Kezdőlap » Remény » 2012. 2. szám » Boksányi Nándor: A borzalmas Bor

Boksányi Nándor: A borzalmas Bor

 

Csapody Tamás: A bori munkaszolgálatosok

A bori munkaszolgálat történetéből

 

A haláltáborok szörnyűségei mindig is relativizálták a munkatáborok megítélését, pedig, a végeredményt tekintve, csak a módszerek és az arányok voltak mások. Munkaszolgálat címén küldeni halálba az embereket, Nürnbergben szinte bocsánatos bűnnek számított a holokauszt árnyékában.

„Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –

súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.”

(Részlet a Razglednicák-ból)

 

Radnóti Miklós, a tragikus sorsú költő megrázó „helyszíni tudósítása” nélkül ma már talán csak a szakemberek tudnák, hogy ilyen is volt, a történelem gyorsan felejt (az emberek pedig még gyorsabban). Csapody Tamásnak a bori munkatáborokról írt impozáns könyvének egyik, de nem a legkisebb érdeme, hogy ismét felhívja a figyelmet arra, hogy nemcsak a haláltáborokban lehetett szervezett formában meghalni. Részleteiben és a legtudományosabb alapossággal mutatja be a munkaszolgálatot, emellett izgalmas nyomozás is. Az egészségügyi ellátás körülményeitől kezdve, Radnóti történetének minden lehetséges változatát megvizsgálva, olyan szakkönyv, amit egy laikus is élvezettel olvashat.

Csapody Tamást, a szerzőt, a SOTE Magatartástudományi Intézetének kutatóját kérdeztük könyvéről.

Remény: Miért és hogyan kezdtél a munkának (kaptad, érdekelt, vagy más)?

Csapody Tamás: Évtizedek óta az erőszakmentesség kérdései érdekelnek. Ezen belül is a strukturált erőszakkal, a totális erőszakszervezetekkel és a mindezzel szemben álló eszmékkel, csoportokkal és magatartási formákkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjába nyolc évvel ezelőtt a katonai szolgálatnak egy különleges, a háborús körülmények között bevezetett típusa, a katonai munkaszolgálat került. Ez a jogi kereteit, pontos megnevezéseit folyamatosan változtató, körülményeiben egymástól eltérő szolgálati forma egyszerre érintette a zsidókat, cigányokat, nemzetiségeket és az antimilitarista vallási csoportokat. A katonai szolgálat elutasításának formáit kutattam, amikor véletlenül rábukkantam a bori munkaszolgálat témájára. Meg voltam győződve arról, hogy elég lesz elmennem egy könyvtárba és a szakirodalom már is a rendelkezésemre áll. Ez azonban nem így volt és kíváncsiságtól vezérelve 2005 nyarán egy tájékozódó utat tettem Borba. Tapasztalataimat közzétettem a Népszabadságban, amely pozitív visszhangot váltott ki, de még mindig nem volt szándékomban a téma átfogó kutatása. Megkeresett azonban a téma izraeli kutatója, a Netanyán élő – sajnos az azóta meghalt – bori túlélő, Jehuda Deutsch. Felajánlotta szakmai és morális segítségét. A vele való intenzív kapcsolattartás győzött meg arról, hogy az időközben általam megszeretett témával behatóan foglalkozzam.

R.: Radnóti játszott-e szerepet a témaválasztásban ?

Cs. T.: Igen, Radnóti Miklósnak fontos szerepe volt a témaválasztásban. De a szerepe fordított volt, mint amire a könyvem alapján jogosan következtetni lehet. Nagyom zavart, hogy a bori munkaszolgálatot kizárólag vele azonosítják. A szerteágazó bori téma akármelyik ágát kutattam, mindig nála lyukadtam ki. A szerkesztők most is előszeretettel Radnóti-képet vagy Radnóti-verset tesznek írásaim mellé, még akkor is, ha annak nincs köze Borhoz.

A kutatás kezdeti szakaszában el is döntöttem, hogy messze elkerülöm a Radnóti személyével foglalkozó irodalmat. Később azonban be kellett látnom, hogy ő olyan kultikus személy, aki megkerülhetetlen. Elkezdtem feldolgozni a bori munkaszolgálatával foglalkozó irodalmat. Ekkor következett be a második súlyos „Radnóti-zavarom”. Azzal kellett szembesülnöm, hogy a történészi feldolgozások nincsenek, a szépirodalmiakra pedig alig tudok építeni. Sőt, bizonyos alapmunkának tartott feldolgozások, amikre a kanonizált változat épül, semmilyen tudományos kritériumnak nem felnek meg. Két lehetőségem volt: kihagyom az egész bori történetből a bori munkaszolgálat „arcát”, vagy elkezdek vele intenzíven foglalkozni. Az utóbbit választottam, de nem mondtam le annak hangsúlyozásáról, hogy a bori munkaszolgálat nem egy, hanem 6000 ember tragédiája.

R.: Valójában kinek van szánva a könyv? Kutatóknak, nagyközönségnek…?

Ez személyes vélemény: laikusként a kivitelt túl igényesnek érzem, ha csak a szakmának szól, és a stílust túl szakmainak.

CS. T.: A könyv szakkönyv, egyértelműen tudományos munkát szerettem volna letenni az asztalra. Ennek több oka van. A könyvben szereplő számos, – bár korántsem összes témát – publicisztika, oknyomozó riport formájában az elmúlt években napi- és hetilapokban közzétettem. Elengedhetetlenül fontosnak tartottam, hogy ezeknek elkészítsem a részletes, utánakereshető, alaposan megírt tudományos változatát. Ezek alapján dokumentáltam, alátámasztottam és bizonyítottam vagy éppen cáfoltam a témában megjelent korábbi írásomban szereplő állításaimat. A második indokom, hogy számos kiváló könyv mellett, életemben nem találkoztam ennyi adatolatlan, visszakereshetetlen, szándékoltan vagy tudatlanságból elkövetett, ellentmondásos munkával, mint most. A levéltári anyagok és a visszaemlékezések is tartalmaznak feloldhatatlan ellentmondásokat, továbbá számos kérdésre semmilyen adatolt válasz nem adható. Mindezt csak úgy tudtam magamban feldolgozni, ha kínosan ügyeltem a részletekre és a forrásmegjelölésre, továbbá igyekeztem az érintett személlyel vagy szakemberrel mindent ellenőriztetni.

A szakmai alaposságra való törekvésnek azonban több, mindezeken túlmutató oka is van. A bori munkaszolgálat története szerves része a holokauszt történetének és ez egyben a magyar és német katonák által elkövetett tömeggyilkosságok története is. A sokat vitatott Horthy-korszak történetének azon fejezete, amely a sok bizonytalansága mellett is számos elvitathatatlan bizonyossággal szolgál. A bori történet bizonytalanságait éppúgy szigorúan kell dokumentálni, mint a bizonyosságokat, köztük azt, hogy a Rákoskeresztúri új köztemető 298-as parcellájában nyugvó öt bori keretlegény egyértelműen szadista gyilkos volt.

A könyv célközönsége azonban messze nem csak a szakma, a könyv mindazoknak szól, akiket itthon és külföldön érdekel a magyar történelem, és akik a jelen problémáiban képesek meglátni a feldolgozatlan közös múltat.

R.: Tervek, újabb kutatások, esetleg újabb könyv?

Cs. T.: A jelen kötet tematikus könyv azon bori vonatkozású témákból, amelyekkel az elmúlt években különösen sokat foglalkoztam. Egyes résztémákra fókuszáltam, olyanokra, mint a Borba vitt orvosok témája vagy egyes útszakaszokra, mint a Szentkirályszabadja és Zundorf közötti szakasz vagy egy tömegkivégzésre, mint az abdai mészárlás és egy-egy bori szereplőre, mint Marányi Ede alezredes táborcsoport parancsnok vagy Radnóti Miklós. A kötet felépítéséből és ezen fejezetekből átfogó kép alkotható a bori munkaszolgálatról, de ez még nem a lehetőségekhez képest megírható teljes történet. Megíratlan még például a jabukai és cservenkai kivégzés vagy a második lépcső partizánok általi felszabadításának és további sorsának a története. Tehát szeretném megírni a kronologikus történetet, szeretném közölni a rekonstruált névlistákat, vagyis szeretném néhány év alatt megírni a bori munkaszolgálat monográfiáját. Amennyiben ehhez számíthatók a boriak és hozzátartozók további adatközléseire és a kutatásokhoz nélkülözhetetlen anyagi forrásokra, akkor meg is tudom valósítani tervemet.