Kezdőlap » Remény » 2010. 2. szám » Szombati ebédek – Kállai-Kovács Erzsébet

Szombati ebédek – Kállai-Kovács Erzsébet

Kállai-Kovács Erzsébet

 

Szombati ebédek

 

– Ma, kislányom, kicsit korábban indulunk Lili nénihez és Ágihoz, mert két csirkét kell kirántanom. Igyekezz jobban az öltözködéssel! – bíztatta gyermekét az édesanya.

Eddig az volt a szokás, Lili néni szeretetből kitalálta, hogy meghívja mindkettőjüket szombati ebédre, és az mindig rántott csirke volt. A mai szombat azért volt kivételes, mert Ági nagybátyja, Fenyő Miksa, felesége, Ria és kisfia, Marió is vendégek voltak. Búcsúzkodni jöttek, mert külföldre készülődtek utazni. Az elválás szomorúságát a rántott csirke talán egy kicsit enyhíti – gondolta Lili néni.

Biztosan nem volt egyszerű (meg olcsó) a két csirke beszerzése, csak a feketepiacon lehetett hozzájutni. A közös ebédet Lili néni most még arra is felhasználta, hogy Mariskát és a kislányát összeismertesse Fenyőékkel. A két gyerek eltölti az időt valamilyen közös játékkal, de ők, a felnőttek legalább megbeszélik gondjaikat.

A két asszonyt, Lili nénit és Mariskát igaz barátság kötötte össze. Ha valamelyikük bajban volt, a másik segített, ahogy csak tudott.

A 40-es évek emberpusztító törvényei elválasztották őket egymástól. Lili néninek csillagos házba kellett költöznie. Áginak sikerült hamis papírokat szerezni, és egy neves szobrászművésznél, Pátzay Pálnál bujkált. Háztartási alkalmazottként volt bejelentve.

Az egyik légiriadó után a légóparancsnok feljelentette. Az a gyanúja, jelentette valahol: a cseléd nem is cseléd, mert nem néz ki falusinak. Ágit már korábban olyan feltűnően zaklatta kérdéseivel a falujáról, a rokonokról, állítólagos közös ismerősökről, hogy tudták: azonnal menekülnie kell.

Jött is két járőr, keresték Ágit, a szobrászművészt is igazoltatták. Faggatták Ági felől. Mikor felmentek a pincéből, majd az utcára, romhalmaz vette körül a házukat. Ágit nem találták. Feltételezték: a kis falusi cseléd a romok alatt lelte halálát.

Ági nem mehetett a gettóba, úgy döntött, megkeresi Mariskát, tőle biztosan kap segítséget. Ági a régi lakásuk címére ment, és a házmesterlakásban találta Mariskát a kislányával. Mariska nővére volt a házmester, aki odahívta őket, hogy legyen együtt a család, amíg az ostrom tart. Együtt könnyebb elviselni minden megpróbáltatást. Két nő három gyerekkel.

Ágit öröm, sírás és nevetés fogadta. Elmondta, hogyan is került ide.

– Most mit csináljak? – kérdezte Ági.

– Maradj itt velünk, ne menj sehova. Majd csak megleszünk valahogy. Bözsi matracán, a földön, lesz neked is hely.

Ági maradt. Most már két nő és négy gyerek. Ági ugyan pár évvel idősebb volt Bözsinél, de olyan sovány volt, hogy nem látszott a korkülönbség.

Akkor már közelről hallották a szovjet hadsereg fegyvereinek ostromzaját, a robbanásokat. Egyszer csak a pinceablakon át orosz szóra figyeltek fel. Hát itt voltak! Megnyugvással vegyes félelem szorította össze a szívüket. Erősen reménykedtek, hogy rövidesen láthatják Lili nénit és persze másokat is, akik nyomorúságos körülmények közt tengették az életüket.

Mariska azonnal bement a gettóba, kereste Lili nénit, de nem találta. De látta a sok halottat, temetetlenül, számolatlanul. A téren, a tátongó üzlethelyiségekben, mint a fagerendák hevertek.

Felháborodás, harag, szégyenérzet tört rá. Ki fog ezért bocsánatot kérni, és ki fog megbocsátani?!

Ági és Lili néni külön-külön a szobrászművészhez mentek. Azt remélték, ott majd találkoznak, de elkerülték egymást. Így az útjuk a régi lakáshoz, a házmesterlakáshoz vezetett. Itt végül összejöttek, sőt Mariskáékkal is.

Kimerülten, testileg és lelkileg összetörve, de mégiscsak együtt voltak. Úgy érezték, most már biztonságban. A szorongás azonban fel-feltört a lelkükből. Mi lesz velünk? Új életet kell kezdenünk! De hogyan? Képesek leszünk rá?

Először a romokat kellett eltakarítani. Kell egy szoba, ajtóval, ablakkal, ággyal, ahol aludni lehet. A régi lakásuk udvari kis szobája valamilyen csoda folytán megmaradt, volt ott ajtó is, jóllehet, becsukni nem lehetett, de azért ajtó volt. Az ablakban azonban nem volt üveg. Hideg tél járta, ezért kitalálták, hogy papírt valamilyen olajfélében megáztatják, és ezt teszik üveg helyett a keretbe.

A romok között találtak egy kis vaskályhát, máshol fadarabokat. Így tudtak tüzelni is, nem kellett megfagyni.

A két lány, Ági és Bözsi, valami targoncán hazahozott mindent, amit találtak. Hátha jó lesz valamire. Ügyesek voltak. A gyűjtögetést nem tekintették lopásnak.

Lili néni rövidesen visszakapta rövidáru üzletét. Mariska javító varrónő, Ági pedig titkárnő lett.

Nehéz volt az életet újra kezdeni. De az egymás iránti szeretet, a segíteni akarás nem múlt el, inkább erősödött bennük.

Így találta ki Lili néni, hogy szombatonként meghívja Mariskáékat rántott csirkére. Az ebédet pedig Mariska főzi meg.

Együtt ültek az asztalhoz ők, a felejthetetlen barátok, a segítőtársak. A bajtársak.