2012. 1. szám » Haiku – Kőszegi Barta Kálmán lírai játékai

Haiku – Kőszegi Barta Kálmán lírai játékai

„Csak a pillanatban marad meg minden” – állítja Bertók LászlóKossuth-díjas költő.

A japán haiku versforma is ilyen, eredendően mély vallási, filozófiai és természeti

képekkel dolgozik, sűríti a mondanivalót. Mint a fényképész, aki egy villanással

örökíti meg az egyszerit, az elmúlhatatlant. A térben és időben zajló „történéseket”

ragadja meg, az azokból kiszüremlő érzelmeket – sajátos lírai attitűddel. A szeretetet

keresi-kutatja, ami mára kezd felszínessé, hiánnyá válni rohanó világunkban.

Mondhatni, Kosztolányi óta honosodott meg magyar versformaként a haiku művészete. A magyar nyelv kitűnően alkalmas erre. Az ember, ha már nem fiatal, de

szelleme friss, tevékeny, aki lát, szemlélődik a világban, napjaink dolgait ismeri, felidézi

a közel és régmúltat ezekben a rövid versekben. Kevés szó elég ahhoz, hogy a lényeget mutassuk fel. Az idősebb ember már lényeglátó is, sokat tapasztalt, bölcs emberré válik.

(Egy régi kínai mondás szerint az ember saját hibáit nevezi tapasztalatnak, a tapasztalatok összességét bölcsességnek.) Bölcsessége a sűrítésben nyilvánul meg, s erre kitűnő forma

a haiku.

„Soha még formának ilyen reneszánsza!

…A magyar költői hagyomány a japán verselést azzal újította meg, hogy a sorokban

a morák (az időmértékes verselés egysége) helyett a szótagokat számlálja, azok hosszúságviszonyaitól függetlenül. …A japán költészet jellegzetes képrendszerrel és szimbolikával él. Majdnem minden haiku egy-egy tájkép – eredetileg tájvers is volt.

…mint a jellegzetes távolkeleti rajzokon, a szimbolika birtokában lévő japán számára valami titkos tudás, jel, intés, bölcselet.” – írja Szepes Erika egyik tanulmányában.

Évtizedekkel ezelőtt nagyon nagy hatással volt rám egy hangjáték, Hegedűs Géza írta, s szereplői pedig Gobbi Hilda és Koncz Gábor. A hangjáték lényege az volt, hogy a szegény japán családokban, ha a kelleténél egy éhes szájjal több volt, a nagymama felment a Fuji szent hegyére meghalni, kihűlő testét a kányákra hagyva. Fia elkísérte utolsó útjára; kettejük beszélgetése megrázó, fájdalmasan szép volt! (Később a két kitűnő színész a Peer Gynt-ben játszik újra együtt kitűnően!)

Édesanyám idős, beteg asszony, ápolásra, gondoskodásra, szeretetre vágyik. Harmadik gyerekkor! Nem szociális otthonban, hanem otthon ápoljuk húgommal, feleségemmel közösen – családi szeretetben. Számos kötet, novella után ezt a haiku csokrot Neki nyújtom át fiúi köszöntettel.