Kezdőlap » Remény » 2011. 2. szám » Vanderstein Noémi: Kultúra a Másik tükrében

Vanderstein Noémi: Kultúra a Másik tükrében

Vanderstein Noémi

Kultúra a Másik tükrében

1. Bevezetés

Publikációm címében két fogalom szerepel: a ’kultúra’ és a ’Másik’. Célom, hogy e kettő kapcsolatát, valamint egymáshoz való viszonyát bemutassam, és egyúttal megismertessem használatukat a mindennapi gyakorlatban.
A címben a ’Másik’ szó nem hibás, nem ’Mások’-at mutatok be, és nem a ’Másságra’ utal; célom egyértelműen a ’Másik’ bemutatása és értelmezése a ’kultúra’ viszonyában illetve a ’kultúra’ szemszögéből megismertetve. A ’kultúra’ kifejezést valamennyien ismerjük és használjuk. Ugyanazt értjük rajta mindannyian? Mit is jelent valójában ez a fogalom? Hogyan lehet megközelíteni megértését és helyes alkalmazását?
Amikor a ’kultúra’ témájával foglalkozunk, nem kerülhetjük el a ’Másik’ problémakörének megemlítését sem. A ’Másik’ kérdésköre felveti a különbségtétel problematikáját. Mit értünk a ’Másik’ kifejezés alatt? Miért ’Másik’ a ’Másik’?
A Fenomenológia, Edmund Husserl filozófiai iskolája azt vizsgálja, hogyan ismeri meg a valóságot az emberi létező. Azt állítja: a tudatnak van egy belső középpontja; ott absztrakció képződik, amelyet transzcendentális egonak nevez, és ez a gondolkodás tevékenységével elválasztja önmagát a valóság szintjétől. (Husserl, E. 1971.)
Úgy gondolom, az ember akkor éri el az identitás állapotát, amikor el tudja választani önmagát a valóságtól. A nyelv használatával a valóság két részre oszlik: önmagára és minden másra. Véleményem szerint az emberi létező és vele együtt a szubjektum is, alárendelt az őt körülvevő kultúrának. Célom bemutatni a ’kultúra’ erejét és a kulturális hatás eredményeit.

2. Kultúra és az ember

Írásom e részében a kultúra és az ember kapcsolatát mutatom be. Úgy gondolom, hogy minden emberi létező számára a legfontosabb faktor az a kultúra, amely körülveszi őt. Bemutatom az élet kulturális aspektusait kiemelve azt a nézetet, hogy a kultúra determinálja az ember életét, és egyúttal meghatározza szubjektummá válását is.

„A kultúra azon képességek, (anyagi, viselkedésbeli, szellemi) teljesítmények, társadalmi intézmények, stb. összessége, amelyek megkülönböztetik az embert az állatvilágtól, és amelyek révén a történelem folyamán természeti állapotából kiemelkedett.” (Magyar Nagylexikon 11. kötet, 2000.)
„A kultúra vagy civilizáció, tágabban vett etnográfiai értelmében, az a komplex egész, amely magában foglalja a tudást, a hitet, a művészetet, az erkölcsöt, a törvényt, a szokást és minden más képességet és sajátosságot, amelyre az ember a társadalom tagjaként szert tesz.” [E. B. Tylor – Primitive Culture, 1871.] (Magyar Nagylexikon 11. kötet, 2000.)
„A kultúra szó a latin colere („művelni”) szóból származik és eredetileg a föld megművelését jelentette. A kultúra kifejezést ma többféle eltérő értelemben használjuk, amelyek közül a tudományos (antropológiai) és a hétköznapibb („magas kultúra”) értelmezés a leggyakoribb.
A kultúra szó mai használata igen sokrétű. Beszélünk mezőgazdasági kultúráról, kultúrpolitikáról, nemzeti kultúrákról stb. A kultúrpolitika kifejezés először egy német pedagógiai lapban, a Pädagogischer Revue-ben szereplő cikk címében jelent meg 1840-ben és akkoriban született a nemzeti kultúrák kifejezése is.
A kulturális antropológia meghatározása szerint a kultúra egy adott társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják. A kultúra alapján tudunk eligazodni abban, hogy mik a fontos értékek és normák az életben. Bizonyos kulturális vonások már az állatvilágban is megfigyelhetőek, így például az emberhez legközelebb álló csimpánzoknál [Jane Goodall kutatásai].
Ebben az értelemben beszélhetünk különböző emberi kultúrákról és ezek találkozásáról, például az ausztráliai fehér városi kultúra és egy gyűjtögető vándorló ausztráliai őslakos kultúra közötti érintkezésről és kölcsönhatásukról. A különböző kultúrák, változásuk és egymással való kapcsolataik vizsgálatával a kulturális antropológia foglalkozik.
A kultúra másik fő jelentése az úgynevezett „magas kultúra”, amely a tanulással, művelődéssel kapcsolatos területeket képviseli. Ez a jelentés a civilizációhoz, a differenciált társadalmi élethez, sokszor a polgári életformához kapcsolódik. A hétköznapi életben a leggyakrabban ebben az értelmében használjuk a kultúra kifejezést. … Ilyen értelemben beszélhetünk egyetemes emberi kultúráról, európai kultúráról, nemzeti kultúrákról is.” (Wikipedia, 2009.)

Amikor a ‘kultúra’ szót hallom, mindig arra a világra gondolok, ahol élek. Úgy vélem, azzal, hogy egy kisgyermek beleszületik egy családba – amely meghatározza egész életét -, a családdal együtt egy bizonyos kultúrát is kap. Tekintettel arra, hogy a család hagyományvilágában növekedik fel, így elfogadja azokat a szabályokat a sajátjaként. Minden egyén megismeri önmagát és a körülötte lévő világot, valamint érzékeli és megtapasztalja azt a kultúrát, amelyben él.
Egyetértek Kiss Attila nézetével, amely szerint az emberi létező identitása és szubjektum-volta kulturális produktum. Azt állítja, hogy „Az identitás, az ’Én’, a szubjektum-lét, a körülöttünk lévő kultúra által behatárolt és determinált tényező.” (Kiss A.: An Introduction to Semiotics and English Studies, 2001.)
Szigeti L. László véleménye szerint „Az egyén egy sokoldalú kultúraközötti társadalomban evickél a saját (magával hozott) kultúrája segítségével, de lehet úgy is, hogy maga is már hibrid, tehát nincs különálló eredeti kultúrája, hanem inkább a körülötte levő kultúrák eredőjében alakítja ki magának azt a kevert kultúrát, ami csakis az ő sajátja.” (Szigeti L. L. 2002) Ez a gondolat azt sugallja, hogy a világon számtalan kultúra létezik és az emberek a kultúrák szabályai szerint élik életüket. Tehát, az egyén megpróbálja a saját útját járni az által, hogy egy új kultúrát hoz létre a korábbiakra alapozva annak létezését. Ez az új kultúra a régebbiek keveréke és csak a szubjektum sajátja. Szamosi Gertrud ebben a témában íródott tanulmányában megfogalmazza, hogy egy új kultúra mindig több, különböző, már létező kultúra keverékeként jön létre. (Szamosi G.: Postcoloniality, 1996.)
Úgy gondolom, hogy az emberek saját kultúrájukban, saját kultúrájuk által válnak szubjektummá, abban a kultúrában és az által a kultúra által, amelybe beleszülettek.
Janice Kulyk Keefer szerint a lényeges társadalmi, történelmi és kulturális különbségeket nem elhanyagolni, hanem hangsúlyozni kell. (Keefer J. K. 2002.) Ez a gondolat magában foglalja azt a tényt, hogy az emberek között olyan különbségeket találunk, amelyek a társadalomból, a történelemből, illetve a kultúrából fakadnak. Az eltakarás helyett, nagyon fontos ezeket a különbségeket megmutatni. Egyet értek Karl Marx azon gondolatával, hogy „A materiális életben történő gyártási mód meghatározza az élet szociális, politikai és spirituális folyamatainak általános jellemvonását. Nem a tudat determinálja az ember létezését, sokkal inkább szociális létezése determinálja tudatát.” (Clements R. E. ed. 1993)
J. W. Rogerson szerint a kultúra három szintből áll: Infrastruktúra, Struktúra és Szuperstruktúra. Az Infrastruktúra magában foglalja az ember környezetével kapcsolatos élelmiszergyártást; a Struktúra a családi rendszert és a politikai szervezeteket öleli át; a Szuperstruktúra a vallásért felelős. (Clements R. E. ed. 1993.) Dawn Thompson véleménye szerint: „A nemzeten belül, a nemzet által és a nemzet ellen(ében), a szubjektum állandóan újraíródik.” (Thompson D. 2002.) Ezt kiegészítve, úgy gondolom, hogy a kultúrában, a kultúra által és a kultúra ellen(ében), a szubjektum folytonosan újraíródik.
Michel Foucaultnak igaza van abban, hogy „A multikulturalizmus szabályozó ereje a családokban és a közösségekben hat.” (Thompson D. 2002) A ’multikulturalizmus’ kifejezést a körülöttünk összekeveredett kultúrákra értem. A családok és közösségek emberi létezőkből épülnek fel, így – tekintettel arra -, hogy a kultúra hatással van az emberekre, a kultúra hatással van emberek csoportjára is.
Beleszületünk egy rendszerbe, amit kultúrának hívunk. Helytálló Kiss Attila gondolata, amely szerint az emberi létező a kultúra alávetettje, tehát csak a kultúra által válhatunk emberré. Ez azt jelenti, hogy a kultúra meghatározza az emberré válás folyamatát azzal, hogy a valóság különböző verzióit kínálja, valamint lehetőséget ad a verziók közüli választásra. (Kiss A.: An Introduction to Semiotics and English Studies, 2005.)
Összességében, hangsúlyozom, hogy a kultúra és az ember nagyon szoros kapcsolatban áll egymással. A kultúra hatást gyakorol az emberre, tekintettel arra, hogy az individuumokat kultúra veszi körül. Mindez azt jelenti, hogy identitásunk a kultúrán keresztül konstituálódik, amely elvezet ahhoz a ponthoz, hogy szubjektummá váljunk.

3. A ‘Másik’

A Másik-koncepcióval célom bemutatni egy új, embert elemző módszert. A Másik kérdésköre a XXI. század tudománya. A Másik és Másikká lenni problémaköre felvet néhány kérdést. Mit jelent normálisnak, dominánsnak lenni? A normális és a domináns vajon ugyanazt jelenti? Mit jelent dominánsnak lenni, és mit jelent Másiknak lenni? Melyik a domináns: a domináns vagy a Másik? Melyik a Másik: a domináns vagy a Másik?
Amikor kultúráról és társadalomról beszélünk, gyakran különbséget teszünk az ’Én’ és a Másik között. Ez a nézet szintén magában hordoz néhány megválaszolásra váró kérdést. Melyik a domináns: ’Én’ vagy a ’Másik’? Melyik a Másik: ’Én’ vagy a ’Másik’? Mi teszi vagy ki teszi működővé a kultúrát: ’Én’ vagy a ’Másik’?
Úgy vélem, az előbbi kérdések megválaszolása előzetes ismeretek nélkül nem lehetséges. Minden emberi létező beleszületik egy kultúrába és annak domináns részét fogadja el normálisnak. Számára mindaz, ami ezen túl, vagy ezzel ellentétben létezik, nem-normális, azaz a Másik.
Elfogadom Miroslav Marcellivel abban, hogy a Másikká válni egy kihívás. Egy kihívás, amely azt eredményezi, hogy az ember felidézi az önmagáról kialakított képet, a gondolatait és elképzeléseit, tehát mindazt, ami az identitását jelenti. Ez egy fajta harcot idéz elő, ami azzal jár, hogy az egyén többé nem marad a régi. Semmi sem marad sértetlenül, semmi sem marad megbontatlanul és semmi sem marad eredeti állapotában. Eredményezheti azt is, hogy az individuum visszatér a Másikká válás akaratának szintjére. Másikká válni – játék, ahol a siker a korábbi pozíció elvesztését jelenti. (Marcelli M. 2006.)
Amikor emberekről beszélünk, kiemelten fontos számításba venni azt a tényt, hogy minden ember tele van érzelmekkel és akarattal. Ez azt sugallja, hogy hatást gyakorolunk egymásra és önmagunkra, valamint az egonk is hatással van ránk. Szamosi Gertrud szerint érdekes dolog megvizsgálni azt, hogyan hatnak egymásra az ego és a Másik (Szamosi G.: Postcoloniality, 1996), különös tekintettel arra a tényre, hogy az egyén, érzelmi szempontból képes azonosítani önmagát a Másikkal. (Szamosi G.: The Manicheus / Postcolonial Aesthetics, 1996) Örülök Szigeti L. László állításának, hogy „Minél zártabb egy közösség, annál visszamaradottabb, és fordítva, mennél nyitottabb és kész az idegenekkel – a másokkal való érintkezésre –, annál fejlettebb az a társadalom.” (Szigeti L. L. 2002.)
Világunkban az emberek megértésének alapjául ellentétek szolgálnak. Ilyenek pl. látás és vakság, hallás és süketség, háború és béke, fiatalság és öregség, tradicionális és modern, régi és új, veszteség és nyereség, stb. Felteszem a kérdést: Ezen ellentétpárok esetében melyik a domináns és melyik a Másik? Véleményem szerint, mindkettő lehet domináns és mindkettő lehet Másik is. A pontos helyzet az embertől, a társadalomtól és a kultúrától függ.
Szigeti L. László szerint „A másságot nem elnyomni, ignorálni, illetve asszimilálni kell, hanem épp ellenkezőleg, kidomborítani, felmutatni és értékelni, hiszen éppen a szokványostól való eltéréssel válik ’különbbé (értsd ’többé’) az ember.” (Szigeti L. L. 2002.) Ez a kijelentés összhangban áll Michel Foucault következő gondolatával: „Egy domináns réteg nem pusztán absztrakció és nem is egy előre meghatározott jelenség. Egy rétegnek ahhoz, hogy dominánssá váljon, ahhoz, hogy biztosítsa dominanciáját és ezt reprodukálni is tudja, számos előre eltervezett taktikára van szüksége a működő stratégiákon belül.” (Gordon C. ed. 1981.)
Valamennyi embernek és cselekedetnek önmagában is értéke van. Nem az a fontos, hogy a személy vagy a tett a domináns kategóriába vagy a Másik kategóriájába tartozik. Mindezeken túl úgy gondolom, hogy Szigeti L. Lászlónak igaza van, amikor azt állítja, hogy „Pusztán azért, mert valami szokatlan, a domináns, normatív értékrendtől eltér, már magában is értéket képviselhet.” (Szigeti L. L. 2002.)
Összességében, hangsúlyozom azt a megállapítást, hogy dominánsnak, illetve Másiknak lenni egymástól nem elválasztható és nem megkülönböztethető fogalmak, tekintettel arra, hogy a dominancia és a Másik kérdése mindig a társadalomtól és a kultúrától függ. Továbbgondolva az előbb leírtakat, kiemelem, hogy a veszteség és a nyereség fogalmai is megjelennek ebben a kérdéskörben. Ha az egyén elveszíti domináns voltát, elnyeri a Másik szerepét, és fordítva: ha az individuum elveszíti a Másik pozícióját, elnyeri a domináns létet.

4. Összegzés

Írásomban bemutattam a kultúra és a Másik közötti összefüggéseket és kapcsolatokat.
A Másiknak lenni minden esetben személyfüggő. A Másik kérdésével foglalkozó tudomány arra a kérdésre keresi a választ, hogy ’Melyik a domináns és melyik a Másik?’. Úgy gondolom, hogy egyszerre kettő perspektíva létezik: ha valamely emberi létező magát dominánsnak nevezi, akkor a társadalom többi tagja a Másik; és fordítva: ha az egyén a Másik, akkor a társadalom többi része a domináns.
A kultúra az egyik legjelentősebb befolyásoló tényező az ember szubjektummá válásának folyamatában. Az emberi létező egy – működését tekintve – zárt rendszer, és ez a rendszer csak interpretációkon keresztül építi fel saját valóságát. Michel Foucault beszél az embereket körülvevő társadalom és kultúra elfogadásáról, és azt állítja, hogy „Az egyén, identitásával és jellemvonásaival együtt, testületeken, sokaságon, mozgalmakon, vágyakon és erőkön alkalmazott hatalom relációjának terméke.” (Gordon C. ed. 1981.)
Úgy vélem, hogy egy kultúra elveszthető. Ez az elvesztés azonban magában hordoz egy nyereséget, mégpedig egy új kultúra megismerését. Hasonlóképpen állítom azt, hogy az ego elvesztése nyereséget jelent, a Másik megnyerését és fordítva: a Másik-lét elvesztése együtt jár az új egyén megnyerésével.
Összességében, a ’kultúra’ és a ’Másik’ fogalmak tágan értelmezhetőek. Egyik a másik nélkül azonban nem érthető meg. A kultúra sokszínűségében marad két nyitott kérdés. Ki a Másik: Én vagy a Másik? Létezik egyáltalán Másik?