2011. 3. szám » Fazekas Piroska: Salamon király: Énekek éneke magyarul

Fazekas Piroska: Salamon király: Énekek éneke magyarul

Fazekas Piroska
Doktorjelölt
Salamon király: Énekek éneke magyarul

(megjelent Benedek István Gábor hexameteres fordításának harmadik kiadása)

„Mélységes mély a múltnak kútja”- így kezdődik Thomas Mann József és testvérei című regénye Sárközy György szépséges fordításában.
Ha fölébe hajolunk ennek a kútnak és belenézünk, úgy jó 3000 évnyi mélységből különös ragyogással tündöklik elő a világirodalom egyik vagy talán mindenek fölött jelentős verse: legszebb éneke Salamonnak, az Énekek Éneke.
Ez a csodálatos költemény, Salamon és Szulamit szerelmének lázas szavú ünneplése talán keletkezése óta, de kanonizálása óta mindenképpen középpontjában áll nem csak a lelkes érdeklődésnek, hanem vitáknak is, irodalomtörténeti, történeti és teológiai vitáknak egyaránt; más minthogy a mű alapvetően fontos része mind a zsidó, mint Szentírásnak, mind a keresztény Ószövetségnek, így a viták is sokféle rétegben zajlanak, sokszor egymást fedő, máskor eltérő értelmezéssel.
Miről is folyik a vita? Elsősorban, hogy mit keres ez az igencsak forró, érzéki költéssel szikrázó vers a szent iratok között. Az időszámítás 130. éve körül Rabbi Akiva volt az a nagytekintélyű egyháztanító, aki a vers kanonizálását eldöntötte, ráadásul külön hangsúlyt adott az írás szentséges voltának azt állítván, hogy aki el akarná hagyni a szent iratok közül, az bűnt követ el (Komoróczy Géza professzor találmányát idézve).
Hogy pedig a vers szándéka megszenteltessék, szimbolikus értelmezés adatott neki: a földi szerelem égi mása azt hivatott tükrözni, hogy a Teremtő és a Teremtménye, a Választott Nép, hogyan vágyakozik, hogyan talál egymásra, hogyan egyesül az örökkévalóság boldog nászában.
Ez a misztikus allegória ilyen formában nyilván megfelelt a keresztény értelmezésnek is: Aquinói Szent Tamás a korai Ferences-rend tudós filozófusa (aki talán Szent Jeromos latin nyelvű fordítását olvashatta is) még a halálos ágyán is az Énekek Énekét magyarázta szerzetestársainak (Dümmerth Dezső : Az Anjou ház nyomában (Panoráma Kiadó) c. munkájában találtam ezt az utalást).
A Király pedig akinek a szerzőség tulajdoníttatik, egyike a három nagy birodalomalapítónak, Saul, Dávid és Salamon királynak.
Bölcsességéről szól az a népmesékbe is átvándorolt híres történet, amelyben két anya küzd egy gyermekért, s a salamoni döntésszolgáltat frappánsan igazságot, hatalmáról Sába királynőjének zarándoklata, aki amazonjai élén azért látogatja meg, hogy fiat szülhessen neki; költői zsenijéről pedig az Énekek Éneke – nota bene: király és vers kapcsolata kölcsönösen előnyös: Salamon szerzősége szentesíti a szöveget.
Mert honnan is származik ez a szöveg?
Komoróczy Géza tanulmányt írt a Bernáth István fordítását a Magyar Helikon által 1962-ben közreadó kötethez, ahol bőségesen elemzi a lehetséges forrásokat, s arra az eredményre jut, hogy a teljes Közel-Kelet szerelmi lírája táplálja a z Énekek Énekét, aminthogy a héber nép menyegzői és szerelmi költészete is szoros és szerves rokonságban áll a szír, az egyiptomi, a mezopotámiai profán népköltészettel, az egész ókori Kelet egymást át-meg átjáró kultúrájával.
Hátborzongató párhuzam, hogy nagyjából abban az időben és térben, amelyben az Énekek Éneke részeiből összetapad és versformáját tekintve is egységessé válik, Hellaszban végleges formát ölt a hexameter, és egységes hőskölteménnyé szerveződik a trójai háború körüli emberi és isteni történések láncolata. Mikorra Homérosz föllép, hogy megalkossa az eposz archetípusát, az Iliászt, immáron rendelkezésére áll a mindenre képes hexameter.
Az előző bekezdés irodalomtörténeti kitekintése, meglehet önkényesnek tűnhet ezen a helyen, mégis indokoltnak tartom, hiszen ez az elmélkedés ez Énekek Éneke nagyon különleges hexameteres fordítása apropóján születik és arra a kérdésre is keresi a választ, hogy vajon indokolható-e, vagy legalább magyarázható-e ez az abszurdum.
Gondolkodjunk el hát kicsit a magyar hexameteren!
A hexameteres versforma nagyon szigorú kötöttségeket ró írójára, a kötöttségeknek pedig az a tulajdonságuk, hogy a költői tehetséget nem csupán próbára teszik, hanem egyszersmind ambicionálják is.
A klasszikus időmértékes versformák azon a tapasztalaton alapulnak, hogy bizonyos nyelvek ritmusában a hosszú és a rövid szótagok szabályosan váltakoznak, nagyjából úgy, hogy egy hosszú szótag a kiejtés során kétszer annyi időt vesz igénybe, mint egy rövid szótag. a rövid szótag terjedelmét egy morának, így a hosszúét 2 morának nevezi a poétika tudománya. Ez olyasfajta ritmust jelent, mint a zenében a nyolcad és a negyed értékű hang.
Nem minden nyelvre illik egyformán ez a séma, de például a görögre, a latinra és a magyarra tökéletesen passzol, ráadásul a magyarban egészen egzaktan definiálható, hogy egy rövid, egy morás szótág = 1 rövid magánhangzó és legfeljebb egy rövid mássalhangzó. Minden olyan szótag, ami ennél több elemet tartalmaz, az hosszú, vagyis 2 morás: így ha egy rövid mássalhangzóval együtt egy hosszú egy hosszú mássalhangzó vagy egy rövid mássalhangzó mellett több mássalhangzó áll; ez a szabályszerűség nem létezik azokban a nyelvekben, amelyeknek a ritmusa nem rövid-hosszú szótagokra, hanem valami másra, pl. hangsúlyokra épül.
Példaként hadd idézzem Goethe V. Római Elégiájának két sorát, utána Babits Mihály fordítását.
Íme a két disztichon:
Froh empfind ich mich nun auf klassischem Boden begeistert,
lauter und reizender spricht Vorwelt und Mitwelt zu mir.

O, mily lelkesüléssel tölt el e klasszikus ország!
Mily jól értem a múlt és a jelen szavait!

A mich nun auf és a klassischen szavak két daktilust kellene képezzenek, holott a magyar skandálás szerint mind a két esetben 3-3 hosszú szótag került egymás mellé. Természetesen nem Goethe rontott, hanem németül csak így lehet hexametert írni. A német fül is máshogyan fogadja be a hangzókat, ritmusokat, rímnek hallanak olyan összecsengéseket is, melyeket mi, nem feltétlenül.

2.

Az Énekek Éneke magyarítása természetesen föl sem merült mindaddig, amíg az egész Biblia magyar fordítását aktuálissá nem tette a nálunk is terjedő reformáció. Ennek a vallási megújulásnak a legnagyobb értékei közé tartozik, hogy általában a nemzeti nyelvek írott változatának színvonalát nagyon magasra emelte. A fordítók mind vallási értelemben, mind költői értelemben nagy lelkek, nagy tehetségek voltak.
Magyarul Károli Gáspár remekművű 1590-es fordítását már megelőzte 1552-ben Heltai Gáspáré, 1626-ban a jezsuita Káldi György is lefordította a katolikus Szentírás számára, de Pálóczi Horváth Ádám Ötödfélszáz Énekeiben is megjelent „Sóhajtozik egy szép nimfa” nótájára megjegyzéssel.
Nagy műfordítóink közül Babits is, Juhász Gyula is fordított részleteket a műből, ki-ki a maga invenciója szerinti versformában.
A modern fordítások között érdemes szemügyre venni a már említett Bernáth István félét, kiváltképpen mert érvényességét Scheiber Sándor együttműködése garantálta; továbbá dr. Rosta Ferencét, ezt a katolikus Ószövetségi Szentírás 1976. évi, a Szent István Társulat által kiadott kanonizált kiadása tartalmazza.
Lapozzunk bele egyikbe-másikba!
Károlinál így kezdődik az első ének:
Csókoljon meg engem az ő szájának csókjával;
mert a te szerelemid jobbak a bornál.
a te drága keneteid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet;
azért szeretnek téged a leányok.
Pálóczi Horváth Ádám egy virágének dallamát hallja a vers mögött, ennek megfelelő strófában fordít 11,11,8,8,3 szótagos sorokban
A, A, B, B, X rímképlettel:
Csókoljon meg engem az ő csókjával,
Mert szerelmid vetekednek a borral,
Neved, mint a drága kenet, Illatosan erjedett
jó szaggal.
Benedek István Gábor hexameterei:
Csókolj meg szád csókjával, mert bornál jobb a szerelmed.
Illatozó olajod milyen édes, jó csobogású,
Harmatcsepp a neved, lám, így kedvelnek a lányok.
Bernáth István fordítása sápadtabbnak tűnik:
Csókolj meg szád csókjával,
mert bornál jobb a szerelmed.
Édes az olajod illata,
a neved is csurranó olajnak illata,
kedvelnek érte a lányok.
Rosta Ferencnél:
Csókoljon meg a szája csókájával!
Igen, szerelmed édesebb a bornál.
Keneteidnek illata kellemes,
Mint a kiöntött olaj, olyan a neved,
azért szeretnek a lányok.
Juhász Gyulánál is strófát konstruál a fordítás – töredékében: 6 db jambusból álló tehát 8 szótagos ölelkező majd páros rímekkel, aztán 2 páros rímes, fél spondeussal áruló 9 szótagos jambikus sor.
Mily szép vagy ó, én szép arám,
A szemeid galambszemek
És benne kincsek rejlenek.
Hajad, miként a kecskenyáj,
Mely Gileád hegyére megy
És fogaid fehér sereg.
Bíbor szalag az ajkad, ó lány,
Gránátalma gerezdje orcád!
Szép ötlet, hogy a rímek éppen-hogy összecsengő asszonáncok, talán azt is jelzik, hogy az eredeti forma színtelen lehetett.
Károlinál ugyanez a részlet:
Imé szép vagy én mátkám, imé szép vagy,
a te szemeid galambok a te fátyolod mögött;
a te hajad hasonló a kecskéknek nyájához,
melyek a fördőből feljőnek,
melyek mint kettősöket ellenek,
és nincsen azok között meddő.
Mint a karmazsin czérna a te ajakaid,
és a te beszéded kedves,
mint a pomagránátnak darabja, olyan a te vakszemed a te fátyolod alatt.
Benedek hexameterei:
Szép vagy kedvesem és szemed ím a galambra hasonlít
Fátylad alatt. És hajfonatod gidanyájat idéz fel,
Így kígyózik a hegyről a nyáj. Gileádról a kecske.
Nyírt gidanyáj a fogad, fürdőből jött valamennyi:
Pompás isteneket ígér nékünk, egy se vetél el.
Mint a fonál a te ajkad, bíborbársony anyagból.
Édes a hangod, s dús fonatod tincses keretében
Kétfele vágott alma a homlokod és a halánték.
Babits is versformát konstruál: páros rímes 22 szótagos sorai hangsúlyosan is, de időmértékkel is (5 trocheus + 1 spondeus rejtőzik bennük) skandálhatóak.
Tégy engem mint egy pecsétet a kebeledre, mint egy bélyeget karodra,
mert kemény a szerelem mint a koporsó, és erős, mint nagy vizeknek sodra.
Bernáth fordításában:
Tégy engem mint pecsétet, szívedre,
mint pecsétet karodra,
mert erős, mint a halál, a szerelem,
mint a sír, oly hatalmas a féltés,
parazsa tűznek parazsa,
isteni láng.
Áradó nagy víz el nem olthatja
a szerelmet,
folyamok árja el nem sodorhatja!
Rosta Ferencnél:
Tegyél a szívedre pecsétnek,
mint valami pecsétet karodra!
Mert mint a halál, olyan erős a szerelem,
olyan a szenvedély, mint az alvilág.
Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja.
Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet,
egész folyamok sem tudnák elsodorni.

Benedeknél:
Tégy a szívedre akár a pecsétet, tégy a karodra,
Mint a pecsétet, mert nem erősebb még a halál sem,
Még a halál sem a nagy szerelemnél, s mint a sötét sír:
Kín ez a féltés; lángja tüzes láng, isteni láng ez.
Zúgó tengervíz a szerelmet jaj, dehogy oltja,
Árhulláma a nagy folyamoknak el sosem önti.

3.

Az 1950-60-as évek fordulóján a budapesti Rabbiszeminárium hallgatói tagjai voltak annak a Nagy Generációnak, amely a magyar kultúra más területein is, más iskolákban és azokon kívül is, a szellem megújítására készülődött. Scheiber Sándor professzor akkori rabbi-növendékeinek adta házi feladatul az Énekek Éneke lefordítását, s ennek a leckének többen, így Dán Róbert, Berger István és Benedek István Gábor is magas színvonalon tett eleget: Benedeké az a hexameteres fordítás, amely az utóbbi években 3 kiadást is megért:
2008-ban a Zsidó Múzeum nyomtatta ki az eredeti héber nyelvűvel párhuzamosan, Robert Windermüller, alias Jonathan festményeivel;
2009-ben a Wessley János Kiadó jelentette meg Német Árpád festőművész illusztrációjával, Komoróczy Géza előszavával;
2010-ben a békéscsabai Magyar Téka dr. Barta Kálmán kiadója Csuta György illusztrációival Schőner Alfréd bevezetőjével készített könyvészeti szempontból is különleges kötetet belőle.
Ha Isten úgy akarja – és úgy tűnik, akarja – készül a 4. kiadás is.
Példátlan siker ez fél évszázad után!

2011. július