2014. 2. szám » Benedek István Gábor: Zoltai Gusztáv

Benedek István Gábor: Zoltai Gusztáv

A zsidóság itt, Magyarországon, befejezett egy hosszabb, jelentős korszakot. Zoltai Gusztáv visszavonult. Már nem vezeti a MaZSiHiSz, a BZSH szervezeteit. Millió küzdelmen, harcon van túl, sikeresen. Két és fél évtizeden át fenntartotta, vezette az országban honos magyar zsidóságot. Ápolta zsinagógáit, gondozta intézményeit, az iskolákat, a kórházat, intézte a szociális ügyeket. Jelen volt a fontos nemzetközi és a hazai tanácskozásokon, intézett segélyt, szerzett adományt és támogatást.

Tudatosan tette: megőrzött valami nagyon jelentőset – méghozzá velünk, általunk és nekünk! –, amit mi, magyar anyanyelvű, zsidó és magyar szellemiségű emberek, akik részesei voltunk, vagyunk a hazai zsidó és magyar hagyományoknak, fontosnak tartunk. Hogy ezáltal megőrizhessük Lőw Lipót és Immánuel, Goldziher Ignác, valamint Scheiber Sándor szellemét, e ragyogó jelképes életműveket. Hogy azokat majd tovább adhassuk az utánunk következő nemzedékeknek.

Az életmű végül is kész. Természetesen, jön kor, amikor írnak majd róla tanulmányt és esszét, elemzik szakmai, diplomáciai lépéseit, kompromisszumait, ötleteit, még tévedéseit is. És bizony a zsinagógák körzeteiben előadást tartanak az általa formált, befolyásolt periódusról.

Egy biztos: Zoltai Gusztávra a magyarországi zsidó élet meghatározó alakjaként gondolunk majd. Jó zsidóként figyelt közösségére és a zsidó ügy érdekében nem ismert fáradtságot.

Most, hogy megvált tisztségeitől, búcsúzóul sokan szorítják meg – ténylegesen vagy jelképesen — a kezét. Nyilván akadtak haragosai, ellenfelei is. De még ők is vele, közreműködésével élték át a magyar történelem nem éppen könnyű éveit.

Talán jön kor, amikor vallásosabbak, igazabbak, tanultabbak leszünk. De az általa jegyzett negyed évszázadot azért sohase feledjük el! És ne is tagadjuk meg! Igen, ez a mi életünk volt!