Kezdőlap » Remény » 2011. 2. szám » Gergely Judith: Gyógyszerész szakértők a tiszaeszlári perben

Gergely Judith: Gyógyszerész szakértők a tiszaeszlári perben

Prof. Dr. Gergely Judith

Gyógyszerész szakértők a tiszaeszlári perben

Tiszaeszlár neve még ma is félelmetes borzongással tölti el Magyarország zsidóságát. A tiszaeszlári per a 19. század művelt Európájának az utolsó, Magyarország egészét megszégyenítő vérvádpere volt. Mi is a vérvád? Egy sötét babonából táplálkozó, rettenetes, titkos feltevés, amely szerint a zsidók a húsvéti pászkába keresztény gyerek vérét sütik bele.
E képtelenség cáfolatára talán elég volna elmondani, hogy a Biblia drákói szigorral tiltja a vér élvezetét. Már Mózes I. könyvében, Noé hetiszakaszban írja: „Csak a húst a vérrel ne egyétek” Nefes bádom.
A tiszaeszlári vérvád per szövevényes útjait nem ismertetem, csupán az alapjairól szólok röviden.
1882. április elseje szombati nap, mégpedig a húsvét, a Pészách szombatja. A tiszaeszlári zsidó közösség metszőjét meghívták Polgárra, a mai Tiszapolgárra, s így az eszláriaknak új metszőt kellett választani. Három jelöltet hallgattak meg a szombati istentiszteletek során.
Ezen a napon eltűnt egy tizennégy éves leányka, Solymosi Eszter.
12 éves kora óta kiscselédként szolgált. Aznap gazdaasszonya elküldte a boltba festékért. Meg is vette, és kendőbe csavarva csuklójára kötötte. Ő maga azonban többé nem érkezett haza. Egy-két nap múlva a faluban elkezdődött a suttogás, hogy „a zsidók emésztették el, vérét vették”. Április 4-én a gyermek anyja bejelenti az eltűnést és a vérvádat Jármy Jenő főszolgabírónak, aki ezt a képtelenséget nem hiszi el, és annak terjesztésétől óvja Solymosinét. A vérvád azonban lábra kap.
Közben Máramarosból tutajosok jönnek a Tiszán fát szállítani Szegedre. Június 4-én női holttestet pillantanak meg Tiszadobnál a vízben. Szólnak egy parton meglátott embernek, hogy jelentse a hatóságnak. Este tíz órakor érkezik a halottszemlére dr. Kiss Jenő járási tisztiorvos, K. Horváth Géza szigorló orvos, Zurányi Kálmán gyógyszerész, és az őket fuvarozó Szűcs János kisbirtokos gazda. A boncolás a tetemet 14 éves lányénak állapítja meg, ruházata és a csuklóján lévő festékes kendő alapján Solymosi Eszter. A zsidóság fellélegzik, hiszen ha megvan a lányka, akár holtan is, akkor elül a vérvád.
Korán örültek. Az eszlári birtokos Istóczy Győző, országgyűlési képviselőnek és a vizsgálóbíró Bary Józsefnek egyaránt fontos volt a vérvád terjesztése és a zsidók üldözése. Bary József letartóztatta a vádlottakat, elsősorban a három metszőt, akik húsvét szombatján Eszláron voltak. A vérvád tanújául pedig elfogják, és testi és lelki kínzással ráveszik az eszlári zsidó templomszolga tizenhárom esztendős fiát, Sarf Móricot, hogy Solymosi Eszter megölését, a vérvádat tanúsítsa. A továbbiakban szövevényes áltörténetekkel cáfolják, hogy a Tiszában talált hulla Solymosi Eszteré.
A perbefogott metszők ügyvédje értesíti a Zsidóság Központi Irodája titkárát, Simon József ügyvédet. Ő felmérve az eset súlyosságát, a vérváddal felizgatott közhangulat várható következményeit, zaklatottan felkeresi Eötvös Károly ügyvéd, országgyűlési képviselőt, kérve őt (1882. június 16.) menjen le Nyíregyházára, ahol fogva van a tizenhárom éves tanú, a vádlottak, és előkészületben a per. Felkérte Eötvöst a védelemre.
Eötvös a védelemben a legkiválóbb szakértőket, a pesti egyetem tudós professzorait hallgatta meg. Perdöntő segítséget jelentettek jól képzett, lelkiismeretes gyógyszerészek.
A per során a Tiszából kifogott tetem újraboncolását a pesti orvosprofesszorok végezték, és jelen volt egy fiatal gyógyszerész is. A végső felmentő ítélethez szakértelmük döntő volt. Addig azonban a vérvád továbbgyűrűzött. Az egyik perbefogott metsző lakásán papírba csomagolt, sárgásbarna port találtak. Ez biztos vér! – mondták, lehet a Solymosi Eszteré is.
A metsző állította, hogy az vérzéscsillapító, a patikában vette nyolc krajcárért. Persze nem hitték el. Átadták a port Nyíregyházán az ismert, jól képzett Korányi gyógyszerésznek, aki törvényszéki szakértő is volt. Ő megerősítette, hogy az vérzéscsillapító, és a csecsemők körülmetélésénél is alkalmazzák vérzéscsillapításra. Kiderült, hogy ez a gyógyszerész is zsidó volt valamikor, de legalább apja anyja az, tehát nem lehet hinni neki. Korányi Imre gyógyszerész Korányi Sebald orvos fia, és báró Korányi Frigyes orvos öccse. Nagykállóban született. Diplomája megszerzése után Debrecenben működött, és 1861-ben részt vett a Debreceni Gyógyszerésztestület alakuló közgyűlésén. A nyíregyházi Kígyó gyógyszertár tulajdonosa lett. Tagja Szabolcs vármegye törvényhatóságának, Nyíregyháza képviselőtestületének. Édesapja Sebald és családja 1837-ben az egri érsekségen katolizált, vagyis Imre fia akkor hét éves volt. Az Országos Gyógyszerész Egyesület tiszteletbeli tagja, törvényszéki szakértő, de valóban zsidónak született, tehát nem lehet hiteles szakértő a vérvád perben!
Ugyanígy jellemzően, hogy a második törvényszéki boncoláson nem lehetett jelen a megyei tisztiorvos, hiszen ő is zsidó.
Felküldik a metszőnél talált port dr. Felletár Emilnek, az Országos Bírósági Vegyészeti
Intézet megalapítójának, igazgatójának. Megállapította, hogy a por egy pálmafa, a molucci szigeteken (Fűszer-szigetek) honos Calamus draco gyantája, amely megszilárdulva sárgásbarna-vöröses színű, a gyógyszertárban Sanguis draconis néven kapható. A porban nyoma sincs vérnek, írta Felletár Emil gondos analízis után. Dr. Felletár Emil gyógyszerész dolgozta ki az első, legpontosabb vérkimutatási eljárást, a redukált haematit analízist, vagyis a vérkimutatási módszer nemzetközileg elismert szaktekintélye volt. Az általa alapított intézet ma is működik Országos Igazságügyi Toxikológiai Intézet néven.
Térjünk vissza a tiszai holttest feltalálásához! Az első boncoláshoz, a halottszemléhez.
Jelen volt ezen Zurányi Kálmán gyógyszerész. Jó megfigyelő volt, és jól látta, hogy a tetem lábán egy sebhely van, amit a Solymosi Esztert jól ismerő falubeli, vele egykorú leányka tehéntaposás nyomának mondott. Amikor Bary vizsgálóbíró azt a verziót terjesztette, hogy a tiszai holttest nem Solymosi Eszteré, ezt Zurányi nem hitte el, de azonnal nem kiáltott fel, nem is lett volna tanácsos. Lelkiismerete azonban nem hagyta nyugodni, és felkereste irodájában, Pesten Eötvös Károlyt. Eötvös bizalomgerjesztőnek találta Zurányi Kálmánt, az akkor harminc éves, de fiatalabbnak látszó tiszalöki gyógyszerészt. Zurányi elmondta, hogy Solymosi Eszter boncolásánál nemcsak látta a tehéntaposás nyomán keletkezett heget, de ő maga segített azt az iszaptól egy kanna vízzel megtisztítani, és világosan láthatóvá tenni. Látták ezt az első boncolást végző orvosok, de maguk között úgy egyeztek meg, hogy az nem lehet tehéntaposás nyoma. Nem így Zurányi, aki azt jól megnézte, megjegyezte és lerajzolta. Eötvösnek megismételte „egyszerű, férfias komolysággal, hogy a dolog úgy igaz, ahogy ő mondta el”.
„Hát miért nem jelentkezik kihallgatásra Bary vizsgálóbíró úrnál?” Eötvös kérdésére azt válaszolta: „Nem tehetem. Azon a vidéken nem volna maradásom. Életem sem lenne biztos.” Nem volt szavaiban semmi túlzás. Eötvös Károly is csak véletlenül, az eszlári per tárgyalása előtti napon tudta meg, hogy ő, mármint Eötvös védelmére a nyíregyházi zsidóság őrséget szervezett, nehogy merényletet kíséreljenek meg ellene.
Visszatérve Zurányira, Eötvös kérte, hogy tegyen vallomást a budapesti bíróság előtt. Nem nagy hajlandóságot mutatott, aggódott jövője miatt. Végül legyőzték az aggodalmat, és Zurányi Kálmán eskü alatt tanúvallomást tett Budapesten. Zurányit megidézték a per végső tárgyalására. Itt teljes részletes pontossággal írta le az általa megnézett leányka tetemet a szempilláktól az általa gondosan lerajzolt tehéntaposás okozta forradásig. A fiatal gyógyszerész tanúskodása döntő fontosságú volt.
Eötvös és védőtársai a szakértők tanúságtételére alapozva felmentették a vérvád jogtalanul és ártatlanul meghurcolt, megkínzott vádlottjait. Azt hiszem, itt kell idéznünk Kossuth Lajos levelét, aki amint értesült a tiszaeszlári vérvádról, ezt írta: „Az antiszemitizmus agitációt mint a 19. század embere szégyellem, mint magyar röstellem, mint hazafi kárhoztatom.”
A Biblia megőrzi annak a két bátor bábaasszonynak a nevét, akik Egyiptom hatalmas fáraójával szembeszállva, nem ölték meg a fiú újszülötteket. MI i sőrizzük meg ezeknek a meg nem vesztegethető tudós és biztonságukat is kockáztató gyógyszerészek, tanúk nevét és emlékét.
A tiszaeszlári vérvád utóéletéről csak annyit említenék: Sándor Iván író az 1970-es években elment Eszlárra. Ott több lakossal beszélgetett, és azok bizony akkor is azt hitték, hogy Solymosi Esztert a zsidók emésztették el. Ez szomorú tény.
Az azonban, hogy olyan emberek, írók, költők, akik tudván tudják, hogy a vért nem sütik bele a pászkába, de nyíltan, vagy kódolva évszázadnyi távlatból is terjesztik a tiszaeszlári vérvádat, az nem szomorú, az bűn!