Kezdőlap » Remény » 2009. 1. szám » Fekete Ágnes: Pista

Fekete Ágnes: Pista

Fekete Ágnes

Pista

„Óvodista, elemista, gimnazista, egyetemista – Pista” így ringatta, becézte, simogatta a szép Lázár Elza rajongva szeretett elsőszülött fiát, akkor még nem gondolva, hogy a lángeszű fiú egyetemi tanulmányokat már csak külföldön remélhet. 19 évesen kellett elhagynia a szülői házat, annak puha melegét felváltva a jeruzsálemi hőséggel. Ahol, sajnos, a főiskolát rövidesen a katonai szolgálat váltotta fel, mégpedig az angol hadsereg zsidó alakulatánál. Erről az időről később keveset mesélt, talán csak annyit jegyzett meg huncutkás félmosolyával a szája szegletében, hogy ő szabadította fel Montgomery őrmestereként Görögországot, Olaszországot; sok könnyes szemű lányt hagyva magára az útbaeső városokban, akik mindegyike örömmel szegődött volna a szép szőke fiú mellé útitársul. De ő iparkodott haza, oda, ahova sajnos imádott édesanyja már nem térhetett vissza, de ahol várta őt apja és öccse. S még valaki, akiről ugyan akkor még nem tudott, de aki azután ötvenegy éven át szerelmetesen hűséges társa lett jóban-rosszban. Judit.
Zseniális nyelvtudását a háború után alakuló magyar külkereskedelemben kamatoztatta egészen addig, amíg a Rákosi vezette Magyarország nem kezdett állandóan kémektől rettegni. A Jeruzsálemből hazatért fiatalember megbízhatatlanná vált. Ekkor lett a hét nyelv ismerete, a kitűnő költői véna megélhetési forrássá. Az elbocsátott külkeresből műfordítóvá vált. A Szt. István parki hetedik emeleti garzonlakás éjszakai csendjében jól lehetett hallani a felvonó köteleinek surrogását, összerándítva ezzel az amúgy is érzékeny, fekélyes gyomrot, de szerencsére a rettegett hajnali bőrkabátos látogatók csöngetése elmaradt. Az Országos Fordító Iroda pedig szállította a szebbnél szebb munkákat, s így vált angollá keze nyomán Petőfi, József Attila, Ady, Radnóti és még számos remek magyar költő sok felejthetetlen sora. Ez a munka annyira kedvére való volt, hogy később, rehabilitációja után, amikor visszahívták a külkereskedelembe dolgozni, a versfordítás megmaradt esti passziónak. A Szent Péter esernyője c. regény volt a legjelentősebb prózai mű, amit teljes egészében ő ültetett át angolra, amely munkáját Nívó-díjjal jutalmazták, s az azóta a már többszöri kiadást fordítóként még mindig ő jelzi.
A hajdani bohém fiatalember életében, kinek a sakk, a bridzs és rulett mellett a szótárolvasás volt legfőbb passziója (a nehéz időkben szótárszerkesztőként is dolgozott, s a régi nagy Országh-szótár név szerint is emliti), a múló évek során a család került az első helyre. Szállóigéjévé vált, hogy okos embernek csak lánya van, túltéve magát a csalódáson, hogy fiú utódra egészen az unokákig várnia kellett.
Angol, olasz, német, francia, görög, latin, héber mellett felnőttként tanult meg spanyolul és portugálul. Cége 1970-ben megbízta egy spanyol-magyar vegyes vállalat létrehozásával Madridban. Így négy évig ott élt családjával, majd hat mozgalmas év következett Pesten. Megszületett a két fiúunoka, majd ismét külföldi kiküldetés következett, ezúttal Mexikóba, s már csak kettesben Judittal. Onnan visszatérve rövidesen kezdődtek a nyugdíjas évek, és az unokák száma ezúttal két tündéri kislánnyal gyarapodott.

Karinthy volt a példaképe, hozzá hasonlóan imádott mindent, ami a szavak játéka volt. Kollégái mesélték, hogy az egyik unalmas értekezleten egy egész oldalas angol verssel lepte meg őket, felajánlva minden lefordított szóért száz forintot. Kiválóbbnál kiválóbb angolosok kapkodták a szöveget egymás kezéből, élvezték dallamát, ritmusát, rímeit, de képtelenek voltak lefordítani. Ami nem is volt csoda, hiszen az egész merő halandzsa volt angolra emlékeztető, ámde nem létező szavakból. Saját alkotású lymerickek százait őrzi íróasztalfiókja. Unokái az ő rigmusain, versein cseperedtek fel, legjobban azokat szerették, amelyeknek minden sora más nyelven íródott. Igazi polihisztorként minden kérdésre tudta a választ, lett légyen az irodalom, történelem, fizika vagy kémia. Sokszor emlegették, nem kell nekünk lexikon, megkérdezzük a nagypapát…
A TV-ben legjobban az Adams family, Benny Hill és Mr. Beans blődlijei szórakoztatták, de szabadidejét legszívesebben sakkozással, bridzseléssel, rejtvényfejtéssel töltötte, számára igazi kikapcsolódás volt minden szellemi kihívás. S a nagy szerelem a kaszinó, ott is a rulett. Szisztémákat dolgozott ki, azokat izgatottan, de fegyelmezetten végigpróbálta, nem a nyereség mértéke, hanem itt is az agytorna vonzotta.
A spanyolországi évek alatt kezdődött időskori cukorbetegséget 1987-ben szívinfarktus követte, de ebből még tizenegy évre felgyógyult. Ezután kezdődtek a végső bajok. 1999. január 2-án kórházba került, s ott érte őt a második szívinfarktus, de hála a gyors orvosi segítségnek sikerült a klinikai halál állapotából visszahozni. Az ezt követő első napokban – érdekes módon – spanyolul beszélt, és nem értette, miért nem értik? Helyzetét nehezítette, hogy rettenetes emlékként őrizte az újraélesztés brutalitását. De azután napok alatt stabilizálódott az állapota, kétségbeesetten tanácstalan tekintete mosolygósra fordult, s örvendezve lubickolt a köré gyűlt aggódó család maradéktalan szeretetében. Január 22-én elhagyhatta a kórházat, hogy másnap otthon családi körben ünnepelhesse 78. születésnapját. Senki nem gondolta akkor, hogy az utolsót. Január 30-án este jött az újabb rosszullét. Judit kétségbeesve hívta a mentőket. Egy injekció magához térítette ugyan a kómából, s nem is emlékezett semmire. A mentősök, mivel az EKG-ját jobbnak találták, mint amivel napokkal azelőtt a kórházból elbocsátották, legnagyobb örömére ennyivel beérték; maradhatott otthon.. Éjjel egyig beszélgettek azután még Judittal, s elmondta: soha nem hitte volna, hogy még ötvenegy év után is ilyen hőfokon lehet szeretni. Felidézték az együtt töltött éveket, milyen szép volt a gyerekek által megrendezett ötvenéves házassági évforduló, az aranylakodalom a teljes családi körben. Latolgatták, vajon miként alakul a négy unoka élete, és jóleső érzéssel tértek nyugovóra. Hajnali fél ötkor Judit mozgolódásra ébredt, aggódva nyitotta ki szemét, de Pista mosolyogva nyugtatta, hogy rég érezte ilyen jól magát, kimegy a fürdőbe. Judit azonnal felpattant, s belekarolt. Majd annyit mondott, jaj de szédülök, s már csuklott is össze. Judit rohant a mentőt hívni. Megállt a szíve, mondták. Koszorúér elzáródás.
Mindennek tíz esztendeje.