Kezdőlap » Remény » 2012. 2. szám » Winkler Nemes Gábor: Az új magyar orthodoxia

Winkler Nemes Gábor: Az új magyar orthodoxia

 

„Ahhoz, hogy valami történjen, lépni kell” 

 

Új utakon folytatja működését a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH), amely immár hivatalosan is önállóan, megújult vezetéssel dolgozik tovább a hazai orthodox zsidó élet fenntartásán és újjászervezésén. A legfontosabb, immár kézzel fogható változásokról és a közösség jövőjéről Deblinger Eduárdot, a hitközség nemrég megválasztott elnökét, valamint Zeév Paskesz főtitkárt és vallásoktatót kérdeztük.

 

A 21. század második évtizedét, ezen belül is 2012-t éljük, s bár ez zsidó szemszögből nézve az 5772/’73-as év. Akár így, akár úgy, a modern világ keményen diktáló körülményei között szükségszerűvé vált azon felismerés, hogy a hagyományos vallási nevelés fennmaradásához nélkülözhetetlen a megújulás. Bár ma még talán elhamarkodott dolog volna küszöbön álló orthodox reneszánszról beszélni, az azonban bátran állítható, hogy a MAOIH felelősségteljes és elszánt munkával olyan folyamatot indított el, amely kellő időn belül akár még új fejezetet is nyithat az orthodox zsidóság hazai életében. A kasrusz, az étterem, a mikve és a hitélet ügyeinek szervezése mellett a legjelentősebb változás alighanem az oktatást érinti. A ma már csak nevében alapítványi Wesselényi utcai Amerikai Alapítványi Iskola új vezetőségének felállásával, s a korábbi bizonytalanságok eloszlásával immár egyértelművé vált, hogy amíg az orthodox hitközség működik, működni fog az iskola is. Ez pedig az intézmény vezetői számára egy olyan új távlatot adott, amelyben valóban lehetőségük nyílik tervezni.

Hirdetéseikben is az iskola biztos jövőjét kommunikálják – tudjuk meg Zeév Paskesztől. – A mi célunk, hogy jó nívójú oktatást és jó iskolát adjunk az ide jelentkezőknek. A megújulás részét képezik a bővítési munkák, a megnövelt óraszám, s ennek megfelelően a tanári kar létszámának emelése is. Ezen felül az iskolás diákok mellett nő az óvodába beíratható gyermekek keretszáma is, valamint a régebbi óvodaépület átépítésével új bölcsődét nyitunk, s a korábban bérbe adott tér ad majd otthont az új, nagyobb óvodának – teszi hozzá Deblinger Eduárd.

A Scheiber Sándor Gimnázium számos hallgatója jelentkezik át a korszerűsödő intézménybe, amely így további, folyamatosan növekvő gyermekszámmal kalkulálhat. A bölcsőde, óvoda és iskola tavalyi, körülbelül 70 fős összlétszáma az idén szeptemberre legalább 120 főre emelkedik. Sokan jelezték az intézmény felé, hogy gyermeküket szeretnék beíratni, így visszajelzésük függvényében még tovább növekedhet a gyermekek és diákok száma.

– Új időkhöz kell alkalmazkodni a kommunikációnkban. A 21. században élünk, és versenyhelyzet van – mondja Zeév Paskesz főtitkár. – A magyar zsidóság olyan, mint egy torta. A kérdés csak az, hogy miként szeletelik. Mindenki a maga részét vágja ki belőle, s ennek megfelelően a többieknek annyival kevesebb jut. Tudjuk jól, hogy az emberek, a rendelkezésre álló eszközök, az anyagiak mind összetartoznak, egy összefüggő dolgot alkotnak, a kérdés tehát csakis az elosztás függvénye. S így van ez a többi irányzatokkal is. Verseny va. – fogalmaz Paskesz, aki immár 13 éve visszatért családjával Izraelből, hogy fiataloknak vallást tanítson az orthodoxián, és segítse a közösség vallási életének koordinációját. A korábbi években ő is tanított a Wesselényi utcai iskolában, igaz – ahogy ő fogalmaz – informális jelleggel. Működése alatt ő volt a hitközség által működtetett kolel vezetője is. Később a Lativ Kolel és a Tikva megjelenésével tanítási tevékenységét, az imént említett intézmények mellett, egyéb helyeken is tovább folytatta, egészen napjainkig. Volt tanítványai közül azóta maguk is többen különböző közösségek oktatóivá váltak.

– Számomra a tanítás inkább kiruv,  vagyis a valláshoz való közelítés jellegével történik, s nem tudom, hogy ez mennyire működhet jól hivatalos iskolai keretek között, ha az ember például osztályozza a gyermeket. Ezzel együtt a tanítás nekem mindig is inkább együtt tanulást jelentett és jelent ma is. A litvis társintézmények, mint a Tikva, vagy a Lativ Kolel csak szélesítik a palettát és munkájuk rendkívül fontos, amennyiben újabb és újabb embereket tudnak visszahozni a zsidósághoz. magyarázza Paskesz, aki budapesti gyökerei és neveltetése révén jól ismeri a hazai légkört, vallási világot és gondolkodásmódot.

A helyismeretnek és háttérnek mind ő, mind diákjai nagy hasznát vették és veszik, hiszen így pontosan érti és érzi a fiatalok gondjait, gondolatait. De ami a legfontosabb, hogy tud a „nyelvükön”, s talán ez teszi igazán eredményessé tanítási metódusát. Véleménye szerint az iskolai élet mindig egyfajta ütközőfelületet képez, amelyben nagyon nehéz fenntartani egy olyan állapotot, ahol a vallástanulás iránti elkötelezettség és érdeklődés nem konfrontálódik a tanári értékeléssel, amely adott esetben intő formában nyilvánul meg.

Ez nem a héderek és a jeshivák módszere, a probléma tehát komplex – fogalmaz. A főtitkár saját tapasztalatait idézve arra is rámutatott, hogy igen nehéz egyenlőségjelet tenni vallásos zsidó iskolák között a magyarországi galutban, és mondjuk Izraelben, ahol számottevő orthodox ember él egy közösségen belül. Például a jeruzsálemi belzi kile iskolája meglehetősen homogén, nagy létszámú közösséget lát el, s az emberek azt kapják, amire számítanak, míg egy a valláshoz visszatérő zsidó család és gyermeke számára teljesen más kép él arról, hogy milyen az ideális oktatási és értékelési forma.

Ez – véli Paskesz – vezethet bizonyos csalódásokhoz, esetleg félreértésekhez is. – Az új orthodox vezetés azonban naprakész megoldási javaslattal állt elő az ilyen helyzetekre is.

– Bár a korszerű, modern eszközökkel zajló oktatás vitán felül szükséges, a Wesselényiben végző diákok alapképzése nem a jesivákban való továbbtanulást, hanem elkötelezett, a vallást alaposan ismerő és abban magabiztosan eligazodni tudó fiatalok képzését célozza. Nekünk a nevelést és a tudást kell adnunk. Mindamellett ha felmerül az igény arra, hogy a gyermek olyan tudásalaphoz jusson, amely később alkalmassá teszi őt valamely jesivába való sikeres felvételre. Az iskola egyéni tanrendű, a plusz órák pedig szavatolni fogják erre intézményi hátteret. Továbbá ha valaki a határon túlról szeretné gyermekét nálunk képeztetni, gondoskodni fogunk a hallgató taníttatásáról és elszállásolásáról – tudtuk meg Deblinger Eduárdtól.

Aki közös sábeszek szervezését is tervezi Budapesten, ahol is az együtt eltöltött idő jó alkalmat teremthet az autentikus zsidó légkör megtapasztalására, és a közösség kiépülésére. Bár az iskola ügye kétségkívül fontos részt alkot az orthodoxia jövőképében, ami kulcsfontosságú, hiszen az a hitközségnek, mint intézménynek a továbbélése.

Felmerül a kérdés, hogy ez a megújulás vajon olyan fogadóintézmény fenntartását célozza-e csupán, amelyik a cáddikok sírjához elzarándokoló vallásos családok elszállásolásáról és koordinálásáról gondoskodhat, avagy olyan, a maga jogán is fejlődni vágyó hitközségét, amely a Soá előtti szignifikáns orthodox élet egyenes ágú folytatójaként képes megteremteni és fellendíteni a magyarországi szigorúan hagyományőrző zsidóság létfeltételeit. Hiszen a Dob és a Kazinczy utca által határolt komplexum csodálatos főtemplomával, a Sasz Chevra imaházzal s lakásaival a háború előtt is az orthodoxia szíve volt, s a környék utcácskái, düledező falai és néhol már elhagyatott, üresen álló lakásai napjainkig idézik a vallásos családok emlékét. Sokak számára ez az épülettömb maga volt egy kis Jeruzsálem.

A templomot és a műemléképület belső udvarát frissen renoválták, s a Kazinczy utca jelen szakaszán történt felújítási munkálatok turisztikai szempontból is vonzóbb helyszínné tették a régi zsidónegyed e központi részét. (A Hanna mellett immár egy másik glatt kóser étterem és pizzéria is működik.

A fentiekkel kapcsolatban Zeév Paskesz elmondta, hogy mindkét szempontot egyformán fontosnak tartják, s így a két említett irány össze is kapcsolódik:

Természetesen az elsődleges feladat az itteni közösség szolgálata és építése. Másrészt azonban ha érkeznek külföldi vendégek és igénybe veszik az olyan kile nyújtotta lehetőségeket, mint a mikvehasználat, a kóser étkezés, a szállás, vagy a zarándokhelyekre utazás, ez mind bevételt jelent, amelyet azonnal a hitközség és a helyi hívek hasznára lehet fordítani. S minél jelentősebb az idelátogatók száma, annál többet tudunk mi is nyújtani a saját közösségünknek – érvel Paskesz. – Egy írásvers mondja: „Generációk mennek, generációk jönnek”. Erre felelte az egyik vizsnici rebbe: „Akik mennek, azokat már látom, akik jönnek, azokat még nem” – idézi az orthodoxia főtitkára.

Készülőben van a hitközség weboldala, ahol megtalálható minden program, imaidő, valamint Rav Weiszberger korábbi előadásainak hanganyagai. A MAOIH tisztában van a modern marketingkommunikáció szükségességével és előnyeivel. Ennek jegyében kívánja fejleszteni ilyen irányú tevékenységét. Az elnök, aki Frankfurtból érkezett Budapestre, egy az ottanihoz hasonló, negyedévente megjelenő zsidó újság indítását is tervezi, amely egyaránt foglalkozna magyarországi kérdésekkel, valamint olyan határon túli tematikákkal, amelyekkel a hazai orthodox életet hatékonyabban lehetne a világ zsidóságának vérkeringésébe bekapcsolni.

– Ha látni fogják a világban, hogy előrelépünk, és újdonságokat mutatunk fel, az emberek szeretettel fogják támogatni intézményeink fejlesztését. Ha azonban nem történik semmi, természetesen nem is várható, hogy bármire is áldoznának. Ahhoz, hogy valami történjen, lépni kell. De egy ezer kilométeres út is egy lépéssel kezdődik.