Kezdőlap » Remény » 2013. 4. szám » Feldmájer Sándor: Üzent a múlt (I.rész)

Feldmájer Sándor: Üzent a múlt (I.rész)

Miért lett a rendszer ellensége egy ártatlannak tűnő bibliográfia?

A Geyer-dosszié

1958 októberében a CLAIMS CONFERENCe anyagi támogatásával jelent meg – hosszú évek kutatómunkája után – Geyer Arthúr (1894-1976) rabbi, a Szeminárium könyvtárosa által írt A MAGYARORSZÁGI FASIZMUS ZSIDÓÜLDÖZÉSÉNEK BIBLIOGRÁFIÁJA 1945-1958 című kisméretű, papírkötésű, de nagyon fontos és alapos munkája.

Az Előszóban Scheiber Sándor – a könyv és Geyer mentora – leírja: „Több, mint egy évtizede vetettem fel azt a tervet, hogy a magyarországi zsidóság fasizmus okozta tragédiájának adatait kutassuk fel és történetét hitelesen írjuk meg (Tudományos tervek és könyvek Bp. 1947.6.)”

A cikket eredeti formában lsd:: Schieber Sándor: „ A magyar zsidóság történetének kutatása” In: MIOK Évkönyv 1971-1972. pp 245-246. Rövidített változatát lásd.: Scheiber Sándor: „ A magyar zsidóság történetének kutatásáról” In: História 1985.4.sz. pp 32-33 ) kiadványa.

Egy évtizednek kellett eltelnie, míg a Conference of Jewish Material (Claims) támogatásával a tervezett könyv megjelenthetett.

A Bevezetésben Geyer Arthúr kifejti: „ A most nyilvánosságra kerülő bibliográfia tulajdonképpen, második része annak az összeállításnak , mely a magyarországi fasizmus zsidóüldözését tárgyaló valamennyi 1919 óta megjelent könyv, tanulmány és cikkek felsorolását tartalmazza” ( Igaz is, mi történt az említett első résszel? Megírta Geyer? Elveszett? Fontos volna tudni, de kutatásaink folyamán semmi nyomra – eltekintve ettől a félmondattól – nem találtunk!)

De más, nagyobb rejtély is van e könyvecske körül!

Szakemberek és könyvgyűjtők körében régóta köztudott volt, hogy a könyvet megjelenés után azonnal bezúzták. Bár néhány kötet megmaradt (külföldre kiküldték, nagyobb könyvtárak zárt anyagába került) és kutatható is volt, de a legtöbb példányt bevonták és megsemmisítették. A rendszerváltás után néhány példánya antikvár árveréseken is felbukkant. Napjainkban az interneten is elérhető.

De mi történt és főleg miért történt valójában?

A Magyar Zsidó Levéltárban találtunk rá arra, a dokumentumra, melyben Horváth János ( az akkori MÜVELŐDÉSÜGYI MINISZTÉRIUM Egyházügyi Hivatal Elnöke) 1958. november 6-án kelt levelében arra kéri Sós Endre urat a ( Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnökét), miszerint:

Elnök Úr!

Kérem, hogy „ a Magyarországi fasizmus zsidó üldözésének bibliográfiája 1945-1958-ig” Geyer Arthúr szerző által készített összes kinyomtatott példányát hivatalomba a lehető legsürgősebben beszállítani szíveskedjék.

Intézkedésem okát szóban fogom közölni.

Budapest, 1958. november 6. Teljes tisztelettel:

/Horváth János/”

A levél alján kézzel feljegyezve: „leszállítva XI.7.”, 24 órán belül intézkedettek a beszállításról, bár ez pénteki nap volt, így az Iroda csak délig működött, mint általában.

A kutatók érdeklődését már korábban is felkeltette ez a hírhedt esemény. Több említésről tudunk, amely a könyvvel és annak megsemmisítésével foglalkozik.

Következzék Domán István: Egy veszélyes bibliográfia című írása. Domán rabbi úr , filológia eszközökkel próbálta megtalálni az okokat. Hosszasan és részletesen elemezte a tételeket, jól ismerve a felsorolt publikációkat. Mint később látni fogjuk, nem járt rossz úton, pontosan érzékelte, hogy a kötetben lévő címek, írók esetleg annotációk szövegében van valahol a „kutya elásva”. Viszont úgy gondoljuk, hogy a végső következtetése hibás:

A „Wallenberg név a Szovjetunió neuralgikus pontja maradt – a moszkvai hatalom – egész további fennállása alatt! Letartoztatására és eltűnésére nem lehetett ésszerű magyarázatot találni. Illetve csak egy módon, ami öngyilkos vállalkozás lett volna abban az időben… Minden kiadványt, aminek valami köze volt a múltnak ehhez a szakaszához, fokozottan nagy figyelemre méltattatták! Ebbe a körbe tartozhatott A magyarországi fasizmus zsidóüldözésének bibliográfiájában Léva Jenő: Raoul Wallenberg regényes élete c. könyvének az ismertetése. Így már egyértelmű, hogy honnan indulhatott ki a Bibliográfia betiltása, és hogy miért nem tiltakozott ellene Scheiber professzor és Geyer főrabbi 1958-ban..”

Domán nagyon alapos volt: tételenként végigtanulmányozta az annotációkat, széles irodalmi ismereteire támaszkodva próbált megfelelő következtetéséket levonni. Azt gondoljuk, tévedett, amit a későbbiekben megpróbálunk bemutatni, nem sikerült „eltalálni” ennek az irracionális bezúzásnak az igazi okát. Azért is kijelenthetjük ezt, mert a könyv kiadását előzőleg hosszasan egyeztették és engedélyeztették, nem tűnik valószínűnek, hogy egy ilyen „szarvashiba” benne maradhatott volna, ha azt a hivatalos politika az adott pillatanban tiltottnak ítéli. Annál kevésbé van így, hisz az említett Wallenberg Könyv nem került bevonásra soha! Nincs arról semmi megbízható adat, vagy egyáltalán a városi legendában terjedő hír, hogy Lévai inkriminált Wallenberg – könyvét bevonták vagy bezúzták volna! Furcsa megoldás lenne, hogy a könyvről csak egy tételében beszélő bibliográfiát igen, de magát a könyvet nem zúzzák be! És ha igen, miért?

Talán közelebb jár az igazsághoz Várady Péter A magyarországi zsidóüldözések a hazai történetírásban. Szemléleti problémák és a kérdés aktualitása című tanulmány (Zsidóság az 1945 utáni Magyarországon, A Magyar Füzetek kiadása Párizs 1984) a 206. oldalon : „Geyer Arthúr bibliográfiáját 1958-ban a nyomdából egyenesen a zúzdába küldték ( Valószínűleg Darvas József cikkének /1945/ felvétele miatt, „ ( A tanulmányban említett feltételezett írás a KIS ÚJSÁG 1945 április 05.)

Geyer annotációja a fenti tételről:

Változott a helyzet. Válasz Darvas József cikkére

A zsidókérdés Darvas által alkalmazott módszerekkel való feszegetése a fasiszták hibájába vezet. A zsidóságot nem lehet a „keretlegénység” káros ambícióival vádolni. A zsidóság még kábult a sok szenvedéstől, ezt nem illik elfelejtenie annak, aki ezzel a súlyos problémával foglalkozik. A nyilas téboly az őrülteknek sem kegyelmezett.

Pap József „testvér”, az angyalföldi tébolyda nyilas megbízottja a zsidó elmebeteget is elvitte és a Dunába lőtte.

Példának véve Várady Péter tanulmányát, kerestünk még néhány „veszélyesnek” tűnő tételt a műből:

A 82.es sorszámú tétel (iaz idézett könyv 20. oldalán) Faragó László: Írástudók árulása – írástudók helytállása. Budapest 1945. Népszava Könyvek. Vagy az 59.oldalon A HALADÁS c. hetilap 1946. III.21. Zsolt Béla: Még egyszer és utoljáraVeres Péter. Tovább vizsgálva Geyer doktor könyvét sok, akkor más és más szempontból „problémásnak „ tűnő kiadvány is szerepel , csak felsorolásszerűen:

20. oldalon. Márai Sándor napló 1943/44

55. oldalon. ápr.03. Féja Géza

56.oldal: X.13. Szabó Dezső

88.oldalon: KÉPES FIGYELŐ III.22.

208. oldalon. Szabó Pál Isten háta mögött

212.oldalon Sásdi könyve

és még ki tudja, mely eleme e kis könyvek kinek és milyen gondot okozhatott?!

Több helyen is kutatva megpróbáltunk hivatalos forrást vagy igazolást találni, de sajnos sikertelenül.

Átvizsgáltuk az Országos Levéltárban mikrofilmen elérhető „az Állami Egyházügyi Hivatal Elnökének feljegyezései „ elnevezésű fondokat, de semmi érdemlegesre nem találtunk. Elképzelhető az ÁEH eddig még nem kutatható titkosított anyagaiban több információhoz juthatnánk…

Megkerestük e-mailben Geyer Arthúr fiát, az Izraelben élő Geyer Jitzchak Imrét, remélve, hogy a családi „legendárium” megőrzött valamit abból, mi is történt 1958-ban. Geyer Imre, sajnos, nem tud semmit, 1943-ban emigrált Izraelbe és 1951-től özvegy Édesapja, Winter Irénnel, második feleségével élt haláláig, 1976-ig.

Ki is volt valójában „hősünk” és “főszereplőnk”, dr. Geyer Arthúr?

Geyer Arthúr ( Bp.1894.II.13 – 1976 szeptember 6 Bp.) rabbi, bibliográfus. 1916-ban a Bp-i tud.egy.-en bölcsészdoktorátust, 1918-ban az Orsz. Rabbiképző Int.-ben rabbi oklevelet szerzett. A fővárosban hitoktatóként működött. Az üldözések idején bujkált. 1951-től az Orsz. Rabbiképző Intézet könyvtárosa. 1957-től óbudai körzeti rabbi, 1963-tól haláláig budai (újlaki) főrabbi. Emellett tanított a Zsidó Gimnáziumban is. F.M.: M-i zsidó üld. Bibl. 1945-1958 (1958).

Horák Magda Simonyi Pálné (Szerzők kiadása 2004 KIK VOLTAK ŐK Nemzetközi zsidó életrajzi lexikon 237-238 oldal).

Egy másik forrás:

Geyer Dr., Artur born Budapest (13.II.1984)., graduated.1918, teacher. Budapest (1918-1920), r. Győr, Debrecen, Buda, librarian of the Seminary , died. 1976.

In: THE RABBINACAL SEMINARY OF BUDAPEST 1877-1977 308.o.

Egy visszaemlékezésben, Schöner Alfréd a következő, nagyon személyes megemlékezést adott :

Vallástant Geyer Arthúr tanított. Úgy tudta megszerettetni a tárgyát, hogy azt nem teherként, hanem spirituális élményként éltük meg. Nem féltünk tőle, hanem vártuk. Mikor jön már be a Geyer? Bennünket, 14-16 éves tiniket, érdekeltek a világ eseményei: Geyertől mindent meg lehetett kérdezni, és ő válaszolt. Nem számított semmi tabukérdésnek. Elővettünk egy bibliai textust, vagy egy ünnepet elemeztünk, és utána: “Ha van kérdésetek, tegyétek fel”, és elkezdett beszélni. Olyan rabbinikus módszert alkalmazott, amellyel nem eltávolította a fiatalokat a vallástól, hanem szelíden a közelébe vont bennünket. “Én nem teszem kötelezővé nektek, hogy sábeszkor járjatok templomba, de…”, és hosszú perceken keresztül elmondta, mi az istentiszteleten való részvétel spirituális élménye. Mint egy mézesmadzagot, úgy húzta el a szánk előtt, hogy kedvet csináljon hozzá. Elképzelhetetlen volt, hogy egy korombeli fiatal, péntek este és szombat délelőtt, ne menjen templomba. Igaz, nem volt előríva, hogy melyikbe. Nagyobbrészt ide jöttünk, a Rabbiképző templomába, akik a környezetében laktunk, hogy ne utazzunk bele a sábeszba. Geyer első kérdése mindig az volt: “Múlt sábeszkor hol voltál templomban?” S ha valaki mulasztott, nem tolta le, nem bántotta, hanem ráhivatkozott… “az elmúlt héten azt olvastuk, hogy…”, és mondott valami érdekes szövegösszefüggést a heti szidrával kapcsolatban, legtöbbször egy magyar vagy világirodalmi párhuzammal, történelmi analógiával megfűszerezve. “Na látod, ezt veszítetted el, mert ha ott lettél volna a zsinagógában, ezt hallhattad volna, erről gondolkozhattál volna…” Budán folyamatosan működő talmud-tórát is vezetett. Sokan jártunk ki hozzá, minden kedden, Tórát tanulni. ’67-ben vagy ’68-ban egyik percről a másikra szétrobbantották. Geyert is letartóztatták, és többeket közülünk. Neveket nem akarok mondani, tiszteletben tartom a személyiségi jogokat. Egyikük most az Egyesült Államokban tüdőgyógyász, a másik itt él Budapesten. Börtönbe zárták őket, két évet kaptak. A vád: cionizmus. Kétségkívül volt szó Cionról, mint az imák forrásáról, mint az ősök földjéről, de semmiről, politikai értelemben. 1967, a hatnapos háború éve, kellett kreálni egy ügyet. Az izraeli hadsereg szétverte az egyesült arab seregeket, Budapesten szétverték a budai talmud-tórát (1:1). Nekem semmi bajom nem származott azon túlmenően, hogy két éjszakát a rendőrségén töltöttem. Megkérdezték, mit tanított Geyer Arthúr, elmondtam, melyik heti szakaszt tanította. “Köszönjük szépen.” Békén hagytak. A két fiatalembert hosszú időre megbélyegezték, és tönkretették lelkileg” in: Kőbányai János: A világítótoronyból Ninivébe látni (K.J interjúja Sch. A- dal) 2002/2.

*

Egyenlőség 1918, január 26-i száma 11.oldal:

A rabbivizsgák a Ferenc József rabbiszemináriumban február 11., 12. és 13 napján kerülnek sorra. 14-ikén a vezérlő-bizottság ülésezik és az uj papok felavatása is e napon történik meg. A vizsgázók: Resofszky Artur, dr., Geyer Artur és Gerson József dr., rabbijelöltek. A vizsgáló-bizottságban a vezérlő-bizottság részéről Hevesi Simon dr. és Kiss Arnold dr. vesznek részt.

Kutatásaink során eljutottunk az Állambiztonsági Levéltárban, remélve, hogy az ott őrzött iratokból többet megtudhatunk Geyer rabbiról és könyve sorsáról:

XAVÉR ügynök 3.1.2 M-37478 akta 1963. ( 6-os kartonját nem leltük föl a ÁBLT-ben)

44.oldal: .. a múlt év december 25-én Benoschofsky Ilona találkozott Kertész Zoltánnal—-megbeszéljük az üresedésben lévő budai rabbi ügyét!…Az előzök értelmében B.Imre találkozott Kertésszel. Kertész ismét elmondta, hogy egyetlen vágyuk, hogy B. kerüljön Budára. Singer nem jó és egy budapesti pályázaton valamikor 1949-50-ben már megbukott. Geyer nem jó, mert a templom közelében volt a korcsmája és nehéz rabbiként tisztelni azt, aki bort mért. Egyébként Singer azért merült fel a hitközségben, mert Sósék nagy összeggel tartoznak neki, Geyer azért, mert Róbert Mária lakásvételénél kezességet vállalt az OTP-nél. Egész Buda vele együtt B.-t akarja. B.ismét elmondta, hogy neki igen nagy munkatöbbletet jelentene, de ha megcsinálják, nem mond „nemet”

Ezek után Kertész elment a Síp utcába és tudomásom szerint Sóssal és Seiferttel megegyezett Gyeyer személyében…”

(B. Imre Benoschofsky Imre (Bp.1903.febr.06-1970.júl.5 Bp) országos vezető főrabbi Ilona testvére. Róbert Mária színésznő, előadóművész Sós Endrével járta az ország hitközségeit irodalmi műsorral)

Rövid JELENTÉST találtunk DOKTOR fn. Ügynök ÁBLT. M-21589 számú dossziéjában

(111.oldal:

Jelentlés adta: Doktor

61.jul.19 vette: Dusánszky (?)

Tárgy: Geyer Artúr rabbiról.)

Geyer Arturt 5 éve ismerem, azóta van felekezeti szolgálatban. A rabbiképzőt több mint 40 évvel ezelőtt végezte el, azonban a polgári életben helyezkedett el és bor nagykereskedő lett.Aktivan részt vett a cionista szervezet munkájában, egyéb felekezeti vagy zsidó tudományos tevékenységéről nem tudok. Az 50-es évek elején disszidálni akart, elfogták, több évet börtönben töltött. Szigorította a büntetését, hogy mint kitelepitett, akart disszidálni.

A büntetés letötltése után – egyéb foglalkozást nem találván – a könyvtárunkban helyezkedett el néhány százforintos, inkább csak formális fizetéssel. Az 1956 utáni zavaros, rabbinélküli időben kezdett – Scheiber intenciójára – papként tevékenykedni, majd 1958 elején véglegesen ezt a foglalkozást vállalta, ugy hogy továbbra is megmaradt könyvtárosnak is. Feladata vidékre szólitotta volna, de azt rövid idő mulva betegségére való tekintettel lemondta, és azóta Ujpesten és Óbudán rabbi.

Ritkán jár vidékre.

Tudomásom szerint jelentős külföldi kapcsolatai vannak és ezeket ápolja is, egyébként a Scheiber- körhöz tartozik. Testvérbátyja Izraelben van. Politikai állásfoglalálást nem ismerem, 1959 októberében azonban a Dohány utcai templomban olyan két beszédet tartott, amit az ÁEH erősen kritizált és akkor felmerült lemondatásának lehetősége is. Hivei általában nem szeretik, mogorva, zárkozott. Állami, társadalmi vagy politikai szervvel – tudomásom szerint – nem tart semmiféle kapcsolatot. A kerület vezetőit nem ismeri és őt sem ismerik.

(Kézzel írva)Megjegyzés: Xavér szerint Geyer rabbi tagja egy csoportnak mely célul tüzte ki a jelenlegi vezetőség megbuktatását, s a jelentést ennek ellenőrzésére kértem. Mivel az ügynök erről nem tesz említést, a csoportosulás ügyében egyelőre csak Xavért lehet foglalkoztatni. Ez szükségesnek látszik, mert Geyer a Scheiber csoport tagja és vélhetően Scheiber intuiciói (sic!) szerint jár el.

Feladatot az ügynök csak a német kérdés rendezésével kapcsolatos hangulat gyüjtésére kapott, mert 20.tól szabadságon lesz.