Kezdőlap » Remény » 2011. 1. szám » Köves Lajos: Károlyi Amerikában

Köves Lajos: Károlyi Amerikában

 

Az alábbiakban közreadom apám, Köves Lajos beszámolójának részleteit a Károlyi Mihállyal közös amerikai előadókörútjukról. Apám 11 évig élt amerikai emigrációban (1921-32), és mintegy 8 éven át az Új Előre c. haladó, baloldali magyar nyelvű napilap főszerkesztője volt. A visszaemlékezés „Amíg az ember él” című memoár-könyvében jelent meg (Kossuth Könyvkiadó, 1984.).

 

Az előadókörútra 1930. első hónapjaiban került sor.

A kapitalizmus mély gazdasági válságának esztendeje volt ez, amikor Európában már éledezett a fasizmus, és Horthy Miklós Magyarországa élenjárt e folyamatban.

Az Egyesült Államokban a H. Hoover elnök vezette kormányzat kíméletlenül fellépett a munkások mozgalmai ellen. A haladó erők harcot vívtak a fekete lakosság és a bevándoroltak – köztük a magyarok –  jogaiért; zászlajukra tűzték a munkások, a szegények érdekeinek védelmét, a válság súlyos következményeinek enyhítését. Szervezték a munkás- és szakszervezeti mozgalmakat, és eközben sokszor kerültek összeütközésbe a hatalommal.

A fasizmus és egy újabb világháború előszele mind érezhetőbbé vált. A haladó erők az antifasizmus, a háborúellenesség élére álltak.

Apám, az Egysült Államok Antifasiszta Szövetsége vezetőségének tagjaként részt vett az 1929. évi berlini nemzetközi antifasiszta kongresszuson, amelyet a Nemzetközi Antifasiszta Komité szervezett. Ennek vezetői között olyan nagy tekintélyű személyiségek voltak, mint Henri Barbusse és Romain Roland. Az Egyesült Államokat, az Amerikai Antifasiszta Szövetséget ketten képviselték: A. Markoff és Apám már e kongresszus alkalmával érintkezésbe lépett Károlyi Mihállyal, aki a magyar antifasiszta mozgalmat képviselte. Tájékoztatta őt arról, hogy az Amerikában működő Horthy-ellenes Ligát, igazi antifasiszta tömegmozgalommá szeretnék fejleszteni. Kérte, hogy ő, akit Amerika-szerte rendkívül nagy népszerűség és tisztelet övez, kapcsolódjon be ebbe a munkába. Károlyi örömmel beleegyezett.

Még ugyanabban az évben apám Párizsba utazott többféle megbízással. Többek között felkereste Károlyi Mihályt, és felkérte egy amerikai előadó-körútra, amelynek programját együttesen körvonalazták.

Köves Hajnalka

 

 

Károlyi Mihály 1930. január elején megérkezett Amerikába. Azonnal bekapcsolódott a Horthy-ellenes Liga munkájába, és országos előadó körúton szólt az amerikai magyarsághoz.

Károlyi tekintélyét különböző politikai irányzatok szerették volna felhasználni céljaikra. Reakciós magyar polgári csoportok is megjelentek, így a Göndör Ferenc és lapja, Az Ember köré csoportosult jobboldali irányzat. Korábbi, 1925-ös amerikai útja során bizonyos fokig sikerült is elszigetelniük Károlyi Mihályt a munkástömegektől. De öt évvel később már másként alakultak a dolgok. Több hónapos, igen hatásos országos előadó körútján nagy meggyőző erővel leplezte le a jobboldali magyar reakciós rendszert és amerikai híveit.

New Yorkba érkezésem után felkerestem Károlyi Mihályt, s megbeszéltük az országos körút részleteit. Károlyi magyar és angol nyelvű előadásokat tartott. A körút angol nyelvű előadásaira Feakins kísérte el. A magyar nyelven tartandókra rendszerint én mentem vele, de például Kaliforniába Gellért Hugó kísérte. Megállapodtunk, hogy Károlyi a Nemzetközi Antifasiszta Komité nevében beszél. Felszólal a Horthy-ellenes Liga valamelyik vezetője – Gellért Hugó, Bálint Imre* vagy más –, és beszédet mond az Amerikai Antifasiszta Szövetség egy-egy képviselője is, többnyire én. Miután ismertettem a Liga helyzetét és a körút során esetleg felmerülő nehézségeket, rátértem a szomorú hírre: úgy néz ki, hogy az Új Előre csődbe jut, mert a gazdasági válság súlyosan megtépázta a lap anyagi helyzetét.

Sosem felejtem el azt a rémült arcot!

– Az Új Előrének nem szabad megbuknia – mondta Károlyi.

Feltártam a pénzügyi adatokat. Itt nincs segítség – vontam le a következtetést.

– De van! – és ezzel az ing mandzsettáiból, nyakkendőjéből kezdte kiszedni a Károlyi-vagyon utolsó maradékát: a nagy értékű aranyba foglalt drágaköveket. Ezt a kis maréknyi kincset a kezembe rakta, s rájuk csukta a tenyeremet.

– Ezek az utolsó családi emlékeim – mondta kis sóhajjal.

Először úgy tettem, mintha elfogadnám. Aztán én fogtam meg a kezét. Beleraktam az ékszereket, rájuk csuktam a tenyerét, és határozott hangon ezt mondtam:

– Még ebben a vészhelyzetben sem fogadhatjuk el ezt a nagy áldozatot.

Károlyi kissé megkönnyebbülve visszatette helyükre az ékszereket, majd így szólt:

– Az Új Előre mégsem fog megbukni! Most elmegyek „koldulni”, de olyan helyekre, ahová maga ne jöjjön. Nem magának való helyek lesznek.

Első útja Otto Kahnhoz, a bankárhoz vezetett, aki mindig nagy Károlyi-tisztelőnek vallotta magát. Utána korporációk dúsgazdag ügyvédeit és más hasonlóan gazdag embereket látogatott meg. Lapunk néhány óra múlva meg volt mentve!

Csak az értékelheti teljes mértékben Károlyi e tettét, aki emlékszik arra, hogy korábban Basky Lajos milyen élesen, értelmetlenül és szektás módon támadta Károlyit a magyar lapban. Ez a következő körülmények között történt:

1925-ben Hughes akkori külügyminiszter csak azzal a feltétellel volt hajlandó bebocsátani Károlyit az Egyesült Államokba, ha kötelezi magát, hogy tartózkodik minden politikai megnyilatkozástól. Sokan felháborodtak. Még a nagy világlapok is támadták Hughest, és „szájkosár-rendeletről” beszéltek.

Károlyi Amerika „nagy férfija” lett, aki megszemélyesítette a megtámadott emberi jogokat.

És ebben a helyzetben írt cikket Basky Lajos Károlyi ellen, sőt az1928-as amerikai útját követően is támadta őt.

Károlyi, ez a nagy jellem, most nem a személyét ért méltatlan támadásra gondolt, hanem arra, hogy a magyar haladó szellemű napilapnak nem szabad megszűnnie!

A Horthy-ellenes Liga első New York-i nagygyűlésén, amelyet érkezése napján tartott mintegy 1200 magyar előtt a Carnegie Hallban, a hallgatók nagy szeretettel és megbecsüléssel fogadták károlyit. Gellért Hugó is beszélt.

Károlyi beszélt a fasizmus elleni nemzetközi összefogás szükségességéről, és a Horthy-ellenes Ligába való belépésre szólított fel minden magyart. Érvelése, logikája világos és félreérthetetlen volt. Beszédhangjához azonban hozzá kellett szokni. (Egy szájpadlásműtéten esett át, ami beszédének szokatlan színt adott, de ez egyáltalán nem volt kellemetlen.)

Az előadói körút igazi sikersorozatnak nevezhető, de a kezdet majdnem rossz vágányra terelte Károlyi egész amerikai szereplését. A következő történt: amikor New Yorkból utunk első állomására, Clevelandbe érkeztünk, én felkerestem a helyi szervezeteket, hogy megszervezzük Károlyi első vidéki gyűlését.

A clevelandi magyarok egyikétől megtudtam, hogy magyar és amerikai jobboldali szervezetek együtt rendeznek gyűlést Károlyi és volt minisztere, barátja, Jászi Oszkár részére. Jászi akkor az Oberlin College-ban (Ohio állam) a politikai tudományok professzora volt. Õt csalétkül használták, hogy Károlyi elfogadja a meghívást.

Nem volt nehéz kitalálni a szervezők célját: kompromittálni a gyanútlan Károlyit, hogy velük egy platformról beszél, és a maguk számára hasznosítani Károlyi népszerűségét.

Mikor odaértem, a terem zsúfolásig megtelt. Az elnökségi asztalnál egy kevert magyar és amerikai társaság ült. Ott volt a város polgármestere is. Károlyi (mintha megérzett volna valamit) külön ült egyedül a színpad hátterében. A szónoki emelvényen éppen Jászi Oszkár beszélt. Tipikusan pacifista beszédet tartott. Dicsőítette Károlyi Mihályt és az 1918. októberi polgári demokratikus kormányzatot. Hasonló hatalom megteremtését tűzte célul Magyarországon, mérsékelt földreformmal. A világháborút azzal intézte el, hogy Vilmos császár addig emlegette a háborút, amíg végül az kitört, pedig valójában nem is akarta ezt.

Ezután Károlyi kapott szót. Elítélte a háborút és a trianoni szerződést. Közölte, hogy a földreformban a jövőben még messzebb menne, mint annakidején. Végül egy „szocialista” Európa megteremtésének szükségességéről beszélt.

Károlyi után egy Tarczai Lajos nevű férfi következett. Kijelentette, hogy elégtételt kapott ezen a gyűlésen, mert azelőtt itt meg sem hallgatták őt mint hazaárulót, most pedig egy másik, grófi „hazaárulóval” beszélt egy platformról, és meghallgatták.

A teremben ekkor „Fuj, le vele!” kiáltásokkal hurrogták le Tarczait. Közben előrefurakodtam a sorok között, és hangosan szót kértem.

Erre beütött a mennykő. Az elnökségben ülő Kovács Ernő riadtan szaladt Jászihoz, majd a polgármesterhez, jelezve, hogy aki szót kér, az az Új Előre volt főszerkesztője. Az elnökség nyugtalannak látszott. Összesúgtak. Azután az elnök felém fordult:

– A szónokok listája megvan és betelt. Szót tehát nem adhatunk. Itt csak kérdést lehet feltenni. (Mármint a végén!)

Felugrottam a színpadra.

– Kérdésem van!

A tömegben sokan kuncogni kezdtek. A gyűlés kezdett eltérni a szokványostól.

A megszeppent elnök megkérdezte:

– Na, ki vele, mi a kérdése?

Erre hátat fordítottam a tisztelt elnökségnek, és a tömeghez beszélte:

– Az a kérdésem, hogy nyilváníthatok-e én itt ellenvéleményt avagy sem?

A tömegben taps és kuncogás. Most megszólalt Károlyi:

– Én nem értem, miért félnek önök ettől a fiatalembertől. Hadd beszéljen!

A kérdés eldőlt.

Megkezdtem a beszédemet:

– Teljes egészében egyetértek Jászi professzornak azzal a kijelentésével, hogy a háború nem jó dolog. De ha Jászi úr abban látja a háború okát, hogy a császár azt sokat emlegette, akkor téved. Eszerint, ha a háborút nem emlegetnénk, akkor nem lenne több háború?

A hallgatóság nevetett. Károlyi kért szót utánam. Mindenesetre elmaradt a Károlyi-féle polgári párt megalakítása, sőt a jelenlevő munkások megkezdték a Horthy-ellenes Liga szervezését.

Egy másik clevelandi gyűlésen Károlyi remekül szónokolt; és tapasztalnia kellett, hogy a jelenlevők fokozódó rokonszenvvel fordulnak a berlini antifasiszta kongresszus általa képviselt platformja és határozatai felé.

Cleveland gyakorlatilag magyar nyelvű város volt Amerikában. A kivándoroltak szívesen telepedtek le itt. Károlyi örömmel vett részt a tiszteletére rendezett gyűlésen. Mintegy 1200 ember jött össze, zömmel munkások.

Az Antifasiszta Szövetség részéről Sam Darcy beszélt a berlini antifasiszta kongresszus jelentőségéről. Utána Fehér József kapott szót, aki a Horthy-ellenes Liga nevében szólt a fasizmus rémtetteiről, és felhívást intézett a jelenlevőhöz, hogy lépjenek be a Ligába.

Ezután Károlyi Mihály emelkedett szólásra, és most egészen más hangot ütött meg, mint korábban. Hangsúlyozta a sztrájkok és az antifasiszta harc fontosságát. Loraini beszédével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy ott „csak a földkérdést” taglalta.

Károlyi után én kértem szót. Rámutattam, hogy Károlyi Mihály korábban hangoztatott álláspontja nem lehet más, mint a régi októbrizmus felelevenítése.

Károlyi megértette, mit várnak tőle a harcias, baloldali tömegek Amerikában, és őszintén magáévá tette ezt a radikális, antifasiszta álláspontot. Kapcsolatunk ezekben a hónapokban egyre szívélyesebb lett.

Következő gyűléseinkre Akronban, Pittsburgh-ben, majd Trentonban került sor. Károlyi ezeken kritika alá vette korábbi beszédeit. Következetes harcot hirdetett a nemzetközi és az amerikai fasizmus, valamit a jobboldali opportunista magatartás ellen. Antifasiszta egységfront létrehozására hívta fel a munkás- és paraszttömegeket. A pittsburgh-i gyűlésen egyenesen hazaárulónak nevezte a háború támogatóit, valamint Horthyékat. Felszólalásomban bíráltam azokat, akik a fasizmus elleni harcban félmegoldásokat ajánlanak.

Január utolsó napjaiban visszatértünk New Yorkba, ahol a Központi Operaházban (Central Opera Hall) szervezték meg a következő Károlyi-gyűlést. Hatalmas tömeg gyűlt össze ezen a vasárnap délutáni rendezvényen. A gyűlést az Amerikai Antifasiszta Szövetség vezetősége részéről Robert Dunn nyitotta meg, majd Gellért Hugó, a Hothy-ellenes Liga elnöke beszélt, támadva az amerikai fasisztákat és a Göndör-féle jobboldali mozgalmárokat. Ezután toborzás és gyűjtés következett a Liga javára: 210 új tag jelentkezett felvételre.

A következő szónok Károlyi Mihály volt. A magyar feudalizmus, a Horthy-rendszer és a fasizmus elleni küzdelemre hívott fel, rámutatva, hogy e harc elsősorban a munkásosztály feladata. Ezután én szóltam. A gyűlés határozatot fogadott el a fasizmus és a „szociálfasizmus” elleni harcról.

Februárban Philadelphia, Buffalo, Bethlehe, Toledo és Flint volt gyűléseink színhelye, amelyeken szintén részt vettem és felszólaltam. A Horthy-ellenes Liga nevében Bálint Imre, Fehér József és Pataky beszélt. Károlyi ezeken a gyűléseken már arról beszélt, hogy a föld azokat illeti meg, akik megművelik. Élesen elítélte a fasizmus minden változatát, és felhívta az amerikai magyar dolgozókat, hogy lépjenek be a Horthy-ellenes Ligába. Én a már korábbi tartalommal tartottam beszédet, emellett felhívtam a dolgozókat, hogy valamennyien vegyenek részt a március 6-i nagy nemzetközi tömegtüntetésen, amelyet a fokozódó munkanélküliség és elnyomás ellen szerveztek világszerte.

Részletesebben beszélek a flinti gyűlésről, mivel ez oly szemléletesen tárja fel Károlyi jellemét. Lehetett a teremben vagy másfél ezer magyar. Először Fehér József szólt a Liga nevében, azután Károlyi Mihály következett. Utalt a trianoni szerződésre, amelyet imperialistának minősített, és elítélte az arisztokraták és a főpapok álhazafiságát. Antifasiszta harcra szólított fel mindenkit. Ezután kértem szót én. Taglaltam a munkanélküliség okait, és felhívtam minden munkást, hogy vonuljon ki a március 6-i tömegtüntetésre. Azzal fejeztem be, hogy a dolgozók ne hagyják magukat megfélemlíteni, hanem harcoljanak az emberséges életért. Amikor nagy tetszésnyilvánítás közepette befejeztem, és a színpadról Károlyi is lépegetett lefelé, hozzám lépett két rendőrtiszt:

– Ön Köves Lajos úr?

– Igen.

– Akkor le van tartóztatva.

Intettem a kifelé tódulók felé: jöjjenek vissza! Jöttek is! Megpróbáltam húzni az időt:

– Valóban elég ok volna a nevem a letartóztatásomra?

A terem közben ismét megtelt. Károlyi is hozzánk lépett, méghozzá az egyik helyi angol nyelvű lap képviselőjével. A rendőrök arcán látszott, hogy így nem tetszik nekik a dolog.

– Mit akarnak önök ettől az úrtól? – kérdezte Károlyi.

A rendőrök tisztelegtek és jelentették:

– Elnök úr! Köves Lajos itt ma államellenes izgató beszédet tartott. Ezért kénytelenek vagyunk letartóztatni.

– Kérem! Én éppen úgy beszéltem, mint Köves úr. Sőt, mindketten ugyanazt mondtuk.

– Ön Európáról beszélt, Köves Lajos viszont Amerikáról – válaszolta az egyik rendőr.

– Ha itt élnék, én is Amerikáról beszélnék – mondta Károlyi. – Tehát: vagy mindkettőnket letartóztatnak, vagy egyikünket sem.

Közben a tömeg morajlott, viselkedése kezdett fenyegetővé válni.

– Ilyen körülmények között visszamegyünk további parancsért – tétováztak a rend őrei.

Az úttesten a másfél ezres testőrség szoros gyűrűjében vonultunk az állomáshoz. Ott a bátor magyar munkások és munkásnők megszállták a vagonunkat az indulás pillanatáig.

A vonat közeledett körutunk következő állomásához, a Missouri állambeli Saint Louis-hoz.

Észrevettem, hogy Károlyi kotorászik a zsebeiben, és nagyon csalódott a arca.

– Mondja, Köves úr – kérdezte –, van magának pénze?

– Nekem soha sincs pénzem – válaszoltam.

– Érdekes. Nekem sincs!

Egyszer csak felragyog az arca. Egyik mellényzsebében talált egy dime-ot, azaz 10 centest.

– Van már pénz! Tulajdonképpen mit lehet ezért kapni? (Fogalma sem volt a pénz értékéről.)

– Két pár virslit tormával.

– De hiszen ez nagyszerű! – mondta az elragadtatás minden jelével az arcán. – Mert hajnali 4 órakor még nem mehetünk egy helybeli családhoz. (Károlyi csak kivételes esetekben vett ki szállodai szobát. Nagyon jól érezte magát a munkások otthonában.)

Megérkeztünk Saint Louis-ba, kiszálltunk a vonatból. Az állomással szemben találtunk egy étteremmé átalakított vagont. A tulajdonos jókedvű, kövérkés ember volt. Éppen fütyörészett. Leültünk a suszterszékbe, megrendeltük a virslit. A gazda nem tartotta érdemesnek abbahagyni a fütyörészést két pár virsliért. Míg a virsli főtt, egyre gyakrabban pillantott Károlyira, és halkult a füttyszó. Látszott rajta, hogy kutat az emlékezetében.

Már éppen jó étvággyal bele akartunk harapni a virslibe, amikor a tulajdonos indián csatakiáltással odaugrott, és elvette tőlünk a két tányér virslit.

– Megismertem önt! Már emlékszem! Ön gróf Michael Károly, Magyarország volt köztársasági elnöke! Ó, én nagy híve vagyok önnek! Bocsásson meg, elnök úr, hogy ilyen silányságot tálaltam ön elé. Mindössze pár perc türelmet kérek!

Különböző húsokat rakott a villanytűzhelyekre. Közben valamilyen rejtekhelyről márkás külföldi palackokat ragadott nyakon. Sütemények és nyalánkságok is kerültek. Sőt szivarról, cigarettáról sem feledkezett meg.

– Ez aztán a lakoma! – mondtam elismerően. Figyeltem Károlyit. Zsebében görcsösen szorongatta a szerencsétlen dime-ot.

– Mennyivel tartozunk ezért a nagyszerű lakomáért?

A tulajdonos majd a plafonig ugrott, igaz, ez nem volt messze:

– Elnök úr, ne sértse meg tisztelő hívét! Engedje meg nekem azt a nagy örömet és megtiszteltetést, hogy a vendégem volt.

– Persze-persze, hiszen valóban a vendége voltam, fiatal barátommal együtt. Remélem, még látjuk egymást ebben az életben.

Kezet nyújtott neki. A vendéglős rajongó szavakkal kísért ki bennünket az utcára. Mi meg csak azt vártuk, hogy egy saroknál befordulhassunk. Ott letettük táskáinkat. Egymásra néztünk, és ellenállhatatlanul nevettünk. Nevettünk, mint két vásott kamasz. Aztán mentünk a munkáscsaládhoz.

 

*

 

A Saint Louis-i gyűlés egyébként szintén emlékezetesen zajlott. Szó szerint „zajlott”, mert miután az elnök átadta a szót Leitner Aurélnak, a Liga képviselőjének, jobboldali elemek igyekeztek megzavarni a gyűlést. Kiáltozni kezdtek: „Halljuk Károlyit!”, de a munkások hamarosan elhallgattatták a randalírozókat.

Leitner Aurél beszéde után Károlyi következett. Gyalázatosnak nevezte a rendbontók próbálkozásait.

– Én a Horthy-ellenes Liga platformján nem tévedésből állok, mint ahogy azt egyesek tudatos szándékkal beállítani szeretnék – mondotta. – Ez a szervezet komolyan veszi a küzdelmet a fasizmus ellen. Tiltakozom, hogy egyesek, akik Károlyi híveinek mondják magukat, ezzel az ürüggyel a Horthy-ellenes Liga és annak szónokai ellen tüntetnek. Tiltakozom az ellen, hogy bennem a grófot lássák, nem pedig a fasizmus és Horthy halálos ellenségét.

Ezután rátért antifasiszta programjának ismertetésére, amelyet a hallgatóság nagy tetszéssel fogadott.

Március elején még további három gyűlésen vettem részt Károlyival: az Ohio állambeli Columbusban, Daytonban és Youngstownban.

A Horthy-ellenes Liga március közepén tartotta harmadik országos konvencióját (kongresszusát), amelyen Károlyi Mihály is részt vett. Az ülés, amelyen 84 szervezet 118 delegátussal képviseltette magát, fontos határozatokat hozott.

Az ülésen tiszteletbeli elnökséget választottak különböző országok börtönbe zárt, kiemelkedő antifasiszta harcosaiból, valamint Igazoló Bizottságot, Szervező és Jelölő Bizottságot. Engem a 4 tagú Politikai Bizottságba választottak be. Gellért Hugó elnökölt, Bálint Imre, a Liga központi titkára pedig beszámolt egy év munkájáról, harcairól.

Az Amerikai Antifasiszta Szövetség nevében A. Markoff, az olasz Antifasiszta Szövetség részéről Debartelo, a Nemzetközi Antifasiszta Szövetség nevében pedig Károlyi Mihály beszélt a konvención.

Károlyi szólt a berlini antifasiszta világkongresszusról. Rámutatott a háború közeli veszélyére. Ezután javasolta, hogy a Horthy-ellenes Liga változtassa meg a nevét Fasizmus Elleni Ligára, mert feladata nemcsak a magyarországi, hanem általában a fasizmus elleni küzdelem. Ezt a javaslatot a konvenció elfogadta.

Károlyi Mihály március végén részt vett és beszélt a chicagói antifasiszta népünnepélyen is. Előadókörútja végeztével még egy ideig az Egyesült Államokban maradt.

Amikor május utolsó hetében visszautazott Párizsba, nehéz szívvel gondoltam arra, hogy talán sosem látom többé ezt a nagy jellemet, ezt a rokonszenves, becsületes embert, aki igazságérzete és történelmi tapasztalatai révén felül tudott emelkedni saját osztályhelyzetén.

 

Lábjegyzet

 

* Gellért Hugó világhírű festőművész és grafikus; Bálint Imre íróként és festőművészként az Új Előre munkatársa volt.