Kezdőlap » Remény » 2010. 3. szám » A varsói hősnő – Köves Hajnalka

A varsói hősnő – Köves Hajnalka

 

 

Köves Hajnalka

 

 

A varsói hősnő

Irena Sendler, a zsidó gyerekek bátor életmentője

 

 

Vannak átlagos, hétköznapi emberek, akiket a rendkívüli, extrém körülmények közötti bátor helytállásuk, hősies önfeláldozásuk emel a legnagyobbak közé.

Ilyen ember volt Irene Sendler, aki társaival együtt 2500 zsidó gyereket mentett ki a varsói gettó poklából a második világháború idején.

1910-ben született Lengyelországban, Irena KrzyŸanowska néven. Férjezett neve: Sendlerova. Édesapja orvos volt, akinek legtöbb páciense szegény zsidó volt; 1917-ben tífuszban halt meg.

Irene katolikus szociális munkásként dolgozott Otwockban és Tarczynban. Zsidósegítő tevékenységét 1939-ben kezdte el, amikor a németek betörtek Lengyelországba. A német megszállás idején Varsóban élt, és a Lengyel Földalatti Államban tevékenykedett. Segítőivel együtt több mint 3000 hamis iratot készítettek zsidó családok számára. Ez igen veszélyes tevékenység volt a nácik által megszállt Lengyelországban. Lebukás esetén még családja minden tagját is kivégezték volna.

1942-ben az újonnan alakult egota (Zsidómentő Tanács) ellenállási mozgalom Irenát a gyermekekkel foglalkozó részleg vezetőjévé nevezte ki. Fedőneve Jolanta volt. A Szociális Ügyosztály alkalmazottjaként, a tífuszjárványra hivatkozva, különleges engedélyt szerzett a varsói gettóban való szabad bejárásra. Ilyenkor szolidaritásból és az álcázás érdekében a gettó falain belül viselte a Dávid-csillagot.

Irena Sendler együttműködött a városi önkormányzat gyermek részlegével és a német hatóságok által megtűrt RGO (Central Welfare Council) nevű intézménnyel, és megszervezte zsidó gyermekek kijuttatását a getttóból. A tífuszjárvány miatti egészségügyi vizsgálatokra hivatkozva bejárt a gettóba, ahonnan újszülötteket és kisebb gyerekeket mentőautóban, csomagnak álcázva csempészett ki dobozokban, bőröndökben, ládákban.

A megmentett gyerekeket lengyel családoknál, egyházi árvaházakban és katolikus kolostorokban, községi plébániákon helyezték el. Irene feljegyzést készített minden gyerekről, hogy később megtalálhassák őket. Az adatokat tartalmazó papírok egy üvegbe kerültek, és egy almafa alatt ásott gödörben vészelték át a háborút.

1943-ban a Gestapo letartóztatta Irenát. Kegyetleneül megkínozták, és halálra ítélték. A egotának azonban sikerült megvesztegetni a végrehajtásért felelős németeket, akik kivégzés helyett „csupán” kezeit és lábait eltörve, eszméletlen állapotban hagyták őt egy erdőben. Varsóban persze azt terjesztették, hogy meghalt. Irena viszont a háború végéig elrejtőzött, s amint állapota engedte, folytatta a zsidó gyerekek mentését.

A háború után Irena Sendler kiásta a gyerekek adatait tartalmazó üvegeket, és megpróbálta megkeresni őket, hogy visszatérhessenek otthonaikba, a szüleikhez, a hozzátartozóikhoz.

Szörnyű dologra kellett rádöbbennie: majdnem az összes szülő életét vesztette a treblinkai haláltáborban. A megmentett gyerekek árván nőttek fel.

És mi lett Irena Sendler sorsa?

A háború után Lengyelországban kellemetlenségei támadtak a lengyel emigráns kormánnyal és a Honi Hadsereggel való kapcsolatai miatt.

1983-ban a Yad Vasem ajánlása alapján Irena Sendler a Nemzetek Igazai közé választották, és az Izrael Intézet parancsnoki keresztjével is kitüntették.

2003-ban II. János Pál pápa köszönte meg a bátor asszonynak a háború alatt végzett mentő tevékenységét. Megkapta a legmagasabb lengyel civil kitüntetést, a Fehér Sas érdemrendet, és más elismeréseket is kapott.

2007-ben Nobel békedíjra jelölték, de a bizottság végül nem neki, hanem az amerikai Al Gore-nak ítélte a díjat. Irena Sendler pedig már csak az Audrey Hepburn Humanitárius Poszthumusz Díjban részesülhetett 2009 májusában.

2008. május 12-én halt meg 98 éves korában.

Aki többet is szeretne tudni erről a rendkívüli asszonyról, az szerezze meg, kölcsönözze ki Mary Skimer amerikai filmrendező róla készített történelmi dokumentumfilmjét.