2014. 2. szám » Avi Ben Gióra: A szabadkai zsinagóga

Avi Ben Gióra: A szabadkai zsinagóga

Szabadka, vagy Subotica. Újvidék után az egyik legnépesebb város a Vajdaságban. Lakosainak száma körülbelül 94 ezer, a környező településekkel együtt 150 ezer.

Fontos kereskedelmi átjáró volt, mert itt vezetett keresztül az Európát Ázsiával összekötő útvonal. A terület a török megszállás előtt a Hunyadiak birtoka volt. Mátyás, ismertebb nevén Mátyás király, Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának adományozta a területet. 1470-ben várat épített. A mohácsi vészt követően megoldhatatlan probléma alakult ki. A magyarok mellett nagyszámú szerb és más nemzetiség is letelepedett itt. Nagy szerepük volt a később elhíresült délvidéki felkelésben, melynek vezetője Jován Nenád vagy más néven Cserni Jován volt. Ő magát a fekete cárnak neveztette. A magyar urak idegengyűlölete egyre nagyobb lett a szerbekkel szemben. Azzal vádolták őket, hogy a földjeiket kisajátították, nekik pedig nem engedték meg, hogy újra elfoglalják a jogos tulajdonukat. A magyar urak Ferdinánd mellé álltak akkor, amikor Szapolyai ellen fordultak. A szerbek sokáig az „adu ász” szerepét töltötték be. 1686-ban megszűnt a török uralom és új fejezet kezdődött a vidék történelmében. A magyar lakosság száma megfogyatkozott. A Habsburg uralom idején elkezdődött a csoportos visszatelepítés. A város 1743-ban mezővárosi jogot, majd 1779-ben szabad királyi városi jogot kapott Mária Teréziától.

A szabadkai zsidóság története tulajdonképpen a zentai csatával hozható összefüggésbe. 1697 után megszűnt a 171 éves török uralom. Az egykori Magyar-Horvát Királyság helyén a Habsburgok vették át az uralmat. Régebben, az Ibériai-félszigetről, az Izabella által elüldözött menekülők jöttek, de csak ide, és ezért a szefárd közösség száma vált dominánssá. A Habsburgok hatalomátvétele után megindult a német nyevterületekről származó askenáz zsidók letelepedése is. Sokkal nagyobb lett a számuk, mint a szefárd gyülekezeté.

Az első letelepedési engedélyt Jakov Heerschel és családja kapta meg, két másik családdal együtt. 1779-től letelepedhettek jobbágyként a városban. Ám nem vehettek házat, sem másfajta ingatlant. Sőt! Naponta három krajcár tartózkodási díjat voltak kötelesek fizetni. Ennek ellenére a betelepedés, ha lassan is, de megkezdődött. 1786-ban már 12 családot tartottak nyilván. 1781-ben II. József ediktuma szabad vallásgyakorlást szavatolt számukra, de polgári jogot még nem nyertek. Vehettek házakat és földeket is. A városi szenátus az izraeliták részére külön utcát jelölt ki: a valamikori Zsidó utcát – a későbbi Erdő utcát –, ami a mai tejpiactól a városligeti erdőig terjedt.

Itt épült fel az első zsinagóga is a 19-es számú ház területén 1838-ban. Ennek a homlokzati terét 1850-ben kibővítették.

Az első Hitközség 1797 december elsején alakult az itt élő családok részvételével. Még ekkor beadták a kérelmet egy zsinagóga építésére, ám a kérelmet elutasították. Az 1835-ös év mérföldkő volt a szabadkai zsidóság életében. Ettől a dátumtól kezdve földvásárlási és házépítési jogot kaptak a város többi részén is, nemcsak a már régebben kiutalt telkeken. Az emencipáció valamint az asszimiláció is fontos szerepet játszott a zsidó közösség növekedésében. A gyors ipari fejlődésben szintén jelentős szerephez jutottak.

1782 márciusában megkezdte működést a zsírszóda gyár Palicson. Első tulajdonosa Jozef Liebetrau zsidó vállalkozó volt. A zsírszóda a szappanfőzés egyik nélkülözhetetlen alapanyaga. Ugyanakkor fontos fertőtlenítő szer is volt azokban az időkben. Későbbi tulajdonosai, Fischla és Jákov Ávrahám fokozták a termelést, s Közép-Európa egyik legnagyobb zsírszóda gyárát hozták létre. Az itt gyártott zsírszóda mint magyar zsírszóda vált ismertté.

Kossuth már az 1847-es országgyűlésen felemelte szavát a zsidók emancipációja mellett. Valószínű, hogy ennek hatására sok zsidó vállalt jelentős szerepet a szabadságharcban. A szabadságharc bukása után rájuk is éppen olyan üldöztetés és büntetés várt. Igazából a zsidóság számára csak az 1867-es kiegyezés után kezdődött meg a konszolidáció. Még ebben az évben megtartották az első Zsidó Kongresszust, melynek vezetője báró Eötvös Jószef miniszter volt. Javaslatot tett a Hitközségek Szövetségének létrehozására, amely egyfajta belső autonómiát is kapott.

Ekkor a szabadkai hitközségnek mintegy 1260 tagja volt. Az iparosodás és a város fejlődése tovább növesztette számukat. 1894 júniusában a Zsidó Közgyűlés által elfogadott tervezet értelmében szükségessé vált egy új, nagyobb, neológ zsinagóga építése. Pályázatot írtak ki, melynek több jelentkezőjét is ismerjük. Jakab Dezső és Komor Marcell tervei mellett pályázott Reichler Ferenc és Mölcer Mátyás Szabadkáról, valamint Rotenstein Gyula és Rényi Zsigmond építészek is. A pályázatot Komor és Jakab nyerték. Előzőleg terveket nyújtottak be a szegedi zsinagóga építésével kapcsolatban is, melyeket azonban elutasítottak. Noha sok a hasonlóság a szegedi és a szabadkai zsinagóga között, a szegedi zsinagógát Baumhor Lipót tervei alapján építették fel. Komor és Jakab még a Városháza építési munkálataiban is jelentős szerephez jutott.

A kiegyezés újabb kiemelkedő dátum: ekkor következett be a zsidóság teljes körű elismerése. Ugyanolyan polgárai lettek a honnak, mint a többi nemzetiség. Még 1868-ban összehívtak egy újabb Zsidó Kongresszust. Két nagy tábor alkotta a kongresszus résztvevőit: a haladók, a későbbi neológok, és a konzervatívok, akik az ortodoxia mellett kardoskodtak. A neológ irányzat képviselői szorgalmazták az asszmilációt: ha már egyenjogúságot kaptak, semmiben sem szabad különbözniük a többi nemzettől sem öltözetben, sem nyelvben, sem kulturális beállítottságban. Mielőtt még elkezdődött volna a Zsidó Kongresszus, már be is fejeződött, mert a konzervatívok kivonultak.

A városvezetés sok kisebb-nagyobb akadályt gördített a zsinagóga építése elé. Először is meghatározták, hogy az épületnek teljesen különálló egységet kell képeznie, az nem csatlakozhat más épületekhez. Éppen ezért egy sokkal nagyobb telket kellett megvásárolni, mint amire szükség volt. Első lépésként az udvart vásárolták meg, amelyben helyet kapott a zsinagóga épülete. Az alapok építésénél derült ki, hogy különleges technikát kell alkalmazni a homokos talaj miatt. Először vasbeton oszlopokat süllyesztettek a talajba, hogy azok elbírják a hatalmas kupolát. A vas használata eleve nagy újításnak számított. Magát a kupolát is úgy fejleszették ki, hogy az alap vas volt, és ezt borították gipszbevonattal, mely elrejtette a vasat.

A zsinagóga a magyar szecesszió jegyében épült. A magas kupola a zsidó egyetemesség szimbóluma. A négy kisebb kupola a négy égtáj kifejezője. A pompás színharmónia célja, hogy a látogatókat öröm töltse el a szemlélődés során. A földszinti rész okkerbarna színe Júdea földjét szimbolizálja. Felfelé haladva áthajlik rózsaszínbe, majd a magasban világoskékbe árnyékolódik, s a kupola már mélykék színekben dominál. Közben stilizált növényeket iktattak be – összekötve ezzel a földi illetve a mennybéli élet szimbolikáját. Az orgona fölé csillagos égboltot terveztek, ez azonban túl merésznek tűnt. Ez jelképezte volna Ábrahám szövetségét. Végül is keleti szönyegmotívumok kaptak helyet ezen a részen. A kupola monumentális szépségét és formagazdagságát a napkorong zárja. Ebbe az egységbe olvadtak bele a sötétzöld színű padok. A frigyszekrény két oldalán az első szentély márványoszlopait imitáló oszlopok aranyozott pálmalevelekkel zárulnak. Magasan felette foglalnak helyet a szent táblák. A frigyszekrény két oldalán állt a hétágú gyertyatartó, a menóra. Hogy a beltér minél ünnepélyesebb legyen, a kupoláról leereszkedő, barokkos iparművészeti remekben megalkotott csillárban gyönyörködhettek a hívők. Az üvegablakok tervezője és kivitelezője ugyan az a Rot Miksa volt, aki a városháza ablakait is tervezte és legyártotta. Sohasem nézte meg alkotásait. A négyszögletes alaprajzú épület 776 négyzetméter kiterjedésű. Ezzel Közép-Európa második legnagyobb zsinagógája – a budapesti Dohány utcai zsinagóga mögött.

Az építkezés mindössze egy évet vett igénybe. 1901-ben Ros Hasanakor kezdték el, és 1902 Ros Hasanajára, vagyis a héber új év kezdetére el is készült. Az új zsinagóga átadási ünnepsége délután vette kezdetét. A belső tér fényárban úszott, amikor kigyulladtak a csillár lámpái. Az átadási ünnepség az Erdő utcai zsinagógában kezdődött. Kuttna Mór, ortodox főrabbi a frigyszekrényből kiemelt három tóra tekercset. Innen baldachin alatt vitték át a szent tekercseket az új zsinagógába. A menetet a polgárok és a hívők százai kísérték. Bevonuláskor megszólalt az orgona. Lenyűgöző hangjának kíséretében vitték be és helyezték el a frigyszekrényben a Tórákat. Ezt követően Kuttna Mór főrabbi meggyújtotta az öröklámpát, miközben imával köszönte meg az Örökkévalónak ezt a szép napot. Ezután dr. Singer Bernát mondott ünnepi beszédet.

A II. világháború során a szabadkai zsidóság nagy része megsemmisült. A holokauszt után a zsinagóga elhagyatottan állt. A túlélők csak néhány szertartást tarthattak itt, de az épület állapota gyors ütemben romlott. 1970-ben a központi kupola elfordult és oldalra billent. A kár olyan mértékű volt, hogy kétségessé vált az egész épület fennmaradása. Az újjáépítés elkerülhetetlen lett.

1989-ben az UNESCO javaslatára a Világörökség részévé nyilvánították.