Kezdőlap » Remény » 2012. 1. szám » Prof. dr. Gergely Judith: Korok és életkorok

Prof. dr. Gergely Judith: Korok és életkorok

Prof. dr. Gergely Judith

 

Az időskor

 

A megítélések változásai

 

Az öregedés az élet egy szakasza. Az időskorú népesség rendkívül heterogén populáció. Ugyanis sem a biológiai, sem a szellemi öregedés nem zajlik egyformán. Függ a genetikai tényezőktől, betegségektől, az átélt sorstól, valamint az ember személyiségétől. Általában a 60. vagy 65. év felettieket nevezik időseknek. Az időskor megítélése azonban koronként, társadalmanként változó.

A 20. században kezdett vizsgálatok új megvilágításba helyezhetnek, vagy elvethetnek régebbi koncepciókat.

Az i. e. 5. században élt Hippokrateszt szokás az orvostudomány atyjának nevezni. Egy művében az élet lefelé tartó szakaszának kezdetét 56 éves korban jelöli meg.1 A legkoraibb posztbiblikus zsidó tudásgyűjtemény, a Misna, amelyet az i. utáni második században zártak le. Ez a mű az öregedésben 10 éves korszakokat állapít meg. A hatvanas évek az öregség, a hetvenesek a vénség, a kilencvenesek a hajlott öregkor.2 Ma ezt úgy is értelmezhetjük, hogy a csontritkulás miatt tartásunk hajlottá válik. Ahogy Zakariás próféta mondja: „Az aggok kezében pálca lesz napjaik sokasága miatt.”

A 13-14. század fordulóján élt Dante (1265-1321) hetven évnek gondolja az élettartamot. Híres műve az „Isteni színjáték” e szavakkal kezdődik:

„Az ember élet útjának felén

egy nagy sötét erdőbe jutottam,

mivel az igaz utat nem lelém”4

Firenzében maradva Leonardo de Vinci korában (1452-1519) egy évszázaddal később egy nő harmincadik születésnapja után számított idősnek, például már nem kellett magát szépítenie. Érdekes módon ebben a században írta Gabriele Zerbi olasz orvos az első geriátriai munkát (1489) az időskori betegségek gyógyításáról.5

Az öregség magával hoz olyan nehézségeket, mint az erő csökkenése, az önmaga ellátásának akadályozottsága, az egyedül maradás, az elszegényedés.

A kiváló zsidó orvos Rózsay József 1864-ben tanulmányt írt „A véredényrendszer és a légzőszervek aggkori változásai” címmel. Ez évben választották a Magyar Tudományos Akadémia tagjává. Őt tekinthetjük a hazai geriátria gyakorlati megalapítójának. Igen nagy jelentőségű, hogy létrehozott kórházat akut és krónikus osztályokkal és szociális otthont „Idős áponcok” számára. Elkötelezettségét jellemzi, hogy az 1848/49-es szabadságharc lelkes híve, tábori orvosként szolgált. E tevékenységében sokat segített, hogy magyar nyelven elsőként, de a világban harmadikként közölt értekezést az éternarkózisról, különös tekintettel a seborvosi gyakorlatra. A zsidó közéletnek is meghatározó személyisége. Hivatásszeretetét édesapjától is örökölte, aki a Festetich grófok udvari orvosa volt.6,7,8

Az idősödés tudományos kutatása akkor kezdődött, amikor előtérbe került az életfolyamatok kísérletes vizsgálata. Az experimentális gerontológia első művelőjének nevezhető Verzár Frigyes debreceni professzor (1886-1979) a Debreceni Egyetem Orvostudományi Karának megindulásakor (1921/22) professzora, a Kórtani és Élettani Intézet igazgatója. Több ízben töltötte be a rektori, dékáni tisztséget. Később Bázelben alapított Gerontológiai Intézetet. Ő vizsgálta először az izomműködésben jelentős kollagén rostok öregedését.9.10

Mit tudunk ma az öregedésről? Elisabeth Balckburn professzorasszony kollégáival 2009-ben molekuláris geriátriai kutatásaiért kapott orvosi Nobel díjat. Felfedezték a telomeráze enzimet, amelynek működése szabja meg a sejtek élettartamát.

A mitológiából ismert három Párka gombolyítja az élet fonalát. Klothó fonja, Lakheisz ereszti hozzá a kenderfonalat, és Atroposz vágja el. Ez a telomeráze enzim valahogy hasonlóan vég le egy-egy darabkát a kettős spirál fonalat védő telomerből.

Minden kutatási eredmény értékelésénél ma is aktuális szemléletet tükröz a tizenkettedik század sokoldalú tudósa, Maimuni Mózes (1135-1204) felfogása. Ő írta az „Orvos imáját”. Ebben kéri: „Legyek képes mindig ma feledni a tegnap hibáit, és új fényt deríteni holnap arra, amiben ma olyan biztos vagyok.”

Az ismeretek bővülése nem csupán a folyamatok megismerését segíti, de előmozdítja az időseket gyakrabban érintő betegségek kezelését, gyógyszerek fejlesztését.

Az idős ember élete szempontjából az a legfontosabb, hogy önmaga hogy éli meg az öregedést. Van, aki fél tőle, visszatartaná a fiatalságot: „Csak még egy szerelmes léha bókot, még egy gyönggyel kivarrt ruhát.”11 Van, aki zordnak tartja. Horatius, a költő a fiatalt biztatja, örüljön ifjúságának „donec virenti canities abest morosa”, amíg távol van a mogorva öregkor.12 Van, aki szeretné az időt visszafordítani. „Az ifjúság kútja” több festőt ihletett meg, és sok sarlatán készített életelixírt, „melytől megújul a beteg, a vén”, ahogy Madách is megírta.13

Sokunkhoz közel állnak Arany János gondolatai:

„Hisz szép ez az élet

Fogytig, ha kíméled

Azt, ami maradt,

Csak az ősz fordultán

Leveleid hulltán

Ne kívánj nyarat.”14

 

Irodalom

1. Magyar L.: Orvosi Hetilap. 1997, 138:363

2. Perek V., XXIV: 109-110.

3. Zakariás 8:4

4. Dante: Isteni színjáték (Babits Mihály fordítása)

5. Zerbi G. in Nemes Csaba: Orvostörténelem, DEOEC, Debrecen, 2008, p. 296

6. Vértes László: Idősek és fiatalok, Zsidó Hitközségek Nemzetközi Tanácskozása 1999, 1, 41-51

7. Zsidó lexikon, Budapest, 1929

8. Nemes Csaba: Orvostörténelem, Debrecen, 2008, p. 333

9. Kapusz Nándor, Petrovics A., Vásárhelyi G.: Kilencvenéves a Debreceni Orvosképzés, Debrecen, 2008, p. 17, 762

10. Verzár Frigyes in (8) p. 296

11. Villon: Haláltánc ballada (Faludy György fordítása)

12. Horatius: Ad Thaliarchum

13. Madách Imre: Az ember tragédiája – XI. szín, London

14. Arany János: Mindvégig