Kezdőlap » Remény » 2011. 2. szám » Dov Lévi beszéde

Dov Lévi beszéde

Dov Lévi beszéde
Gödöllőn az európai nagy világvallások képviselőinek konferenciáján 2011. júniusában

Tisztelt Konferencia!
Témám a Dereh Erec: A föld útja, amely lényegében a zsidó etika, de mivel itt van a magyarországi ortodox hitközség alelnöke és a Wesselényi utcai alapítványi iskola vallásigazgatója, elsősorban az oktatásra vonatkozó résszel kívánok foglalkozni. Kiindulási pont a Maszóra, a Hagyomány.
A szónak a gyöke meszer, ebből származó gyöke a linszor – jelentése: átadni. Tehát a tanár vagy rabbi, minden olyan tudást, amelyet megszerzett, köteles átadni, eljuttatni a tanítványoknak. Vagyis aki a tudást megszerzi, az nem birtokolhatja azt, mert nem a sajátja. Hiszen a Tórát nem a papok kapták, hanem a nép.
Tehát mindenkinek joga van a megismeréséhez! Persze nagy felelősség a helyes értelmezés, hogy a Tant senki ne értse félre. A Tóra a vallási szabályok törvénye; a Dereh Erec a világi dolgok egymás mellett vannak, egymást kiegészítik. Aki egyiket sem ismeri, a bűn útjára tévedhet.
Mind a kettőnek értéke van, megismeréséért dolgozni kell. Az ember testből és lélekből áll. A lelket szolgálja a Szinájból eredő írásbeli és szóbeli tan, a testet a világi dolgokkal foglalkozó Dereh Erec. Egyformán szükséges mind a kettő.
Maimonidesz szerint – aki orvos is volt, nemcsak filozófus –, ha az ember betartja a Tóra rendeleteit, egészségesebb lesz fizikailag, s így erősebben teljesítheti az embertársai iránti kötelezettségét is. A Dereh Erec az etikát és az etikettet is tartalmazza. Mondhatnánk, a vallás Isten-centrikus, de az ember valósítja meg az Ő akaratát.
Az ima pontosan meghatározott, szövege leírt, ideje limitált, de egyéni érzelmek kifejezésére, betegért, családi békéért, akár megélhetésért fohászkodni is adott a lehetőség. Az ima nemcsak a Teremtőt dicséri, hanem megadja az ember lelki nyugalmát. A zsidó vallás lényege a hit, de az nem elég, a gyakorlat is szükséges. A 13. században a barcelonai Áháron Hálévi fiának írt művének címe: Hinuh – nevelés. Lényege, hogy a parancsolatok nevelnek is. Gyakorlatuk erősíti a jellemet. A fiát azért bíztatja a 613 micva betartására, mert ezáltal lesz jó zsidó, ha a feltételeket teljesíti.
A Misna felsorolja: hány éves korban kell kezdeni egy gyermek vallásra nevelését. 13 éven aluli ifjú nem köteles a parancsolatokat teljesíteni. Mégis helyes, ha értelmi képességének fejlődése szerint közelítjük a valláshoz. Ha megérti a rojtok jelentőségét, hordjon ciceszt. Ha a kisfiú eléri harmadik életévét, tegyen fejére sapkát. Ha a Pészah, a húsvét eszmeiségét felfogja, egyen máceszt. Ha tud beszélni, mondja el a Halljad Izraelt – a Sömá Jisztroélt. Étkezés előtt és utána az ilyenkor szokásos áldásokat. Bár, mint mondtuk, törvény szerint nem köteles, de a hinuh – a nevelés – szempontjából üdvös a gyakorlatok elkezdése.
A zsidó iskola az oktatást 3-4 éves kortól óvodai szinten kezdi el. Az ünnepek alatt általában a tanhelyek zárva vannak. Mi kinyitjuk kapuinkat, hogy a gyerekek megértsék a hanuka, a purim, a tu bi svát és más jeles napok üzenetét, valamint megismerjék szertartásaikat. A tudás mellett élményeket kívánunk a nebulóknak eljuttatni. Vagy hogy ők találják meg ezen ünnepekben az élményeket. Műsorokat állítunk össze illusztrálásra, vagy maguk rendezte szertartáson ha ügyesen csinálják, belekapcsolódnak az ünnep menetébe.
Az Örökkévaló látta, hogy amit teremtett, nagyon jó, de nem befejezett. Naponta újul meg. Az ember nemcsak azért munkálkodik, hogy kenyerét megkeresse, családját eltarthassa, hanem munkatársa lehet az Alkotónak. Vegyük példának a britet, tehát a körülmetélést. A férfi ezzel válik tökéletessé. Ha ennyire fontos, miért nem ilyennek teremtette a Mindenható? Rabbi Akiva erre a következő példát hozta fel: a kenyeret, a sivatagi manna kivételével, nem az Örökkévaló készíti, bár megtehetné, hanem a pék. A növényeket – búzát, árpát, rozsot – Ő teremtette. De hogy kenyér legyen belőlük, ahhoz kell szántani, vetni, aratni, malomban őrölni, megsütni. Így jobban megbecsüljük. Benne van az ember munkája, és ezzel lesz teljes és mindig teljesebb a világ. Kell hozzá tudomány, ismeretek, szakismeret, tehát a világi dolgok.
A föld útja, héberül: Dereh Erec. Maimonidesz írta: minél jobban megismeri az igazi tudós az összefüggéseket, annál erősebben ismeri el a Mindenható hatalmát. Egy ilyen hatalmas, logikus rendszer, ahol nappal-éjjel, hideg-meleg, világosság-sötétség követi egymás, csak az Örökkévaló teremthette. Tehát nagyságát, egyedülállóságát nemcsak a Tóra tanulmányozásával, hanem a világi dolgok megismerésével is bizonyíthatjuk.
Így egészíti ki egymást a Tóra és a Dereh Erec. A jóságot meg kell köszönni elsősorban az Örökkévalónak, aki megteremtette a világot. De az embernek is, aki az élhetőséget megteremti a munkájával, alkotásával a földön.
A társadalomnak, amely e szellem szerint alkot törvényeket, amelyet aztán az emberek végrehajtanak. Ha nem volnának törvények, dzsungellé válna a föld. Nem véletlen, hogy az egyiptomi rabságból való megmenekülés után rögtön következett a törvények adása. Szükséges tehát, és az iskola tanítása arra irányul, hogy az ember – a hagyományoknak megfelelően – teljesítse a vallás elvárásait, és a föld útjának megfelelően építsen, vessen, arasson, javítsa, ami elromlik, ne ártson a természet jól felépített rendjének, de munkájával valósítsa meg a mindennapok feltételeit.