Kezdőlap » Remény » 2010. 3. szám » A Debórá-titok (II.) – Szécsi József

A Debórá-titok (II.) – Szécsi József

Szécsi József

vallásfilozófus, a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára

 

A Debórá-titok II.

 

7. Josephus Flavius Debóráról

 

Josephus Flavius, A zsidók története c. művének V. könyv 5. fejezetében ír Debóráról és Bárákról1. Sziszár hadseregét Josephus 3.000 harci kocsiból állónak tudja, szemben a Biblia 900-as adatával. A Biblia más számadatot nem közöl Sziszerá seregéről, Josephus szerint viszont 10.000 lovasa és 300.000 gyalogos katonája volt. Bárák 10.000 fős gyalogos sereggel rendelkezett a Bírák könyve szerint. Debórával kapcsolatban pedig 40.000 izraelita harcosról olvasunk (Bírák 5,8). Josephus a csata kezdetéről a következő többlethíradást közli a Bibliához képest: „Mivel pedig az izraeliták és Bárák megrémültek az ellenség óriási seregétől és már visszavonulásra gondoltak, Debóra visszatartotta őket, megparancsolta nekik, hogy még aznap szálljanak hadba, mert Isten segítségével és támogatásával győzni fognak.” A Bírák könyve szűkszavúan ír a csatáról, miszerint Bárák serege mind egy szálig levágta a megrettent menekülő ellenséget. Josephus pedig elmondja, hogy: „Amint a két sereg egymásra rontott, hatalmas vihar támadt, zápor és jégeső zuhogott. De a szél az esőt a kánaániak arcába vágta, homályt borított szemükre, úgy hogy sem dárdáikat, sem parittyáikat nem tudták használni a nehézfegyverzetűeknek pedig megdermedt a kezük, úgy hogy nem tudták fogni a kardjukat. Az izraelitákat viszont hátba kapta a vihar és ezért kevesebbet ártott nekik; sőt ez még jobban felbátorította őket, mert felismerték benne Isten segítségét. Berohantak hát az ellenség kellős közepébe és rengeteg harcost levágtak. Némelyeket agyonvertek az izraeliták, mások ellenben a fejvesztett menekülésben leestek lovukról, úgy hogy harckocsik sokat halálra gázoltak.” Sziszerá halála is tartalmaz némi többletmotívumot Josephusnál: „Mikor Sziszerá látta, hogy katonái menekülnek, kiugrott harckocsijából, menekült és eljutott az egyik kineus feleségének, Jáhelnek sátrához és kérte, hogy rejtse el; az asszony befogadta, s mikor a fővezér inni kért, romlott tejet adott neki. Mikor Sziszár mohón kiitta, mély álomba került, Jáhel pedig hatalmas csapásokkal vasszöget vert át a két halántékán és odaszögezte a padlóhoz.”

 

8. Rási kommentárja

 

Rási a zsidó szentírásmagyarázati tradíciónak ezer éve meghatározó személye2. Debóra énekéhez írt kommentárjából a következőket emeljük ki:

Az 5. vers: „Hárim názlu mifné Ádonáj – a hegyek szétfolytak az Örökkévaló előtt” szómagyarázatában a hegyek úgy olvadnak el, mint az elfolyó víz. A „ze Szináj mifné Ádonáj Elóhé Jiszráél – ez a Szináj, az Örökkévaló, Izrael Istene előtt” pedig arra utal, hogy minden ugyanúgy történik, mint a Szináj hegyénél volt, ahová Isten leszállt füstben és mennydörgésben, fáklyában és tűzben (2Mózes 19,16.19; 20,15).

A 11. vers: „mikól mecháccim – a zsákmányosztók hangjánál” mecháccim – ellenség szavát a Példabeszédek 30,27-tel hozza összefüggésbe: „A sáskáknak nincs királyuk, mégis együtt menetlenek.”3. A menetelés héberül hócél, mely a mecháccim-ellenség kifejezést villantotta föl Rásiban.

A 17. vers: „Gilád beéver háJárdén sáchén veDán lámá jágur onijót – Gileád túl a Jordánon vesztegel, Dán pedig – miért lakik hajókon?”, mondat Rási szerint arról beszél, hogy Dán hajókra mentette vagyonát, hogy készüljön a menekülésre.

A 20. vers: „Min-sámájim nilchámu hákóchávim mimszilótám nilchámu im-Sziszerá.- Egekből harcoltak, a csillagok pályáikból harcoltak Sziszera ellen.” mondatnál Rási kifejti, hogy Sziszerá segítségére fizetség nélkül jöttek Kánaán királyai. Most a Szent, vagyis Isten olyan sereget küld ellenük, akik nem kívánnak semmiféle jutalmat. Rási itt egy igen érdekes kozmosz-képzetet mond el a következőképpen: „A csillag csúcsa az égen, és széle a földön van. Ezért mondjuk: az égboltozat vastagsága egyenlő a föld és az ég közötti térrel, mivel a csillag az égre van helyezve, mint egy retesz a kapuban (Rási egy régi típusú reteszre utal, mely a kapu egész szélességét átfogta), azaz hosszának mérete megegyezik az égboltozat vastagságával. Így ebből a versből, mely tanúsítja, hogy pályájukról harcoltak, levonjuk azt a következtetést, hogy az égboltozat vastagsága egyenlő az ég és a föld közötti távolság magasságával.”

A 21. vers: „Náchál Kisón geráfám náchál kedumim náchál Kisón – Kísón patakja elsodorta őket, őskor patakja Kísón patakja” mondatában az elsöpörte, elsodorta őket, héberül: geráfám, Rásinak a kaparóvasat jutatja eszébe, mely héberül: mágréfá; vagyis az ellenséget Isten elsöpörte a világból, mint egy kaparóvas, mely kikaparja a hamut a kemencéből.

A 22. vers: „Áz hálmu ikvé-szusz midáhárót dáhárót áviráv – Akkor dobogtak a ló patái ügetéstől, ügetésétől méneinek.” mondatához Rási a következőket fűzi: „A lovaik patái összezúzódtak, mert a csillag melege felforrósította az iszapot, és a szögek kicsúsztak, mint amikor a lábakat leforrázzák forró vízzel, és a paták leolvadnak. Mivel leolvadtak, a lábak megsebesültek4.” A lovak ügetését ágaskodó lovakra érti a héber dáhárót-ügetés szóval összefüggésbe hozva a dóhér-ágaskodó változatot.

A 23. vers Óru Méróz – Átkozzátok Mérózt” mondatrészről Rási megjegyzi, hogy: „Némelyek azt mondják, ez egy csillag volt, némelyek, hogy egy nevezetes személy, aki a csata helyszínének közelében volt, és mégsem jött oda.”

A 24. vers: Tevórách minásim jáél éset chever hákéni minásim báóhel tevórách.

– Áldassék az asszonyok fölött Jáél, a kénita Chéber neje: a sátorülő asszonyok fölött áldassék!” Ehhez Rási a következőket fűzi: A héber óhel-sátor utalás Sárára, akiről mondva van (1Mózes 18,9): „a sátorban van,” és Rebekkára, akiről mondva van (1Mózes 24,67), „és Izsák sátrába vitte őt”, valamint Ráchelre és Leára, akikről mondva van (1Mózes 31,33): „kijött Lea sátrából, és belépett Ráchel sátrába”. Jáél azért a legáldottabb a sátorlakó asszonyok között mert – mint Rási kifejti -, ők gyermekeket születek és neveltek, de ha nincs Jáél, akkor ez a sátán, vagyis Sziszerá eljött volna, és elpusztította volna őket5.

A 25. vers: „Májim sáál háláv nátáná beszéfel ádirim hikrivá hemá.- Vizet kért, tejet adott, urak csészéjében nyújtotta a tejfölt.” Rási a mondat első felét úgy értelmezi, hogy bár vizet kért Sziszerá, de Jáél azért adott Sziszerának tejet, hogy megbizonyosodjon arról, hogy magánál van-e a vezér, a tej és a víz ízét képes-e megkülönböztetni. Az „beszéfel ádirim – az urak csészéjében” kifejezésben, az urak héberül: ádirim. Ez Rási szerint a 2Mózes 15,10-re való utalás, ahol a szöveg így szól: bemájim ádirim – a hatalmas vizekben.

A 31. vers 2. sora így szól: „veóháváv kecét hásemes bigvurátó – de akik szeretik őt – mint mikor fölkel a nap az ő hatalmában!” Rási szerint a napnak a fölkelése teljes hatalmában azt jelenti, hogy az hétszer-hét alkalommal fog felkelni a teremtés hét napja szerint, ami 343-szor annyi, mint egyetlen nap.  Debóra énekének utolsó mondata: „És nyugta volt  Erec-nek 40 évig.” Rási szerint ezek nem Debóra szavai, hanem a könyv írójáé, aki a zsidó hagyomány szerint Sámuel próféta volt.

 

9. Be-Sallách hetiszakasza6

 

A zsidó liturgia szombati hetiszakaszainak egyik háftárájában, vagyis a tórai szakaszok utáni, nem tórai szövegekből történő felolvasásnál, a Be-Sállách szidrájában található Debórá győzelmi éneke. A tórai szakasz Mózes győzelmi dalával indul, amelyet a zsidó nép vezére aztán énekelt el, hogy Izrael fiai száraz lábbal átkeltek a Nádas tengeren, míg az egyiptomi sereget elnyelték a hullámok.

Debóra énekének 2. versében olvassuk: „midőn vezéreltek vezérek Izraelben,  magát fölajánlotta a nép…”. J.H.Hertz közöl egy más fordítás-értelmezést: „amikor vadul növesztették hajukat Izráelben” – vagyis fogadalmakat tettek és felszentelték magukat a szabadságharcra. Tehát a haj annak jele volt, hogy bizonyos dolgoktól tartózkodnak, amíg el nem érnek egy bizonyos célt – mondja Hertz7.

A Mecudát Dávid8 szerint, „mivel Debóra prófétanő volt és talpraesett, ő kapta a lehetőséget, hogy bíráskodjon.” A psát9 szerint Efrájim törzséből származott. Debóra férje, Lápidót egyszerű ember volt. Debóra szerette volna, ha férje érdemeket szerez, ezért kanócokat készített a sílói szentély számára és azokat elküldte férjével. Ezért férjének a neve: Lapidót-fáklya. A Jálkut Simoni, Softim 42 10 ezt mondja: „Debóra, te naggyá akarod tenni fényemet, és is naggyá teszem a te fényedet, Jehudában és Jeruzsálemben.” A Midrás szerint Lapidótnak 3 neve volt. A Lápidót és a Bárák (villám) álnevek voltak, az igazi Micháel volt11. Ha Debóra a felesége volt, akkor különváltan éltek, miután a prófécia megszállta Debórát, hisz a Biblia szerint „küldött érte (Bárákért) és hívatta”, mondja Dávid Kimchi. Hasonló volt az eset Mózessel, aki különváltan élt feleségétől, Cippórától, miután az örökkévaló beszélt vele. Egyes midrások szerint Bárák Debóra férje és Bárák együtt is bíráskodtak, majd együtt zengték a győzelmi dalt, és Josephus Flavius szerint egy napon is haltak meg. Jonáthán ben Uziél12 szerint Debórá igen gazdag asszony volt, bírói munkáját ellenszolgáltatás nélkül végezte. Jonáthán ben Uziél szerint Átárot városában lakott, datolyafái voltak Jerikóban, gyümölcsöse Rámában és olajfái Bát-Élben, A Talmud szerint azért ült pálmafa alatt és nem egy bírósági teremben, hogy ne legyen „jichud”, vagyis ne legyen férfiakkal együtt egy szobában13. Ha azonban több férfi van jelen, akkor a jichud tilalma nem érvényes, és egy pereskedésnél mindig többen vannak. A Midrás Élijáhu rábbá 9. felteszi a kérdést: „Miért jöttek hozzá férfiak Tórát tanulni? – Azért, mert akkoriban olyan kevés volt a talmid-cháchám, hogy egy pálmafa alatt elfértek.” Később ezt mondja: „Tanúnak hívom az eget és földet, akár zsidó, akár nemzsidó, akár férfi, akár nő, akár szolga vagy szolga tartó – cselekedetei alapján nyugszik rajta a Ruách Hákódes.” Vagyis lehet egy nő is próféta, ha erre alkalmas. A középkori háláchisták azonban, főleg a Toszáfót14 szerzői több helyen megkérdőjelezik Debóra bíráskodását, próféciáját nem. „Debóra az isteni sugallat alapján bíráskodott (Ál pi hádibur), esetleg nem is bíráskodott, hanem csak a törvényre tanította népet”15.

A zsidó tradíció bölcsei megróják Debórát öndicséretéért: „míg felkeltem én, Debóra”16. Azt mondják, hogy rövid időre eltávozott tőle az isteni Sugallat, a Ruách Hákódes, mert megfeledkezett a szerénységről. Később könyörgött annak visszatértéért17.

Bárák, teljes nevén Bárák ben Ávinoám a Midrás szerint Debórának volt a férje. Ezt egy hagyomány úgy értelmezi18, hogy Bárák ben Ávinoám a prófétanő jelenlétében bizonyítékot látott arra, hogy a jóslat valóban isteni sugallatra történt, és a kezdeményezést biztos siker követte, hiszen az egyszerű izraeli harcosoknak a jól képzett kánaáni hadsereg és a harci kocsik ellen kellett harcolniuk. A Septuaginta fordításában Bárák a csata előtt ezt mondta: „Nem megyek, mivel nem tudom, melyik az a nap, amelyben Isten angyala sikerre vezeti tevékenységemet.” Bárák így kért jelet, biztosítékot.

A Mecudát Dávid szerint Cháróset Hágojim fegyverkovács központ volt, itt készítették a vasszekereket. Dávid Kimchi egy midrásra hívatkozva azt mondja, hogy Sziszerát Isten „oda vonzotta” a Kisón patakhoz, mert Sziszerát csillagjósai le akarták beszélni az akcióról, és azt kérték, maradjon megerősített városában Cháróset Hágojimban. Abárbánel Don Jichák19 szerint pedig Sziszerá táborában furcsa égi hangokat hallottak és tüzes lovakat és szekereket véltek látni, amitől annyira megijedtek, hogy vad futásba kezdetek. David Kimchi idéz egy aggádát, miszerint a nagy melegben a páncélba öltözött katonák bementek a megáradt patakba lehűlni egy kicsit, de az elsodorta őket. Jehuda Elicur Dáát Mikrájában20 idézi Josephus Flaviust, aki úgy tudta, hogy egy hatalmas nyári esőzés sártengerré változtatta a völgy homokos talaját és így a vasszekerek abba beleragadtak. Hallva a furcsa égi hangokat és látva a vasszekerek elakadását, Sziszerá katonái pánikszerű menekülésbe fogtak. Debórá 40.000 harcosról beszél, mely négyszerese Bárák seregének. Jehuda Elicur Dáát Mikrája szerint 40 családról van szó, amely a törzsek többségének kerek számát jelenti, leszámítva a két délvidéki törzset, Jehudát és Simont valamint a levitákat. Egyesek szerint Debóra magát nevezi Isten angyalának, az „átkozzátok Merózt – mondta Ádonáj” mondatban, bár az arám fordítás a mondást Báráknak tulajdonítja. Meróz egy közeli város volt, melynek lakói féltek csatlakozni a zsidókhoz. A Talmud szerint a Meróz (m.r.z.=Mars) egy csillag volt, melynek lakói nem segítették a zsidókat21, vagyis az ég csillagai pályájukról harcoltak Sziszera ellen Méróz-Mars kivételével. A Szináj hegye füstbe-ködbe öltözött a Tóraadás előtt, a földrengés általában az isteni megjelenés egyik külső jele volt. A Kisón patakban Sziszerá katonái, a Vörös tengerben pedig a fáraó katonái pusztultak el.

A harc eldőlt, még mielőtt elkezdődött volna. A Biblia szűkszavú „hadijelentése” szerint „Adonáj pedig megzavarta Sziszerát összes harci kocsijával és egész táborával együtt Bárák fegyvere előtt annyira, hogy Sziszerá leugrott hadi szekeréről, és gyalog futott el.”22 „A csillagok fénye-melege fűtötte föl a páncélt és a harci szekereket, s amikor a kánaáni harcosok bementek a Kisón-patakba, hogy lehűtsék magukat, a felduzzadt patak elsodorta őket” – írja a Mecudát Dávid23, és ez elég volt ahhoz, hogy megfutamodjanak. A modernebb zsidó kommentátorok pedig Josephus Flaviust idézik, aki a zsidó szájhagyományra hivatkozva azt mondja, hogy hirtelen szélvihar és záporeső duzzasztotta föl a Kisón-patakot, és sártengerré változtatta a környékét. Az ütközetben Zebulon és Náftáli törzse vett részt, azé a Náftálié, akit atyja, Jákob szarvashoz hasonlított…24

A háftárá második részében szereplő győzelmi énekben Debórá dicséri Jáélt, aki a „legáldottabb a sátorlakó asszonyok között”25, amiért megölte az ellenséges hadvezért. Hertz szerint Jáél tette szembe van állítva Meróz lakosainak hűtlenségével26. A zsidó hagyomány szerint Jáél istenfélő nő volt, akit az ősanyákhoz27 hasonlít a zsidó tradíció. Jáél nem zsidó, hanem kenita volt, a Jitró törzs egy oldalágának leszármazottja. Ábárbánel szerint Jáél bírónő is volt Sámgár idejében. Jáélt – egy tradíció szerint – Sziszerá többször erőszakkal magáévá tette28, és Jáél jogos önvédelemből ölte meg. A Jálkut egy helyen azt mondja, hogy Sziszerá „Isten nevében” nem nyúlt Jáélhoz, aki azért ölte meg sátorcövekkel és nem karddal vagy késsel, mert a Tóra szerint nő nem foghat fegyvert.

Van Debóra énekében egy szó, amely máshol nem fordul elő Szentírásban, a 10. versben, a cáchór–fehér szó: „Róchvé átónóót cechórót – fehér nőstény szamarakon”29. Az ének befejező versében30 olvassuk:  „de akik szeretik őt – mint mikor fölkel a nap az ő hatalmában!” Ehhez J.H.Hertz magyarázatul Gittin traktátusát idézi31: „Aki nem üldözi azt, aki őt üldözi, aki csendben eltűri a bántalmat, aki a jót önmagáért teszi, aki vidám szenvedéseiben, az Isten barátai közé tartozik, és ezekről írja a Szentírás: Akik pedig szeretik Õt, legyenek olyanok, mint a nap, midőn felkel fönséges hatalmában.”32

 

10. Benedicta inter mulieres

 

Végül engedjenek meg egy saját szövegasszociációt. Bárák neve villámot jelent. Háborúja amolyan „villámháború” volt. Győzelméhez kellett Debórá és az égiek segítsége. Jáélról mondja a Bírák könyve: Tevórách minásim Jáél – eulogéthejé en günájkszín Jáél (LXX-VAT) – benedicta inter mulieres Iahel. A latin szöveg ilyen öszeállításban, az ókori zsidó irodalomban ismét a Lukács evangéliumban jelenik meg újra (Lukács 1,42): benedicta tu inter mulieres – Áldott vagy te az asszonyok között. A Lukács 1,28-ban pedig az angyal köszöntésében ezt olvassuk: „benedicta tu in mulieribus”.

 

Lábjegyzetek:

 

[1] JOSEPHUS Flavius: A zsidók története. ford. Révay József. Budapest, 1946.V,5.200-201.

2 Rabbi Slómo Ben Jichákot (1040-1105) a nevéből alkotott rövidített szó jelöli RÁSI-ként, aki neves francia Szentírás- és Talmud-magyarázó tudós volt. Magyarázataiban meggyőződéssel hitt. Néhol megjegyezte róluk, hogy azok nem mestereitől, hanem az égből jövő kinyilatkoztatások. Bizonyos szövegeknél pedig azt mondta: „Nem tudom, hogy ez mit jelent.”

3 RÁSI Menáchem ben Seruk – héber nyelvészre hivatkozik

4 Mechilta Exodus 14,24

5 Rási itt még megjegyzi, hogy ugyanezt mondja a  Genesis Rabba 48 is.

6 A Tóra 5 könyvét 54 szakaszra szidrá-párásó-ra osztották fel, melyből így minden szombaton felolvasnak egy szidrát. A hetiszakaszokra való bontás babilóni eredetű. Erec Jiszráélban hároméves Tóra-olvasási ciklus volt, így az különbözött a babilonitól. A Be-Sállách hetiszakasz neve 2Mózes 13,17 második szavából ered: „Vájhi besállách fáró et-háám – És történt, midőn szabadon bocsátotta fáraó a népet”, „besállách- szabadon bocsátotta”.

7 HERTZ, J.H.: Mózes öt könyve és a haftárák.I-V.1984.II.497.

8 Jechiél Hillél ben Dávid Altschuler rabbi és Biblia-magyarázó családja. Purtugáliából űzték ki őket, a  magukkal hozott köveket beépítették a prágai Alt-Neu Schul zsinagógába. A galíciai Javrovban volt rabbi a XVIII.században. Művei: Mecudát Dávid és Mecudát Cion.

9 A psát a Tóra szöveghű magyarázata, ellentéte a drás. Főleg az aggádikus részeknél alkalmazható, ellentétben a haláchikusakkal.

10 A Midrás (értelmezés, magyarázat, fejtegetés) a Tóra értelmezése, vagyis midrás háláchá és ággádá.  Tehát a halácha kifejtése az írott Tóra szövegéből, illetve aggáda, mely nevelő szándékű elbeszélések, történetek, melyek kiegészítik a szúkszavú Bibliát. Haláchikus midrások: Mehiltá, Szfrá, Torát Kohánim; aggádikusak: Rábbá, Tánchumá, Jálkut Simoni, Psziktá.

11 Jálkut Simoni, Softim 42.

12 Jonátán ben Uziél Hillél egyik legnagyobb tanítványa volt, neves tanaita. Arámra fordította a Tórát.

13 Megilla 14a

14A Toszáfot a Talmudhoz írt magyarázat, melyet a Rási utáni nemzedékek írtak. Főleg Franciaországban és Németországban működtek. Kiemelkedő személyiségük volt: Rabbénu Jichák (R”I),  „az öreg”, és Rabbénu Jákov Tám, Rási egyik unokája.

15Toszáfot, Niddá 50a

16 Bírák 5,7: nem voltak hősök Izraelben, bizony nem voltak, amíg fel nem kelt Debóra, fel nem kelt Izraelnek anyja.

17 Peszáchim 66,2

18 Jehudá Elicur, Dáát Mikrá. in KRAUS, N.: Bírák és próféták. 2006.39-50.

19 Ábárbánel (Ábrábánel ?) Don Jichák (1437-1508) spanyol zsidó államférfi és exegéta. Kommentárt írt a teljes Bibliához és Maimonidesnek a Tévelygők útmutatójá-hoz is.

20 A Dáát Mikrá egy a modern és hagyományos zsidó bibliamagyarázatot ötvöző 30 kötetes mű. Főszerkesztője: Jehuda Kiel. Egyik szerzője a magyar-származású Jehuda Elicur.

21 Moéd Kátán 16a

22 Bírák 4,15

23 KRAUS, N.: Bírák és próféták. 2006. old.

24 KRAUS, N.: Bírák és próféták. 2006. old.

25 Bírák 5,24

26 HERTZ, J.H.: Mózes öt könyve és a haftárák.I-V.1984.II. 504.

27 A bibliai ősanyák a zsidó hagyományban: Sára, Rebeka, Ráhel és Lea.

28 Midrás HáGádol, Berésit 23.

29 HERTZ, J.H.: Mózes öt könyve és a haftárák.I-V.1984.II. 499.

30 Bírák 5,31

31 Gittin 36b

32 HERTZ, J.H.: Mózes öt könyve és a haftárák.I-V.1984.II.506.

 

 

Bibliográfia

 

ALBRIGHT, W.F.: Yahweh and the Gods of Canaan.1968.

ALT, A.: Essays on Old Testament History and Religion.1966.

ATTIAS, J-Ch.-BENBASSA, E.: A zsidó kultúra lexikona.2003.

BLENKINSOPP,J.: Ballad Style and Psalm Style in the Song of Deborah – a Discussion. Biblica 42.

1961.65-68.

BRIGHT, J.: History of Israel.1972.

BRIGHT, J.: Izráel története. 1993.

BOLING, R. G.:  Judges.1975.

BUBER, M.: A próféták hite.1991.

BUDDE, K.: Das Buch Richter.1897.

CROSS, F. M.: Canaanite Myth and Hebrew Epic.1980.

DAICHES.S.: The Song of Deborah.1926.

Encyclopaedia Judaica, CD-ROM.1992.

FICSOR G.A.: Történelem és költészet: Debóra énekének magyarázata.1999.

FOHRER, G.: Héber-arám-magyar bibliai szótár. ford. LIPTAY Gy.1993.

FRITZ, V.: Das Debora-Lied Ri 5 als Geschitsquelle. in. FRITZ V.: Studien zur Literatur und Geschichte des alten Israel.1997.165-185.

FRÖHLICH I.: A qumráni szövegek magyarul. 2. kiad. 2000.

GRETHER.O.: Das Deboralied.1941.

GYÜRKI L.: A Biblia földje – A magyar bibliafordítások története. 1998.

HAUSMANN, J.: Ein Wiederspruch zwischen Theorie und Praxis. in. Mensch und König. Rüdiger LUX zum 60. Geburstag szerk.2008.25-35.

HERRMANN, S.: Geschichte Israels in altestamentilicher Zeit.1973.

HERTZ, J.H.: Mózes öt könyve és a haftárák.I-V.1984.II.148-191.491-507.

HERTZBERG, H. W.: Die Bücher .Josua, Richter, Ruth.1973.

IMIT Biblia (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat) I-IV.1898–1907.

HAYES, J.H.-MILLER, J.M. kiad.: Israelite and Judean History .1974.

JÓLESZ K.: Zsidó hitéleti kislexikon.1985.

JOSEPHUS Flavius: A zsidók története. ford. RÉVAY J.1946.V,5.200-201.

KARASSZON I.: Az Ószövetségi írásmagyarázat módszertana.1991.

KARASSZON I.: Izrael története.1993.

KARASSZON I.: Az óizraeli vallás.1994.

KOMORÓCZY G.: Kiáltó szó a pusztában. A holt-tengeri tekercsek.1998.

KAUFMANN. Y.: Toledot.1960.

KAUFMANN,Y.: Biblical Account of the Conquest of Palestine.1953.

KAUFMANN,Y.: Sefer Shofetim.1962.

McKENZIE,J.L.: The World of the Judges.1966.

KRAUS, N.: Bírák és próféták. 2006.36-50.

MOORE, G. F.: A Critical and Exegetical Comrnentary on Judges.1958.

NOTH, M.: Geschichte Israel. Berlin.1958.

NOTH, M.: Das System der zwölf Stamme Israels.1966.

NOTH, M.: Überlieferungsgeschichtliche Studien.1967.

OESTERLEY, W.O.E.-ROBINSON, T.H.: History of Israel.1932.

HARMATTA J. szerk.: Ókori keleti történeti chrestomathia. 1997.

PEDERSEN.J.: Studies in the Old Testament Prophecy. Character of Deborah. 1950.

RICHTER.W.: Traditiongeschichtliche Untersuchungen zum Richterbuch.1963.

RÓZSA H.: Sinai, a kinyilatkoztatás hegye. in. „Mert örökké tart szeretete “

Tanulmányok Dr. KARASSZON Dezső tiszteletére 70. Születésnapja alkalmából.1994.157-168.

SOGGIN, J. A.: Judges.1981.

SCHMOLDT, H.: Bibliai tulajdonnevek lexikona.2003.

SCHULTE, H.: Richter 5: Das Debora-Lied. in: Festschrift für Rolf RENDTORFF zum 65. Geburtstag.1990.177-191.

PRICHARD. J.B.kiad.: The Ancient Near East. An Anthology of Texts and Pictures, 1958.

TÓTH K.: Régészet és a Biblia.1985.

TÓTH K.: Ószövetségi biblika teológia.1994.

TÓTH K.: Magyarázat Sámuel I. könyve 1-4. és 7. részéhez és Sámuel I. könyve 8-12. részéhez.1994.

ÚJVÁRI P. szerk.: Magyar Zsidó Lexikon.1929.

UNTERMAN, A.: Zsidó hagyományok lexikona.1999.

WESTERMANN, C.: Az Ószövetség theologiájának vázlata.1993.