Kezdőlap » Remény » 2013. 3. szám » Köves Hajnalka – Híres rokonom: Bogyó Samu

Köves Hajnalka – Híres rokonom: Bogyó Samu

Sem utóda, sem boldog őse,

Sem rokona, sem ismerőse

Nem vagyok senkinek…”

Ady szép sorai többé-kevésbé rám is illenek. De most csak a felmenőkről szólok.

Anyai rokonságom Kanadában, az apainak jó része az Egyesült Államokban élt, él. Sajnos, sosem jutottam el az amerikai kontinensre. Sosem találkoztam egyik nagyszülőmmel sem, így a családi gyökerek tekintetében, igen hiányosak az ismereteim.

Mégis, már gyerekkoromtól fogva hallottam apámtól és egyetlen, személyesen ismert bátyjától is, hogy a famíliánkban élt egy híresség, egy igazán elismert személyiség: Bogyó Samu, akire joggal büszkék lehetünk. A családi viszonyokról, a rokonsági fokról viszont nem szólt a fáma.

Samu bácsi nagy tudós volt – mondogatták. – Még a bécsi császári udvar is foglalkoztatta, mint fő matematikust.”

Ez aztán igazi csoda: egy zsidó ember a 19. századi Habsburg-ház alkalmazásában!

Mostanában többször eszembe jutott Bogyó Samu neve. Gondoltam, utánanézek, van-e nyoma egy ilyen tudós embernek. Kiderült, hogy bizony van. A Magyar Életrajzi Lexikonban (az 1000 – 1990. változatban éppúgy, mint pl. az Akadémiai Kiadó 1967. évi kiadásában), a Zsidó Lexikonban, Szinnyei József Magyar írók élete és munkái c. kötetében, továbbá a Wikipédián, illetve a Google-ban talált adatokat mérlegelve feltételezhető, hogy nagyapám testvére vagy unokatestvére volt, hiszen hasonló életkorúak voltak. Erre utal az a tény is, hogy Bogyó Samu neve eredetileg Steiner volt, akárcsak nagyapámé, sőt apámé is, a névváltoztatásig. De Bihar megye, mint születési hely is, ezt a feltevést erősíti, hiszen családunk Hajdu és Bihar megyéből való.

A fellelt szűkszavú ismertetőkből az alábbiakról szerezhetünk tudomást:

Bogyó Samu 1857-ben született Paptamásiban (Bihar megye), és 1928-ban halt meg Budapesten. Neves matematikus, tanár és szakíró. Szülei kívánságára rabbinak tanult Nagyváradon, e tanulmányait azonban nem fejezte be, inkább a főreáliskolát választotta. Ennek elvégzése után a budapesti műegyetemen szerzett tanári képesítést.

1879-től gyakorló gimnáziumban, majd a Rőzer-féle kereskedelmi iskolában tanított. 1883-tól a Budapesti Kereskedelmi Akadémia tanára, egyúttal több nagy bank matematikusa. Tagja volt az Országos Közoktatási Tanácsnak és a Felső Kereskedelmi Iskolai tanárvizsgáló bizottságnak.

Számos szaktanulmánya jelent meg folyóiratokban. Kereskedelmi tárgyú tankönyvei a legelterjedtebbek voltak. Több intézmény nyugdíj-tervezetét készítette el. Főbb műveit két ugyancsak kiemelkedő tudású matematikus és tanár kollégájával közösen írta.

A „Politikai számtan” című kétkötetes művet a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából írta Bein Károllyal és Havas Miksával közösen. A könyvet a budapesti Franklin Kiadó jelentette meg, 1907-ben.

Havas Miksával együttesen írta a „Táblák a politikai számtanhoz” című könyvet, amely több kiadást ért meg. Szintén Havas Miksa volt a társszerzője a „Hétjegyű logarithmus”, valamint a „Kereskedelmi számtan” című négykötetes mű megírásánál. Ez utóbbit 1927 és 1931 között adták ki (Budapest, Lampel Róbert – Wodianer F. és Fiai), és tankönyvként használták a kereskedelmi iskolákban.

Szakmai körökben e könyvek jó része még ma is megtalálható, némelyik kötet kapható is az antikváriumi forgalomban.

Szólnék azért rokonom két jeles kollégájáról és társszerzőjéről is.

Bein Károly 1853-ban született Mágocson. Az Országos Rabbiképző Intézet főgimnáziumában és az Országos Izraelita Tanítóképző Intézetben a matematika, fizika és a természettudományok tanáraként dolgozott. 1873-75 között a Fünfkirchener Zeitung munkatársa. Számos publikációja jelent meg, elsősorban a természettan tárgykörében.

Havas Miksa (Székesfehérvár, 1861-1944.) Heller Móritz néven látta meg a napvilágot. 1882-től Pozsonyban, majd Budapesten a Kereskedelmi Akadémia tanára volt. Ezután a Hazai Általános Katonai Biztosító Rt. vezértitkárává nevezték ki.

Több tankönyvet írt – egy részüket Bogyó Samuval közösen -, amelyek több kiadást értek meg. A tárgykörökből csak néhányat, ízelítőül: a jelzálogos kölcsönök, az életbiztosítás, kamatszámítás, az értéktőzsde, mérleg és adómérleg. 1939-ben írt művének címe: „A pénz tragédiája”.

Ezt követte az ő saját tragédiája. Hiába változtatott nevet, hiába végzett fontos munkát, alkotott értékes műveket, sorsát nem kerülhette el: 1944-ben elhurcolták. További adat nincs róla.