Kezdőlap » Remény » 2012. 1. szám » Szécsi József: A cáddik – az igaz ember

Szécsi József: A cáddik – az igaz ember

A cáddik megjelölést, melynek jelentése, az „igaz”, arra az emberre mondják, akit igaznak tartanak Istenhez és emberhez való viszonyában. Genesis 6,9: „Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Nóé”.

A Biblia bővelkedik a cáddik dicséretében. Igazságban cselekedni a cáddik legnagyobb öröme. Példabeszédek 21,15: „Az igaznak öröm, ha a törvény jut érvényre, de a gonosztevőnek rettegés.” Az igaz ember undor tárgya egy gonosz számára, Példabeszédek 29,27: „Az igaz megérti a nincstelenek ügyét, a bűnös azonban nem tudja megérteni.” Az igazak hitük szerint élnek, Habakkuk 2,4: „Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.”, és ha a számuk növekszik, az emberek örvendeznek. Példabeszédek 29,2: „Ha az igazak jutnak hatalomra, örül a nép, de ha a bűnösök uralkodnak, nyög a nép.”

Vannak egész generációk, melyek igazak voltak. Zsoltár 14,5: „Majd egyszer nagyon megrettennek, mert Isten az igaz nemzedékkel van!” A jövőben majd az egész zsidó nép igaz lesz, és kiérdemli, hogy örökölje földjét mindörökre. Izaiás 60,21: „Egész néped igaz lesz, örökre birtokában lesz az ország; facsemete, amelyet én ültettem, kezem alkotása, amely megmutatja dicsőségemet.”

A cáddik jutalma az anyagi prosperitás, és érdeme kitart örökre. Zsoltár 112,3: „Vagyon és gazdagság lesz házában, igazsága örökre megmarad.” Példabeszédek 11,31: „Ha az igaz is megkapja a földön a magáét, mennyivel inkább a gonosz és a bűnös!” Még ha hétszer is botlik, ismét felkel, Példabeszédek 24,16: „Mert essen el bár hétszer az igaz, mégis felkel, a gonoszok ellenben elbuknak a bajban.” Isten nem bünteti az igazat éhezéssel és szűkölködéssel, Példabeszédek 10,3: „Nem hagyja az ÚR éhezni az igaz embert, de a bűnösök mohóságát elveti.” Zsoltár 37,25: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.”

A Biblia mégis elismeri, hogy vannak igazak, akiknek megpróbáltatásban van részük. Ábrahám tiltakozott az ellen, hogy az igaz is elveszhet a gonosszal együtt. Genesis 18,23: „Hozzálépett Ábrahám, és ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt?” Habakkuk úgy jellemezte a gonoszt, mint aki lenyeli az igazat. Habakkuk 1,13: „Miért nézed hát el a hűtlenséget, miért hallgatsz, amikor a bűnös tönkreteszi a nála igazabbat?” A Prédikátor is felvetette ezt a dilemmát: (Prédikátor 7,15) „Van igaz ember, aki igaz volta mellett is tönkremegy, és van bűnös, aki gonoszsága mellett is sokáig él.”

A korai zsidó irodalom bölcsei, rabbijai úgy jellemezték az igazakat, mint akik nem pusztán a törvény betűit tartják meg1, és akik aggályoskodó a pénzügyekben2. Egy bekezdés azonban arra utal, hogy a cáddik alacsonyabb szinten van annál, mint „aki az Istent szolgálta”. Malakiás 3,18: „Akkor majd ismét látjátok, mi a különbség az igaz és a gonosz között, az Istennek szolgáló és a neki nem szolgáló között.”3 Egy interpretáció szerint Noét csak azért tekintik cáddiknak, mert erkölcsi mércéje magasabb volt megromlott generációja tagjainál. Genesis 6,9: „Noé igaz és tökéletes ember volt nemzedékében: Istennel járt.” – Szánhedirn 108a – vagyis ez egy relatív és nem abszolút viszonyítás).

A rabbik dicsérték a cáddikok megigazultságát, mint ami nagyobb volt a szolgálattevő angyalokénál4, és úgy tartották, hogy ha a cáddikok akarnák, Istenhez hasonló módon teremtő dolgokat tudnának véghezvinni.5 Úgy gondolták, hogy a cáddik megsemmisítheti Isten végzéseit6, és hogy róla mindig megemlékeznek a jótettei érdeméből következő áldással. Példabeszédek 10,7: „Az igaz emlékezete áldott, a gonoszok neve pedig elmállik.”7 A rabbik úgy magyarázták az ősanyák meddőségét, hogy Isten hallani kívánta az igaz imáit, mielőtt megáldotta őket gyermekekkel.8

A cáddikok az érdeméből áll fenn a világ9, és Isten nem pusztítja el a világot mindaddig, amíg 50 igaz ember él.10  Genesis 18,26: „Azt mondta erre neki az Örökkévaló: Ha találok Szodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek.” Az emberek három osztályra oszthatók: a teljesen megigazultak, a teljesen gonoszok és a közbeeső osztályra11, bár a Prédikátor 7,20 azt mondja, hogy: „Mert nincs a földön igaz ember, aki jót tenne, és ne vétkeznék.”, ami feltételezi azt, hogy a teljességgel igaz ember koncepciója teoretikus valami. A teljességgel megigazultak azonnal be lesznek írva az Élet Könyvébe Rós háSáná napján, és hasonlóképpen az örök életre az Utolsó Ítélet napján.12

A cáddik fogalma a hásszidizmusban teljesedett ki. A 36 igaz – cáddikim azok, akik minden generációban öröklik a földet, ld. Lamed Vav Zaddikim.

 

A 36 igaz

 

A Cádikim Nisztárim (rejtőző igaz), vagy Lámed Váv Cádimim (36 igaz), gyakran rövidítve használatos: Lámed Váv. A 36-os szám misztikája szerint minden időben összesen 36 igaz ember van a világon, és hogy ha nem volna meg a 36, ha egyikük hiányozna, akkor a világ véget érne. A két héber betű: a lámed, amely 30, és a váv, amely 6, összesen 36. Ezért a 36 nevezik a Lámed-Váv Cáddikim-nek.

A Lámed’Váv Cáddikim, a „36 igaz ember”, a minimális száma azoknak az anonim igazaknak, akik minden generációban élnek a világban.  Privilégiumuk Isten színelátása. A világ létezése érdemeiken nyugszik. E tradíció eredete a Babilóniai Talmudban található, és Ábbáje ámórá (278–338) nevében hagyományozódott tovább: „Nincs kevesebb, mint 36 igaz ember a világon, akinek részük van Isten Jelenlétében (ti. a Sechinában).”13 Ez a szám ismertté vált egyrészt az irodalomban és a folklórban, különösen pedig a Kabbalában és a hásszid legendákban. Számos elgondolás történt a szám eredetének és értelmének vizsgálatára.

A legtöbben azon a véleményen vannak, hogy a hagyomány eredete nem zsidó. Gerson Scholem (1897-1982) szerint abból az asztrológiai hitből származik, hogy létezik a 36 égi övezet, melynek mindegyike az év tíz napját uralja, és így a konstellációk tíz fokát is. Ez a hit elterjedt volt a nyugati hellenisztikus kultúrában, és a keleti tanításban. Egyéb összefüggések is felmerültek, de a nem oldották meg teljesen az eredt rejtélyét. A 36-os szám az aggadában nincs kifejezetten megemlítve ebben a vonatkozásban. Rabbi Simeon ben Joháj  tánná, úgy gondolta, hogy „a világon mindig van 30 igaz”14 míg Rabbi Simeon ben Rabbi Jehocádák nevében azt mondták (III. sz.), hogy „a világ 45 igaz érdemén” létezik.15 Ez a szám két részre bomlik: 30-ra és 15-re, mely számok azt mutatják, hány igaz található Erec Jiszráélben szemben a másutt élőkkel, ti. Babilóniában.

Midrás Zsoltár 5,5: „Bizony, Istenem, te nem kedveled a gonoszságot, gonosz ember melletted nem marad meg.” Ráv Judá szerint a 30-as szám a „világ nemzetei között lévő igazak” száma.16 A 36-os szám széleskörű elterjedése különösen a késői Kabbalának tulajdonítható, mely adoptálta azt.

A zsidó folklór szerint a rejtőzködő szentek, akiket jiddisül „lamedvovnyikoknak” hívnak, voltak a felelősek a világ sorsáért, és egyiküket a Messiásnak tartották.

Ez az elképzelés nem található meg a keleti zsidóság körében. A lamedvovnyikot a többi ember nem ismeri fel, mert természetükben és hivatásukban alázatosak. Lamedvovnyikok szerepeltek a XVI-XVII. századi kabbalisztikus népi legendában, és a hásszid tanításban a XVIII. Sz. végétől.  Nagy veszély idején a lamedvovnyik drámai módon megjelenik, felhasználja rejtett hatalmát, hogy legyőzze Izrael ellenségeit, majd visszatér, ugyanolyan titokzatosan, ahogy jött, a homályába. A Lámed-Vád Cádikkim másik neve a Nisztárim (rejtőzők – rejtettek). A lámed-vávnyikok nem ismerik egymást, és magukról sem tudják, hogy ők a 36 igaz közé tartoznak. Jellemzik őket az alázat (ánává). Egy jiddis könyvecske meséje elbeszéli, hogy Száfedben miként segítette meg az egyik ilyen rejtőzködő szentet Ári há-Kádos (Rabbi Isaac Luria (1534-1572) egy bizonyos „Rabbi Nissim17” képében.

Isten megőrzi a világot a lámedvávok kedvéért akkor is, ha az egész emberiség elfajul. Ez hasonlít a bibliai Szodoma és Gomorra történetéhez, ahol Isten azt mondta Ábrahámnak, a legalább 10 igaz ember szükséges a város megmeneküléséhez. A 36 igaz ember közül az egyik potenciálisan a zsidó Messiás, és ha a világ arra készen áll, akkor felfedi magát. Ellenkező esetben, élnek és halnak, mint egy hétköznapi ember. Azt, hogy a cáddik tudja-e, hogy a ő potenciálisan a Messiás, az vitatott. Vannak hásszid történetek, melyek a rebbék között feltételezik a lámedvánikokat. Lehetséges az is, hogy felfedje magát egy lámedváv, de ez ritkán történhet meg, mert a lámedváv alázata ezt kizárja.

A lámedvávnyik számértéke tehát a héber betűk Lámed (L) és a Váv (V) összeadásából ered, 36. A „nyik” szótag a kifejezés végén orosz képző, illetve jiddis utótag azt jelzi, hogy „az a személy, aki …”. A 36-kétszer 18. A számérték a zsidó számmisztika szerint: a 18. számú jelentése „élet”, mert a héber betűket, a helyesírás szerint „cháj” (élő), adja ki a 18-as számot. Mivel 36 = 2×18, az általa képviselt egyénnek mintegy „két élete” van.

 

 

Lábjegyzetek

 

[1] Bává Meciá 83a és Rási kommentárja

2 Szótá 12a

3 vö. Chágigá 9b

4 Szánhedirn 93a

5 Szánhedrin 65b

6 Móéd Kátán 16b

7 Jómá 38b

8 Jevámót 64a

9 Jómá 38b

10 Pirké DeRabi Eliézer 25

11Rós Hásáná 16b; Beráchót 61b

12 Rós Hásáná 16b

13 Szánhedrin 97b; Szukká 45b

14 Genesis Rabba 35,2 – kiad. J. Theodor 1 (19652), 330 és párhuzamok

15 Chullin 92a

16 Chullin 92a

17 nisszim=csodák

 

 

 

 

 

Bibliográfia

 

BEER,A.: in: Bar Ilan, 1 (P. Churgin Memorial Vol., 1963), 172–6.

MACH,R.: Der Zaddik in Talmud und Midrasch (1957)

MONTEFIORE,C.G.-Loewe,H.: Rabbinic Anthology (1938)

ROTHKOFF,A.: Zaddik. Thirty-Six Saints. in. Encyclopaedia Judaica, CDROM (1992)

SCHOLEM,G.: Das Buch Bahir (1923)