Kezdőlap » Remény » 2011. 2. szám » Baracs Dénes : Történelem – holokauszt-múzeum – Lengyelország

Baracs Dénes : Történelem – holokauszt-múzeum – Lengyelország

Baracs Dénes
(MTI)

Történelem – holokauszt-múzeum – Lengyelország

Restaurálják a porladó Auschwitz-emlékhelyet

A vörös téglabarakkok, amelyekben az éhező rabok laktak, egyre romosabbak. Az idő különös formákba görbítette az áldozatok bőrcipőit. A lenyírt emberi haj, amelyből a nácik textíliát akartak készíteni, szétporlik.
Auschwitz maga is szétesik – a hitleri Németország bűneinek legjelentősebb tanúbizonyságát alkotó emlékhely az idő múlásának és a tömeges turizmusnak áldozatává válhat. Őrei, fenntartói sürgősen menteni akarják, amit lehet, mielőtt túl késő lenne – írja oswiecimi riportjában az AP amerikai hírügynökség.
Az illetékesek szerint 120 millió euróra (mintegy 33 milliárd forint) volna szükség egy olyan állandó alapban, amelynek kamatai folyamatosan fedeznék a barakkok, őrtornyok, a krematóriumok és más építmények javítását, karbantartását a Lengyelország déli részén lévő Auschwitz-Birkenau múzeumban és emlékhelyen.
A nácik nem sokkal azt követően hozták létre a tábort, hogy 1939-ben, kirobbantva a II. Világháborút, megtámadták Lengyelországot. Először lengyel politikai foglyok kerültek ide, majd az európai zsidók és cigányok, illetve más áldozatok megsemmisítésére felépítették mellette a birkenaui haláltábort.
Az Európa szívében berendezett megsemmisítő táborba marhavagonokban szállították az embereket a földrész legkülönbözőbb részeiből, és legalább 1,1 millió személyt gyilkoltak meg a gázkamrákban, illetve más barbár módszerekkel.
Piotr Cywinski, a múzeum igazgatója a tábor felszabadításának 66. évfordulója alkalmából hirdette meg a kampányt, amelynek üzenetét a Facebook közösségi portálon, újságokban és más helyeken is megjelenítik. „Ma már nincs nyom Treblinka, Kulmhof, Sobibor és Belzec borzalmairól” – sorolta az igazgató azoknak a táboroknak a nevét, amelyeket maguk a nácik semmisítettek meg, hogy leplezzék bűneiket. „Ne engedjük meg, hogy a legnagyobb, a ma már egyedül felismerhető haláltábort elpusztítsa az idő és a közöny” – fűzte hozzá.
A mentési erőfeszítés jelentős lökést kapott a felelősségének ma is tudatában lévő Németország 60 millió eurós felajánlásával. Az Egyesült Államok 12 millió dollárjával, Ausztria 6 millió eurójával és más támogatásokkal az alap már 80 millió euróra számíthat.
A múzeum 2012-ben jelentős összeget kíván fordítani a Birkenauban lévő 45 barakk megmentésére. A rosszul fűtött épületek emeletes priccsein éhező nők tengődtek a mindennapos kényszermunka közepette, mielőtt a gázkamrákba hurcolták őket. Néhány éve a látogatók még minden barakkba beléphettek – ma még a legjobb időjárási körülmények esetén is csak négy látogatható, mivel a mocsaras talaj és a turizmus tönkretette a többit. Még a legjobb állapotban megmaradt épületek téglapadlója is szétesik, fala repedezett, és a mennyezetet fagerendákkal kell alátámasztani.
A hanyatlás egyik oka az, hogy az auschwitzi barakkokat és egyéb építményeket sietve, háborús időkben és eleve egy ideiglenes, gyilkos célra húzták fel. Ehhez járul a tömeges turizmus: tavaly csaknem 1,4 millió látogatója volt az emlékhelynek, ez háromszorosa a 2001-es számnak.
Az idegenforgalom azzal párhuzamosan lendült fel, ahogy Lengyelország, az egykori vasfüggöny mögötti kommunista állam átalakult az Európai Unió egyik gazdaságilag gyorsan fejlődő országává. Egész Európából özönlenek a látogatók a fapados és charterjáratokon a közeli Krakkóba.
A növekvő érdeklődés abból is ered, hogy Auschwitz a holokauszt jelképévé, ikonjává vált. Jól mutatja ezt, hogy igen sok látogató érkezik nem csupán Európából, Izraelből és az Egyesült Államokból, de olyan távoli országokból is, mint Dél-Korea vagy Japán.
A Vörös Hadsereg bevonulása előtt a németek megpróbálták felrobbantani az auschwitzi gázkamrákat és felgyújtani a raktárakat, de pánikszerű visszavonulásuk közepette nem sikerült mindent lerombolniuk. Ma is számos eredeti építmény áll még, drámaian, vizuálisan emlékeztetve a nácik által ezen a helyen elkövetett bűnökre. A látvány segít megérteni azt is, mi volt a teljesen megsemmisített treblinkai és belzeci tábor lakóinak sorsa: a helyszíneken csak egy-egy emlékmű utal erre.
A múzeum szakemberei fehér köpenyben és kesztyűben szorgoskodnak Auschwitz modern laboratóriumaiban a még konzerválható emlékek megmentésén. Az idő ellenük dolgozik. Nemrég az egykori áldozatok által viselt, deformálódott bőrcipőket kezelték nagy gonddal, hogy amennyire lehet, megpróbálják visszaadni eredeti külsejüket.
Az egyik helyiségben egy asszony korszerű berendezéssel szkenneli az SS náci elitalakulat egyik vastag iratcsomójának lapjait. Egy másikban éppen a hírhedt Arbeit Macht Frei felirat darabjait fotózzák: az „A munka szabaddá tesz” értelmű cinikus jelmondat a haláltábor bejáratát díszítette. 2009-ben ellopták és darabokra vágták, mielőtt a rendőrség kinyomozta volna a tetteseket és visszaszerezte volna a gyászos emléket: a vandalizmus is hozzájárul az emlékhely pusztulásához.
A restauráló részlegben számos fiatal, magas képzettségű szakember dolgozik, sokan arra készültek, hogy egyszer majd remekműveket fognak restaurálni. Ehelyett most olyan dolgokkal kell bajlódniuk, mint hogy miként lehet megőrizni a fogkeféket és más, a 20. század első felében készült mindennapi használati tárgyakat, amelyeket szinte soha nem szoktak restaurálni.
A munka vezérelve: meg kell őrizni a hitelességet és nem szabad ártani a tárgyaknak. Meg kell őrizni a tábort olyannak, amilyen a Vörös Hadsereg érkezése előtt volt. Ez azt jelenti, hogy nem lehet mindent megmenteni, például az áldozatokról lenyírt haj pusztulásra van ítélve. Az óriási hajhalom valaha különböző színű tincsekből állt, ma szinte szürke tömeg, amelyben csak egy furcsa szőke copfszerűség különböztethető meg.