2011. 2. szám » Solymár József: Csutak doktor esküje

Solymár József: Csutak doktor esküje

Solymár József

Csutak doktor esküje

Csutak doktor emlékét szeretném most megidézni, aki durván megszegte a hippokratészi esküt. Én ugyan soha nem láttam, de emlékét, míg élek megőrzöm.
Amikor már a Mátra aljáig érkezett el a front, a mi falunkba települt egy kórház. Pontosabban a 10-es Székely Vegyes Egészségügyi Oszlop, központ Gyergyótölgyes. A kisiskolában műtöttek, a nagy iskolában szalmazsákon feküdtek a betegek, s az Erdélyből jött kis csapat csak sodródott egyre messzebb az otthonától. Ennek az alakulatnak volt a parancsnoka Csutak doktor, pontosabban Csutak százados úr, akit a katonái nem véletlenül Gyomrikának becéztek.
Ebben az időben már szökdöstek az emberek. A mi falunkban köszönt el az oszloptól Asztalos őrmester, civilben Asztalos István erdélyi író. A bátyám viszont, aki egyetemi hallgató volt, és a sok-sok „Felkoncoltatik!” fenyegetés ellenére katonaszökevényként bujkált, midőn rejtőzése lelepleződött, okos választással ehhez a kompániához csatlakozott, mondván: egy kórházi szanitéc ritkán kerül tűzbe, és tisztességét megőrizheti.
Valahol a Dunántúlon bóklásztak, amikor a kórháznak berendezett iskolába beállított, pontosabban betántorgott egy véres nyakú, csupa csont munkaszolgálatos. Miután bekötötték a sebét, rekedtes hangon (megsérült a hangszála), a következő, szinte hihetetlen történetet adta elő. Munkaszolgálatos alakulatánál valami vétséget követett el, s az őket őrző egyik tábori csendőr azt a feladatot kapta, hogy kísérje át a szomszéd faluba. A csendőrnek azonban nem volt kedve kutyagolni. Egyszer csak rákiáltott a foglyára, hogy állj!, s innentől kezdve Steiner (mert így hívták a munkaszolgálatost) semmire sem emlékezett. A tábori csendőr puskájának lövedéke úgy ment át Steiner nyakán, hogy se csontot, se eret, se más igazán nemes szervet nem érintett.
Csutak doktor személyesen foglalkozott a sebesülttel. Az eset rendkívül felháborította, és goromba levelet írt a tábori csendőrség parancsnokának, követelve, hogy alaposan fenyítsék meg azt a bizonyos lusta embert. Rövidesen megjött a dörgedelmes válasz, miszerint a doktor úrnak furcsa gondolatai vannak, ezért haladéktalanul adják ki, mert hadbíróság ítél majd fölötte. Ez pedig abban a helyzetben nagy valószínűséggel másik golyót vagy golyókat jelentett volna.
És Csutak doktor ettől kezdve a lehető legdurvábban megsértette a hippokratészi esküt. Ahelyett, hogy Steiner nyakát meggyógyította volna, minden kötözésnél egy lées szikével kezelte a pácienst.
Sokat olvastam azóta olyan igaz emberekről, akik egydül ennyi meg annyi zsidót mentettek meg. Ehhez képest nem nagy dolog az, amit elmondtam. Hiszen itt Csutak doktor és a 10-es Székely Vegyes Egészségügyi Oszlop egyetértésében mindössze egyetlen embert próbált megszabadítani az üldöztetéstől.
Akkor miért érzem én ezt olyan jelentősnek?