Kezdőlap » Remény » 2010. 3. szám » Villányi kiállított (Verő Tamás megnyitója)

Villányi kiállított (Verő Tamás megnyitója)

 

 

 

Villlányi kiállított

 

 

 

A jeles fotóművész legújabb tárlata a Spinoza Házban nyílt meg. Zsidó tánc – mondhatnánk, vagy „Zsidók táncolnak”. Remek képek, egyiket-másikat a Remény is közölte már. A vernisszázst Verő Tamás rabbi nyitotta meg, a Frankel Zsinagóga vallási irányítója. Villányi többnyire e falak között imádkozik.

Villányi András az 1970-es évek óta fotózza az ortodox és a neológ zsidóság életét, mindennapjait, bánatait és örömeit. A Spinoza Zsidó Fesztivál e gazdag anyagból most az örömet válogatta össze. A zsidó ünnepek emelkedett hangulatát, az örömökből eredő táncot, azaz az örömtánc fotóit mutatja be.

Ez az öröm jellemzi a mai kiállítást. De ahogy most körbenézünk, sokkal többet látunk. Egy ember látásmódját, egy férfi zsidósághoz való viszonyát, kötődését. Igen, András az itt lévő képeken bemutatja azt a színességet, ami megtalálható a különböző irányzatok között, és azt, hogy mindezek ellenére ott a hasonlóság, az azonosság is. Ortodox, haszid, neológ, reform. A legvallásosabbtól a legliberálisabbig. Művészünk mindenhol otthonosan mozog, otthonra lel, és így ezért be tudja mutatni az igazi autentikus érzéseket, hangulatokat. Most önvizsgálatot tartunk, és visszatekintünk. Gazdag korszakra tekintünk vissza, sok változással teli időszakra. Holokauszt, gyász, soá rettenete, borzalom, a második világháború gyilkolással terhelt pusztítását csak egy érzés követheti. A zsidó öröm képei. A jókedv, a tánc tündöklése. András tudja ezt, mert ezt az otthonról hozott érzést, ezt éli meg nap nap után, és ezt adja tovább családjának, és nekünk, fotói nézőinek. Igen, a zsidó élet körforgása a vidámságon alapul. Pedig a zsidóságot élni és megélni a holokauszt után nehéz, de nemcsak nehéz, hanem jó érzés is, büszkeség, megelégedettség. Születés, a nyolc napos korban a felvétel Ábrahám szövetségébe. Már az első ünnepet is dal, éneklés, boráldás kíséri. Aztán az esküvő boldogsága, a hüpe, amely ott áll az ifjú pár felett. Gyönyörű pillanatok. Ás a zsinagóga felszentelésénél is ott a hüpe, az, amely óvja, félti a Tórát, Mózes öt könyvének tekercsét. Ezek az alkalmak is mind-mind önfeledt ötömet hívnak elő szívünkből, lelkünkből. Ennek kifejezője, megvalósulása a tánc. A tánc, ami kifejezi indazt, amit ezek a képek hitelesen közvetítenek a számunkar. A zsidó öröm egyenlő a zsidó tánccal. Mert a zsidó táncnak jellegzetességei vannak. A zsidó lánc lélek. És most nem a hóráról beszélek. A zsidó vallási körtánc, ami ritmusával, rezgésivel felemel mindenkit. A képek látványa tovább emel bennünket, fel, egészen az égig, hiszen ez a misztikum világa. A csodáké. És ez Villányi András fotóinak titka. Munkássága korokon, korosztályokon ível át, és ez a kiállítás, mint a mai alkalom, csak megállóhely. Felismerünk arcokat, mozdulatokat, arcvonásokat, ami mind-mind zsidó. De ünnepi alkalom, ami méltó valamennyiünkhöz.

Kívánom Andrásnak és magunknak, hogy legyen minél több ilyen esemény az életünkben. És legyen egészség és öröm és sok közös tánc.