Kezdőlap » Remény » 2013. 1.szám » Sági György: Hajóvonták találkozása tilos

Sági György: Hajóvonták találkozása tilos

Vörös Rébék általment…

…Magda átfutott a keskeny pallón. Nem volt választása. Mindenkinek át kellett rohannia. Puskatus késztette gyorsabb mozgásra azt, aki kérette magát, és feltartotta a sort. A deszkalap mellett kifeszített kötél csak annak segített, aki élni akart. A többiek észre sem vették. Aki lezuhant a partot az uszállyal összekötő hídról, azt a novemberi folyó jeges hullámai elnyelték. Az őrök ütlegelése elől menekülők egymást taszították a vízbe. Az őszi ködben a fagyott nedves kabát, páncélként fonta körül. Lépni is alig lehetett, nemhogy figyelni, mire is tapos a lábuk.

Magda mellett a hajó fenekében valaki azt suttogta, hogy a szomszédos uszályt az éjszaka elsüllyesztik a németek. De németek nem voltak körülöttük. Egy sem. Akiket láttak, azok napközben gépkocsioszlopban mentek el mellettük. Főleg teherautókon. Meg néhány motoros. A fehér csíkkal keretezett fekete keresztes ajtajú teherautókat annyira megpakolták, hogy leültek a járművek az országút aszfaltjára. Valamelyik magyar fegyveres az őrzőik közül azt mondta a mellette haladó másiknak: Na, a fritzek viszik a szajrét, mi meg ezekkel menetelünk itt. És köpött egyet. De száraz lehetett a torka, mert a nyála a bakancsára hullott. Az anyátok úristenit, üvöltötte, nem tudta, kire haragudjon. A zsidókra, akiket át kell majd adnia a németeknek Hegyeshalomnál. Vagy a náci szövetségesekre, akikről az elmúlt években csak, mint a legbátrabb harcosokról hallott. És akiket most, láthatólag, sokkal jobban érdekelt, hogy mit vihetnek magukkal, mintsem törődjenek velük, a zsidókat őrző katonákkal.

– Pucolnak ezek is – mondta megint; megállapítva a tényt, hogy a szürkeegyenruhás bajtársak itt hagyják őket az oroszoknak. A mellettük haladó járműoszlop nem figyelt arra, hogy kerülgessék azt, aki az útjukba akad. Gázoltak át a gyalogmeneten! Nekik sem volt elszámolási kötelezettségük. Miért is lett volna? Már a pesti induláskor elvették a papírjaikat. Okmányaik megvonásával kellett őket átadni a németeknek Semelyikük sem igazolhatta magát, kiféle, miféle ember.? Nem volt nevük, nem tartoztak senkihez. Nem volt múltjuk, nem volt előéletük.

A Magda mellett gubbasztó nő felsikoltott félelmében: Kérem, lehet, hogy nem is a szomszéd uszályt fogják elsüllyeszteni, hanem a miénket? Ki tudja, mire van parancsuk, és lehet, meg sem tudják különböztetni egymástól ezeket a hajókat. – Ezek nem hajók! – torkolta le egy férfihang, – Ezek uszályok, kérem! Búzát, meg hasonlókat szállítanak rajtuk.

– Ugyan már, csak nem kezd el itt tanórát adni –, szólalt meg egy nem túl fiatal nő a közelből. – Nem mindegy, hogy mi a nevük? És minek süllyesztenék el? Uszályra szükségük lehet…. Miránk pedig…? – úgy fejezte be a mondatot, mintha folytatása lenne, és azt csak ő nem akarja.

Csend lett. Hallgatás ült közéjük. Mérlegelték ezt a lehetőséget is. Mi van ha…? Mikor? Ha mégsem volna szükség szállító hajóra? Vagy nem négyre, ahányat a partról láttak? Csak sokára szólalt meg egy fiatal nő, akinek a férje a Gépgyárban volt lakatos, hogy: most már elég legyen ebből! Az a dolguk, hogy hazatérjenek, amint tudnak.

Gönyűnél volt éjjeleztetési állomásuk. Itt kell tölteniük az éjszakát, közölték velük.

A bécsi országutat holttestek borították. Elhagyott, ottfeledett és véres holttestek. A kutyát sem érdekelték. Azok is láttak eleget. A Dunát is holttestek fedték. Felpuffadt, a víz felszínén lebegő holttestek. Gönyűnél, de feljebb is. Aztán le, ahogyan a víz folyása vitte a tetemeket. Nem szabályos rendben. Ahogyan az emberek éppen elvesztették uralmukat a testük felett. Pesten összeszedett nőket. És a munkaszolgálatosokat ezt követően átterelték, tovább a „kijelölt munkahelyükre”, Ausztria felé.

Akinek azt mondja: kár! Nagy baj éri és nagy kár.…

Én azért élek, hogy gyűlöljem őket, ők azért vannak, hogy gyűlöljem őket! Magda nem felejtett. A rádiót, amikor délután egy órakor a Vízjelző Szolgálat vízállásjelentését olvassák fel, kikapcsolja. A Duna Gönyű és Esztergom között árad, máshol apad. Alacsony vízállású. A Duna vizének hőmérséklete Budapestnél 15 C fok. Mai vízállások: Gönyű 52 cm 18 %Gázlóviszonyok a Dunán: 1799.0 – 1798.3 folyamkilométer között hajóút szűkület, szélessége: 100 m, hosszúsága:700 m. Hajóvonták találkozása tilos.

Keskeny a palló kettőnek: Nem térhet ki…

Magda felszállt a Genovába induló vonatra.

Hess, madár!