2012. 3. szám » Deutsch Gábor: Halk szavak a hetedik könyvről

Deutsch Gábor: Halk szavak a hetedik könyvről

– …Virágzik, mint a pálma … –

Bizonyára nem illő, hogy a szerző mutassa be a kedves Olvasónak három fáradságos év termékét, hetedik könyvét. 1998 óta vagyok cikkírója a lapnak, törzsolvasóihoz rokoni érzelmek fűznek. Így talán megengedhető a szokatlan lépés. A könyv címe: … virágzik, mint a pálma… – egy zsoltárvers része. A teljes vers szerint „Az igaz ember virágzik, mint a pálma, nagyra nő, mint a libanoni cédrus… Még öreg korában is sarjat hajtanak, teltek és zöldellők lesznek, ezzel hirdessék: méltányos az Örökkévaló”.

Valójában a cím nem ez lett volna, de technikai okokból változtatni kellett. Közben a Gabbiano Kiadó vezetőjét, Izsák Gábort tragédiák sora érte. Elhunyt édesapja (jó barátom) és Izraelben több közeli rokona, akikről helyes volt megemlékezni. Apja végakarata szerint temetésén nem hangzott el gyászbeszéd, a rabbi a zsoltárt idézte az igaz emberekről szólva. A címválasztásra ez adta az ötletet, alább majd indokolni fogjuk ennek okát.

Az első résznek Látványosság nélkül lett a neve, a címadó írás anyaszereplője betegágyán panaszkodik is fiának: ha egy hős néhány másodperc alatt tesz valami nevezeteset, szobrot kap érte, utcát neveznek el róla, csodálják cselekedetét évezredekig. De aki megjárta a poklot, országokat, városokat, állásokat cserélt, újra meg újra kezdte az életet, gyermekeket nevelt fel, vajon kit érdekel ezeknek a sorsa? – Minket igen. Igaz ember több van sokkal, mint igaztalan. Az utóbbiak hangosak, az előbbiek csendesek. Végzik a dolgukat és közben munkájukkal élhetővé tesznek várost, országot.

Ki látja ezt? – Mi igen. Tessék megkapaszkodni. Mert kiderül egy hosszabb diskurzus után, hogy életük érdekes, eseményekben gazdag. Ezen élettörténeteken keresztül a közelmúlt történelme hamisíthatatlanul jelenik meg. Kincs lehet a történészeknek, érdekfeszítő olvasmány az olvasóknak. Valahogy úgy adódott, hogy a megkerülhetetlen Debrecen, valamint a Hegedűs Gyula utcai imaház egykori hívei jelentős helyet kaptak az írásokban. Megfigyelhetjük, mennyi egyéni alkatról beszélhetünk.

Például Córesz Gólesz bácsiról, aki gyakran hangoztatta, ennél mélyebbre már nem süllyedhetünk és ezt ismételte évtizedeken keresztül, de úgy látszik, a mélységnek nincs alja, mert e mondat haláláig, sőt azon túl is aktuális maradt. A veterán grúz őrnagy jellegzetes kalapjában járta naponta kétszer a Hegedűs Gyula utcát, ki gondolta volna róla, hogy táncolt a milánói Scala színpadán, rúgta a labdát a kijevi Dinamóban, harcosként, majd Olaszországban partizánként háborúzott a nácikkal, de mert fogoly is lett időközben, és ezeket árulóknak tekintették, két évet ült Sztálin börtönében. Majd élt Izraelben – ott is halt meg felesége –, aztán Pestre költözött gyerekeihez, fia itt halt meg közlekedési balesetben, de anyja mellett nyugszik, s most már ő is ott alussza örök álmát. Aztán Sipos Béla bácsi és neje álma is teljesült, Tórát adományozhatott imaházának. De máshová tekintve, kissé távolabbra, természetesen nem oldjuk meg a Messing-rejtélyt, de annyit tudunk, hogy megjárta a huszadik század két nagy Ninivéjét – Berlint és Moszkvát – és minden Ninéve figyelmeztetést kap büntetés előtt, hátha ez a szerep jutott neki.

Bármi volt az ára, mindig igazgat mondott és jósolt.

Más írásban kérdés lehet, hogy a matematikus zseni mit keresett a kukában és miért siratták meg olyan megindítóan tanítványai. Megtudhatjuk, ha elolvassuk a könyvet. Mint ahogy azt is, hogy párhuzamba vonva a világhírű rakétatervezőt a beregszászi áruházi eladóval, válaszolhatunk, hogy kinek életében volt több szeplő és miért vonhatjuk a párhuzamot közöttük.

Kérdés lehet, Jakab Antalnak vajon mi volt a hivatása, igazi szakmája? Alighanem az, hogy ő volt Jakab Antal. Megtudhatjuk, gyógyít-e a humor? Ha mester teszi, akkor biztos. Milyen volt hajdanán a pesti utca? – Milyen lépcsőn mászkál a fiatalember; világnyelv lesz-e a kínai és ezt az optimista vagy a pesszimista jósolja – talán válaszolhat rá egy ifjú tolmács, akit bemutatunk.

A nagy író szerint abszurd dolog Tiszaeszlárról beszélni a huszonegyedik században. Meg is okolja, miért. A kiváló jogász e témával kapcsolatos javaslata megvalósulhat-e valaha. További kérdések és válaszok. Kinek higgyen, aki nem hiszi egy szavunkat sem? Soroljuk a neveket és a vallomásaikat, ha azoknak sem hisznek, akkor az már reménytelen.

Miért lett kietlen zsidó szempontból Tokaj, az egykor hagyományokban és jó borban gazdag város? – Mitől tiszta Ács, a kedves város? – Izsák Gyuri barátunk tanítója békésen nyugodhat-e már a sírjában? – És kit ábrázol Dombóváron az első világháborús szobor sebesült alakja? Olvassák el, mert biztos nem találják ki, akárhányszor látták is a szobrot. – Ördög-adta forrás – most gyógyvize pihenőhely. A neve… Majd megtalálják.

Újabb kérdés. A szó volt előbb, vagy az írás? – Működik-e ma is a világtalan első világháborús hős katonájának az üzeme? – Családi hagyomány az emberiesség. Makó vajon emlékszik rá, hogy kiről is van szó (reméljük).

– Gödöllő ki ne maradjon! Egy professzor tevékenységét ismertetjük. – Gyula bácsi, mi volt az utolsó nótád? A százhárom éves unokahúga, Irén néni tudta, nekünk el is dúdolta, majdnem megélte a könyv megjelenését – néhány nappal előbb hunyt el. – Tudjuk-e, hogy került amerikai fogságba a Korona és onnan vissza Magyarországra. Haraszti tudja, meg is mondja. – Bakterok és postások cigarettapapírt találtak a sínek mentén. Vajon hol, és mikor? – A fotóművész csak akkor fotografál, ha oka van rá. És volt rá oka? – László barátunk vigasztalhatatlan. Megérti a kedves Olvasó is, hogy miért?

A kérdéseket nem sorba, csak ahogy eszünkbe ötlött, tettük fel nem is titkolt céllal, kíváncsiságukat növelendő. A feleleteket rendben megtalálják a könyvben! Pedig csak az első résznek értünk a végére.

A második rész címe: Az ég kapuja. Mert ez a felirat olvasható héberül a Kazinczy utcai ortodox imaház homlokzatán. A könyv e lapjai a nagyon fontos, de a sok gonddal küzdő magyar hon ortodoxiájáról szól. Mostoha terület. Kérdéseket nem teszünk fel, de vázoljuk, hogy miről is írtunk, és miért kellett e problémával foglalkozni. Először is azért, mert a témához tartozik, másodszor: mert van mondanivalónk. Például a Csörsz utcai temető olyan becses, mint az ékszer, mégis veszélyben volt a léte. Meg kellett menteni. Megküzdöttek megmaradásáért.

Dány kicsiny község. Orvosa mégis DÁNY-nak írta, csupa nagy betűvel. Megindokoljuk, miért. Áv hó 9: gyásznap, egy debreceni családnak kétszeresen az.

A Dalszínház utcából elindult tudós kiváló segítőtársával teljesítette Scheiber professzor testamentumát. – Scheiber professzornál maradva: sokáig nem hagyták nyugton és azt is megírtuk, mekkorát tévedett az akkori oktatási miniszter. – Három rabbi három kedves mesét mond el. A színhely: Nikolsburg, Liszó, Pozsony. – A Máramaros-szigeti nagy ribilliót az asszonyok csitították el. Bővebben a könyvben. – A szatmári Jajlis ma legendák tárgya. Szigetről sértődötten jött el, majd Amerikában lett egy vitatható, de mégis széles mozgalom vezére. – Választ kapunk, lehet-e valakinek manapság két felesége. Igen, de ehhez szükséges száz rabbi aláírása.

A Trianont követő vándorlás chászidokat hozott az elcsatolt területekről Budapestre. Általában lakástemplomokban saját szokásaikat megőrizve imádkoztak. Soroljuk, hogy hol.

A nagysimonyi Weisz Simon rabbit jobban ismerik külföldön – mondjuk Franciaországban –, mint Magyarországon. Ennek egy első világháborús fogolytábor az oka. Megtudhatjuk: a rabbinak mindig igaza van, minden szava aranyat ér, csak ki kell várni (a türelem nagy kincs).

Weiszberger rabbik – Mojse és Pinhász – édesanyja sietve írt meg egy kitűnő könyvet. Ismertetjük. – A Wesselényi utcai ortodox iskola-óvoda, a Tátra utcai bölcsőde sorsa fontos, mégsem érzi mindenki ennek súlyát. Pedig a vallás megmaradásának feltétele az iskola.

A szokások, bizony, az idők során változnak. Előnyükre vagy hátrányukra, ez kérdés lehet. – Eliézer és felesége járták a nagyvilágot. Nem titkoljuk, hol jártak, azt sem, hogy miért vándoroltak annyit. Tikva – jelentése: reménység. Székhelye a Király utca 16-ban található. Sziget, Szatmár sajhetjainak szomorú volt a búcsúja – Szerdóc barátunk elmesélte történetüket.

Tisztelgünk a „pozsonyi bölcs” előtt, aki az askenáz zsidóság halhatatlan vezéralakja számunkra.

Tévedések szelíd, de határozott korrekciójára vállalkozunk. Hangoztatjuk: egy vallás a zsidó, mert egy a Tóra. Lehet több irányzat, akár hitközség is (bár ez nem szerencsés), de felekezet csak egy van. Ezt senki nem vonhatja kétségbe. – A debreceni rabbi üzenetével zárjuk a könyvet. Még azért hátra van a gazdag névmutató.

Kiadó: Gabbiano Print Kft. Lektor: Oláh János, szerkesztette: Hídalmási Anna; tördelés és borító: Mandel György, pálmakép: Schäffer László.