Kezdőlap » Remény » 2010. 1. szám » Róbert Péter: Zsidó szakadás – Hamburgtól Nagymihályig

Róbert Péter: Zsidó szakadás – Hamburgtól Nagymihályig

Mindenki tud a különböző zsidó vallási irányzatok létezéséről. Keletkezésükről, az ellentétek kezdetéről, az eltávolodás gyökeréről már kevesebben hallottak.
Köves Slomó rabbi új könyve sokat segíthet a múlt megismerésében. A problémák eredetét, a külföldi események magyarországi hatását vizsgálja.
Historiográfiai bevezetés nyitja a könyvet, amely felhívja a figyelmet a zsidó nép páratlanul szoros kapcsolatára a történelemmel. Kereszthivatkozásnak nevezi az ebben megnyilvánuló kölcsönösséget és a vallásban találja meg hosszú históriája titkát. Két fontos eseményt emel ki: az 1818-as hamburgi konzervatív-reformer polémiát és az 1865-ös nagymihályi „zsinatot”, kiegészítve ezek alapos tárgyalását az addigi zsidó szakadások érintésével és utalva a következményekre.
Számolva az olvasók különböző ismeretszintjével, könyve első részét az írott és a szóbeli tan meghatározásának szenteli, táblázattal és a szokásjogok rangsorolásával. Következő részben felsorol néhány példát az eddigi szakadásokra a zsidó történelemben és az egység helyreállítására, a haszidizmust is említve. Ezek a részek mintegy bevezetik a fő mondanivalót tárgyaló anyagot. A Berlintől Hamburgig című rész fejezetei a rabbinikus irodalom tükrében mutatják be az első reform-konzervativ zsidó polémiát Európában Történelmi helyzetképpel kezdi, amely az éledező nacionalizmus hatását vizsgálja a kor zsidóságára, különösen érdekesek Würtemberg állam zsidópolitikájáról tett megállapításai. Időrendileg érdekes Mendelssohn álláspontja a szertartások reformjáról, pl. az orgona bevezetéséről. A berlini reformtemplomok után Chorin Áron volt az első hazai reform-rabbi, aki követte a német példát. Velük szemben léptek fel az Éle divré hábrit szerzői és a híres pozsonyi Chátám Szofer, azaz Scheiber Mózes. Ők a hagyományok védelmében léptek fel.
A könyv hátralévő kétharmada a nagymihályi tanácskozással foglalkozik imponáló tárgyi tudással. Az előzmények sejtetik a későbbi nagy zsidó belvitákat. Már szóba kerül a tervezett. Rabbiképző ügye.
Maga a gyűlés csak két napig tartott, de határozatai – amelyeket itt olvashatunk először teljes egészében magyarul – azóta is irányadóak az orthodoxia számára.
Két fejezetben hosszan értelmezi őket, majd aláíróikat mutatja be, nem mulasztva el a héber aláírások jellegzetességeiről felvilágosítani az olvasót. Valóságos életrajzi lexikon az aláíró rabbik azonosítása című fejezet, amely némely település zsidó lélekszámát is közli. Szerinte is „mispohológia” az, ahogyan a családi vonatkozásokat jelzi Köves Slomó. A jegyzetekből olyan érdekességeket tudunk meg, hogy Vas Zoltán kommunista politikus az egyik aláíró rabbi unokája volt!
Külön fejezetet szentel az egységet fenntartani igyekvő haszidok álláspontjának. Végszava azt kutatja, miért és hogyan vált a 80 észak-keleti magyarországi rabbi által hozott döntvények sora az idők folyamán oly meghatározóvá, az orthodoxia „alkotmányává”? Az okot emancipáció és asszimiláció sajátos folyamatában látja.
Köves Slomó értékes munkájának kiemelhető kincse a terjedelmes jegyzet apparátus, a kronológiai táblázat, amely 1895-ig követi a zsidó eseményeket, benne térképpel és az aláírók családi kötelékeinek rajzolatával.
A könyvben leírt események hatással voltak a tágabb magyar történelemre. Ennek ellenére az a legfőbb erénye és újszerűsége, hogy belülről, zsidó szemmel és tollal ábrázolja lefolyásukat. Ezért ajánlhatjuk a Noran Libro gondozásában megjelent munkát zsidó és nemzsidó olvasónak.