Kezdőlap » Remény » 2009. 1. szám » Szécsi József: A monogámia és a poligámia zsidó vallási joggyakorlata

Szécsi József: A monogámia és a poligámia zsidó vallási joggyakorlata

Szécsi József

A monogámia és a poligámia zsidó vallási joggyakorlata

Monogámia

A monogámia olyan etikai norma és szokásrendszer, valamint társadalmi és vallási intézmény, amit gyakran törvényileg szankcionálnak. Eszerint egy személy egyszerre csak egy személlyel lehet házas. A poliandria a többférjűség teljesen tiltva volt a bibliai törvényben.
A Biblia nem korlátozza a férfi jogát abban, hogy egy feleségnél több felesége legyen. Számos momentumról számol be, amikor egy férfinak több felesége (és ágyasa) volt, ami elterjedt szokás volt az ókori Közel-Keleten. Úgy tűnik azonban, hogy gazdasági okok miatt, a legtöbb férfi nem gyakorolta a poligámiát, sőt a bigámiát sem. Valójában a gyakorlat monogámabb volt, mint az elmélet. A teremtés történetet (Genesis 2.fej. – „oldalborda”), és a Példabeszédek utolsó fejezetét alátámasztó ethosz („éset hájil” – a derék asszony dicsérete) monogám. A helyzet a Második Szentély időszakában megváltozott. A gazdasági tényezőkön kívül, melyek még inkább alapot nyújtottak a monogámiához, mint az Első Templom idején, a férj és a feleség közötti kölcsönös hűség felfogása gyökereződött meg. Néhány férfi a feleségével kötött kifejezett egyezmény miatt tartózkodott attól, hogy több feleséget vegyen el. A babilóniai és asszír dokumentumokban fennmaradt ilyen egyezmények megtalálhatók az Elephantine dokumentumokban is.1 A bigámia és poligámia, bár csökkenő mértében, elsősorban a hellenisztikus zsidóság körében volt gyakorlat2, de említésre kerülnek a háláhában is3, és előfordultak még a zsidóság bölcseinek és tanítóinak családjaiban is4. Bigámiára néha egy levirátus házasság5, vagy az első feleség meddősége miatt került sor. Ugyanakkor a poligámia ritka előfordulásának dacára, annak kifejezett tiltása a Holt-tengeri közösség háláhájában6 teljesen új volt, mely a poligámiát tórai tiltásnak tekintette7. Az Újszövetségben a Titusz 1,6; 1Timóteus 3,2.12 levelek szerint nem volt tiltott a több feleség, de a vallási tisztségviselőktől ezt Pál elvárja, nem parancsként írja elő.
A Misna azonban, és a bárájták8 is világosan utalnak arra, hogy a monogámia szinte teljes mértékű volt9. Némely bölcs előnyben részesítette a hálicát, a levirátus válást a (jibbum), a levirátus házasság helyett10. Más tanítók hevesen ellenezték a két feleséghez fűződő házasságot még gyermeknemzés céljából is11. Rabbi Ammi, egy palesztin amóra, tanító12 szerint: „Bárki, aki második feleséget vesz az első mellé, el kell válnia az elsőtől, és ketubbát13 kell fizetnie neki”14. Az ilyen állítások valószínűleg annak a római szokásnak a hatását tükrözik, mely tiltotta a poligámiát, különösen miután a birodalomban minden zsidó római polgár lett i. u. 212-t követően. Nagy Theodosius15 római császár (379-395) kiadott egy tiltó rendeletet a zsidók számára a poligámia és bigámia ellen, de ez a gyakorlat nem tűnt el teljesen.
A babilóniai zsidóság gyakorolta a poligámiát és bigámiát a perzsa monogám háttér ellenére, és Rává, babiloni amóra, bölcs16 azt mondta, hogy „Egy férfi több feleséget is tarthat az első mellett, feltéve, ha el tudja tartani őket.”17. A bölcsek azonban általában azt tanácsolták, hogy egy férfinek ne legyen négynél több felesége. Úgy tűnik ez az alapja az iszlám törvényének is, mely csak négy feleséget engedélyez. Később az iszlám házassági szokásrend befolyása miatt a babilóniai gáon18 időszak alatt a poligámia elterjedtebb lett19. A karaitákkal20 kapcsolatban a poligámia kérdése ellentmondásos volt. A bigámia gyakorlatban volt az észak-afrikai és spanyol zsidók körében. Voltak nők azonban, akik követelték, hogy a házassági dokumentumban, a ketubbában legyen írásba foglalva, hogy a férj nem vesz el feleségül egy második feleséget is.
Németországban és Észak-Franciaországban a poligámia ritka volt a zsidók között, főleg a gazdasági feltételek és a keresztény környezet hatása miatt. Úgy tűnik, hogy a XII. század elejétől a zsidó közösségek kiadtak egy szabályozást, mely megtiltotta a poligámiát.
Később ez a szabályozás herem21 (betiltás, kiközösítés) lett, melyet Rabbi Gersom ben Júdának (960-1028) tulajdonítanak. Leviratus házasság, vagy az első feleség meddősége esetén a szabályt figyelmen kívül helyezték, míg ha a feleség megőrült – és így nem tudott elválni –, módosítást vezettek be, mely szerint a herem (tiltás) feloldásra kerülhet három országból (ill. kerületből) származó 100 rabbi által.
A XIII. századra azonban elhatározásra került, hogy a levirátus házasságot eltörlik, és helyette a hálicát (levirátus válás) alkalmazzák. A bigámista házasság tilalma azonban nem tartalmazott záradékot, mely semmissé nyilvánította volna az elkövető második házasságát22. Pl. jóllehet egy férfi figyelmen kívül hagyta a heremet (tiltás), és megtörte a törvényt, és feleségül vett egy második asszonyt, a második házassága érvényben volt, de kényszeríthették rá, hogy váljon el a második feleségétől. A poligámia tiltása elterjedt volt az askenáz23 diaszpóra országaiban. Nem volt azonban elterjedt a poligámia megtiltása Provence-ban, Spanyolországban, Észak-Afrikában és a keleti közösségekben. A tiltást csak az askenáz háláhikus autoritás ismerte el. A bigámia nem volt elterjedt szokás még azokon a helyeken sem, ahol nem volt tiltott, beleértve az iszlám országokat is.
A palesztiniai jisuvban24 a bigámia nagyon ritka volt, Izrael Államban pedig egy 1951-es, női egyenjogúságot biztosító törvény értelmében tilos. A bevándorlók azonban, akik több feleséggel érkeznek, fenntarthatják ezt az állapotot. 1950-ben Izrael Főrabbinátusa egyhangúan határozott arról, hogy a hálicá (levirátus válás) részesül előnyben a jibbum (levirátus házasság) helyett25.

Bigámia és poligámia

A zsidó törvényben a bigámia vagy poligámia koncepciója két aspektust foglal magában:
1. A házas asszonyt (héberül: eset is), aki egy másik férfiúval (vagy más férfiakhoz) szándékozik házassági szerződést kötni, mialatt az első házasságát fenntartja.
2. A házas férfit, aki házassági szerződést köt más asszonyokkal, mialatt fenntartja az első házasságát.

1. A nők

Az általános alapelv az, hogy „egy nő nem lehet egyszerre kettő (férfi) felesége”26. A feleségre vonatkozóan a kiddusin (házasságkötés)27 fogalma magában hordozza a férjéhez való kizárólagos tartozást. Így nem lehet kiddusin közte és egy másik férfi között, amíg az első kiddusin fennáll, és így egy másik férfival való házassági szándéka érvénytelen. Egy ilyen bigámista „házasság” még számos törvényi következményt is von maga után. Elsősorban a házas nő és más férfi közötti nemi kapcsolatot tiltó törvény miatt (házasságtörés), melynek eredményeképpen a nő végül mindkét férfi számára örökre tiltott lesz, és így szüksége lesz egy getre28 (válólevél) mindkettőjüktől. Szüksége lesz a férjétől való válásra, mi-de-Oraita („a bibliai törvény értelmében”), mert bár a házasságtörés tiltottá teszi őt férje számára, a törvényes házassága továbbra is fennáll. Ennek a paradoxonnak a feloldására van szükség a getre (válólevél). Az asszonynak szüksége van a válásra házasságtörő „férjétől” is, mi-de-Rábbánán („a rabbinikus rendelet szerint”) – még akkor is, ha vele való házassága érvénytelen –, hogy azok az emberek, akik nem ismerik a valódi tényeket, és talán az a benyomásuk, hogy a második „házasság” törvényes volt, ne legyenek félrevezetve. Nehogy azt gondolják, hogy elhagyta a férjét törvényes válás nélkül29.

Mindkét férfitól való válása ellenére, azok bármelyikének halála esetén, az asszony továbbra is tiltott marad a még életben lévő számára örökre30. Ezek a konzekvenciák érvényben vannak akkor is, ha a bigámista „házasság” szándékos volt, és akkor is, ha véletlen. Pl. ha egy nőt két tanú helytelenül tájékoztatott a férje haláláról31. Amennyiben az elmondott tilalmak ellenére a későbbiekben az asszony házasságot köt bármelyikükkel, ez a későbbi házasság tiltott házasság, és fel kell bontani32. További jogi következményei egy asszony „bigámista” házasságának, hogy a második, házasságtörő kapcsolatból született gyerekeket mamzérnek (törvénytelen gyermeknek)33 kell tekinteni, és a bibliai törvény szerint az anyagi jogai is érintettek lesznek34.

2. A férfiak

A törvény különbözik a házas férfi esetében, aki második feleséget szándékozik elvenni miközben még házas. A zsidó törvény szerint ez a második házasság (és bármelyik másik) érvényes, és ennélfogva csak a halál vagy a válás oldja fel azt35. Mivel a bibliai törvény megengedte a poligámiát, mindvégig a talmudi korszakon át, és azt követően is, egészen a X. századig gyakorolták36. A bölcsek, a tanítók azonban már az arám időkben is nehezményezték ezt a gyakorlatot, és előírták, hogy a poligámia csak akkor megengedhető, ha a férj minden felesége felé képes betartani házastársi kötelességeit. Az a vélemény is kifejezésre jutott, hogy amennyiben egy férfi második feleséget vesz, el kell válnia az elsőtől, ha az úgy kívánja, és ketubában (házassági szerződés) meghatározott összeget kell fizetnie a feleségnek37. Ugyanígy, a talmudi törvények szerint egy férfi nem vehet el második feleséget, ha ezt kifejezetten megígérte az elsőnek a ketubbában (házassági szerződés)38. Második feleséget elvenni mindenütt tilos, ahol a monogámia a helyi szokás, miután egy ilyen szokás azt jelenti, hogy bele kell érteni ezt az állapotot a házasságba, és feltételezni, hogy a feleség csak a helyi szokásnak megfelelően kíván házasságot kötni39. A férj ettől a megkötéstől csak a feleség beleegyezésével mentesülhet40.

Herem de-Rábbénu Gersóm

Az idők folyamán, különböző okok miatt41, nyilvánvalóvá vált, hogy lépéseket kell tenni a poligámia általános megtiltása érdekében, függetlenül attól, hogy a férjre ez hogyan vonatkozik. Ennek megfelelően, a házassági veszekedéseket megelőzendő törekvésében – mely alapelv a talmudi törvényekben már igen fejlett volt –, Rábbénu Gersóm ben Júdá és bírósága bevezette a tákkénát42, mely megtiltotta a férfinak, hogy újabb feleséget vegyen el, kivéve amennyiben külön engedélyt kap erre különleges, egyedi okok miatt, legalább 100 rabbitól, három különböző „országból” (vagyis kerületből). Ez a tákkáná (rendelet), amit Herem de-Rábbénu Gersóm néven ismerünk, azt is megtiltotta a férjnek, hogy elváljon a feleségétől annak akarata ellenére. A tákkánának számos változata létezik43, és valójában a tudósok azt is megkérdőjelezték, hogy történelmileg valós-e a szerzőséget Rábbénu Gersómnak tulajdonítani. Ez azonban semmiképpen sem érinti ezen tákkáná (rendelet) érvényességét.
Mivel a poligámia tiltása ebből a tákkánából ered, és nem a férj feleségének tett bármiféle kötelezettségéből, a feleség nem kompetens, hogy beleegyezzen annak feloldásába, nehogy ki legyen téve a férj túlzott befolyásának44. Mindazonáltal, ha a férj belép egy további házasságba, azt törvényileg érvényesnek tekintik45, de mint tiltott házasságot, az első feleség kérheti a bíróságot, hogy kényszerítse a férjet a másik nőtől való válásra. Mivel az első feleség nem kényszeríthető arra, hogy egy cárával („riválissal”) éljen, ő azt is kérheti a bíróságtól, hogy a bíróság rendelje el (de ne kényszerítse), hogy a férj váljon el tőle (vagyis az első feleségtől)46. A férj továbbra is köteles eltartani feleségét addig, amíg érvényben van a bírósági rendelet – akkor is, ha külön élnek –, mert mindaddig, amíg nem válik el tőle, megakadályozza, hogy újra férjhez menjen, és másik férj lássa el, viselje gondját47. Ha azonban az első feleség és a férj megegyezik a válásban, és azt véghez is viszik, a férj mentesül attól a kötelezettségtől, hogy elváljon a második feleségétől, bár ez a házasság ellentétben állt a tákkánával (tiltás)48.

A herem alkalmazhatósága

Sok szerző azon a véleményen van, hogy a herem érvényessége időben és térben korlátozott volt. Így pl. azt állították: „Ő (Rábbénu Gersóm) a tiltást csak az ötödik évezred végéig vezette be.”, vagyis az 1240. évig49. Mások azonban azon a véleményen voltak, hogy nem volt időbeli korlátja az alkalmazásnak. Mindenképpen, még az első véleménynek megfelelően is, a herem (tiltás) érvényben maradt 1240 után is, mivel a későbbi generációk azt kötelező tákkánáként (rendelet) fogadták el. Ennek megfelelően sokak szerint, ahol a herem (tiltás), elfogadásra került, a törvény erejével rendelkezik örök időkre50. A modern korban néhány zsidó közösségben szokásban van beilleszteni a ketubbába egy záradékot, mely megtiltja a férjnek, hogy második feleséget vegyen „Rábbénu Gersóm tákkánájának megfelelően…” Mindazonáltal a tiltás kötelezi a férjet akkor is, ha kihagyják a ketubbából (házassági szerződés), mivel a kihagyást „adminisztrációs hibának” tekintik51.
A herem nem terjedt ki olyan országokra, ahol nyilvánvaló volt, hogy a takkanát soha nem fogadták el52. Az olyan országban, ahol a tákkáná (rendelkezés) elfogadása kérdéses volt, ott annak az országnak a rendelkezéseit kellett betartani. Általánosságban elmondható, hogy a herem kötelezőként lett elfogadva az askenázi közösségekben, de nem került elfogadásra a szefárd, és a legtöbb keleti közösségben. Ez nyilvánvalóan azért van így, mert azokban az országokban, ahol az askenázok tették ki a zsidó közösség nagy részét, így Európában, Amerikában, vagy Ausztráliában, ahová az európai zsidók emigráltak, a poligámiát az uralkodó vallás, a kereszténység, és így a világi törvény is tiltotta. Ez nem így volt a keleti országokban, mint Jemen, Irak, és Észak-Afrika, ahol a poligámiát az iszlám engedélyezte53. Így Maimonides, aki szefárd volt, egyáltalán nem tesz említést a heremről (tiltás). Ezért a gyakorlatban a keleti közösségek szokása szerint egy rendelkezést szoktak a ketubbába (házassági szerződés) a poligámia tiltására beilleszteni, mely megakadályozta a férjet abban, hogy második feleséget vegyen, kivéve, ha abba az első felesége beleegyezett, vagy a bét din (vallási bíróság)54 engedélyezte azt. Mivel ez a rendelkezés a házasságnak egy feltétele volt, annak minden megsértése felruházta a feleséget, hogy követelhesse vagy azt, hogy a férj tegyen eleget a rendelkezésnek, vagyis váljon el a második feleségtől, vagy ő kapja meg a válást a ketubbában foglaltak (házassági szerződés) kifizetésével együtt55.
Azokra, akik olyan országból, ahol a herem (tiltás) érvényben van, olyan országba költöznek, ahol nem az, vagy fordítva, a következő szabályok vonatkoznak:
1. A tilalom az egyénhez kötődik, vagyis elkíséri őt egyik helyről a másikra, és az egyén mindig alanyát képezi annak.56
2. Követendő helyi szokás, így amennyiben a herem (tiltás) érvényben van egy bizonyos országban, az mindenkire kötelező, tekintet nélkül eredeti országára.57
Mindkét rendelkezést szigorúan azért alkalmazzák, hogy olyan szélesen kiterjesszék a herem (tiltás) hatáskörét, amilyen szélesen csak lehet. Másrészről azonban, amennyiben egy férfi két nővel házasodott meg törvényesen egy olyan országban, ahol ez megengedett, nem kötelezhető egyiküktől való válására sem. Ha olyan országba érkezik, ahol a herem (tiltás) érvényben van, mivel a törvényt csak a második feleség vételével sértette meg, és nem azzal, hogy már van neki két felesége58.

A tiltás alóli mentesség

A bigámia tiltásának célja az, hogy megakadályozza azt, hogy a férfi második feleséget vegyen el mindaddig, amíg törvényesen nem oldatja fel az első házasságát. Ezért annak érdekében, hogy elkerüljék a tilalom bármilyen kijátszását, a herem is általában tiltja a feleség akarata elleni válást. Ez a kettős tiltás azonban azt eredményezheti, hogy a férj igazságtalanul köt újabb házasságot olyan körülmények között, ahol különben a törvény nem követeli meg tőle a felességgel való kapcsolat fenntartást – bár nem válik el tőle annak akarata ellenére.
Ez a hetter (engedély)59, a heremtől (tiltás) való „felszabadítás” alkalmazásával válhat nyilvánvalóvá, melyet a bet din adhat meg bizonyos körülmények fennállása esetén. Ez a hetter nem jelenti azt, hogy az első feleségtől elválnak, csak azt, hogy a férj megkapja a kivételes engedélyt, hogy szerződjön egy második házasságra. Természetesen egy ilyen lépést a bíróság csak akkor tesz meg, miután a fennálló tények megfelelő ismeretében meggyőződött arról, hogy a mentesség törvényesen jogos. Így pl. a mentességet megadják abban az esetben, ha a feleség megőrül. A férj ezért nem tud normális házasságot fenntartani vele, ez olyan tény, mely szerint elválhatna tőle, ezt azonban azért nem teheti meg, mert a feleség nem képes a beleegyezésre. Mivel az első házasságnak továbbra is fenn kell maradni, a férjnek kötelessége eltartani a feleségét – beleértve az orvosi költségeket is –, de a bíróság engedélyezi számára, hogy második feleséget vegyen el60. Amennyiben a feleség később visszanyeri egészségét, nem követelheti, hogy a férj váljon el a második feleségétől, mivel törvényesen vette azt el feleségül. Másrészt, a férjnek jogában állna – sőt kötelezettsége is lenne – elválni az első feleségtől, hogy ne maradjon két feleséggel. Ha az első feleség visszautasítaná a get (válólevél) elfogadását, ez felszabadítaná a férjét az iránta való minden további házastársi kötelessége alól, kivéve a ketubbában (házassági szerződés) foglaltak megfizetését61. A hetter (tiltás) azonban visszavonásra kerülne, ha a feleség mentális gyógyulása még a második házasság bekövetkezte előtt megtörténik62.
Az említett szabály erejénél fogva a heremtől (tiltás) való mentességet akkor is megkaphatja a férj, ha a feleség visszautasítja a get elfogadását a bíróság rendelete ellenére, pl. a nő házasságtörése esetén, vagy amikor a házasság tiltott volt63. Néhány vallási tekintély azon a véleményen van, hogy a feleség házasságtörése esetén a férjenek csak egy rendes bíróságtól, bét dintől (vallási bíróság) van szüksége a hetterre (engedély), és nem 100 rabbitól, mivel a herem (tiltás) nem ilyen esetekre lett bevezetve64.
A hetter igazolható lehet olyan esetben, amikor a feleség gyermektelen marad egy legalább tíz éve fennálló házasságban. Ez egy olyan tényállás, mely feljogosítja a férjet a válásra, de ha visszautasítja a feleség a get (válólevél) elfogadását, és ezzel megakadályozza a férjét, hogy újra házasodjon, és teljesítse a micvát (parancs)65, hogy „szaporodjatok és sokasodjatok”. Ilyen esetben a férjnek kötelessége másik feleséget venni, hogy betöltse a micvát (parancs), és így joga van a hetterre (engedély)66.
A keleti zsidó közösségekben a férjnek ahhoz, hogy második feleséget vegyen vagy az első felesége beleegyezésére, vagy a bíróság engedélyére van szüksége. A feleségnek a beleegyezést egy normál bíróság, bét din (vallási bíróság) előtt kell megtennie, nem 100 rabbi előtt, és a bíróság csak akkor fogja engedélyezni a második házasságot, ha a tények teljes feltárásával meggyőződött arról, hogy a feleség teljes szívvel egyezik ebbe bele, harag nélkül, és nem jogtalan befolyás hatására67. A beleegyezés hiányában a bíróság általában csak a feloldást engedélyezi a férj számára olyan esetekben, ahol a herem (tiltás) érvényes68. Ugyanis feltételezhető az, hogy a férj úgy tett ketubbát (házassági szerződés), hogy beleértette azt, hogy nem lesznek olyan körülmények, melyek a herem (tiltás) alkalmazásakor a tiltás alól felmentenék őt69.

A herem feloldása

Miután a bét din (vallási bíróság) úgy határozott, hogy a herem (tiltás) feloldása engedélyezett lehet, az ügyet átadják három „ország” 100 rabbijának70 jóváhagyásra. Amikor ez megtörténik, a hetter (engedély) életbe lép. Előzőleg a férjnek getet (válólevél) letétbe kell helyeznie a bíróságnál az első feleség számára egy visszavonhatatlan megbízással, miszerint a bíróság átadathatja a getet az első feleségnek azonnal, amikor megjön a hetter (engedély), és az első felség hajlandó átvenni azt egy ügynöktől, akit a férj a bíróság kérésére kijelölt. Abban az esetben azonban, amikor a hetter (engedély) azért lesz foganatosítva, mert a feleség megőrült, az a szokás, hogy új getet adnak számára, amikor felépült, és nem a korábban a bíróságnál letétbe helyezettet, mivel annak érvényessége kétséges lehet, hiszen a feleség elmebaja volt az akadálya a get átadásának, és ennélfogva még más törvényességi ellenvetések is felmerülhetnek. A letétbe helyezett get rendszerint csak akkor kerül átadásra, amikor felmerül az a veszély, hogy az első feleség elhagyott feleséggé válna71. Ezen túlmenően a férjnek általában letétbe kell helyeznie a bíróságnál a feleség ketubbájában (házassági szerződés) szereplő összeget készpénzben, vagy megfelelő biztosítékot kell erre adnia72. Néhány vallási tekintély úgy tartja, hogy a férjnek letétbe kell helyeznie, vagy megfelelő módon biztosítania kell a bíróságnál azt az összeget is, amit a bíróság a feleség eltartására és orvosi költségeire elegendőnek tart.73 .

Izrael állama

Egy 1950-ben az izraeli főrabbi által összehívott nemzeti rabbinikus konferencia rendeletet hozott, mely a monogámiát (kivéve az említett engedélyeket) kötelezővé teszi minden zsidó számára, tekintet nélkül zsidó közösségi hovatartozására. Ez a tákkáná (rendelet) azonban nem teszi érvénytelenné a második házasságot a bibliai törvény szerint, ezért ha ilyen házasság létrejön, azt csak válással lehet feloldani. Az állami büntető törvény azonban börtönbüntetéssel sújtja azt a házasfelet, aki második házassági szerződést is köt74. Mindazonáltal zsidó állampolgárok esetében nem történik törvénysértés, ha a második feleség elvételére rabbinikus bíróság adott engedélyt, és azt Izrael két főrabbija (askenáz és szefárd) jóváhagyta. A főrabbik engedélyét döntő bizonyítéknak tartják arra vonatkozóan, hogy az engedély megfelelt a törvényi feltételeknek. Az engedély feltételeit 1960-ban rögzítették Izraelben75.

Lábjegyzetek

Cowley, Aramaic; E. G. Kraeling (ed.), Brooklyn Museum Aramaic Papyri (1953), 44.15.31.
Elephantiné: A Níluson, Asszuán közelében, attól légvonalban mintegy 200 méternyi távolságban található egy kis sziget: Elephantiné. Elnevezése a görög korból származik, és nem annyira elefántok jelenlétére, mint inkább a dél felé irányuló elefántcsont-kereskedelemre utal. Iebnek, vagy Elefántföldnek is nevezték. A sziget az egykori Ta-Szeti (Núbia) nomosz területén feküdt, ezt tekintették Núbia legészakibb határának. A várost még Menesz, az első dinasztia első királya alapította az archaikus korban, és a várost körülvevő falnak köszönhette legkorábbi nevét: Ineb-Hedzs (Fehér Fal). A szigeten a kutatók zsidó településnyomok mellett egy, az i. e. VII. század közepéről származó, a salamoni Templom felépítését utánzó zsidó templom romjait is felfedezték. A cédrusfa tetejű templom hossza 30 méter, szélessége 9 méter, azaz szinte pontosan megegyezik a salamoni Temploméval. Az építkezés időszakára tehető Ezékiás király fiának, Manasszénak uralkodása, aki i. e. 695 és 642 között ült Júda trónján. Talán az ő személye és az ahhoz kötődő terror adhat magyarázatot e teológiai talányra, hiszen – mint az a Biblia alapján ismert – a zsidóknak rendes körülmények között nem lett volna szabad Jeruzsálemen kívül templomot építeniük, éppen Egyiptom területén. A bibliai beszámoló szerint Manassze fél évszázadot is meghaladó uralma idején „nagyon sok ártatlan vért is ontott ki, úgy hogy Jeruzsálem minden felől megtelt vele” (2Királyok 21,16a). Manassze magában a Templomban is bálványszobrot állíttatott fel Aserának, a termékenység kánaánita istennőjének. A zsidók békés élete a nílusi szigeten azonban nem tartott túl sokáig. A helybéli egyiptomiak Knum kos-istent tisztelték. A betelepültek azonban éppen a zsidóság már évezredes hagyományát gyakorolták: kosokat áldoztak Adonájnak. Ez vezethetett konfliktushoz a két közösség között, mely végül erőszakba torkollott. Erről az Elephantinén talált papiruszok is tanúbizonyságot tesznek. A zsidó templomot i. e. 410-ben, II.Dareiosz uralkodásának 11. évében lerombolták, de nyoma sincs mészárlásnak, vagy az ehhez kapcsolódó síroknak, jóllehet a zsidó lakosság váratlanul és teljes egészében eltűnt.
2 Szukká 27a
3 Jevámót 1,1–4; Ketubbót 10,1–6; Gittin 2,7; Kiddusin 2,6–7; Justinus Mártír: Dialógus Trifonnal 134,1; 141,4.
4 Jevámót 15a
5 A levirátus házasság, héberül: jibbum a férfi azon kötelessége, hogy amennyiben megözvegyült sógornőjének nincs gyermeke, elvegye feleségül és utódot támasszon neki, létrehozza az elhunyt „háza népét” (Deuteronomium 25). Ha a férfi nem volt hajlandó elvenni sógornőjét, akkor megtartották a halica szertartást, aminek során az özvegy levette sógora cipőjét, és szembe köpte. Ezután az asszony szabadon hozzámehetett bárkihez. A halica eredeti célja az volt, hogy megszégyenítse a felelősséget nem vállaló testvért, de ma már, mivel a levirátus házasság nem engedélyezett, ez csak szimbólum. A kabbalisták a levirátus házasságából született gyermeket a halott testvér reinkarnációjának tekintették. Az ilyen házasságból született első fiúgyermeket az elhunytról nevezték el.
6 A háláhá szó a menni, járni tőből ered. Zsidó jog. Szemben az aggádával, mely jogilag nem kötelező érvényű, a haláhá a követendő utat tanítja. A háláhá az élet minden területét és a jog valamennyi ágát átfogja.
7 Damaszkuszi Irat 4,20–5,5
8 A barajta arám szó, többes számban: barajtót, külsőt jelent. Általában a Misna szerkesztői által kihagyott tannaikus tanítást jelenti. A tanna arám-héber szó, többes számban: tannaim, tanítót jelent. A zsidó szóbeli hagyomány I-II. században működő tanítómesterei voltak.
9 Jevámót 2,10; etc.
10 levirátus házasság: Bechórót 1,7
11 Ketubbót 62b
12 Az amóra arám-héber szó, többes számban: amóraim, annyit jelent, hogy: előad, magyaráz, fordít. A zsidó szóbeli hagyomány bölcsei voltak, Palesztinában és Babilonban tevékenykedtek 200-500 között.
13 A kettubba házassági szerződés. Arámul fogalmaznak meg, két tanú írja alá, a házasságot megkötő rabbi nyilvánosan felolvassa, majd odaadja a feleségnek, aki megőrzi azt. A férj kötelezi magát benne arra, hogy válás vagy özvegység esetén meghatározott összeghez jut. A kettubba célja az, hogy megvédje az asszonyt a kisemmizéstől és az eltaszítástól.
14 Jevámót 65a
15 Flavius Theodosius (347–395), I. Theodosius vagy Nagy Theodosius a Római Birodalom császára volt 379-395-ig, haláláig.
16 Rává, talmudtudós, babiloniai amóra (szül. 270), akit gyakran idéz a Talmud.
17 Jevámót 65a; Ketubbót 80b; Peszáchim 113a
18 A gáon héber szó, töbes számban: gáónim, jelentése: dicsőség, kitűnő. A gáon Jakov (Jákob dicsősége) bibliai kifejezés rövidítése (Zsoltár 47,5 és Náhum 2,3). A babilóni Szúra és Pumbedita akadémiák elnökei viselték e címet a VI-XI. században. Ez volt a gáoni korszak.
19 Lewin: Ocar, Jevámót. 1936.148–54.
20 A karaitizmus a zsidóságnak a VIII. századi Babilóniában keletkezett irányzata, amelyet a szóbeli hagyomány elvetése és a szent szövegek betűjéhez való ragaszkodás jellemez. A karaiták, héberül karaim az olvasni tőből eredeztetik nevüket, ezért baalé ha-Mikrának, a Szentírás embereinek nevezik magukat.
21 A kiközösítés héberül: herem. Bizonyos esetekben a vallási törvények megszegését és a közösségi fegyelem megszegését büntették így.
22 Jevámót 110a; Bává Vátrá 48b
23 A Bibliában Askenáz Gómer fia (Genesis 10,1-3). Már a talmudi források azonosítják Gómert, Jáfet fiát és Noé unokáját Germániával, és a XI. századtól Askenáz Lotharingiát jelenti. Askenáz közösségek voltak később Franciaország északi részén, Flandriában, a Rajna mentén. Később Anglia, Németország, Svájc Észak-Itália, Közép és Kelet-Európa és az amerikai földrész.
24 A jusuv Izrael Államának megalakulása előtt létrejött palesztinai zsidó közösségek. Az ún. „régi jisuv” az 1882 előtti közösségeket jelenti.
25 Herzog: Heikhal Yizhak, Even ha-Ezer, 1 (1960), 51.
26 Kiddusin 7a és erről Rási
27 A kiddúsín házasságkötést jelent, a házasságkötés szertartása, melyet két tanú jelenlétében az eskető rabbi vezet le, mert előírás, hogy csak a házassági törvényekben jártas személy vezetheti le a szertartást.
28 A get, okmány, válólevelet jelent, a Talmudban használt arám szó. Rábénú Gérsóm Mór Hágólá (980-1030) fontos rendelkezése volt: „Az asszony nem kaphat getet akarata ellenére, hanem csakis beleegyezéssel.” Ez az asszony jogi helyzetét erősítette.
29 Jevámót 88b és Rasi; Maimuni: Jád, Gerusin 10,5; Sulchán Áruch, EH 17:56
30 Szótá 27b; Jevámót 87b és 88b; Maimuni: Jád, Gerusin, 10:4–5; Sulhán Áruh, EH 17:56
31 Jevámót 87b; Maimuni: Jád, Gerusin, 10,4 és Sulhán Áruh, EH 17:56
32 Maimuni: Jád, Gerusin 10,4
33 A mámzér (törvénytelen gyermek). A zsidó törvények meghatározása a törvénytelen gyermek fogalmára nem azonosak a polgári jog definícióival. A háláhá a titltott házasságból származó gyermeket nevezi mámzérnak.
34 Jevámót 87b
35 Jevámót 65a; Piskei ha-Rosh, ibid., 17; Yad, Ishut, 14:3; Sulhán Áruh EH 1:9; 76:7
36 Piskei ha-Rosh to Jevámót 65a; Sulhán Áruh EH 1:9
37 Jevámót 5a; Alfasi, Piskei ha-Rosh, és Sulhán Áruh EH 1:9
38 Sulhán Áruh EH 76:8
39 Sulhán Áruh EH 1:9; Bét Semuél 20; Helkat Mehokek 15; 76:8
40 Sulhán Áruh EH 1:1; 8; 76.
41 Ocár há-Poszekim, EH 1,61; 2
42 A tákáná, héber szó, többes számban tákánót, rendelkezést jelent. Törvénykezési joggal felruházott hatóság által kihirdetett szabály. Ilyen a haláhikus bíróság és a takanót há-káhál, a közösség rendelkezései.
43 Ocár há-Poszekim, EH 1:61, 1
44 Sulhán Áruh EH 1,10; Ocár há-Poszekim, EH 1,61; 5
45 Tur, EH 44; Darkhei Mose, ibid., n. 1; Suhán Áruh EH 44; Bét Semuél 11
46 Sulhán Áruh EH 154; Pitei Tesuva, 5; PDR VII.köt. 65–74. 201–6
47 Keneset ha-Gedolah, EH 1, Tur 16–17;
48 Sulhán Áruh, Pitei Tesuva, 5; Ocár há-Poszekim EH 1,80, 1 és 2
49 Sulhán Áruh EH 1,10; 1,23
50 Responsum Ros 43,8; Sulhán Áruh EH 1,0; Sulhán Áruh EH 1,3; Ocár há-Poszekim EH 1,76
51 Keneset ha-Gedolah, EH 1, Tur 17; Sulhán Áruh EH 1,23
52 Sulhán Áruh EH 1,10
53 Sulhán Áruh és Ocár há-Poszekim
54 bét din, héber fogalom: a törvény háza. Vallási törvényszék, általában három bíróból áll.
55 Sedei Hemed, Asefat Dinim, Ishut 2; Keneset ha-Gedolah, EH 1, Beit Joszéf 13, 16; Ocár há-Poszekim, ibid., 1,80; 8; PDR 7,65
56 Sulhán Áruh, loc. cit.; Ocár há-Poszekim, EH 1,75; 1; Sulhán Áruh, EH 1
57 Sulhán Áruh, ibid.; Ocár há-Poszekim, ibid. and 1,75; 3; Kneset há-Gedolá, EH, Bét Jószéf 22
58 Sulhán Áruh, ibid.; Ocár há-Poszekim, ibid. and 1,75; 3; Keneset há-Gedolá, EH, Bét Jószéf 22
59 A hetter a zsidó vallási törvények szerint megengedett, szabad valami. Rabbisági engedély.
60 Sulhán Áruh EH 1; Beit Shemuel 1:23; 119:6; Helkat Mehokek 10–12; Ocár há-Poszekim, EH 1:72, 19.
61 Sulhán Áruh EH 1; Bét Semuél, ibid.; Ocár há-Poszekim, EH 1:72, 17–18;
62 Sulhán Áruh EH 1, Pithei Tesuva, 16; Ocár há-Poszekim EH 1:72; 14.
63 Sulhán Áruh EH 1:10; Helkat Mehokek 16; Ocár há-Poszekim EH 1:63; 7
64 Ocár há-Poszekim EH 1,73; 2.
65 A micvá parancsot jelent, a Tórában, a Talmudban lévő előírások, parancsok.
66 Sulhán Áruh EH 1:10; Ocár há-Poszekim EH 1:68; Sulchán Áruch EH 1:25
67 Ocár há-Poszekim EH 1:61; 5:3; Sedei Hemed, Asefat Dinim, Ishut 2
68 Sedei Hemed; Ocár há-Poszekim, Ishut 2
69 Sedei Hemed, ibid.; Ocár há-Poszekim EH 1:72,9
70 Ocár há-Poszekim, EH 1:61, 9
71 Sulhán Áruh EH 1:26; Ocár há-Poszekim, EH 1:72, 30–31
A ágúná az asszony, aki valamilyen oknál fogva férjével nem élhet, de más férfihoz sem mehet feleségül, vagy ha a férj nyomtalanul eltűnt, hosszú ideig nem hallanak róla, de elhalálozásáról sincsenek megbízható adatok. Amíg hitelt érdemlően nem bizonyosodnak meg a férj haláláról, nem mehet férjhez máshoz, ágúná lesz.
72 Sulhán Áruh EH; Bét Semuél 1,23; Sulhán Áruh EH 1:25; Ocár há-Poszekim 1:72, 23–24
73 Ocár há-Poszekim EH 1:72, 29
74 Penal Law Amendment (Bigamy) Law, 5719–1959.
75 Tákkánotá-Dijjun be-Váttei há-Din há-Rábbánijjim be-Jiszráél 5720–1960

Bibliográfia

Benjamin: Polygamy. in. Encyclopaedia Judaica CD-ROM, 1992.
Falk, Z.: Jewish Matrimonial Law in Middle Ages (1966), 1–34.
Herr, M. D.: Monogamy. in. Encyclopaedia Judaica CD-ROM, 1992.
Loew, L.: in: Ben Chananja, 3 (1860), 317–29, 529–39, 657–67; 4 (1861), 111–5, 257–9, 271–3.
– reprint L. Loew: Gesammelte Schriften, 3 (1893), 33–86.
Rosenthal, F.: in: Jubelschrift… Hildesheimer (1890), 37–53.