2010. 1. szám » Vanderstein Noémi: Chaim Potok: a Kiválasztott című regényéről

Vanderstein Noémi: Chaim Potok: a Kiválasztott című regényéről

Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, Doktori Iskola I. évfolyam

A XX. századi amerikai zsidó irodalom egyik kiemelkedő alakja Chaim Potok író és rabbi, aki 1929-ben, New Yorkban –Lengyelországból az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt szülők gyermekeként –. született. Számos regény szerzője. Műveinek témája a hászid közösségek, a neológ irányzat és a modern kultúrák között feszülő ellentétek, amelyek a szereplők életét valamennyi esetben jelentősen befolyásolják.
Chaim Potok első regénye: A kiválasztott (The Chosen). 1967-ben jelent meg először nyomtatásban, és a szerző által vártnál nagyobb sikert hozott. A regény eredeti címe: A csend ideje (A Time for Silence).
A legtöbb ember, aki nem olvasta magát a regényt, úgy tartja: a címben szereplő megnevezés olyan személyre vonatkozik, aki egy nagy csoda megvalósítására választatott ki. Ez két lehetőséget foglal magában. Elsőként, valamely csodálatos dolog elkészítését; másodsorban a választás lehetőségét.
A regényben minden főszereplő kihívásokkal néz szembe. Danny és Reuven tizenévesek és barátok. Mindkét fiú a világ új oldalát vizsgálja, miközben szigorú szabályok szerint működő zsidó közösségekben élnek. Apjuk a társadalmat különböző módokon szemléli. David Malter és Reb Saunders a régi értékeket képviselik, de készek az új kihívások elfogadására is. A regény végére az ellentétek fokozatosan eltűnnek. Mind az édesapák, mind fiaik békére találnak szíveikben. Ez a béke fárasztó lelki vívódások eredménye.

Kiválasztottnak lenni

A hagyomány szerint „A zsidók a kiválasztott emberek.” Nem ők választották maguknak ezt a státuszt; valaki más, az Örökkévaló adományozta nekik ezt a pozíciót. Tekintettel arra, hogy az emberek beleszületnek a maguk kultúrájába, minden egyénnek megvan a saját helye a világban. A zsidó emberek különleges világnézetet kapnak örökül elődeiktől, mert beleszületnek egy kultúrával és hagyományokkal teli társadalomba, és egy vallást is örökölnek egyúttal.
Úgy gondolom, hogy az élet akkor nevezhető sikeresnek, ha az egyén mindvégig megőrzi identitását. A zsidó emberek törvényekkel rendelkező országokban élnek, miközben saját vallásos világukban tevékenykednek; így egyszerre különböző kondícióknak is megfelelnek. Mindenesetre ők vannak kiválasztva arra, hogy vallásos családokban éljenek. Továbbá tény az is, hogy nincs lehetőségük saját kulturális identitásukat megválasztani.
A kiválasztott c. regény New York hászid közösségében játszódik, ahol még megmaradt a Kelet-Európából származó közösségek különleges életformája. A regény alaptörténete két vallásos zsidó generációról szól, egyrészről egy fiúról, aki egy időben harcol édesapjával és küzd önmaga ellen is, miközben az édesapa az általa legjobbnak tartott módon szeretné felnevelni a fiát. A főszereplő, Danny az Örökkévaló szavait testesíti meg, tekintettel arra, hogy életét a Tóra szerint éli. Ezen kívül, szeretné megőrizni saját identitását. Ez az oka annak, hogy édesapjával nézeteltérésbe kerül. A regény egyértelműen megmutatja, a zsidó emberek miként ragaszkodnak hagyományaikhoz és lelki örökségeikhez.
A kiválasztott valamennyi karaktere harcol önmaga kiválasztottsága ellen. Valamennyien – születésüktől fogva – kiválasztatottak, de determinációjukon nem változtathatnak.
Reb Saunders elfogadja azt a tényt, hogy zsidónak lenni egyszerre jelenti a Tóra tanulmányozását és az Örökkévaló törvényeinek betartását. Másrészről ő az, aki kiválasztja fia felnevelésének módját. Ő az, aki a csendet választja, tekintettel arra, hogy gyermekkorában őt is ugyanígy nevelte az édesapja.
David Malter számára zsidónak lenni intellektuális és spirituális kötelességet jelent, annak érdekében, hogy az élet jelentéssel töltődjön meg. Ő a harc módját a második világháború után vallásának újjászületésében látja. A zsinagógában történő imádkozás helyett, az új zsidó állam megalapításában való részvételt választja.
Reuven azt gondolja, hogy zsidónak lenni „egy vidám találkozás vallási hagyományokkal és intellektuális tradíciókkal.” Reuven választja meg saját tanulmányai folytatásának módját. Rabbi szeretne lenni annak ellenére, hogy az édesapja matematikusnak szánja őt.
Danny szerint „zsidónak lenni nehéz teher cipelését jelenti, és egyúttal büszke intellektuális hagyományok megőrzését is magában hordozza.” Danny is választ. Megválasztja, hogyan szeretne élni. Kultúrája és jövője kiválasztatott a számára, de a lelkében dúló harc lezárásaként más életmódot választ önmaga számára.
„A Danny és édesapja közötti konfliktus valójában konfliktus a kiválasztottság és a saját út választása között.” Minden szituációban van választás. Azzal, hogy az ember az egyik lehetőséget választja, elveszíti a másikat. Ez azzal jár együtt, hogy közben az egyén megnyeri azt a lehetőséget, amit kiválasztott önmaga számára. Így, a választás veszteséget és nyereséget is jelent.
Másrészről kiválasztottnak lenni is veszteség, mert az ember elveszít valamit, ami nem választatott a számára. Ezzel a veszteséggel azonban megnyeri azt a pozíciót, ami számára választatott.
A kiválasztottság és a választás is emberi felelősség. A kiválasztottságnak és a választásnak egyaránt vannak előnyei és hátrányai is. Más szavakkal, mindkettő magában foglal veszteségeket és nyereségeket is.

Apa–fiú kapcsolat

Ennek a fejezetnek a témája az apa-fiú kapcsolat. Hangsúlyozom a tényt, hogy minden ember életét befolyásolja a családja és a családjával való kapcsolata.
A „Mi a szerepe az édesapának egy gyermek felnevelése során?” kérdés mellett azt is fel kell tenni, hogy „Mi a szerepe a fiúnak a családban?”. A fiú az a személy, aki folytatja életünket, aki követi hagyományainkat és szokásainkat. Ebben az értelemben úgy gondolom, hogy az édesapa és a fiú szerepek felcserélhetőek. Az édesapa is lehet követő, és a fiú is lehet tanár. Ez az eset adódik elő a regényben is.
Fia voltam apámnak …
És ő tanított, mondván,
„Kapaszkodjon szíved szavaimba. …”
(Példabeszédek könyve)
A regényben két pár szerepel: David Malter és Reuven, valamint Reb Saunders és Danny. A közöttük lévő kapcsolat nagyon érdekes, mert ők valamennyien tudnak egymásról, de a két édesapa egyszer sem találkozik a történet során.
Ahogyan az ellentétpárok, úgy a hasonlóságok is megtalálhatóak A kiválasztott című regényben. A hasonlóságok a következők: az édesapák és tanításaik fontossága; valamint a jövőre vonatkozó tervek, beleértve az édesapák elképzeléseit is. „David Malter és Reb Saunders nagy tudással bíró, mély érzelmi világgal rendelkező személyek, akik képességeiket fiaikra ruházzák át.”
„A két édesapa a judaizmust egymással ellentétes módon értelmezik. Valójában, különböző nézeteket vallanak arról, hogyan viselkedik a külvilág. Ezek a különbségek mutatják meg, miként tanítják gyermekeiket az édesapák és miként viszonyulnak hozzájuk, valamint hogyan fejlődnek a fiúk.”
Reb Saunders oktatási módszerében nem ritka a vizsga. Dannyt minden szombaton vizsgáztatja édesapja az egész hászid közösség előtt. Ez az egyetlen helyszín, ahol az édesapa és fiú beszélgetnek egymással, tekintettel arra, hogy Reb Saunders a csend technikájával neveli Dannyt.
Egyetértek Paul Rabinow azon gondolatával, amely szerint „A vizsga kombinál egyfajta megfigyelési hierarchiát és bizonyos normalizáló értékelés technikáját. … A gyakorlás folyamatának középpontjában a bemutatás áll, bemutatni azt, hogyan lesz a tárgynak vélt egyénekből alany, és hogyan lesz az alanyból tárgy.”
Reuven és Danny is édesapák abból a szempontból, hogy ők tanárok is. Jövőjüket illetően elképzelésekkel rendelkeznek azzal együtt, hogy elfogadják édesapáik nézeteit is. A történet végére megtanítják édesapáiknak azt, hogy az ő elképzeléseik is jók és elfogadhatóak a megélhetés szempontjából. Ha úgy tekintünk Dannyre és Reuvenre, mint tanítókra, azaz édesapákra, akkor azt mondhatjuk, hogy Reb Saunders és David Malter az ő fiaik. Így megállapítható, hogy az édesapák is elfogadják fiaik szavait és cselekedeteit.
A regény címe azt sugallja, hogy „Ahogyan Reb Saunders és David Malter hangsúlyozzák, megválaszthatjuk barátainkat, de az édesapáinkat nem. Ez a választhatósági hiány azonban nem teszi értelmetlenné kapcsolatukat.”
„Danny magának választja meg az utat, de megtanulta annak értékét, hogy cáddik legyen, és megtanulta saját családja szellemi örökségének értékét is.”
Úgy gondolom, Chaim Potoknak igaza van abban, hogy „habár nem mi választjuk meg az édesapáinkat és a fiainkat, mégis el kell őket fogadnunk, és tisztelnünk kell őket.”
Úgy vélem, hogy a történetben valamennyi karakter elveszíti eredeti szerepét a családban, de egyúttal nyer is. Új szerepet tölt be a továbbiakban a családban. Ez a nyereség identitásbeli fejlődést jelent. David Malter és Reb Saunders elveszítik az apa-szerepet, de megnyerik a fiú pozícióját. Ezen kívül, Danny és Reuven elveszítik fiú-helyzetüket és megnyerik az apa-szerepet.
Chaim Potok azt mondja, hogy az édesapákat és fiúkat összekötő a szeretetet el kell szakítani, amikor a fiú férfivé válik. Ez a gondolat azt sugallja, hogy az apa-fiú kapcsolat a tinédzserkor végén elszakítható.
Nem értek egyet Chaim Potok ezen állításával. Szerintem az édesapa és a fiú között meglévő kapcsolatot és köteléket csak akkor szabad elengedni, ha mindkét fél eléggé érett a másik fél megértéséhez. Ez azt jelenti, hogy az elszakadás nem életkorfüggő.
Összességében hangsúlyozom: az apa-fiú kapcsolat nagyon lényeges a családban. Nem egyszerű megfelelni az apai feladatoknak, de a fiúi szerepnek sem. A viszony alapjául a megértésnek és a tiszteletnek kell szolgálnia. Úgy gondolom, hogy az édesapák is lehetnek fiúk és a fiúk is lehetnek édesapák. Amikor felcserélődnek a szerepek, az édesapa úgy érzi, elveszíti az apa-szerepet és megnyeri a fiú-pozíciót. Másrészről, a fiú azt érzi, elveszíti a fiú-szerepet és megnyeri az apa-pozíciót. Így, a szerepek felcserélődése fejlődés, amelynek eredményeként pozitív személyiségváltozás következik be.

Összegzés

Írásomban Chaim Potok A kiválasztott című regényét elemeztem két szempont szerint: bemutattam a kiválasztottság és a választás problémakörét, valamint kiemeltem az apa-fiú kapcsolat sajátosságait.
A veszteségek folyamatait vizsgálva arra a következtetésre jutottam, hogy a kiválasztottság elvesztése lehetővé teszi a választást, mint nyereséget; és fordítva: a választás lehetőségének elvesztése nyereségként magában hordozza a kiválasztottságot. Továbbá, az apa-pozíció elvesztése együtt jár a fiú-szerep elnyerésével; és fordítva: a fiú-lét elvesztése az apa-szerep betöltését eredményezi.
Összességében, hangsúlyozom, hogy veszteség és nyereség egymás nélkül nem létező fogalmak. Elfogadom: „Nem vagyunk képesek önirányító, felelős, kapcsolatokban élő és reflektív emberré válni veszteségek nélkül.” (Viorst Judit: Szükséges veszteségeink. Háttérkiadó Bp., 2002.)