2012. 3. szám » Winkler Nemes Gábor: Tetragrammaton az almában

Winkler Nemes Gábor: Tetragrammaton az almában

 

 

Lefkovics Kornél Kisvárdán született, de Budapesten, a Lauder Javne Zsidó iskolában érettségizett, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetem biológus kutató szakán folytatta tanulmányait, ahol genetikusként szerzett diplomát. Vallási tanulmányait a Bethlen téri zsinagógában kezdte, ahová bar micvója óta töretlen hűség köti. A Tóra mélyebb megismerésének vágya a legkülönfélébb zsidó kilékbe vezette el a magyar lubavicsi közösség programjaitól, az Orthodoxia Kazinczy utcai siurjaiig és imáiig. Új kihívást jelentett számára, amikor hat évvel ezelőtt őt bízták meg a mára kiemelkedően sikeres Tikva Hungary tanulóprogramjainak megszervezésével, amelyben azt a szívéhez amúgy is közelálló feladatot kapta, hogy munkájával minél több zsidó fiatalnak segítsen a tórai hagyományokhoz való visszatalálásban. Világszemlélete és életvitele remek példája a tudományos hivatás és az elmélyedt vallási stúdiumok harmonikus együttélésének. A Remény erről a különleges egyensúlyról kérdezte az ifjú tudóst.

 

 

Egy következetes természettudományos pálya és a kabbalisztikus tanulmányok első pillanatra ellentmondásosnak tűnhetnek. Legfőképpen pedig az, hogy miként férhet meg a két terület egymás mellett ilyen remekül egyetlen emberben? Lefkovics Kornél azonban úgy véli, mindez csupán az első pillanatra tűnhet ellentmondásnak. Véleménye szerint a szembeállítás fő oka a világ természettudományos alapú megközelítése és a vallásos hit szempontjából történő vizsgálata között hosszú időkön át emelt falban rejlik.

Úgy gondolom más dimenzióról beszélnek ezek a megközelítések. A választás a kettő között nem lehetséges. Ezt valahogy így szoktam megfogalmazni: Milyen színű a 6? Hiszek a színek világában, hiszek a számok világában, de nem kell választanom közülük. Vagyis számomra nem ellentmondás, a tudatomban egyszerre létezik mindkét világ, ami valójában egy. Egy érem két oldala. A hit ott kezdődik, hogy azt is elfogadom igaznak és létezőnek, amit esetleg én nem értek meg – érvel Lefkovics, majd hozzáteszi, hogy a Tórában erre olyan külön parancsolatcsoportok vannak, amelyek közé például a vörös tehén is tartozik.

Ez a fajta megközelítés nem okoz számára lelki vívódást. Gondolkodását a Torah Science fogalma írja le talán a legjobban, amelyben számára az említett kettősség a lehető legideálisabb módon oldódik fel. A Tóramagyarázat különböző módozatai és szintjei közül számára a gemátria a legkedvesebb. Ez a Tóra értelmezései közül egy mélyebb vizsgálati módszer – vagy ahogy a fiatal genetikus fogalmaz, egyfajta ugródeszka –, amely által a világban első látásra függetlennek tűnő dolgok közötti mélyebb összefüggések válhatnak jobban érthetővé a betűkhöz tartozó számértékek misztikus összefüggéseinek tükrében.

A gemátria által bepillantás nyerhető azokba a belső folyamatokba, amelyek során minden teremtett dolog magához a Teremtőhöz kapcsolódik” – magyarázza Lefkovics. A gemátriához azonban elengedhetetlen a héber betűk, s a nyelv bizonyos fokú ismerete, hogy a látszólag teljesen különböző, ám azonos számértékű szavak rejtett összefüggései felfedhetőkké váljanak. Lefkovics egy jól ismert példával illusztrálja magyarázatát: – Héberül a természet szó (haTeva) számértéke megegyezik I-ten egyik nevének számértékével (86). Ez azt jelenti, hogy a Teremtő elrejtőzvén a természet mögött minden teremtett dologban immanensen megtalálható. A mi feladatunk pedig valóban megtalálni Őt mindenben. Mikor rádöbbenek egy-egy tanulás közben ilyen kapcsolatokra, boldogság tölt el, hogy a saját szintemen még jobban megérthettem valami újat, értékeset és szentet.

Mindazonáltal mindennapi laboratóriumi munkájára a számmisztikának nincsen különösebb – számára is direkt módon érzékelhető – hatása, hacsak nem keresi maga a párhuzamokat:

Gondolkodtam például, hogy vajon miért kell nyolccsatornás sorozatpipettával dolgoznom.  A nyolcas szám a zsidóságban fontos szerepet játszik, a természetfelettit jelenti. Vagyis mindig, amikor nap mint nap használatba veszem ezt a munkaeszközt, összekapcsolódom a természetfelettivel, így a munkám máris egy magasabb dimenzióba kerül. Hasonlóképpen, amikor az általunk megtervezett DNS spirálját bejuttatom a megfelelő sejtekbe, imádkozom azért, hogy a kísérletem sikerrel járjon – mondja Lefkovics.

Mégis felmerülhet az önmagával való szembekerülés dilemmája a világ kozmológiai folyamatainak értelmezése kapcsán. Ő azonban úgy érzi, hogy ennek problémája csak akkor bukkanhat fel valakiben, ha olyan dologgal találkozik, amelyet nem ért vagy esetleg ellentmond addigi ismereteinek. Az élet Lefkovics Kornél számára a folyamatos fejlődés lehetőségét jelenti, ahol az ember mindenkori aktuális tudása óhatatlanul korlátozott marad. Majmonidészt idézi, aki szerint a Teremtőt leginkább a teremtésen keresztül lehet megismerni.

Hitünk szerint – mint a Tórából ismeretes – I-ten teremtette a világot (vagy világokat). Ez egy olyan tény, amit nem lehet bebizonyítani. Akkor hát nem is tény? Ennek megválaszolásához mindenkinek magának kell utánajárni a válasznak. Vagyis ha találkozom egy első látszatra ellentmondásos koncepcióval, akkor nem a rendszert rúgom fel, hanem értelmem véges határait figyelembe véve igyekszem imádkozni, hogy megérthessem, valójában egyazon dolognak több oldalával van dolgom, ami feloldható a Tóra egyre mélyrehatóbb tanulása által – fogalmaz a fiatal genetikus, aki számára gyakorlati tudása gazdagításában a tudományos élet szakcikkei fontosak ugyan, de elsősorban munkája megfelelő elvégzéséhez szükségesek. Mindazonáltal a világ tudományos fejlődését és a legújabb eredményeket igyekszik nyomon követni. Fontosnak tartja a világban élő különböző kultúrájú emberek megismerését, és a természet gazdagságának felfedezését.

Egy almában – szintén számmisztikai alapon vizsgálva – megtalálható I-ten legszentebb négybetűs neve. Ezt tudván, máris más érzés beleharapni egy áldás elmondása után egy szép érett, lédús almába – érvel Lefkovics. Jelenleg a rabbinikus vélemények, értelmezések és tanítások jobban lekötik, mint a tudományos szakfolyóiratok. Mélyebb szinteken tanulni számára lelki feltöltődést és boldogságot jelent.

Látásmódja szerint az érzékszerveinkkel felfogható fizikai világon túl léteznek még további teremtett világok is. Jelen koncepció a Zóhár elképzeléseinek fényében teljesedik ki, és nyer különös tisztaságot, értelmet és szentséget Lefkovics életében. Úgy gondolja, szükség van a vallásos gyermekek nevelésében olyan tanításokra, amelyek az empirikus ismeretszerzés és a vallási magyarázatok közötti áthidaló értelmezésként rámutatnak az ellentétek feloldhatóságára olyan kérdésekben, mint például a világteremtés. Úgy látja, ezek az áthidalások közelebb hozzák egymáshoz a két oldalt, s hiszi, hogy ezt a fajta nyitottságot szükséges lenne kiskoruktól kezdve belenevelni a gyermekekbe.

Az emberiség hosszú ideig gondolta azt, hogy a világ örökről fogva létezik, vagyis nem teremtett. Így az ellentét nagyobb volt. Most már a világ modern fele is belátja, hogy a világunknak van egy időbeli kezdőpontja. A vita már „csak” a kezdetről folyik. Az idő és annak változása vagy változatlansága nagyon érdekes koncepció. A Tóra az emberek nyelvén szól, ezért az ő nyelvükön kellett elrejteni benne az örök üzeneteket. Így hiszem, hogy a Tórában leírt hatnapos világteremtés I-ten mércéjével mérve megfelel az emberi mérték 13,7 milliárd évének – mondja Lefkovics.

Előszeretettel olvassa olyan rabbik írásait, akik kellőképpen nyitottak a tudományos világ felé, és egyesítik a látszólagos ellentéteket, például Rabbi Jicchák Ginsburghot, Rabbi Natan Slifkint – a zoorabbit –, Eliezer Zeigert, Rabbi Aryeh Kaplant, Rabbi Yossi Mizrachit, vagy a lubavicsi rebbéket, de a hagyományos Tóramagyarázókat a Talmud bölcseitől kezdve a máig élő rabbikig és rebbékig legalább ennyire alapvető fontosságúnak érzi vallási tanulmányaiban. Mindehhez járul még saját tudása, világlátása, amely így válik számára szerves egésszé, amelyet mindig kész további élményekkel és ismeretekkel továbbfejleszteni.

Nagyszerű dolog, ha az ember egy meglévő ismeretét egy olyan másikkal gazdagíthatja, amely az előzőt csak még szebbé teszi (Élu Veélu Divréj Elochim Chájjim)– mondja Lefkovics, aki nagyon fontosnak tartja, hogy a magyarázatai ne csupán a filozófia, teológia és az elmélet síkján állják meg helyüket, hanem aktív cselekedetek is társuljanak hozzájuk. Rámutat, hogy fizikai világunk a cselekvés világa, és minthogy a zsidó vallás aktív micvákból is áll, elmélet ide vagy oda, a végén cselekedni kell. Azonban a micvákat sokkal jobbnak véli úgy megcselekedni, ha véghezvivőjük érti is a mögöttük rejlő mélységeket, lelkiséget és intenciót, amelyek az empirikus cselekedeteket valódi értelemmel ruházzák fel:

Én nagyon élvezem az empirikus dolgok mögött zajló, csak lelkileg érzékelhető folyamatokat, és az ezek felett érzett örömömet próbálom meg másoknak a zsinagógában, vagy online jesivában elhangzó tanításaimban, és megjelenő írásaimban továbbítani – fogalmaz az ifjú tudós.

Jövőbeli terveiről szólva ugyan hangot ad aggodalmainak a jelen idők nehézségeire utalva, ám mégsem tartja szükségszerűnek, hogy ez egy általános rossz közérzet meglétét indokolttá tegye. Ennek legjobb ellenszeréül Rabbi Nachman leghíresebb tanácsát idézi, aki szerint a legnagyobb micve mindig szimchában – örömben – létezni. Bár ezt a gondolatot tartja elsődleges irányadónak jövőjére nézve is, nem biztos benne, hogy e jövőt Magyarországon képzeli el. E különleges kettőséget mindazonáltal még sokáig élete és útja meghatározó elemének tekinti, ahol is egy ledolgozott fizikai munka után otthon várja egy mosolygós család és a Tóra szent betűi.