2011. 2. szám » Szécsi József: Mózes és Áron alakja a hellenisztikus irodalomban 2. rész

Szécsi József: Mózes és Áron alakja a hellenisztikus irodalomban 2. rész

Szécsi József
vallásfilozófus

Mózes és Áron

Mózes és Áron alakja a hellenisztikus irodalomban
és a Biblia utáni zsidó gondolkodásban – 2. rész

– Kocsis Zoltánnak ajánlva1

Mózes

Rabbinikus források

A zsidó hagyományban jellegzetes ambivalencia figyelhető meg Mózes személyiségével kapcsolatban. Egyrészről, Mózes a legnagyobb a zsidó tanítók sorában, hatalommal bíró rendelkező személyiség, az ember, akivel Isten „szemtől szemben” beszél, a közvetítő Isten és ember között, a próféták mestere, ő kapja meg Istentől az emberiség számára szánt törvényeket. Másrészről viszont a legnagyobb gondossággal figyel a hagyomány arra, hogy ne tulajdonítson semmilyen isteni vagy félisteni erőt Mózesnek. Mózes egy ember, emberi hibákkal és emberi bukásokkal. Törekedtek arra, hogy minden „személyi kultuszt” elvessenek, még ha az illető személy olyan kimagasló valaki is, mint Mózes. A judaizmus nem „mózes-izmus”, hanem a zsidó nép vallása. Isten, és nem Mózes adja az Tóráját népének, Izraelnek. Vannak zsidó gondolkodók azonban, akik – nyilvánvalóan a keresztények Jézus-értelmezésének, illetve az iszlám Mohamed-értelmezésének hatására – felértékelik Mózes szerepét úgy, hogy a vallás körülötte összpontosuljon. Az ellenkező tendencia azonban ugyanilyen jelentős. Éppen azért, mert a kereszténység és az iszlám egy személy körül összpontosul, a zsidó gondolkodók kijelentik, hogy a judaizmus, ezekkel ellentétben, nem jelöl ki egy személyt, még egy Mózest sem, aki a hit középpontja lenne. A probléma hangsúlyozása különbözik a szerint, hogy a korszakokban, melyekben Mózes szerepét tárgyalták, milyen erős kihívásokkal kellett szembenézniük. Érezték az igényt Mózes felsőbbrendűségének állítására, de egyszersmind megtagadtak tőle bármilyen isteni megtiszteltetést.

A Talmud korának bölcsei, Rav (Abba Aricha) és Samuel (a nehardeai akadémia vezetője) mondták, hogy a megértésnek 50 kapuja van megteremtve a világban, melyből Mózes az összest megkapta, egy kivételével, mivel mondva van: „Csak kevéssé tetted őt (Mózest) kisebbé az angyaloknál.” (Zsoltár 8,6)2. A próféták mindegyike úgy látta Istent, mint amikor az ember homályos tükörbe tekint, de Mózes úgy, mint amikor tiszta tükörbe néz3. Amikor Mózes megszületett, az egész házat fény töltötte be4. Mózes olyan kedves, gyengéd és figyelmes volt a bárányok iránt, amikor Jetró nyáját őrizte, hogy Isten Izrael pásztorává tette5. Mózes számára egy olyan nagy tulajdonság, mint az istenfélelem, nagyon könnyen elérhető volt6. Rabbi Jochánán7 mondta: „A Szent, áldott legyen Ő, Isteni Jelenlétét csak azon nyugtatja, aki erős, gazdag, bölcs és szelíd, és Mózes rendelkezett mindezekkel a tulajdonságokkal.”8. Egy álláspont szerint Mózes valójában nem halt meg, hanem most is Isten előtt áll, és neki szolgál, ahogy a Szináj hegyén tette9. Mózes igaz ember volt élete kezdetétől a végéig, ahogy Áron is az volt10. Itt, ahogy a rabbinikus irodalomban gyakran, Mózes dicsérete Áronéval párosul. Mózes és Áron alázata nagyobb volt Ábraháménál, hiszen Ábrahám úgy beszélt magáról, mint hamuról és porról11, míg Mózes és Áron kijelentették, hogy ők semmik12. Az egész világ csak Mózes és Áron érdemén létezik13. Az ilyen és hasonló mondatok jellemzik a rabbinikus irodalmat, ti. hogy a végsőkig elmennek Mózes dicséretében. Jóllehet más bibliai hősök esetében is van dicséret, és néhányszor Áron is osztozik Mózes dicsőségében.

A rabbik Mózest általában Mose Rabbénu („Mózes a mi mesterünk”, vagyis tanítónk), a Tóra tanítójának címével illetik14. A Misnában arra is van utalás, hogy Mózes kezei önmagukban semmilyen hatást nem gyakoroltak Izrael hadiszerencséjére az Amálekkkel folytatott csatában. Csupán amikor Izrael felemelte szemeit az Istenhez, erre való válaszként emelte fel kezeit Mózes is, hogy Isten megsegítette őket. Rabbi Eleázár, a „Menjetek le”15 vers kommentárjában megjegyzi: „A Szent, áldott legyen Ő, mondta Mózesnek: Mózes, szállj alá a te nagyságodból! Adtam vajon én nagyságot számodra másra, mint Izrael javára? Most pedig Izrael vétkezett, akkor mi szükségem van rád?”16. Rabbi Jose17 azt mondta, hogy ha Mózes nem előzte volna meg, Ezra méltó lett volna arra, hogy megkapja a Tórát Izrael számára18. Nem idegenkedtek a rabbik alkalmanként attól sem, hogy kritizálják Mózes lobbanékony természetét19, és azt állították, hogy eltévelyedett, bár kész volt beismerni tévedését20.

A rabbinikus hagyományban Mózes nemcsak az Írott Tant, hanem a Szóbeli Tant is megkapta, beleértve a „törvényeket, melyeket Mózes a Szinájon kapott” (Háláchá le-Mose mi-Szináj), és az összes új magyarázatot, amit egy buzgó Tóra-tanuló valaha is a tanítója elé vitt, már a Szinájon átadta Isten Mózesnek21. Az a gondolat, hogy a valóban új tanítások is benne voltak már a Tórában, amit Mózes megkapott, abból a történetből következett, miszerint Mózes az időn átutazva megérkezett Rabbi Ákivá iskolájába, és zavarta, hogy nem érti Ákivá tanítását, amíg meg nem hallotta, hogy Rabbi Ákivá kijelenti: a tanítást maga is, mint Mózes, a szináji tanítás hagyományából kapta22. A gondolat, miszerint a legkiválóbb zsidó tanítók, akik újításokat vezettek be – Hillél, Johánán ben Zákkáj, és Rabbi Ákivá – Mózessel azonosíthatóak, akinek munkáját ők folytatták, abban az állításban is kifejeződik, miszerint ezek a tanítók Mózeshez hasonlóan szintén 120 évig éltek, mely három 40 éves szakaszra oszlanak23. Egy, a középkorban szélesen elfogadott interpretáció szerint a „Mózes” nevet néha tudósoknak adták megtisztelő címként24.

Az Aggáda

A menny és a föld csak Mózes miatt teremtetett25. A víz teremtésének elbeszélése a második napon nem fejeződik be a szokásos formulával, „és látta Isten, hogy ez jó”, mert Mózes arra rendeltetett, hogy víz által bűnhődjön, hiszen születésekor kitették a vízre26. Noé csak azért menekült meg az özönvíztől, mert Mózesnek tőle kellett származnia27. A fel- és leszálló angyalok, akiket Jákob látott éjszakai látomásában28, valójában Mózes és Áron voltak29. Szülei házát betöltötte a fény születése napján. Körülmetélten született30 Ádár hó 7-én31. Beszélt szüleihez születése napján, és prófétált három éves korában32. A fáraó lánya fürödni ment, mert leprás fertőzést kapott, de ahogy megérintette Mózes bölcsőjét, meggyógyult. Ezért sajnálta meg a gyermeket, és megmentette a szolgálólányai tiltakozása ellenére. Amikor kinyitotta a bölcsőt látta a Sechinát33 Mózes mellett, és hallotta Mózes sírását, ami úgy hangzott, mint egy ifjúé34. A fáraó asztrológusai korábban megjövendölték, hogy Izrael szabadítója hamarosan megszületik, és víz által fog bűnhődni. Miután Mózest a vízre tették, azt mondták, hogy a szabadítót már vízbe vetették, ezért a fáraó hatálytalanította a rendeletét, miszerint minden fiúgyermeket meg kell ölni35. Nemcsak minden születendő gyermek megmenekült, de a Mózessel együtt a Nílusba vetett 600.000 gyermek is megmenekült36. Mózes visszautasította, hogy egyiptomi dajkák kebléből szopjon, mert a száj, mely arra volt rendelve, hogy a Sechinával beszéljen, nem vett magához tisztátalan tejet37. Egyedülálló szépsége magával ragadta a királyi ház szolgálattevőit, a fáraó lánya adoptálta őt, és újra és újra kinyilvánította szeretetét iránta. Még a fáraó is játszott a csecsemővel, aki gyakran vette el annak koronáját és tette azt a saját fejére. A király tanácsadói megrettentek ettől a viselkedéstől, és azt tanácsolták a fáraónak, hogy ölje meg a gyermeket. Jetro azonban, aki a királyi tanácsadók sorában volt, követelte, hogy először tegyék próbára a gyermeket. Egy arany edényt, valamint egy égő széndarabot hoztak Mózes elé, és épp az arany edény felé nyúlt volna, amikor Gábriel angyal megérkezett, és átirányította a kezét a forró szén felé. A bébi az égő szenet a szájához vitte, megégette a nyelvét, és ennek eredménye volt a beszédhibája38.

Mózes nem csupán együtt érzett honfitársaival szenvedéseik idején, hanem segítette őket munkájuk ellátásában is, így maga készítette az agyagot a téglákhoz. Olyan feladatokat adott nekik, melyek képességeiknek megfelelőek voltak, vagyis az erősebbek nagyobb terhet viseltek, a gyengébbek kisebb feladatokat láttak el39. Csak az után ölte meg a kegyetlen egyiptomi munkafelügyelőt, miután az angyalok elrendelték annak halálát, mivel azt megelőzően megrontotta egy héber rabszolga feleségét, és ennek következtében a férj életére is tört. Mózes az egyiptomit vagy az Isteni Név segítségével, vagy saját fizikai erejével ölte meg. Miután Dátán és Ábirám informálták a fáraót Mózesről, Mózest halálra ítélték, de a hóhér kardjának nem volt ereje felette, mivel nyaka olyan lett, mint egy elefántcsont oszlop40. Mózes megmentette Jetro lányait, miután a pásztorok a kútba vetették őket, és megvédte őket erkölcstelen szándékaiktól. Mózes csak egy vödör vizet húzott fel, és azzal megitatta az egész ott összegyűlt nyájat, mivel a víz a kezei között áldott volt41. Egy hagyomány szerint Mózes csak akkor tudta nőül venni Cippórát, miután megegyezett Jetróval, hogy egyik gyermekét Jetró hitében nevelik fel, és a többit a héber tradíció szerint. Ezen egyezség miatt Gersom nem volt körülmetélve, és az Egyiptomba való menet közben Mózes majdnem meghalt e mulasztása miatt42, más bölcsek véleménye szerint pedig43 Mózes nem tudta körülmetélni második fiát Eliézert, mert az közvetlenül az Egyiptomból való kivonulás előtt született, és az egyetlen hibája Mózesnek az volt, hogy nem tette ezt meg azonnal, amikor elérkezett a pihenőhelyre.

Mielőtt Isten a nagyság adományát adja egy embernek, először kis dolgokban kipróbálja őt, és aztán emeli fel. Mózes azzal mutatta meg megbízhatóságát, hogy a nyájat kivezette a vadonba, hogy megkímélje mások mezejének tönkretételétől. Megmutatta könyörületességét is: egy fiatal gyermeket a vállán vitt, amikor az kimerült egy vízmedencéhez való futásban44. Isten égő csipkebokorban jelent meg neki, hogy bemutassa, hogy a zsidók olyan elpusztíthatatlanok, mint a bokor, melyet nem emésztett el a tűz45. Sokan azzal indokolják Mózes kezdeti hezitálását, amikor nem akarta elvállalni testvérei megmentésének küldetését, hogy visszarettent a megtiszteltetéstől és tekintélyének növekedésétől, mely növekedett volna, ha sikeresen teljesíti a feladatát46. Attól félt, hogy megsérti idősebb testvérét, akiről az gondolta, hogy neki kellene lenni a megmentőnek47. Azt óhajtotta, hogy a megmentő maga Isten legyen, és ne egy halandó, és így a menekülés örökérvényű legyen48. Dühös volt, mert Isten elhagyta Izrael gyermekeit 210 évre, és megengedte, hogy sok igaz elpusztuljon az egyiptomi munkafelügyelők keze által.

A bölcsek ugyanígy zavarban voltak Mózes Istennek adott látszólag tiszteletlen feleletétől, miszerint miután ő beszélt a fáraóval, a népnek nem lett jobb a sorsa.49 Különböző magyarázatokat adnak Mózes panaszának milyenségére vonatkozóan: Dátán és Ábirám gúnyolódása Mózes sikertelenségén kiprovokálta Mózes haragját50. Mózes tévesen azt hitte, hogy a szabadulás teljes egészében a kegyelem mentén fog megtörténni, ezért azonnali lesz51. Úgy érezte, hogy a saját generációjában élő izraeliták nem érdemelték meg a rabság szigorú büntetését, és nem kételkedett benne, hogy Isten végül megszabadítja népét. A vének kezdték kísérni Mózest és Áront a fáraó palotájához52, de fokozatosan lemaradtak, egyenként, majd párokban úgy, hogy mire a palotához értek, már csak Mózes és Áron voltak ott53. A kemény üzenetek dacára, melyeket a fáraónak mondott, Mózes mindig megadta a királyoknak kijáró tiszteletet54. Mózes maga vitte véghez az összes csapást, kivéve, melyek kapcsolatban álltak a vízzel és a porral, mivel ő víz által menekült meg, és a por elrejtette az egyiptomi testét, akit megölt55. Amikor Mózes meghirdette a végső csapást, nem mondta meg annak pontos idejét, csak annyit jelölt meg, hogy „éjfél körül”, mert félt, hogy a fáraó asztrológusai rosszul kalkulálnak, és hazugnak nevezik majd őt56. Az exodus alatt, míg a tömegek csak arra gondoltak, hogy elvigyék az aranyat és az ezüstöt az egyiptomiaktól, Mózes elment, és visszaszerezte József koporsóját, ami ezután elkísérte az izraelitákat a sivatagban57.

Mózes a Szináj hegyre egy felhővel borítva ment fel, mely megszentelte őt arra, hogy a Tórát megkapja58. Amikor felment a magasba, a szolgáló angyalok vitatták a jogát „egy asszonytól születettnek arra, hogy megkapja a Tóra kincseit.” A Mindenható bátorítására Mózes bemutatta az angyaloknak, hogy csak a halandókra vonatkoznak a Tóra szabályai, így azok jogosan az övéi. Az angyalok ettől kezdve barátságosak voltak Mózessel, és mindegyik felfedte előtte a titkát59. Tartózkodva az ételtől a 40 napon át a Szináj hegyen Mózes úgy viselkedett, mint az angyalok60. Nappal instrukciókat kapott Istentől, és éjjel áttekintette a tanítást61. Nemcsak a Bibliát, a Misnát, a Talmudot, és az Aggádát ismerte meg Mózes, hanem minden magyarázat is, melyet jövendőbeli tanulóknak kellett felvetniük, szintén megkapta kinyilatkoztatásban62. Mielőtt Mózes felment a hegyre, megígérte, hogy lejön onnan a 41. nap dele előtt. Azon a napon a Sátán összezavarta a világot, így az izraelitáknak délutánnak tűnt, amikor valójában még reggel van. A Sátán azt mondta nekik, hogy Mózes meghalt, és soha nem fog visszajönni, amiért is a nép elkészítette az aranyborjút63. Mózes összetörte a kőtáblákat, és úgy tett, mintha a Tórát nem kapták volna meg, hogy megmentse a bűnösöket a büntetéstől. Isten helyesnek ítélte ezt a cselekedetét64, és amikor Mózes megértette, hogy Izrael sorsa rajta és imáin múlik, elkezdte védeni őket65. Úgy érvelt, hogy Isten nem adta parancsba a bálványimádás tiltását Izrael gyermekeinek, mivel az egyes számban, és nem a többes számban szerepel a parancsolatban66, és az csak rá vonatkozik67. Mózes visszautasította Isten ajánlatát, hogy nagy nemzet ősévé teszi, mert attól félt, hogy azzal vádolják majd, hogy csak saját dicsőségét kereste, és nem a népét68.

Isten nem adta meg Mózesnek, hogy megismerje Isten teljes dicsőségét, mivel visszautasította, hogy rátekintsen az égő csipkebokorban69. Ugyanabban a barlangban rejtőzött, amit később Illés is elfoglalt70. Ha lett volna ott egy nyílás, még ha olyan kicsi is, mint egy tű foka, Mózest elemésztette volna az átvonuló isteni fény71. Mózes ennek a fénynek csak a reflexióját kapta, és annak sugárzásától fénylett az arca72. E reveláció alatt Mózes egy mélyebb megértését kapta az isteni tanítások problémájának73. Utána úgy ismerték őt, mint a Tóra tanítóját74, mivel az ún. 50 bölcsesség közül 49-nek a birtokában volt75. Ő volt a legnagyobb próféta az izraeliták között76 bár, egy vélemény nézet szerint, Bálám majdnem egyenlő volt vele, azért, hogy a pogány népek ne tulajdoníthassák gonoszságaikat a prófétai szellem hiányának77. Mózes követelte, hogy teljes elszámolás legyen a Szentélyhez gyűjtött anyagokról, mivel meghallotta, hogy gúnyolódók azzal vádolták, hogy elsikkasztotta az arany és az ezüst egy részét78. A Szentély felszentelésének hét napja alatt, Mózes főpapként szolgált. Izrael királyának is tartották a negyven éves vándorlás alatt. Amikor Mózes kérte ezt a két hivatalt, megtudta, hogy a papság már Áronnak, a királyság pedig Dávidnak lett átadva79.

Mózes követelte, hogy vétke a szikla megütésekor legyen feljegyezve a Tórában80, hogy az eljövendő generációk tévesen ne tulajdoníthassanak neki más bűnöket81. A nép türelmetlensége, és a gúnyolódók csúfolkodásai okozták, hogy haragjában a sziklára ütött82. Valójában Isten jóval korábban elrendelte, hogy Mózes nem léphet be az Ígéret Földjére, és a Kádes pusztájában történt vétek csak ürügy volt, hogy Isten ne tűnjön igazságtalannak. Isten elmagyarázta Mózesnek, hogy ha nem lett volna a pusztában eltemetve azzal a generációval együtt, mely elhagyta Egyiptomot, az emberek tévesen azt hirdetnék, hogy annak a nemzedékének nincs része az eljövendő világból83. Mózes azonnal engedelmeskedett Isten parancsának, hogy bosszulja meg Izrael népét a midianitákon84, bár tudta, hogy amint ez megtörténik, ő meg fog halni85. Halála előtt Mózes könyörgött egy utód kinevezéséért, aki sikeresen kezelni tudja majd népének problémáit86. Mózes azt is kérte, hogy utódja majd vezesse a háborúban a népet, és ne rejtőzzön el az utolsó sorokban, ahogy azt a pogány királyok szoktak87. Mózes könyörgött, hogy a rendelet, miszerint nem mehet be a Szentföldre, kerüljön eltörlésre, hogy osztozhasson népe örömében, miután megtapasztalta bánatukat88. Isten azonban visszautasította ismételt kéréseit, mivel egy nemzedék vezérének sorstársaival kell maradnia, és Mózes generációja a sivatagban lett eltemetve89, és az idő is elérkezett Józsuénak, hogy vezérségét gyakorolja90.

Mózes Isten csókjával halt meg91 születése évfordulóján, Ádár hó 7-én. Isten maga temette el Mózest92 egy sírban, mely el lett készítve számára már a teremtés Sabbatjának estéjén93. Sírja Bét-Peor-ral szemben van, vezeklésül Izrael bűnéért, amiért a Peor bálványát imádták94. Sírját mégsem lehet megtalálni, mert az előtt, aki a völgyben áll, úgy látszik, mintha a hegycsúcson, míg a hegy csúcsáról úgy látszik, mintha a völgyben lenne95.

A középkori zsidó szemlélet

Minden zsidó filozófus egyetért abban, hogy Mózes profetikus revelációja más és magasabb rendű volt, mint az összes többi próféta próféciái. Júda Halévi (1075-1141) írja, hogy Mózes próféciája egyenesen Istentől jött. Ő nem akkor kapta a próféciát, amikor aludt, vagy amikor egy ébrenlét és álom közötti állapotban volt, és nem az aktív intellektussal való egyesülés révén érkezett el a próféciához96. A „próféta” megjelölés, amikor Mózesre és a többi prófétára alkalmazzák, Maimonides (1135-1204) szerint kétértelmű. A prófécia tárgyalásakor a Tévelygők útmutatójában Maimonides azt állítja, hogy ő csak akkor utal Mózes próféciájára, ha szembe akarja azt állítani általában a próféciával97. Négy megkülönböztető jegyet jelöl meg Mózes és a többi próféta próféciája között98. Minden próféta kinyilatkoztatása, kivéve Mózesét, álomban és látomásokban történt99. Egy angyal segítségével, ezért a próféták szimbolikus nyelvezettel prófétáltak100, transz-szerű állapotban101, és Isten akarata szerinti különböző időszakokban. Mózes ezzel ellentétben prófétai üzenetét teljesen éber állapotban kapta, nem szimbolikus nyelven, közvetlenül Istentől, és nem egy angyali közvetítőn keresztül, saját választása szerinti időben102. Úgy tűnik, hogy Mózes és a többi próféta próféciái közötti összes különbség egy alapvető különbségre redukálható ti., hogy a képzeleti elem nem játszott szerepet Mózes prófétai tapasztalatában. A többi prófétánál pedig nagy szerepet játszott, mivel a prófécia, Maimonides szerint, „Egy Istentől való áradás, mely az aktív intellektus közreműködésével, először a racionális képesség felé, majd a képzeleti tehetség felé árad.”103 Maimonides azt írja, hogy míg más próféták „csak egy prófétai álomban hallhatják, hogy Isten beszél hozzájuk… Mózes… hallotta Őt a frigyláda takarója felett, a két kerub között, a képzeleti tehetség közreműködése nélkül.”104 Mózes profetikus tapasztalata ekkor úgy tűnik racionális képességeinek magas fejlettségétől függött, és valószínű, hogy Maimonides szerint – bár ezt kifejezetten nem mondja ki – Mózes egyesült az ún. aktív intellektussal105. A középkori filozófusok Mózes olyan tulajdonságait, mint bátorság, szerénység és igazságosság, a prófétai tapasztalat előfeltételének tartották.106

A Biblia-kommentátorok tárgyalják, hogy miért rendezte Isten úgy, hogy Mózest a fáraó lánya nevelje fel. Ávrahám ibn Ezra (1089-1164)107 szerint ez azért történt, hogy Mózes bátorságot és vezetési képességet tanulhasson, olyan tulajdonságokat, melyekre nem tudott volna szert tenni, ha a rabszolgák között nő fel. Másodsorban azért, hogy Mózes tisztelje népét, amit nem tett volna, ha gyermekkora óta közöttük nő fel. Isaac Arama (1420-1494)108 úgy érti ezt a részt, mint ami Isten abbéli céljaihoz tartozik, hogy a tirannus királyt valaki saját háza népe közül győzze le. Náhmánides (1194-1270)109 úgy érvel, hogy Mózes azért nevelkedett a fáraó udvarában, hogy hozzászokjon a királyi jelenléthez, hiszen arra rendeltetett, hogy a fáraó elé álljon, és követelje népe elbocsátását.

A Kabbalában szintén megtalálható Mózes jellemének magasztosítása. A „És Mózes felment a hegyre” versre110, a Zohár111 megjegyzi: „Lásd a különbséget Mózes és minden más emberi lény között. Amikor más emberi lények felemelkednek, az vagyont, vagy tiszteletet, vagy hatalmat jelent, de amikor Mózes felemelkedik, mit mond az Írás? „És Mózes felment Istenhez… Boldog az ő része.” A Zohárnak Ráájá Meheimná, „Hithű pásztor” néven ismert része egy misztikus párbeszéd Simeon ben Joháj (II.sz.) és a mennybéli Mózes között. Mózes és Áron a Zohár számára Nezá és Hod szefirotnak112 földi megfelelői. Mózes magas misztikus állapotát a Zohár úgy írja le, mint a Sechinával való „aktust”, akinek ő a „férje”. Mózes Ábelnek a reinkarnációja volt.113 Így, mint Ábel az első pásztor, ő is pásztor volt. Isten emberei a pásztor foglalkozást választják, mert ez távol tartja őket a városoktól, ahol az ember ki van téve a bűnnek, és ahol megadatik számukra a lehetőség, hogy Istennel találkozzanak114.

A prágai Júda Löv ben Becálél (MaHaRal 1517/20-1609) számára, Mózes egy emberfeletti lény, a természetfeletti lények és az emberek között mintegy középen helyezkedik el. Ezért tudott egyformán otthon lenni a mennyben és a földön, és erre utalás van a nevében, mivel a „mem” betű a Mose névben az álefbét középső betűje. Samson Raphael HIRSCH (1808-1888)115 viszont tagad minden minőségi felsőbbrendűséget Mózesnél. Nagyon különös a legenda, melyet Israel Lipschuetz ben Gedaliah XVI-XVII. sz.) jegyzett fel: Egy király, miután hallotta Mózes hírét, elküldött egy ismert festőt, hogy fesse meg Mózes jellegzetes vonásait. Amikor visszatért a portréval, a király megmutatta a képet a bölcseknek, akik egyöntetűen kijelentették, hogy a portré egy degenerált alakot ábrázol. A meglepett király elutazott Mózes táborába, és maga is megfigyelte, hogy a portré nem hazudott. Mózes bevallotta, hogy a bölcseknek igazuk volt, hogy számos ördögi jellemvonást visel magán születésétől fogva, de azokat kontrol alatt tartotta, és sikerült uralkodnia rajtuk. Ez az elbeszélés azt a következtetést vonja le, hogy Mózes nagysága abban rejlett, hogy rendkívül nagy hátrányai dacára sikerült Isten emberévé válnia. Néhány rabbi azonban különböző kísérletet tett arra, hogy betiltassa e Mózes jellemét befeketítő legenda publikációját.

Modernkori megközelítések

Ahad Ha-Am (Asher Zvi Hirsch Ginsberg 1856-1927) Mózesről írt esszéjét azzal kezdi116, hogy kijelenti, őt érintetlenül hagyják a tudósok spekulációi, hogy vajon Mózes létező személy volt-e? Hiszen az igazi hős nem a történelmi személy, hanem az ember, akit a zsidó tradíció úgy ábrázol, mint a zsidó szellem megtestesítőjét. Mózes nem volt egy nagy katonai stratéga, sem egy ügyes politikus. Az ő szerepe elsődlegesen nem is a mindennapi értelembe vett törvényhozóé volt, mivel a törvények, melyeket ad, egy jövőbeni ideális állapot törvényei, mely állapotot még meg kell teremteni. Mózes inkább a „próféták mestere”, a prófétai ideál legmagasabb példája, mely az emberi életben kifejezésre jutott. A próféta könyörtelen az igazság keresésében, nem tűr semmilyen ellenkezést. Mózes víziója a tökéletes társadalom, olyan, melynek lennie kellene, és nem amilyen valójában. Mózes prófétai pályafutását az igazságtalanság és elnyomás elleni tiltakozással kezdi, és egész további életét ennek az eszmének szenteli. Hallja Isten hangját a szívében, aki sürgeti, hogy legyen elnyomott népének szabadítója. Ez az Isten, aki beszél hozzá és népéhez, nem egy törzsi Isten, hanem minden ember Istene, mindenkié, akit saját képmására teremtett. Mózesnek meg kell halnia azonban anélkül, hogy be is lépne az Ígéret Földjére. A próféta túlságosan is képtelen arra a kompromisszumra, hogy népének vezére legyen az adott emberi szituáció egész valóságában. A vezér szerepe ezért át kell, hogy szálljon valakire, aki jobban képes elfogadni az élet dolgait, amilyenek azok valójában, még ha ez az álmok kisebbedését vonja is magára. Így Mózes Izrael jelennel szembeni elégedetlenségének a szimbóluma. Ahogy Mózes, úgy Izrael is csak a múltban és a jövőben tanult meg élni, élete zarándokút a múltból a jövőbe. Izrael számára, ahogy Mózes számára is, a jelennek, mivel az nem éri el az ideális állapotot, nincs valóságos létezése.

Sigmund Freud (1856-1939) „Mózes és az egyistenhit” (1939)117 c. műve Mózes jellemének és működésének olyan interpretációja, melyet sokan elemeznek, annak ellenére, hogy a tudósok többsége elutasítja Freud antropológiáját és a biblikus tudományokban vallott nézeteit. Freud szerint Mózes nem izraelita, hanem egyiptomi volt. A monoteizmust, melyet tanított, a tiszta monoteizmus egy korszakából merítette, melyet Ekhnáton fáraó korszakában építettek ki. Sigmund Freud úgy hitte, hogy az izraeliták, képtelenek lévén Mózes új eszméit elfogadni, valójában megölték őt. Mózes monoteista tanításai azonban továbbéltek az izraeliták faji tudatalatti szférájában úgy, hogy több száz év múltán újra megjelenjenek a próféták monoteizmusában. Mózes lemészárlása Freud számára a primitív ember bűnének megismétlése volt, az ősapa meggyilkolása a féltékeny fiú által. Ezért a monoteista vallást a bűntudat kíséri, és az megváltást igényel. Freud elismeri teóriája spekulatív jellegét, de úgy érzi, ez megfelel elképzeléseinek arra vonatkozóan, hogyan keletkezett a vallás, és az embernek milyen szüksége van apafigurára.

Martin Buber (1878-1965) elfogadja Mózes alapvető történelmi realitását, de megkülönböztetés tesz saga118 és történelem között. A saga nem történelem, de nem is fikció. A történelmi események nyomában jár, és leírja a hatást, melyek azok tettek. A sagaban a kreatív memória munkálkodik. A saga azonban nem egyszerűen a csoportpszichológia ügye. Eljuthatunk általuk a tényleges történelmi eseményekhez, melyek olyan hatást gyakoroltak a népre, hogy csak az isteni hatalom hatásával tudták megmagyarázni azokat. Ez nem a „mítosz historizálása”, hanem a „történelem misztifikálása”. Ugyanakkor a „Mózes-mondában” a „mitikus” elem nem az istenek mítosza. Az emberi alak nem vesztette el alakját, történelmi feljegyzése még jelen van. Mózes Istenének leírásakor Martin Buber a következőt írja: „Ő az Egy, aki saját tulajdonát vezeti ki, Ő a vezérük, és előttük járó őrük. A nép hercege, törvényadó, és egy nagy üzenet küldője. A történelem szintjén működik, a népeken és a népek között. Ami az Ő célja, és amiért Ő aggódik, az egy nép. Azt követeli, hogy ez a nép teljesen az „Ő” népe legyen, „szent” nép. Ez azt jelenti, hogy olyan nép, melynek teljes életét megszenteli az igazságosság és a hűség, egy nép, mely az Istenért és a világért van… Az, hogy Mózes ily módon tapasztalja meg Őt, és ennek megfelelően szolgálja, ez az, ami megkülönbözteti őt, mint élő és hatékony erőt minden időkre, és ez az, ami megkülönbözteti őt napjainkban is, olyan korban, melyben nagyobb szükség van rá, mint korábban bármikor volt.”119

A keresztény hagyomány

Mózes gyakrabban kerül említésre az Újszövetségben, mint bármelyik bibliai alak, ez hangsúlyozza a párhuzamot Mózes és Jézus szolgálata között120. Mint Izrael törvényadója és szabadítója, Mózes – a keresztény hagyomány szerint – Jézus küldetésének előképe, mely megjövendöli az Üdvözítő és az Újszövetség közvetítőjének eljövetelét. Mózes az Istenbe vetett mély hit példája121, és mint Jézus, ő is a nép értetlenségével és ellenségességével találkozik122. Jézus azonban meghaladja Mózest minden tekintetben. Mózes arcával ellentétben Jézus arcát nem borítja fátyol, és dicsősége tisztán lelki jellegű123. Mózes úgy jelenik meg, mint Isten hű szolgája, Jézus azonban Isten fia124. Mózes állatok vérével pecsételi meg a szövetséget, de a Messiás az Ő szövetségét, mely a keresztények számára határozottan meghaladja a Mózesi Törvényt, saját áldozatával pecsételi meg125. Az Exodus eseményei az egyházatyák számára, mint Jézus életének tipológiái jelennek meg, így pl. a Vörös tengeren való átkelés a keresztségben való üdvözülés típusa.

Az iszlám hagyomány

Musza (Mózes) személyisége és tettei fontos helyet foglalnak el a Koránban. Életének eseményeit a Korán születésétől fogva hosszan beszéli el. Valójában Nuh (Noé), Ibrahim (Ábrahám), és Mózes voltak az első hívők, és Mózes volt, aki megjövendölte Mohamed eljövetelét, akinek hite megegyezett Mózeséval126. A Firavn (Fáraó) és tanácsadói, Hamam és Qarun (Kóráh) rendeletének idején Mózes élete veszélybe került, és a kosárba helyezték. Ásijá, Firavn felesége(!) azonban megszánta Mózest, megmentette, és felnevelte őt házában127. Mohamed hozzáillesztette a Jákob Lábánt szolgáló éveiről szóló bibliai történetet is, s ezeket, mint Mózesnek Suajb (Jetro) szolgálatában eltöltött éveit kapcsolja be, melyeket azért szolgált, hogy elnyerje Jetro leányának kezét128. Részleteket használ fel az Ággádából is: Mózes visszautasította, hogy egyiptomi asszony kebléből szopjon129. A fáraó udvarában egy hívő megkísérelte megmenteni Mózest130. Allah felfüggesztette a hegyet Izrael népe felett, mint egy vödröt, hogy elfogadják a Tórát131. Megtaláljuk a kémek kiküldésének történetét (Josua ben Nun=Jusa); Kóráhról (Qarun) és kincseiről szóló elbeszéléseket, és sok hasonló részletet. A Korán olyan témákat és alakokat is tartalmaz, melyeket nem ismer az ókori irodalom, mint pl. al-Samiri meséjét arról, aki elhajítja az aranyborjút, és a Mózesnek és szolgáinak a világ végére történő utazásáról szóló legendát132. Néhány Mózesről szóló mesét Umajja ibn Abi al-Salt is említi költészetében, és azok megszépítésre kerülnek a muzulmán legendában, ahol új legendákkal keverednek. A bibliai Imran (Amram), Jukhabid (Jochebed) férje, Mózes és Áron apja, csak a Korán utáni irodalomban szerepel. Imran (Amram) a Koránban Hanna férje (akinek nevét nem említi a Korán, csak a későbbi irodalom), és Miriamnak (Marjam), Jézus anyjának apja133. Imran, Mózes apja, a Fáraó egyik testőre volt. Miután a fiúgyermekek haláláról szóló rendelet kihirdetésre került, nem hagyta el a palotát, és nem tartott házassági kapcsolatot feleségével. Egy nagy madár azonban elhozta feleségét Jukhabidot hozzá a fáraó hálószobájába, anélkül, hogy felkeltette volna a testőrök figyelmét. A felesége fogant, és világra hozta Mózest. „Mózes kosará”-nak csodálatos gyógyító ereje volt, a Fáraó lánya számára is. A gyermek Mózes szintén tűztől menekült meg, mint Ábrahám. A fáraó próbára tette a gyermeket úgy, hogy egy égő szénnel teli tálat és egy arannyal telit tett a gyermek elé. Mózes az aranyat akarta megérinteni, de egy angyal eltérítette a kezét, egy égő szenet tett a szájára, ami későbbi dadogását okozta. Jetró birkái pettyes és foltos bárányokat ellettek. Mózes pálcája egy olyan fáról származott, mely az Édenkertben nőtt, és amit ő a prófétáktól, Ádámtól, Jákobon keresztül örökölt. Mózes halálát az iszlám hagyomány úgy írja le, mint a történelemben páratlan eseményt, különösen Umara történeteiben.

Áron

Áron a rabbinikus irodalomban

Az régebbi próféták és profétikus írók papjaikban a profétikus igazságnál alacsonyabb rendű vallási forma képviselőit látták. Isten szelleme nélkül való embereket, akikben nem volt meg az akaraterő, hogy ellenálljanak a bálványimádó hajlamok sokaságának. Így Áron, az első pap Mózes alatt volt rangsorban. Nem volt más, mint Mózes szócsöve, és Isten akaratának végrehajtója, melyet Mózes tárt fel. Mindez annak ellenére van így, hogy a Tóra tizenöt alkalommal mondja azt, hogy „az ÚR beszélt Mózeshez és Áronhoz.” A papság befolyása alatt, amely a nemzet sorsát formálta a perzsa uralom idején, a papnak egy másik ideája alakult ki, melyet a Malakiás 2,4-7-ből134 ismerhetünk meg. Ez a sokáig tartó folyamat felemelte Áront a Mózessel azonos helyre. „Néha Áront, máskor Mózest említi elsőnek az Írás – azért, hogy megmutassa, hogy ők egyenrangúak voltak.”135

Áron halála

A békés élet ígéretének beteljesítésében, melyet a fejére öntött olaj szimbolizált136, Áron halála, ahogy azt a Aggáda leírja, csodálatos nyugalom volt. Bátyja Mózes, és fia Eleazar által kísérve, Áron a Hór137 hegy csúcsára ment, ahol a szikla hirtelen megnyílt előtte, és egy gyönyörű barlang, melyet egy lámpa világított meg, feltárult a szeme előtt. „Vedd le papi ruhádat, és helyezd fiadra, Eleázárra!” – mondta Mózes, „és utána kövess engem.” Áron úgy tett, ahogy parancsolta, majd beléptek a barlangba, ahol egy ágy volt elkészítve, mely körül angyalok álltak. „Menj, és feküdj az ágyadra testvérem,” Mózes folytatta, és Áron szó nélkül engedelmeskedett. Ez után úgy hagyta el a lelke, mintha Isten csókolta volna meg. A barlang bezáródott Mózes mögött, amikor kilépett, majd leereszkedett a hegyről Eleázárral együtt, megszaggatott ruhában és sírva: „Jaj, Áron, én testvérem! Te, Izrael könyörgésének oszlopa!” Amikor az izraeliták zavarodottságukban kiáltottak, „Hol van Áron?”, angyalok tűntek elő a légben, akik Áron ravatalát vitték. Akkor egy hang hallatszott: „az igazság törvénye volt a száján, és gonoszság nem volt ajkain: velem járt a megigazultságban, és sokakat visszahozott a bűnből”138. A Talmud és Josephus Flavius szerint Áron Áv hó elsején hunyt el139. A felhőoszlop, mely Izrael tábora előtt vonult, eltűnt Áron halálakor140. A felmerülő kérdéseket, vagy ellentmondásokat a Numeri 20,22 141 és a Deuteronomium 10,6 142 között, a rabbik a következőképp oldják fel: Áron halálát a Hór hegyen a nép veresége jelezte az Arad királlyal vívott ütközetben, mely miatt az izraeliták három körzetben Mosera felé menekültek vissza, és ott végezték el a gyászszertartást Áronért, ezért mondják „Ott (Moseranál) halt meg Áron.”143

A rabbik külön dicsérettel illetik azt a testvéri érzelmet, mely Áront és Mózest összekötötte. Amikor Mózest vezérré, Áront pedig főpappá nevezték ki, egyikük sem árult el semmilyen irigységet, ellenkezőleg, örvendeztek egymás nagyságán. Amikor Mózes először visszautasította azt, hogy a fáraó elé menjen, mondván: „Ó Uram, könyörgök hozzád, küldd az ő keze által azt, akit akarsz”144 – nem akarta megfosztani Áront, a testvérét a magas pozíciótól, amit olyan sok évig betöltött. Az de az ÚR megerősítette, mondván: „Figyelmezzél, amikor meglát majd téged, örvendezni fog szívében.”145 Valóban, Áron megkapta jutalmát, mondja Simon ben Jocháj, mert a szívét, mely megtelt örömmel látván, hogy fiatalabb testvére nagyobb dicsőségre emelkedik, mint a sajátja, Urimmal és Tummimmal ékesítették, melyek „Áron szívén voltak, amikor az ÚR elé járult”146. Mózes és Áron szívükben örömmel találkoztak egymással, csókolták egymást, mint igaz testvérek147. Róluk írták: „Nézzétek, mily jó, és mily gyönyörűség, ha a testvérek egységben laknak!”148 Róluk mondják: „Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást.”149, hiszen Mózes jelentette a megigazultságot a Deuteronomium 33,21 150 szerint, és Áron a békét Malakiás 2,6 151 szerint. A könyörületet pedig Áron személyesítette meg a Deuteronomium 33,8 152 szerint, és az igazság lakott Mózesben a Numeri 12,7 153 megfogalmazásában.

Amikor Mózes a felkenés olaját Áron fejére öntötte, Áron szerényen meghajolt és mondta: „Ki tudja nem ejtettem-e foltot ezen a szent olajon, és így elvesztem ezt a magas hivatalt.” Akkor a Ruách Elóhím a következő szavakat mondta: „Nézzétek, a drága olaj, mely Áron szakállán lecsordult, mely ruhája szegélyén lefolyt, tiszta, mint a Hermon harmata”154.

Áron utódai

Áron felesége Eliseba, Amminadab lánya és Nakhsón nővére volt155. Áron fiai Eleázár, Itamár, Nádáb és Abihu voltak156. Áron leszármazottait áronitáknak, vagy kohanitáknak hívták, ami azt jelenti, hogy pap. Minden más, nem áronita levita volt, Lévi leszármazottja, de nem a papi ágból. Azt a megbízatást kapták, hogy szolgáljanak az Áron családjából származó levita papoknak a Szentélyben, majd később a templomi szolgálatában.

Az Aggádában

Az Aggádában található Áron körüli sok dicséret minimalizálni kívánja az aranyborjú körül elkövetett bűneit, és magyarázni akarja, hogy azok ellenére hogyan lehetett méltó mégis, hogy főpappá nevezzék ki157. Áron nagyon szerette Mózest. Teljesen mentes volt az irigységtől, és örvendezett sikerében. Mózes azért szabódott hosszan, hogy elfogadja hivatását158, mert hosszú ideig Áron volt a zsidók prófétája és szószólója Egyiptomban, és nem akarta kiszorítani őt, míg csak Isten nem szólította fel, hogy vegye át a vezetést. Árontól távol állt, hogy ezért nehezteljen, sőt örvendezett. Ezért kapta a szent mellvértet (Urim és Tummim) viselésének jogát a szíve felett159. Áront külön dicséri az Aggáda békeszeretetéért, Mózessel ellentétben, akinek hozzáállása a „hadd hajlítsa meg a törvény a hegyet” volt – vagyis a törvényt minden körülmények között alkalmazni kell –, Áron a békét szerette, és a békét kereste.

Áron soha nem szégyenített meg senkit azzal, hogy azt mondta neki, vétkezett, hanem minden módon ki akarta békíteni az ellentéteket, különösen férj és feleség között. Egy elbeszélés szerint ez a békeszeretet határozta meg Áronnak az aranyborjúval kapcsolatos magatartását. Halállal sújthatott volna mindenkit, aki imádta az aranyborjút, ahogy Mózes is tette, de a nép iránti szeretete és együttérzése megakadályozta ebben. A békés meggyőzést tartotta a legjobb módszernek ahhoz, hogy valakit a Tóra szeretetére vezessen, Hillél ezért kijelentette: „Legyetek Áron tanítványai, szeressétek és keressétek a békét, szeressétek felebarátotokat, és vezessétek őket a Tóra közelébe.”160 Ezért a viselkedésért választották Áront arra, hogy legyen a főpap. Isten tudta, hogy szándékai tiszteletreméltóak161. Egy másik elbeszélés szerint Áron, miután már olyan hosszan halogatta, amennyire csak lehetett, azért egyezett bele mégis az aranyborjú elkészítésébe, mert az életére törtek, és félt, hogy ugyanolyan sorsra jut, mint Hur, akit a Midrás szerint a nép megölt, amikor ellenkezett velük162. Áron pálcája ugyanolyan csodálatos hatalommal bírt, mint Mózes botja, és némely aggádikus mondás azonosnak mondja őket. Ezzel hozta meg Áron az első három csapást a Tíz Csapásból, mert a Nílus vize, mely körülvette a gyermek Mózest, nem szenvedhetett Mózestől úgy, hogy vérré vált, vagy békákat termett, vagy a föld, mely védelmet jelentett Mózesnek, amikor elrejtette benne a megölt egyiptomit163, nem teremhetett volna tetveket keze által. Mind az aggáda, mind Josephus Flavius hangsúlyozza Áron nagy lelkierejét két fiának, Nadab és Abihu halálakor; látta két – szó szerint – „csirkéjét” vérben fürödni, és csendben maradt.164 „Nagy bátorsággal viselte megpróbáltatását, mert lelke minden csapáshoz edzett volt.”165 Nem vonta kérdőre Istent, hogy hogyan bánik vele, ahogy Ábrahám sem tette, amikor fiának, Izsáknak feláldozását kérte tőle166.

Áron volt egyike azoknak, akik nem a bűn miatt haltak meg, hanem „a kígyó mesterkedései miatt”167. Amikor Áron meghalt Izrael egész háza siratta168 míg, amikor Mózes, a kemény vezér halt meg, aki kemény szavakkal fedte meg őket, a népnek csak egy része, „a férfiak” siratták meg169.

Mózes és Áron

A Midrás Tanhuma, szerint, Áron prófétai tevékenysége korábban kezdődött, mint Mózesé170. Hillél, Áront példának mondta mondván: „Legyetek Áron tanítványai, szeressétek és keressétek a békét, szeressétek a többi teremtményt, és vezessétek őket a Törvény közelébe.!”171 Mindezt tovább illusztrálja az Ávot de-Rabbi Nátán (12) és a másutt megőrzött hagyományt172, mely szerint Áron volt a nép ideális papja, a nép által kedvessége miatt sokkal Mózesnél jobban szeretett személy173. Míg Mózes szilárd, megalkuvást nem ismerő, semmilyen helytelent nem tűrő alak volt, Áron, mint békeközvetítő járt körbe, kibékítette a feleséget a férjjel, ha látta, hogy elidegenedtek egymástól, vagy a szomszédokat, ha veszekedtek, és megnyerte a gonosztevőket a helyes út számára baráti közbenjárásával. A nép gyásza tehát Áron halála felett nagyobb volt, mint Mózes halálakor; mert amikor Áron halt meg, Izrael egész háza sírt, beleértve az asszonyokat is174, Mózest csak „Izrael fiai” siratták el175. Még az aranyborjú készítésével kapcsolatban is találnak a rabbik enyhítő körülményeket Áron számára176. Erősségére és csendes meghajlására Isten akarata előtt, amikor két fiát elveszítette, úgy utalnak, mint annak legjobb példájára, hogyan kell dicsőítenie az embernek Istent nagy csapás idején177. Különös jelentőséggel bírnak azok a szavak, melyeket Isten szavának tartanak, amikor a Tizenkét Törzs vezetői áldozatukat hozzák az újonnan felállított Szentélybe: „Mondd meg testvérednek, Áronnak: – A törzsfők ajándékainál nagyobb a te ajándékod; mert téged arra hívnak, hogy gyújtsd meg a fényeket, és míg az áldozatok csak addig tartanak, amíg a Templom tart, a Törvény fénye, melyet te gyújtasz, örökké tartani fog.”178

A keresztény tradícióban

Az Újszövetség és a későbbi keresztény hagyomány az áldozat bemutatására méltó papság ősének és alapítójának tekintette Áront, tehát Krisztus egyik archetipusának. Főpap, aki felajánlja az áldozatot, közbenjár a nép és Isten között, és szolgálatot tesz a Szentek Szentjében. Ezen tipológia különösen a Zsidókhoz írt levélben kerül kifejtésre, mely hangsúlyozza Jézus tökéletes áldozatát az Ároni papság állatáldozataival szemben. Jézusnak, az Újszövetség főpapjának előképe Áron az Ószövetség főpapja, de Krisztus papsága, mely „Melkizedek rendje szerint” való, meghaladja és helyettesíti Áron papságát179.

Áron alakja az iszlámban

Áront az iszlámban prófétának tartják, és Harun-ként ismerik, ami az Áron név arab megfelelője. Szerepe analógiája Alié is, akinek Mohamed azt mondta: „Nem örülsz annak, hogy olyan leszel számomra, mint Áron volt Mózes számára?”180 A Korán szerint Áron nem vett részt az aranyborjú elkészítésében, és erőfeszítéseket tett arra, hogy elterelje Izraelt annak imádatától181.

Ahogy a többi bibliai alak, Áron/Harun is csak fokozatosan lett ismert Mohamed előtt. A Koránban182 Mózes és Áron együtt jelennek meg, mint akik szabadulást nyertek – az egyiptomi rabszolgaságból – népük vezetőiként. A Korán 20,29–30-ben Mózes azt kéri, hogy a testvére Áron legyen a segítője általános értelemben. A Korán 26,12-ben Áron kifejezi félelmét, hogy ő gátlásos, és nem tud beszélni. Végül, a Korán 28,35-ben, Mózes imádkozik Istenhez, és azt mondja: „Áron ékesszólóbb, mint én. Küld őt, hogy erősítsen engem!” Ahogy a Midrás is különböző módokon megpróbálja felmenteni Áront az aranyborjú eset bűnétől, úgy a Korán elbeszélése is a szemlélő és adminisztrátor szerepét adja neki, és nem egy főszereplőjét, valamint az aranyborjú tényleges elkészítését egy bizonyos Számiri-nek tulajdonítja (Korán 20,96–7), ami talán „egy szamaritánust” jelent. Egy Korán utáni iszlám legenda különböző változatban leírja azt, hogyan mutatja meg Mózes Izrael gyermekeinek, hogy nem ő ölte meg bátyját, ahogy azt gyanították, hanem Áron természetes ok miatt halt meg. Ezeknek a legendáknak a kései Midrásban meglévő, hasonló történetekhez való viszonya még magyarázatra szorul183. A Korán soha nem említi azt a tényt, hogy Áron lett volna a kohanita papi törzs atyja. Mohamed ókori életrajzírója azonban tudatában van ennek. A Medinában élő két fő zsidó törzset, a Quraiza és Nadir törzseket al-Kahinan-nak, „két papi törzsnek” nevezték. Amikor Mohamed zsidó feleségét, Száfijját a Próféta egy másik felesége inzultálta, Mohamed a hagyomány szerint azt tanácsolta Száfijjának, vágjon vissza azzal, hogy: „Az én apám Áron volt, és a nagybátyám Mózes.” A vazír szóból, mellyel Áron Mózessel szembeni alárendeltségét jelöli a Korán, lett a „vezíer” cím, ami egy nagy hatáskörű és teljes hatalmat jelentő bírói, népet vezető szerepkörnek az elnevezése az iszlám társadalmakban.

Lábjegyzetek:

2010. január 16-án bemutatásra került Budapesten, a Művészetek Palotájában Arnold Schönberg: Mózes és Áron c. operája. Kocsis Zoltán írta meg a mű harmadik felvonását.

2 Nedárim 38a
3 Jevámót 49b
4 Szótá 12a
5 Exodus Rabba 2:2
6 Beráchót 33b
7 Jochánán ben Zákkáj (+90) egyike a Második Templom zsidó bölcseinek, a tannáknak.
8 Nedárim 38a
9 Szótá 13b
10 Megillá 11a
11 Genesis 18:27
12 Exodus 16:8
13 Chullin 89a
14 NEUMARK,D.: Toledot ha-Ikkarim be-Yisrael (Odessa, 1919. 2.ed. 85.) feltételezi, hogy e cím hiánya a teljes Misnából egy tudatos keresztényellenes reakció, mellyel Mózes karakterét kissé visszafogottabban ábrázolják, hogy elkerüljék ugyanolyan cím használatát vele kapcsolatban, mint amilyen címet Jézus visel (Apostolok Cselekedetei 2,36: „Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!”).
15 Exodus 32,7: „Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez: Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból!”
16 Beráchót 32a
17 Rabbi Jose ben Halafta volt tannák negyedik generációjának volt tagja (II. sz.). Sok rabbi Jose van a Talmudban, Jose ben Halafta az, aki egyszerűen csak, mint rabbi Jose szerepel.
18 Szánhedrin 21b
19 Peszáchim 66b; Szótá 13b
20 Zeváchim 101a
21 Jeruzsálemi Talmud Péá 2:6, 17a
22 Menáchót 29b
23 Sifre Deuteronomium 327
24 Bécá 38b
25 Leviticus Rabba 36,4
26 Genesis Rabba 4,6
27 Genesis Rabba 26,6
28 Genesis Rabba 28,12
29 Genesis Rabba 68,12
30 Szótá 12a
31 Megillá 13b
32 Midrás Petirat Moshe, in: JELLINEK,A.: Beit ha-Midrash 1,128
33 Sechiná (jelenlét): az isteni jelenlét vagy Isten jelenvalósága.
34 Exodus Rabba 1,23-24
35 Exodus Rabba 1,24
36 Genesis Rabba 97,3
37 Szótá 12b
38 Exodus Rabba 1,26
39 Exodus Rabba 1,27
40 Exodus Rabba 1,28–31
41 Exodus Rabba 1,32
42 Exodus 4,24–26; Mekhilta Amalek
43 Mekhilta Amalek; Talmud Jerusalaim, Nedárim 3,14, 38b
44 Exodus Rabba 2,2–3
45 Exodus Rabba 2,5
46 Tanhuma va-Jikra 3
47 Exodus Rabba 3,16
48 Exodus Rabba 3,4
49 Exodus 5,22–23
50 Exodus Rabba 6,2
51 Exodus Rabba 6,3
52 Exodus 3,18
53 Exodus Rabba 5,14
54 Exodus Rabba 5,15; Zeváchim 102a
55 Exodus 2,12; Exodus Rabba 9,10; 10,7
56 Beráchót 4a
57 Szótá 13a
58 Jómá 4a
59 Sábbát 89a
60 Bává Meciá 86b
61 Exodus Rabba 47,8
62 Exodus Rabba 47,1
63 Sábbát 89a
64 Sábbát 87a
65 Beráchót 32a
66 Exodus 20,3–5: (3) Rajtam kívül más istened ne legyen! (4) Ne készíts magadnak faragott képet, és semmiféle képmást arról, ami fenn van az égen, vagy lenn a földön, vagy a föld alatt, a vizekben! (5) Ne imádd ezeket, és ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened erős és féltékeny vagyok, és az atyák vétkét megtorlom gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén, akik gyűlölnek engem!”
67 Exodus Rabba 47,9; további Mózes által felállított igazolást ld. az Aranyborjú cikkben
68 Beráchót 32a
69 Beráchót 7a
70 1Királyok 19,9–14
71 Megillá 19b
72 Exodus Rabba 47,6
73 Beráchót 7a
74 Megillá 13a
75 Rós Hásáná 21b
76 Deuteronomium 34,10: „De olyan próféta nem támadt többé Izraelben, akit az ÚR színről-színre ismert volna és aki Mózeshez hasonló lett volna.”
77 Sifré Deuteronomium 357; Talmud Jerusalaim Szótá 5,8, 20d; Leviticus Rabba 1,12–14
78 Exodus Rabba 51,6
79 Exodus Rabba 2,6
80 Numeri 20,2-13: (2) Mivel pedig nem volt vize a népnek, egybegyűltek Mózes és Áron ellen, (3) s pörölni kezdtek és azt mondták: „Bárcsak elvesztünk volna akkor, amikor testvéreink, az Úr színe előtt! (4) Miért hoztátok ki az ÚR gyülekezetét ebbe a pusztába, hogy meghaljunk mi is, jószágaink is? (5) Miért hoztatok fel minket Egyiptomból, s vezettetek erre a felette rossz helyre, amelyet bevetni nem lehet, amely nem terem sem fügét, sem szőlőt, sem gránátalmát, sőt még csak ivóvize sincsen?” (6) Erre Mózes és Áron otthagyták a közösséget és bementek a szövetség sátrába, s arcukkal a földre borultak, és megjelent nekik az ÚR dicsősége. (7) Az Úr így szólt Mózeshez: (8) „Vedd a botot és gyűjtsd egybe, te, meg Áron bátyád, a népet és szóljatok előttük a sziklának, s az vizet fog adni. Ha aztán így vizet fakasztottál a sziklából, ihat az egész közösség és jószága.” (9) Fogta tehát Mózes az Úr színe előtt levő botot, amint parancsolta neki, (10) s egybegyűjtötte a népet a szikla elé és azt mondta nekik: „Halljátok, ti lázadók s hitetlenek! Fogunk-e tudni vizet fakasztani nektek ebből a sziklából?” (11) Azzal felemelte Mózes a kezét, ráütött kétszer a bottal a sziklára és bőséges víz fakadt, úgy, hogy ihatott a nép és jószága. (12) Azt mondta erre az ÚR Mózesnek és Áronnak: „Mivel nem hittetek nekem, s így nem bizonyítottatok engem szentnek Izrael fiai előtt, nem viszitek be a népet arra a földre, amelyet nekik adok.” (13) Ez a Pörölés-vize: ott pöröltek Izrael fiai az ÚR ellen, s ő ott bizonyította be rajtuk szentségét.
81 Sifré Deuteronomium 26; Numeri Rabba 19,12
82 Numeri Rabba 19,9
83 Numeri Rabba 19,13
84 Numeri Rabba 31,2
85 Numeri Rabba 22,22
86 Numeri Rabba 21,2
87 Szifré Numeri 139
88 Deuteronomium Rabba 11,10
89 Numeri Rabba 19,13
90 Deuteronomium Rabba, ed. LIEBERMAN,S.: Debarim Rabbah (1964) 48, 124
91 Deuteronomium Rabba 11,10; Bává Vátrá 17a
92 Szótáot. 14a
93 Peszáchim 54a
94 Numeri 25,3
95 Szótá 14a
96 Júdá Hálévi: Széfer haKuzar 1,87
97 Maimonides: A tévelygők útmutatója 2,35
98 Maimonides: Jad, Jesodei ha-Tora 7,6; Commentar Szánhedrin 10,7
99 Numeri 12,6
100 Numeri 12,18
101 Genesis 1512
102 Numeri 12,6–8; Exodus 33,11
103 Maimonides: A tévelygők útmutatója 236
104 Maimonides: A tévelygők útmutatója 2,45
105 Az aktív intellektus /isteni ész/ nyújtja az intelligibilis formákat, a passzív intellektus /ember/ pedig felveszi ezeket.
J. GUTTMANN felvetette, hogy Maimonides szerint Mózes próféciája különbözött a többi prófétától, amennyiben az „meghaladta a természetes rendet, és teljes egészében Isten egy természetfeletti akciójának következménye volt”, míg a többi próféta próféciái a próféták racionális és imaginatív, a képzelőerő képességeinek fejlődéséből együtt következtek. S. ATLAS viszont, úgy interpretálja Maimonidest, mint aki azt állítja, hogy bár Mózes profetikus tapasztalata nem függött képzelőerejétől, nagyban függött azonban racionális képességeinek felsőbbrendű fejlettségétől. Ezért az, nem teljes egészében Isten természetfeletti mozgásterében állt. Ugyanakkor azonban ő is úgy látja, hogy Maimonides nézete szerint volt egy fontos elem Mózes prófétai tapasztalatában. Egy olyan összetevő, mely nem volt meg a többi próféta tapasztalatában, és ami Istennek teremtő akaratából származott, nevezetesen a törvények átadása.
106 Maimonides: A tévelygők útmutatója 2,38–40
107 Commentar Exodus 2,3
108 Isaac Arama: Akedat Yizhak 43
109 Commentar Exodus 2,11
110 Exodus 19,3
111 Zohar II, 79b
112 szefirák: a 10 isteni sturktúra, mely az emanáció révén létrehozta a világot, és megalkotta a valóság különböző szintjeit (Széfer Jecirá, Széfer háBáhir)
Zohár I, 21b–22a
113 Shaar ha-Pesukim Exodus
114 Bahja ibn Aser: Commentar Exodus 3,1
115 Commentar Exodus 24,1
116 Asher Zvi Hirsch Ginsberg: Al Parashat Derakhim 210–21
117 Sigmund FREUD: Mózes és az egyistenhit. Budapest (1946)
118 A saga (ejtsd: szága) prózai formában szájhagyományosan őrzött, a XII. századtól kezdve pergamenre írt elbeszélés, amelyet helyenként verses betétek szakítanak meg. A saga műfaja az izlandi irodalomban volt elterjedt a IX-XIV. században. A saga skandináv szó, a jelentése „történet” (az izlandi nyelvben „történelem” is). A sagákat Izlandon írták, a műfaj nem terjedt el más skandináv területeken. A sagák írói, lejegyzői szinte kivétel nélkül névtelenek.
119 JACOBS,L.: Moses – modern interpretattions. Encyclopaedia Judaica. (CD-ROM 1992)
120 Máté 8,4; 17,1–8; Márk 7,10; 9,2–8; 10,2–9
120 Héber 11,23–29
122 Apostolok Cselekedetei 7,17–44
123 2Korintusi 3.6–18
124 Héber 3,5–6
125 Héber 9,11–22
126 Szúra 7,140, 156; 42,11.
A Szúra egy fejezetet a Koránban, hagyományosan rendezett nagyjából csökkenő hosszúságú.
127 Szúra 26,18; 28,6–10
128 Szúra 28,27
129 Szúra 28,11
130 Szúra 40,29
131 Szúra 2,60, 87; 7,170
132 Szúra 18,59–81
133 Szúra 3 „Imran háza”
134 Malakiás 2,4-7: „(4) Akkor megtudjátok, hogy azért küldtem nektek ezt a figyelmeztetést, hogy érvényben maradjon a Lévivel kötött szövetségem – mondja a Seregek URa. (5) Szövetségem volt vele, élet és békesség szövetsége. Azért adtam neki, hogy féljen engem. Félt is, és megalázkodott nevem előtt. (6) Igaz tanítás volt a szájában, és nem volt álnokság az ajkán. Békességben és becsületesen élt előttem, és sokakat megtérített a bűnből. (7) Mert a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek URának követe ő!”
135 Jézus Sírák fia 14,6-24 erre az álláspontra jut, amikor a nagy emberek felsorolásába bevezeti Áron szolgálatának dicsőítő leírását
136 Leviticus Rabba 10, Midrás Tehillim 133,1
137 Hór: Edóm határán lévő hegy, az exodus egyik állomása. Áron itt halt meg (Numeri 20,22-28; 21,4; 33,37-41; Deuteronomium32,50)
138 Malakiás 2,6-7
139 Széder Olám Rabba IX; Rós Hásáná 2, 3a; Josephus Flavius: Antiquitates Iudaicae 4. 4 § 7
Josephus Flavius azt is mondja, hogy „meghalt, míg a sokaság rátekintett.”
140 Széder Olam 9 és Rós Hásáná 2b-3a
141 Numeri 20,22: „Tartsátok meg minden rendelkezésemet, minden döntésemet, és teljesítsétek azokat, hogy ki ne hányjon benneteket az a föld, ahova beviszlek titeket, hogy ott lakjatok.”
142 Deuteronomkum 10,6: „Izráel fiai azután elindultak a Bené-Jaakán forrásaitól Mószérá felé. Ott halt meg Áron, és ott temették el. Helyette a fia, Eleázár lett a pap.”
143 Talmud Jerusalaim Szótá 1,17c
144 Exodus 4,13
145 Exodus 4,14
146 Canticum Cantorum Rabba 1,10
147 Exodus 4,27; Énekek Éneke 8,1
148 Zsoltár 133,1
149 Zsoltár 85,11
150 Deuterononómium 33,21: „Fejedelmi helyet szemelt ki magának, mert az ő részén került sírba Izraelnek tanítója.
de azért ő kitartott a nép vezérei mellett, és teljesítette az Úr igazságos parancsát s a rá vonatkozó ítéletet, elkísérve Izraelt.”
151 Malakiás 2,6: „Igaz tanítás volt a szájában, és ajkán nem volt gonoszság; békében és egyenes lélekkel járt velem,
és sokakat eltérített a gonoszságtól.”
152 Deuteronomium 33,8: „Lévire vonatkozólag ezt mondta: Tökéletességedet és tudományodat szent emberednek adtad, akit próbára tettél a kísértésnél, perbe fogtál a Pörölés vizénél.”
153 Numeri 12,7: „Ám Mózes, az én szolgám nem ilyen: ő az én egész házamban meghitt”
154 Zsoltár 133,2-3; Tan., Korah, ed. Buber, 14
155 Exodus 6,23 : Áron pedig feleségűl vevé magának Elisebát, Aminádáb leányát, Nakhsón húgát s ez szűlé néki Nádábot, Abíhut, Eleázárt és Ithámárt.
156 1Krónikák 24,1 : „Az Áron fiainak is voltak rendjeik. Áron fiai: Nádáb, Abihú, Eleázár és Itamár.”
157 Szifré Deuteronomium 307
158 Exodus 4,14
159 Tanhuma Exodus 27
160 Ávót 1,12
161 Exodus Rabba 37,2
162 Exodus Rabba 41,9; Szánhedrin 7a
163 Exodus 2,12
164 Leviticus Rabba 20,4
165 Josephus Flavius: Antiquitates Iudaicae 3,208
166 Sifra 46a
167 Szifré Deuteronomium 338–9
168 Numeri 20,29
169 Sifra 45d
170 HALEVY,E.E.: Aaron in the Aggadah in. Encyclopaedia Judaica (CD-ROM 1992)
171 HALEVY,E.E.: Aaron in the Aggadah in. Encyclopaedia Judaica (CD-ROM 1992)
Ávót 1,12
172 Szánhedrin 6b
173 HALEVY,E.E.: Aaron in the Aggadah in. Encyclopaedia Judaica (CD-ROM 1992)
174 Numeri 20,29
175 Deuteronopmium 34,8
176 Szánhedrin 7a
177 Zebahim 115b
178 Tanhuma, ed. Buber 6
179 Héber 5,2–5; 7,11–12; 8,23–27
A mormonok pl. papi hierarchiájukban különbséget tesznek az alacsonyabb ároni papság, és a főpapi hivatal között, mely Melkizedek rendje szerinti.
180 Sahih Bukhari V. 57,56
181 Korán 20 , 89
182 Korán 37,114–20
183 Egy kísérlet annak magyarázatára, miért szólítják Máriát, Jézus anyját várandós korában „Áron nővérének” (Korán 19,27–29; Exodus 15,20)

Bibliográfia

ALBRIGHT, W. F.: Yahweh and the Gods of Canaan (1968)
BECKER,E.: Das Quellwunder des Moses in der altchristlichen Kunst (1909)
BRAUN,M.: History and Romance in Graeco-Oriental Literature (1938)
BUBER,M.: Moses (1947)
CODY, A.: A History of the Old Testament Priesthood (1969)
Encyclopaedia Judaica: Moses, cult founder and priest, in hellenistic literature, rabbinic view, in the Aggadah, in medieval jewish thought, in Islam (CD-ROM 1992)
FREUDENTHAL,J.: Hellenistische Studien, 1–2 (1878)
GOODENOUGH,E.R.: By Light, Light… (1935)
GRESSMANN, H.: Mose und seine Zeit (1913)
HENGEL,M.: Judentum und Hellenismus (1969)
HIRSCHBERG,J.W.: Juedische und christliche Lehren im vor-und
fruehislamischen Arabien (1939)
JAMES,F.: Personalities of the Old Testament (1939)
MELLINKOFF,R.: The Horned Moses in Medieval Art and Thought (1971).
OBERMANN,J.: Studies in Islam and Judaism (1933)
OSSWALD, E. : Das Bild des Mose (1962)
G. van RAD, Old Testament Theology, 1 (1962)
REINACH,F.: Textes d’auteurs grecs et romains relatifs au judaisme (1895)
ROSTON,M.: Biblical Drama in England (1968)
ROWLEY, H. H.: Men of God (1963)
SCHMID, H.: Mose, Ueberlieferung und Geschichte (1968)
SPEYER,H.: Die biblischen Erzaehlungen im Qoran (1961)
VERMES,G.: Scripture and Tradition in Judaism (1961)
VOLZ,P.: Mose und seine Werk (1932.2.)
WACHOLDER,B.Z.: Nicolaus of Damascus (1962)
WILLIAMSON,R.: Philo and the Epistle to the Hebrews (1970)