Kezdőlap » Remény » 2010. 3. szám » Kiváló magyar zsidó orvosok a holokauszt árnyékában – Julia Bock

Kiváló magyar zsidó orvosok a holokauszt árnyékában – Julia Bock

Julia Bock PhD

 

Kiváló magyar zsidó orvosok a holokauszt árnyékában

 

Dicsőség a tehetségnek, a szorgalomnak, a kitartásnak

 

Egyetemi tanulmányait az ELTE Történettudományi- és Könyvtár szakán végezte, majd 1981-ben sikeres bölcsészdoktori disszertációt készített a „Nemzetiségi Törvény végrehajtásának kérdése a magyar parlament előtt” témában.

1983-ban New Yorkba települt, ahol 1988-ban megszerezte második könyvtárosi diplomáját a Columbia Egyetem Könyvtár szakán. Jelen munkahelyén, a Long Island University-n az egyetem szerzeményező könyvtárosa, és mint tanársegéd, a fakultás tagja. Húsz előadást készített, egy cikket, három fejezetet, és társszerzőként két könyvet publikált. Témái a magyar zsidó történelem, illetve könyvtártörténet köré csoportosulnak.

 

A jelen cikk egy előadás változata, amelyet a szerző az American Hungarian Educators Association 35. Konferenciáján adott elő

 

Miközben a magyar származású tudósok által elért eredményeket a fizika és a matematika területén széles körben dokumentálták, az orvostudománynak nem jutott hasonló szerep. Különösen igaz ez a zsidó doktorokra, akikről egyéni biográfiák ugyan szép számmal jelentek meg, de nem mint egy csoport részeként, és egymásra való hatásukban. Vannak területek, például a Zsidó Kórház és a pszichoanalitikus csoport története, amelyek kivételek ez alól, de a reprezentatív munka, mint a Jews and Medicine, ami a Nahum Goldman Múzeum kiadásában jelent meg 1997-ben, egyetlen magyar nevet sem említ.

Ezt a hiányt hivatott pótolni az a kiadvány, amely a közeljövőben kerül kiadásra „Treatment” címmel. A könyv szerzői Julia Bock, Gabriel Bar Shaked és Jozef Stern három generáción keresztül vizsgálják a magyar zsidó orvosok sorsfordulóit. Õk az 1864 és 1930 között született és működött orvosok életét rögzítették. A készülő kötetben a három generáció kollektív életrajzán túl, nevek listája szerepel megközelítőleg 5000 névvel. A dokumentum a Klarsfeld Foundation támogatását élvező Jad Vashem „Nevek” projekt és egyéni adatgyűjtés eredménye.

A szerzők előzőleg az International Association of Jewish Lawyers and Jurists felkérésére elkészítették a magyar zsidó jogászok emlékkönyvét Miscarriage of Justice: The Elimination of Jewish Attorneys in Hungary During the Holocaust címen. Dr. Garviel Bar-Shaked, dr. Julia Bock és Jozef Stern szerkesztésében, Alex Hertman előszavával, az International Association of Jewish Lawyers and Jurists kiadásában. A kötet a szervezet 2006-os budapesti konferenciájára készült.

Az adatgyűjtés kiterjedt a Jad Vashem, a Washingtoni Holocaust Museum, és a Center for Jewish History archívumának anyagára és jelentősen gazdagodott az izraeli dr. Alexander Emed orvostörténész életrajz sorozatának termékeiből. A széleskörű irodalom kutatásán túl, amelyet a memoárok bővítettek és internetes anyagok vizsgálata követett, tartalmazza a hozzátartozókkal készült interjúk az anyagát is. A szerzők a teljesség igényét csak a jövőre nézve látták elérhetőnek és ez úton is kérik az érdeklődőket, hogy a kiegészítendő adatokkal tegyék gazdagabbá közös ismereteinket.

 

A cikkben a magyar zsidó orvosoknak azzal a csoportjával foglakozunk, akik új tudományos felfedezést, vagy  nevelési, közegészségügyi módszert vezettek be, valamint, akik publikációik számával, tartalmával és nemzeti, nemzetközi hírnevükkel különleges megbecsülést vívtak ki maguknak. Az anyag az orvosok végleges letelepedése szerint rendeződött, mert ez nagymértékben befolyásolta pályájukat.

1. Emigránsok

2. Magyarországon maradtak

3. Mártírok

 

1. Az emigránsok

 

Az emigráns orvosok három hullámban hagyták el az országot. Az első csoport tagjai közvetlenül az első világháború után emigráltak.  A legkézenfekvőbb választás a német nyelvterület volt, amelynek a nyelvi és földrajzi közelség volt a kiváltó oka. Ez a megoldás azonban csak ideiglenesen működött, nevezetesen a  30-as évek elejéig, Hitler hatalomra jutásáig, amikor az emigráció nyugat felé Anglia és Amerika irányába folytatódott, illetve keletre, a Szovjetunióba. A második hullám a világháború előtt és alatt, míg a harmadik, a háború után emigrált.

 

Európa

 

Az első kategóriába tartozott  Bálint Mihály és Alice (Int. Dictionary of Psychoanalysis), akik nagy mobilitásról tettek tanúbizonyságot. 1920-ban az első hullámmal Berlinbe mentek és az Otto Warburg biokémiai laboratóriumban dolgoztak. A náci rezsim fenyegetése elől Budapestre tértek vissza, majd 39-ben Manchesterbe emigráltak. Mindkettőjükre nagy hatással volt Ferenczi Sándor tevékenysége, aki intellektuális hagyatékának kezelését  Bálint Mihályra hagyta. Munkásságuk maradandó eredménye egy pszichiátriai oktatási módszer kialakítása volt, ami a doktor–páciens viszony megteremtésére törekszik egy csoportos tréning keretében. Az intézet jelenleg is működik és az Európai Tanács keretében.

Női pszichológusok új ágakat fejlesztettek ki a pedagógia, a női pszichológia, az anya-gyerek kapcsolat területén. Bálint Alice-t korai halála akadályozta meg gyermeknevelési, reform-pedagógiai, és antropológiai programjának kiteljesítésében, de így is 13 cikke és két könyve-különösen a „A jövő útjain” című maradandó helyet biztosít számára a pedagógiai pszichológiában. Lévy Kata (Psychoanalytikerinnen in Ungarn) későn csatlakozott az angliai csoporthoz, 1954-ben. Képzéséhez hozzájárultak Freuddal folytatott analízisei és Ferenczivel folytatott tanulmányai. 1928-ban tagja lett Hungarian Psychoanalytic Associationnek. Pedagógiai érdeklődését szemináriumok szervezésében gyümölcsöztette. Tanított egy leányiskolában, és tagja volt a British Psychoanalytical Society-nek. Mapsteadben szimultánanalízist végzett egy Gyerek-terápia Központban, amelyek az anya-gyerek kapcsolatok javítására vonatkoztak.

Voltak olyan szerencsések is, mint például Révész Géza (Pléh), aki a hallás pszichológiájával foglalkozott. 1919-ben Amsterdamba ment, és ott is maradt élete végéig. Megalapította  a Pszichológiai Intézetet, és professzori rangot szerzett kutatási  területén, a hallás és zene pszichológiájában. Érdeklődése kiterjedt a korai tehetségek területére is. Munkásságát gazdagította  az általa alapított első nemzetközi pszichológiai periodika, az Acta Psychologica létrehozása is. Nemzetközi tekintélyre tett szert nemcsak teoretikus kutatóként, de szervezőként is.

Svájcban sikerült menedéket találnia Schwartz Fülöpnek, aki a kórbonctani tanszék professzora volt Frankfurt-am-Main-ban. 1933-ban ment Zürichbe, és megalapította a Notgemeinschaft nevezetű intézetet, amely üldözött kutatóknak keresett munkát és fedelet. Tevékenysége kiterjedt diplomáciai működést hozott a számára: egy 1500 nevet tartalmazó listát publikált a kutatók nevével, és eredményes tárgyalásokat folytatott több állam kormányával, többek között a török kormánnyal is tudósok alkalmazásáról. Maga is az isztambuli egyetem professzora lett, ahol 20 évig tanított. Energiájából még egy amerikai meghívás teljesítésére is tellett.  A pennsylvaniai Warren State Kórházban a kórbonctan professzora és a Geriátria osztály vezetője lett. Ugyancsak Svájcban telepedett le Szondi Lipót, aki egyike volt a háború utáni generáció legbefolyásosabb pszichológusainak. Pályája a pszichiátria és endokrinológia területén is jelentős volt. Kasztner mentőakciója révén menekült meg, és Svájcban a Nyon-i klinikán dolgozott.  Neve összekapcsolódott  a róla elnevezett teszttel, ami szintézist teremtett a freudi genetikus determinizmus rendszerével. A teszt 48 elmebeteg arcképére történő reakciókat vizsgálta. Nemzetközi tekintélye különösen az 50-es, 60-as években volt jelentős. Praxisában sokk-terápiát is alkalmazott. Jelentősek voltak Zürichben, az alkalmazott pszichológia köréből tartott előadásai is.

Svédország már korszakunk előtt, az első világháború után nyújtott menedéket az első Nobel-díjjal kitüntetett magyar orvosnak, a fül-orr-gége specialista Bárány Róbertnek. Hevesy György, akit sugárkémia és a nukleáris orvostan apjának is hívnak, 1943-ban kapta meg a kémiai Nobel dijat. Kifejlesztett egy izotópos lézer technikát, amelynek segítségével  közelebb kerültünk az élet folyamatok kémiai eredetének megértéséhez.  Nevéhez fűződik még a hafnium elem felfedezése is. Politikai menekültként először Koppenhágába, majd Freiburgba ment 1934-ban, azután hasonlóan Bárányhoz végül Stockholmban kapott menedéket. Klein György már a harmadik hullámmal, a holokauszt után, mint túlélő telepedett le Svédországban, ahol biológiai kutatóként kapott alkalmazást. Jelenleg a Karolinska Intézet tumor biológia professzora és a Nobel-díj bizottság tagja. Szakirodalmi munkásságán túl jelentős szépirodalmi és irodalom kritikai érdeklődése is van, hasonlóan sok kortársához a medicina területén, kik több területen értek el jelentős eredményeket.

Palesztina fogadta a korai bevándorlókat. Fodor Andor lett az első dékánja a Jeruzsálemi Egyetem Természettudományi Karának Barsi Dezsőt a kezdetleges állapotok legyőzésének feladata vezette. Rendelőjében korszakalkotó újítást vezetett be a  terhes nők ingyenes, szülés előtti szűrővizsgálatának megszervezésével. Jordán Viktor Henrietta Sold kérésére Galileába ment általános orvosi feladatokra. Praxisa alatt maláriás fertőzést kapott és bécsi kezelő kúráját használta fel arra, hogy fül-orr-gége specializációra képezze ki magát

Az orvostudomány viszonylag új ága, a pszichiátria Izraelben is az új bevándorlók által terjedt el. Az emigráció harmadik hulláma vitte Székely Györgyöt Izraelbe, aki túlélte a deportációt, és a híres Exodus hajóval érkezett. Hamarosan a pszichiátria vezetője lett Ness Zionaban. Klinikusi praxisa mellett tanított is a tinédzserek problémakörében. Vendégprofesszorként  Ohioból és Sydneyből kapott meghívást. Kulcsár István a munkaszolgálat évei után klinikai professzorként működött az újonnan létesített Tel-Aviv-i Orvosi Egyetemen, jeles elismerés volt számára, hogy felkérték, hogy a nagy nyilvánosság előtt zajló Eichmann perben orvosi szakértőként működjön közre. Emed Alex, aki apjával együtt részese volt a jolsvai, majd a pusztavámi orvos csoportnak, és sikeresen menekült el a mészárlás elől, gyermekorvosként kiterjedt praxist vezetett, és egyedülálló eredményeket ért el a magyar zsidó orvostörténet területén, ahol 130 magyar zsidó orvos biográfiáját írta meg. Kutatómunkájában különös  figyelmet szentelt azoknak a zsidó orvosoknak, akik professzorként egyetemen tanítottak. A jelen munka sokat köszönhet dr. Emed kutatási eredményeinek, a felhasznált életrajzok közel egyharmada történeti adatainak felhasználásával készült. A magyar származású orvosok sorában külön figyelmet érdemel Mayer Móricz belgyógyász munkássága, aki az auschwitzi, guseni és mauthauseni deportálást túlélve az Izraeli Egészségügyi Minisztérium főmunkatársaként, az ország  közegészségügyi rendszerének megteremtésén fáradozott.

Az amerikai orvosi emigráció legnagyobb csoportja  az úgynevezett Mental Healthszakmából tevődött össze. Külön jellemzőjük, hogy ez a csoport erősebb kohéziót mutatott minden más csoportnál. Radó Sándort 1931-ben hívták meg Berlinből az első Oktatási Igazgatói posztra a New York-i Pszichoanalitikus Intézet élére. Ezen túl megalapította a Center of Psychoanalytic Training programját a Columbia egyetemen, és főszerkesztője lett két kiemelkedő tudományos orgánumnak, a Zeitschrift für Psychoanalyse és az Imago-nak. Publikációs tevékenységének legfontosabb terméke egy  gyűjteményes kötet megjelenése volt, Psychoanalysis of Behavior címmel. Radó Sándor legfontosabb érdeme szervező készsége és a pszichoanalitikus oktatás megszervezése volt, amivel ezt a viszonylag új diszciplínát Amerikában bevezette.

A csoport többi tagja, akik a második világháborút közvetlen megelőző periódusban jöttek, már a második emigrációs hullám részeként, mind aktívan segédkeztek a pszichoanalízis elterjedésében. Alexander Ferenc nevéhez fűződik a „Chicago School” megalapítása, ahol az intellektuális kapcsolatokkal szemben az  emocionális viszony elsődlegességét hangsúlyozták,  mint a meghatározóan gyógyító faktort a pszichoanalízisben.  Alexander lett az egyetemi Pszichoanalízis fakultás első vezetője, megalapította a Chicago Psychoanalytic Institute-ot, ahol a pszichoszomatikus koncepciót tette kutatásának középpontjába. New York és Chicago után Denverben is alakult egy analízis központ. Spitz Árpád, aki előzőleg Bécsben, Párizsban és Németországban tanított, 1939-es emigrációja után először  különböző egyetemeken vendég-professzorként adott elő, majd miután a Colorado Egyetemre került, és elnöke lett Denver Psychoanalytic Society-nek, kutatási területén, a kora-gyerekkori mentális és emocionális fejlődés témakörében publikált alapvető műveket. Színes kutatási témák jöttek létre a magyar emigráció megjelenésével. Bak Róbert európai tapasztalatokkal jött, és a New York Psychoanalytical Society tagjaként, mint Einstein vendég-előadó szerepelt. Magyarországon József Attilát kezelte, és cikkeket írt patológiai eredményeiről. 25 cikke jelent meg különböző nyelveken, a pszichózis, perverzió és agresszió témaköréből. Róheim Géza az antropológia és pszichológia egymásra hatásával foglalkozott, kidolgozta a kultúra ontogenetikus teóriáját, ami szerint a kulturális különbségek alapvetően egy közösség által megélt gyerekkori traumák felnőttkori manifesztációi, amelyek különböző intézmények kialakításában is megnyilvánulnak. Õ lett az első antropológia professzor Magyarországon, majd kutatómunkát végzett Ausztráliában, az Egyesült Államok délnyugati területén, Melanéziában és Szomáliában. Sok publikációja közül hat monográfiája alapműnek számít.

Rendkívüli személyiség volt Rapaport Dávid, aki egy időben Róheimmel, 1938-ban jött az USA- ba. Először a Mount Sinai Kórházban, majd a Menninger Klinikán, Kansasban dolgozott,  míg igazgatói és kutatási vezető  kinevezését meg nem kapta az Austen Biggs Center School of Clinical Psychology osztályán (Stockbridge, Massachusetts). Publikációin kívül, amelyeket a pszichológia és pszichoanalízis viszonyáról, valamint a felejtés teóriáiról írt, aktív tagja volt a New England Psychoanalitikus Társaságnak és az International Psychoanalitikus Társaságnak is. Az American Psychological Association által nyert kitüntetése méltó elismerése volt munkásságának. A harmadik emigrációs hullámmal érkezett Detre Tamás, akinek a neuro-pszicho-farmakológia területén nagy elismerésekben volt része. A Yale Egyetem Pszichiátriai Osztályának vezetője, majd a pittsburgi Egyetem Nemzetközi programjának orvos-igazgatója és az egyetem elnökének tanácsadója lett. Fő témáit, amelyek a gyerekkori depresszió, erőszak és agresszió, valamint a közegészségügyi fejlesztési politika területét ölelik fel, aktívan folytatja.

Varga Ervin túlélte, és a Hidegség című könyvében jelenítette meg munkaszolgálatos tapasztalatait. Londoni tanulmányútján kapott meghívást először egy kutatói pozícióra New Yorkba, később klinikai professzorként Princetonba került, ahol folytatta a pszichofarmakológia  terén korábban kifejtett és publikációkkal alátámasztott témáját. Monográfiái  „Changing Patterns of Psychopathology”, valamint „József Attila patológiája” fontos helyet nyújt a számára az ideg és elmegyógyászat területén.

Az európai példának megfelelően Amerikában is tért nyert a női pszichoanalitikusok tipikusan női problémák irányába való nyitása. Vezető egyéniség volt Hann-Kende Fanny, aki még Budapesten írta le a „temporary diabetes insipidus” szindrómát, amit róla neveztek el. 1948-ban már a Columbia Egyetemen dolgozott, és tagja lett az American Medical Association-nak és a Medical Society of New Yorknak is. Klinikai kutatási témája a női szexualitás volt. Mahler Margaret gyermekgyógyászati végzettsége befejezése után kezdett foglalkozni pszichológiával. Õ is Németországon, Ausztrián és Anglián keresztül jött Amerikába, és kezdett pszichoanalízissel foglakozni. Karrierjének legnagyobb hatású teljesítménye volt egy terápiás központ megteremtése a New Yorkban üzemelő Masters Children Centerben. Tanított, vezette a képzésben résztvevő analisták tréningjét. Hat fontos munkája és négy cikke gazdagította életpályáját, szervezői és irányítási  tevékenysége mellett, amely az Albert Einstein School of Medicine gyermek analízis program vezetőjeként teljesedett ki. A szakma kitüntetések sorozatával jutalmazta: kétszer nyerte el az American Psychological Association kitüntetését. Ornstein Anna mint holokauszt túlélő érkezett Amerikába németországi tanulmányai után, és professzor emerituszként tanított gyerek pszichiátriát a Cincinnati Egyetemen. Jelenleg a Harvard Egyetemen tart előadásokat, és vezető analista a Bostoni Pszichoanalitikus Intézetben. Könyvei és több mint száz  tudományos cikke mellett, amelyek jelenleg is megjelennek, több tudományos folyóirat szerkesztői bizottságának tagja. Gyönyörű memoárjában emléket állít a túlélés mágiájának

A belgyógyászat területén is találunk jelentős hozzájárulókat. Az első hullámmal érkezett Weiss Soma 23-ban Amerikába, ahol a szív- és érmegbetegedések és a farmakológia területén fejtett ki kimagasló tevékenységet. Szentiványi Andor, aki Raoul Wallenberg segítségével menekült meg, gazdag adottsággal járult hozzá a tudomány  fejlődéséhez az immunológia és a kardiológia területén, valamint a Tampai Egyetem Gyógyszerészet és  Mikrobiológia professzoraként és dékánjaként. 487 cikket és 25 könyvet publikált és 13 kitüntetést vett át.

A gyermekgyógyászat is gyarapodott a magyar zsidó orvosok által. Schick Béla egyike a leghíresebb orvosoknak,  aki diftéria tesztjével világméretekben járult hozza az egykor nagy áldozatokat követelő járvány megfékezéséhez. Ebből a csoportból az elsők között jött Amerikába 1923-ban. A Mount Sinai kórházban és Beth-El Kórházban Brooklynban mint a gyermekgyógyászat vezetője és mint professzor a Columbia Egyetemen dolgozott. Két gyermekgyógyász jött a második emigrációs hullámmal Amerikába. Az egyik Nádas Sándor, aki megszervezte területén a továbbképzés fórumait, mint a Harvard Egyetem gyermekgyógyászti osztályának vezetője; tankönyveket írt, és ösztöndíjat alapítottak a neve alatt. Fáradhatatlan munkásságáéért elnyerte a Paul Dudley díjat és az Association of American Pediatric-Cardiologist „Első Alapító” díját, amit 225 cikkel és egy új fórum, a Pediatric Cardiology megteremtésével öregbített. A másik György Pál volt, aki az anyatej proponálásával, valamint három vitamin felfedezésével elnyerte a National Medal of Science in America érdemérmet.

A harmadik hullámmal jött az idegsebész Tauber László.  A német megszállás alatt a gettó-kórház sebész főorvosa volt, és svédországi tanulmányai után, a Virginia államban lévő Alexandriában megalapította a Memorial Hospitalt. Kiemelkedő filantrópiai tevékenységet folytatott kutatói pályázatok támogatásával. Ugyancsak a háború után, mint gyermek túlélő jött Amerikába Paszternák Alfréd, aki sikeres nőgyógyászként dolgozik a Cedars Sinai Medical Center-ben. Könyvet írt „Nazi Medical Research and Bioethics” címmel.

A magyar Földes Ferenc lett a World Federation of Societies of Anesthesiologists első amerikai igazgatója, aki emeritusz professzorként az Albert Einstein College of Medicine- ben dolgozott, és a japán „Rising Sun”díj megtisztelő elismerésében is részesült. Publikációinak száma elérte a 600-at.

Az úgynevezett kis szakmákhoz tartozó bőrgyógyászat területén két nevet kell kiemelnünk: Rothman Istvánét, aki Németországban dolgozott, és kényszerítették, hogy visszatérjen Magyarországra. Majd a Nemzetközi Dermatológiai kongresszus alatt sikerült meghívást kapnia Bostonba, és a háború előtt érkezett Amerikába. Mint „a bőrgyógyászati kutatás úttörője” a Chicagói Egyetem Bőrgyógyászati osztályának a vezetője lett. Monográfiája, a „Bőr fiziológiája“ alapmunkának számít a bőrgyógyászat területén. A másik nagyság Flesch Péter, aki kutató professzorként szerzett elismerést magának a gyógyszerek hajnövekedésre kifejtett hatásával és a bőrbetegségek allergiás eredetével kapcsolatban végzett kutató munkája által. Mint a Pennsylvania Egyetem bőrgyógyászati osztályának munkatársa, külön megtiszteltetés érte, amikor a Nürnbergi Per számára orvosi szakértőként kérték fel.

A kutatók között kell megemlítenünk Gömöri Györgyöt, aki a második hullámmal jött, és az emigráció történetében gyakori elhatározással területet változtatott, mikor a sebészetről átváltott a histokémia területére. A nagy szervezők sorába lépve megalapította az Association of Histochemistryt, és megírta az első tankönyvet Microscopic histochemistry címmel. Nevéhez fűződik a Gömöri trichrom festés módszerének leírása és alkalmazása. Weissmann Charles is a biológiai kutatás szolgálatába állt, az állatoknál az ú.n. kerge marha kór kórtanát és az emberi megfelelőjét, a Creutzfeld-Jacob betegséget vizsgálta. Részt vett még egyéb molekuláris biológiai kutatásokban is, mint például az alpha-interferon gének klónozása. Erdős Ervin túlélte munkaszolgálat és sachsenhauseni deportáció borzalmait, majd a Chicagoi Egyetem gyógyszertani osztályán, valamint a Müncheni Egyetem emeritusz professzoraként az enzimek és a kardiológiai kutatás témáján dolgozott. Néhány enzim felfedezésével tette ismertté nevét, amelyeket a cell és molekuláris biológiai technikák alkalmazásával ért el. Fürth Jacob nem tudta tanulmányait folytatni az első világháború utáni Magyarországon, így Prágában fejezte be az egyetemet, és rövid berlini tartózkodás után 1924-ben kivándorolt Amerikába, ahol gazdag tapasztalatainak birtokában a Columbia Egyetem klinikai emeritusz professzoraként végzett kutatást a hormonok tumornövekedést gátló hatásának témájában.

 

2. Akik Magyarországon értek el kimagasló eredményeket.

 

Ferenczi Sándor a huszadik század kiemelkedő egyénisége volt, nem csupán egy új tudományág, a pszichoanalízis, hanem egy nagy szellemi mozgalom megteremtője is Magyarországon. A budapesti iskola a belgyógyász Lévy Lajost és Ignótus Pált, a Nyugat főszerkesztőjét éppen úgy magába foglalta, mint Hermann Imrét, aki Ferenczi korai halála után átvette a mozgalom vezetését. Ferenci halála után a mozgalom terjedését nagymértékben gyengítette az emigráció és az egymást követő kormányok ellenséges viselkedése.

Több irányzat képviseltette magát, és míg Ranschburg Pál a Pszichológiai laboratórium megteremtésével alkotott maradandót, és választották a Magyar Pszichológiai Társaság első elnökévé. Kardos Lajos hosszú amerikai tanulmány útja után lett a Budapesti Egyetem Pszichológiai intézetének igazgatója, és vezette be a kísérleti pszichológia diszciplínát, amelyet az emlékezet és megfigyelés témájában folytatott. Mérei Ferenc létrehozta a Karrier Tanácsadó Intézetet, míg Richter Hugó, aki a Wesselényi utcai szükségkórházat vezette a háború alatt, a szifilisz témájában ért el eredményeket és publikált cikkeket.

A többi országokban tevékenykedő női pszichiáterekhez hasonlóan Hermann Alice a pedagógiai határterületek iránt érdeklődött, míg Hajdú Lilly a Lipótmezei Elmegyógyintézet Igazgatója a skizofrénia témájában ért el eredményeket.

Belgyógyászatban, különösen a háború után, egy romos ország egészségügyi rendszerének újjáépítése vált az orvosok feladatává, ami lehetővé tette egy modern közegészségügyi rendszer felépítését.  Ez a szakterület ismeretén túl tudomány-szervezési feladatokkal is járt. Nagy orvos egyéniségek végezték ezt a munkát különböző részterületek művelésével, a gasztroenterológia, endokrinológia és a kardiológiaágazataiban. Központi szerepe volt ebben a teremtő munkában Magyar Imrének, aki túlélte a munkaszolgálatot, amelynek történetét irodalmi szinten örökítette meg. Mint az egyes számú Belgyógyászati Klinika igazgatója és a Gasztroenterológiai Társaság elnöke, szervező munkája mellett több száz tudományos közleményt produkált, és részt vett a belgyógyászat csaknem minden ágának fejlesztésében. Rusznyák István nem csupán orvosi területen, a szegedi Klinika első számú Belgyógyászati Osztálya, majd a budapesti egyetem kettes számú Belgyógyászati Klinika igazgatójaként tevékenykedett, hanem tágabb tudományos szervező munkát is végzett a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként. Orvosi kutató munkája a nyirokkeringés kórtana témájában folyt. Az Orvosok Lapja, az Orvosi Hetilap és az Acta Medica Hungarica főszerkesztője, valamint külföldi akadémiák tagja és a Kossuth Díj, valamint a Semmelweis Emlékérem kitüntetettje volt. A szegedi egyetem rangos munkatársainak sorához tartozik Julesz Miklós, aki mint az első Belgyógyászati Klinika igazgatója új módszereket dolgozott ki az endokrin rendellenességek kezelésében. Megalapította az Endokrinológiai Társaságot, holokauszt emlékeit pedig irodalmi szintű memoárban publikálta jeles kortársaihoz hasonlóan. Folytatva a kimagasló szegediek névsorát, a gasztroenterológiában való előmeneteléért Varró Vincét, az első Belgyógyászati Klinika igazgatóját kell megemlíteni, aki egyúttal a Magyar Gasztroenterológiai és Belgyógyászati Társaság elnöke is volt. Rubányi Pál professzorral együtt menekült meg a bori rézbányák és munkaszolgálat kötelékeiből. Wittman István mint a Magyar Gastroenterológiai Társaság alapító tagja és a Laparoszkópiai Atlasz elkészítője nagymértékben járult hozzá a gasztroszkópos diagnosztika magyarországi fejlesztéséhez. Rózsahegyi István, aki a deportációt Balf, Mauthausen és Günskirchen táboraiban élte át, visszatérve érdemeit a munka-, közegészségügy és  rehabilitáció terén bontakoztatta ki, mint az Országos Munka és Egészségügyi Intézet vezetője. Jelenleg lányával Kanadába él, de nevét itt említjük, ahol tudományos tevékenységét folytatta.

Kardiológiában Kunos István, aki a mauthauseni koncentrációs táborból menekült, mint a IV. számú Sebészeti Klinika kardiológia professzora és a Kardiológiai Társaság elnöke érdemel említést, Gottsegen Györggyel együtt, aki a munkaszolgálatot túlélve megalapította a Kardiológiai Intézet, és annak igazgatója lett.

Hollán Zsuzsa a Vérellátó Központot szervezte meg, és mint az egyetemi Hematológia Osztály vezetője és a Nemzetközi Hamatologia Társaság elnöke központi, tanácsadó szerepet játszott a közegészségügy területén. Kutatási eredményeit több mint 300 publikációban  közölte, és szerkesztője volt a Hematológia című folyóiratnak valamint az Orvosi Lexikon kiadványnak.

A medicina másik alapterületén, a sebészetben szintén nagy neveket találunk

Rubányi Pál a bori tábor túlélője, mint a budapesti az I. számú Sebészeti Klinika és az Országos Sebészeti Intézet igazgatójának fő területe a kardi táji tumorok radikális kezelése és a transzplantációs program kifejlesztése volt. Kutatásában szerepet játszottak a  gyomor, az endokrin tumorok és a magas vérnyomás sebészete témák. Munkásságának méltó elismeréseként a Kossuth díjat és más magas kitüntetéseket nyert el. Petri Gábor bujkált a német megszállás alatt, és mint a szegedi Sebészeti Klinika igazgatója és az egyetem rektora a kísérleti sebészet területén alkotott maradandót. Klinikáján hajtották végre az első májátültetést. A Sebészeti Társaság és a MOTESZ elnöke volt. Az egyetem új szárnya az ő tervei szerint készült el. A magyar orvostudomány másik nagy központjában, Debrecenben működött Ladányi Józsa, aki Strasshofot élte túl, és nem csupán a sebészeti klinika igazgatója, de az egyetem rektor helyettese is volt. Érdeklődési területe a hasi sebészeten túl kiterjedt a kéz és száj plasztika területére is. A gyermeksebészet megteremtésével fonódott össze Fisher Aladár neve. Fő kutatási területe a rosszindulatú daganatok sebészeti eltávolítása volt. A szívsebészet magyarországi úttörője Eisert Árpád volt, aki Nyíregyházán végezte el az első szív műtétet 1948-ban a pericardium eltávolításával. Tevékenységét Pécsett folytatta coarctatio aortae  műtétjével Kudász Józseffel együtt, majd Debrecenben zárt szívműtéteket végzett. Littmann Imre egy új Szívsebészeti Klinikát és Továbbképző központot létesített. Témája a szív és a vénák irregulár működése volt. Munkásságát a Kossuth díjjal jutalmazták, és elnyerte az orvostudományok doktora címet is.

A szemészet területén a legnagyobb egyéniség a szegedi Kahán Ágoston volt. A munkaszolgálat évei alatt mint orvos is dolgozott. A háború után a Szemészeti Klinika emeritusz professzora és vezetője lett. Témája a retina komplex vizsgálata, patológiája, elektro-fizikája, hematológiája volt, és endokrinológiájával is foglalkozott. Az orvostudományok doktora címet jogosan birtokolta.

A kutató orvosok közül  Szemere Györgyöt, mint a preventív genetika művelőjét és a Magyar Emberi Genetikai Szövetség alapítóját kell megemlítenünk. Wald Béla  a háborús éveket Hollandiában élte át, és hazatérte után létrehozta az Onkológiai Intézetet. A sugárzás gyulladásgátló hatását tanulmányozta. A gyógyszerészet területén két nevet kell említenünk. Az egyik Knoll József a SOTE Gyógyszerészeti Klinika emeritusz professzor vezetője, aki egyszersmind a MTA gyógyszerészeti kutatását is vezette, és legmagasabb fokon nemzetközileg képviselte területét. Monográfiájával, 852 cikkével és tíz folyóirat szerkesztőjeként megdönthetetlen rekordot állított. A másik Szekeres László, aki a munkaszolgálat és deportáció évei alatt orvosként is dolgozott, és az orosz fogságot is túlélte. Emeritusz professzorként a szegedi egyetemen a Gyógyszerészeti Osztály vezetője lett. Témájában, a szív- és érrendszer farmakológiájában közel négyszáz publikációt közölt, és a MTA Gyógyszerész-Kutatási és Tudományos Minősítő Bizottságok tagjául választották..

 

3. Végül azoknak a nevével is tartozunk, akiknek nem volt lehetőségük teljes pályát befutniuk, mártírok lettek, de különleges tehetségükkel korai elismerést vívtak ki maguknak. Csupán néhány nevet említünk.

Három sebész neve áll a kimagasló orvos-mártírok között. Deutsch Imre Melkben halt meg. A Zsidó kórház Urológiai Osztályának és a Chevra Kadisának a vezetője volt. (Egy külön fejezet foglalkozhatna az orvos dinasztiák történetével, ahol Dési Illés, Deutsch Imre fia, mint szülei orvosi hivatásának és egyszersmind a családi tradíció folytatójának neve szerepelne, aki a szegedi egyetem Közegészségügyi Intézetének vezetőjeként ment nyugdíjba). Lipscher Mór végezte az első agydaganat operációt 1900-ben. Auschwitzban halt meg. Pólya Jenő, akinek gyomorrezekciós módszerét nemzetközileg elismerik és használják, Budapest ostrománál halt meg. Karcag László belgyógyászt bujkálás közben felismerték, és kivégezték Budapesten. Kísérleti tuberkulózissal foglalkozott, és Korányi díjat kapott. Spitzer Sándort, a neurológust, aki az idegrendszer anatómiáját és pathológiáját tanította a bécsi egyetemen, Theresienstadt-ban ölték meg.

Richter Gedeont, a híres Kőbányai Gyógyszergyár alapítóját és az un. organoterápia feltalálóját először a gyárából tiltották ki, majd a Dunába lőtték. Schulhof Vilmos, balneológus, aki a radioaktivitás hatását vizsgálta a fürdőgyógyászatban, és akinek érdeme a Hévízi gyógyszálló felépítése, Auschwitzban pusztult el. Leopold Margit, a Zsidó kórház Radiológiai osztály vezetője szintén Auschwitzban pusztult el, munkatársaival együtt deportálták. Gárdi Jenő, aki  felnőttek részére munkaterápiás intézetet, a gyerekek részére gyógyóvodát létesített, és részt vett a tbc ingyenes kezelésének elterjesztésében, a deportálásban pusztul el. Bauer Ervin az elméleti biológus 1925-ben ment a Szovjetunióba, és a moszkvai egyetem biológia professzora lett. Kidolgozta az élő rendszerek általános termodinamikai törvényeit. 1937-ban letartóztatták, és egy munkatáborban feleségével együtt megölték. Az öngyilkosok száma az orvosok körében meglehetősen magas volt. Nobl Gábor bőrgyógyász, aki nemi betegségekkel és visszerek betegségeivel vívott ki európai tekintélyt, és kollegájával kidolgozta a szakorvosi képesítés kritériumát, 1938-ban, az Anschluss idején feleségével együtt öngyilkos lett. A Szemorvostársaság elnöke, Liebermann Leó ugyanebben az évben Budapesten vetett véget életének. Munkássága a szem műtéti érzéstelenítésére, a hályogműtétekre és a kötőhártya-gyulladások kezelésére vonatkozott.

A magas elismerést nyertek kategóriájának listája nem teljes, de így is végtelen gazdagságot mutat. Lenyűgöző az orvosok névsora, és az emberek védelmét szolgáló cél kitűzése és teljesítése minden körülmények között.. Munkánkat az vezérelte, hogy ez a soktényezős tevékenység minél teljesebben megmutatkozzék. A készülő könyv nagyobb terjedelme lehetővé teszi majd az orvosok életének megközelítését, itt csak egy kis, tudományosan elismert csoport eredményeiről szólhattunk, akik az üldöztetéssel dacolva teljesítettek. Orvostörténészek és lexikológusok kitartó munkájának eredménye, hogy a lista egyre terebélyesedik.