánóban, Izraelben stb.
– Igen többfelé jártam, Németországban, Olaszországban, a környező országokban, pl. Romániában, Izraelben énekeltem. Több fesztiválra meghívtak, ahol önálló estjeimmel szerepeltem. Ami azt illeti, hogy bemutatja a zsidó zenei világ azt, amiket én szoktam énekelni. Ez ugyanis egy kicsit más, mint ami az elterjedt általánosítás a zsidó zenéről, mert én nem a klezmer zenét csinálom. Ezt szokták sokan azonosítani a zsidó zenével, én viszont sokkal szélesebb skálán építettem fel a repertoáromat. Mindenféle zsidó irányú, témájú, vonalú, stílusú, műfajú dallamok vannak, amelyek bár akár liturgikus eredetűek is lehetnek, a jiddis dalokon át a ladinó – a judeo-spanyol – dallamokon keresztül a modern izraeli dallamokig, egészen a musicalek és popzenékig, amelyek akár témába vágnak. Ezekből építem fel a műsoraimat, és így aztán az önálló estjeimre nagyon sok felkérést kapok országos fesztiválokra is, külföldre is, hogy elvigyem és megmutassam. Volt már rá példa, hogy zenekarral is hívtak, tehát valamely zenekar vendégeként. Több zenekarral vállalok olyan tagságot, hogy vendégénekesként részt veszek a munkájukban, pl. a David Klezmer Quintettel már több éve dolgozunk együtt, a Jazzreal együttessel, akik modernebb zenét játszanak és másokkal. Velük is szoktam fesztiválokra menni, de gyakoribb, hogy az önálló estem előadására hívnak meg. Ezek duóban szoktak lenni zongorakísérettel.
– Hogy néz ki az élete, hogy fér bele az életébe a tanítás mellett a művészi karrier?
– Néha húzós, kapkodom a fejem, hogy mikor hányra hol kell lennem, mit csinálok, és kivel próbálok és melyik előadásra. És mindezt úgy, hogy előtte bementem reggel nyolcra tanítani, és délután háromkor-négykor jövök el, és akkor folytatódik a nap egészen estig a másik profilommal. Vannak időszakok, amikor kifejezetten nehéz, mint most például a március. A honlapomon is látható, hogy mennyire tele van a március. Rengeteg fellépésem van, és az iskolát amellett ugyanúgy nem hanyagolom, mert száz százalékosan munkahelyemnek veszem. A tanításnál van annyi kikapcsolódási lehetőség, ami segít feltöltődni. Tehát ad lehetőséget arra, hogy újraformáljam magam, új dolgokat tanuljak, új dalokat keresgéljek, új műfajokban kutatgassak. Pl. a nyári szünet hosszabb ideje alatt kicsit jobban tudom beásni magam ebbe a munkába. Illetve azért mindig van annyi lélegzetvételnyi szünet, hogy erre is jusson időm. Az iskola részéről, a vezetés és a kollégák részéről maximális támogatást kapok, mert ők is örülnek annak, ha zenészek, művészek vannak a csapatban. Nem én vagyok az egyetlen, aki valamilyen művészeti területen dolgozik. És ezt kamatoztatom abba az irányba is. Tehát amikor ott történik valami zenei esemény, akkor nyilván ott ugyanúgy részese vagyok. Most például írtunk egy pici zenés színdarabot az iskolának, nyilván a zenei részét vállaltam, hogy a gyermekdalokat én írtam meg hozzá.
– Ezek szerint zenét is szerez?
– Nem, abszolút nem merek ilyet mondani magamról, csak ha van egy ilyen kreatív munka, akkor, ha lehet, és úgy érzem, hogy tudok valamit létrehozni, akkor a legnagyobb örömmel. Ennél nagyobbat nem, de gyermekdalokat mertem írni.
– Szöveget is Ön írt hozzá?
– Igen. Zenéstől szövegestől én írtam ezeket. Emellett az iskola kulturális életének a szervezésében is részt veszek. De talán ennél is komolyabb, hogy a Spinoza Ház – ahol nagy örömmel, rendszeresen fel szoktam lépni – idei tavaszi Első Zsidó Zenei Fesztiválja felkért művészeti tanácsadójának. Ez március végén tíz napig zajlik. Itt a sok hónapos munka eredményeként egy nagyon színes program született. Ilyen munkát is nagy örömmel vállalok, hiszen valószínűleg azért kértek fel erre a munkára engem, mert nem egy irányból közelítek a zsidó zenei világhoz, hanem nagyon sok kutatással, megfigyeléssel és ismerettel próbálok rendelkezni róla.
– Hol van a repertoárja súlypontja?
– Igazából ez is mindig változik. Mindig van egy bizonyos terület, ami éppen jobban mozgat, és akkor is a többi ugyanúgy bevonzódik köré. Eleinte az izraeli populáris dallamokat szerettem nagyon, és a jiddis dalok távolabb álltak tőlem. Manapság a legközelebb a jiddis dalok állnak hozzám. A könnyedebbek is, de én nagyon szeretem az igazán mély drámai és lírai kifejezésű dallamokat is. Sok esetben nagyon-nagyon komoly sorsokat mutat be ez a zenei világ. Nagyon szeretem a filmzenék és musicalek világát. Igen gyakran szoktam előadni részleteket különböző filmekből vagy híres örökzöldeket. És mindig változik, hogy mi a súlypont. Most a legutóbbi időkben sokat foglalkozom a szefárd ladino, judeo spanyol világgal, és azokat is próbálom megismerni. Aztán az izraeli dalok közül is nagyon szeretem a populáris zenét, most egy kicsit a régebbi zenei világ és az ősibb hangzásvilág is izgat, jobban érdekel, hogy milyen az, és ma hogyan szólal meg. Eköré is épülnek elképzeléseim.
– A Spinoza Ház programja milyen elképzelés szerint alakult ki?
– Ott is arra törekedtünk, hogy a fesztivál „mindenevő” legyen, és mindenkihez szóljon. A programfüzetből is látszik, hogy egyrészt időben sok száz évtől napjainkig jutunk el, másrészt területileg is az orosz zsidó dallamvilágtól az amerikai jiddis szvingek, a liturgikus kántori eredetű dalokon át egészen a máramarosi haszid zsidó gyűjteményig. Ezeknek mind-mind külön előadói, bemutatói vannak, akik ebben jártasak. De szerepel a programban a zsidó és cigányzene találkozása, a klezmer zene, mert az sem maradhat ki, jiddis dalok, ladino est. De kabaré, kuplé dalok szintén megmutatkoznak a gála estig bezárólag, ami a 21. század zenéjét, a mai magyarországi zsidó zeneszerzők műveit mutatja be, amelyek a zsidósággal kapcsolatosak. Mert már nem csupán 20., de 21. századi zsidó zene is létezik! Ami a különlegessége ennek a fesztiválnak, hogy ilyen zsidó zenei fesztivál Magyarországon még nem volt. A másik nagyszerűsége a programnak, hogy a fellépők mindegyike hazai, magyar művész! Ez is fontos szempont volt, hogy „lehet itt miből válogatni”, nagyon sok nagyon komoly művész van Magyarországon.
– Ezek a zenészek speciálisan ezen a területen működnek?
– Nem mindenki! Van, akinek több arculata közül ez az egyik, van, aki speciálisan csak ezen a területen mozog, és van, akinek van egy ilyen témájú estje, és azt hozza el a fesztiválra.
– A saját előadói munkásságára visszatérve, amikor ilyen fesztivál nem volt, akkor egyéni felkérések formájában keresték meg?
– Igen, de mint mondtam nagyon sok fesztiválon jártam már az országban: a bor fesztiváltól a pálinka fesztiválig, a Világvallások Fesztiválján, a Világvallások Kertjén, aSzegedi Tavaszi Fesztiválon, a Művészetek Völgyén, a Sziget Fesztiválon át felléptem több helyen és témában is. Úgy tapasztalom, hogy ha valahol olyan zenét kívánnak bemutatni, amibe a zsidó zene is beleillik, akkor hívnak.
– Hogyan találják meg?
– Már nem is kérdezem meg, mert mára eléggé sok helyen ismert a nevem. Menedzserem nincs, egy honlapom van, www.kleinjudit .hu. Általában ha egyszer meghívtak, akkor utána a következő meghívásba beajánlanak, vagy a meghívók is többször hívnak, mert ahol tetszik, amit csinálok, oda szívesen hívnak, és én szívesen megyek újra. Sokszor az egyik meghívásból jön a másik. Ha valaki hall egy jelentősebb eseményen, akkor egy másik program szervezésében hív meg. Például ősszel volt a Püspöki Világkonferencia a Budai Várban, itt is énekeltem, innen az izraeli nagykövetasszony hívott meg egy eseményre, és így tovább fonódnak az események egymásba. Most aktuálisan sok meghívásom van Púrim ünnepére is, aztán jön az Első Zsidó Zenei Fesztivál, utána a szegedi Tavaszi Fesztiválra van meghívásom, ezt követi a másik meghívásom egy együttessel Komarnoba, de már alakul a nyár is. Vannak olyan időszakok, amikor egy-két hónapig nyugodtabb az életem, de adódik olyan is, amikor besűrűsödik, és sok minden történik. Engem kreatívvá tesz, amikor sok feladat van a vállamon. Amikor nagyobb a megmérettetés, annál nagyobb lendülettel vetem bele magam. Motivál a sok feladat.
– Úgy tudom, már eddig is szép számban fogyott a 2006-ban megjelent CD-je, amelynek címe Rozhinkes mit Mandeln. Ezen jiddis és héber dalok hallhatók eredeti nyelven. De nem csupán ez adja az értékét, mert az előadó hangjának szépsége és előadói átélése egyaránt élménnyé teszi, és elvarázsolja a hallgatót.
– Ennek a zenei anyagnak a bemutatása két évvel ezelőtt volt élő adásban. A Magyar Rádió Márványterméből közvetített nagy sikert aratott élő adást a Bartók Rádió a CD anyagából. Ez olyan zenei válogatás, mely címében is (Mazsola és mandula) tükrözi a zsidó sorsot, azt az édeskés és kesernyés világot, amelynek hangján a dalok is felcsendülnek. Mostanában készülök egy újabb élőadásra, önálló est formájában, amire talán ősszel kerül majd sor. De nemrég (február 22-én) volt a Dávid Klezmer Quintettel szintén egy nagyon sikeres élő adásunk a Bartók Rádióban.
Ami a fellépéseket illeti, még nem beszéltünk arról, hogy gyakran megyek jótékonysági koncertekre is. Ezeket sosem utasítom vissza, ha pl. az idősekről vagy valakinek a gyógyításáról van szó, amire a szakma gyűjt. Legutóbbi fellépésem az Emberi Jogok Nyilatkozatának 60. évfordulóján volt, aminek a megemlékezésén énekeltem.
– Ilyenkor valami speciális dalt énekel?
– A speciális az az, hogy van zsidó megközelítése is ennek a dolognak. Ilyenkor általában olyan előadókat hívnak meg, akik bizonyos rétegzenéket játszanak.
– Inkább azt mutatják meg, hogy van egy ilyen műfaj?
– Itt a Jazzreal együttessel léptem fel. Ősi keleties dallamokat jazzes, mai modern felfogásban adtunk elő. A többi előadó is a világzenei vonalon jelent meg.
– A világzene ma egyre divatosabb, kedveltebb.
– Ez a szó divatos, mert a világzenén belül azt lehet érteni, amit akarunk, mert amit műfajilag nem tudunk betenni egy bizonyos skatulyába, azt hívjuk világzenének. Kedvelt dolog, pont azért, mert sok lehetőséget, szabadságot ad újra élni, újra dolgozni a különböző műfajú dalokkal. Itt lehet megemlíteni, hogy másfél évvel ezelőtt készült egy olyan műsor, amelyben Gerendás Péterrel a jiddis és a ladino zenei világot mutatjuk be, ezt Neumark Zoltán találta ki. Erre is több felkérésünk van. Amit a márciusi fesztiválra újdonságként mutatunk be, és így teljesen új, az az amerikai zsidó zenei világ jiddis szvingje: filmek, musicalek zenéje. Erre is kaptunk már felkérést, mert ez is valami eddig fel nem fedezett és be nem mutatott területe a zsidó muzsikának. Szerencsére a zsidó zenei világ olyan sokrétű, hogy az Első Zsidó Zenei Fesztivál szervezésénél is a sokból kellett válogatni és kihagyni, hogy meglegyen az a tíz előadás, ami a tíz napba belefér.
– Ezek a filmzenék is eredeti nyelven szólalnak meg?
– Igen. Én mindent az eredeti nyelvén énekelek. A jiddist, a hébert, a ladinót, az angolt. Nekem fontos, hogy értsem, hogy mit énekelek. Héberül tudok, angolul is nagyon jól megértek mindent. Jiddisül nem tudok, de minden dalhoz keresek pontos fordítást, és egyre többet értek meg fordítás nélkül is belőlük. A ladinoval ugyanígy vagyok, egyre több mindent kezdek elsajátítani belőle. Ugyanis számomra fontos, hogy mindig pontosan tudjam, hogy miről énekelek, mert egy dalnak a hiteles megfogalmazása csak így jöhet létre.
– Várható-e újabb lemeze?
– Igen, de ezen már nem az autentikus zsidó zene lesz, hanem ez közelebb lesz az örökzöldekhez. A Jazzreal együttessel is készülőben van egy CD-nk, aminek az anyaga a tengerentúlra is eljut majd.
– Mondhatom akkor, hogy a mélységesen mély zsidó hagyományos zenei gyökerekből egy 21. századi ízig-vérig modern, viruló fiatal hölgy szép hangján virágzik ki a zsidó zene új hajtása, amely nem csupán az autentikus zsidó zene igényes előadásával hívja fel magára a figyelmet, hanem – óriási energiával – ennek a zenei világnak a legszélesebb skáláját tárja fel és tárja a nagyérdemű közönség elé, hogy szebbé és gazdagabbá tegye mindennapjainkat.