Kezdőlap » Remény » 2014. 2. szám » Nick Barlay: Szellemek nyomában

Nick Barlay: Szellemek nyomában

Apám, több mint 14 könyv szerzője, 2010-ben halt meg. Nekrológját én írtam, a Guardianban jelent meg.

(www.guardian.co.uk/books/2011/feb/17/stephen-barlay-obituary)

Egyike volt az egyre fogyó 56-os kivándorlók azon nemzedékének, akik még megélték az egymást követő totális diktatúrákat. A Scattered Ghosts egy csaknem letűnt világ története. Annak a meséje, hogyan ismerkedett meg apám és anyám, hogyan menekültek el a megszálló szovjet tankok elől, és hogyan kezdtek új életet egy véletlenszerűen választott, ismeretlen országban.

200 évet ölel fel a könyv, háborúkon és forradalmakon ível át, az Osztrák–Magyar Monarchiától két diktatúrán át a mai Nagy-Britanniáig. A 20. századi történelem a véletlenek sorozata; szerencse és balsors – egy olyan család története, amelyet óriási erők szakítottak szét, és melyet alkalmanként még összehoz egy tál meggyes pite.

Magyarországi látogatásaim – melyek családom kettős élétéről tanúskodnak – több mint három évtizedet ölelnek fel, a gyermekkortól egészen a felnőttkorig, a kommunista 70-es évektől az 1990-es első szabad választásokig, a Lenin-szobrok eltüntetésétől napjaink neonáci felvonulásaiig, és a tisztességtelenül meggazdagodók új generációjának megjelenésétől a forradalom 50. évfordulójáig.

A Szellemek nyomában tematikusan ábrázolja szereplői jellemfejlődését, eltérő életútjukat, származásukat. 1956 az a pont, mely felé ezek az élettörténetek folynak, a magyar forradalom éve. Itt válnak szét a családtagok életútjai.

A tematikus megközelítés három elemre támaszkodik. Az első tényekre épül, és dokumentumok, fényképek, levéltári kutatások, interjúk segítségével számos különleges történelmi tényre világít rá. A második elem az elbeszélés, melyben karakterek és események elevenednek meg; emberi életek széthullott apró darabjainak összegyűjtése. A harmadik, a felfedezés folyamatát írja le, azt, hogy az ilyen történetek miként örökítődnek át és hogyan rögzülnek.

Az elbeszélés megírása során fő feladataim voltak:

  • nyomába szegődni egy nagyapának, aki eltűnt a kényszermunka során;

  • megmászni az Isonzó melletti hegyeket, hogy kiderítse, miként lett egy nagybácsiból kapitány: – jól példázza a zsidók helyzetét a monarchia hadseregében;

  • feltárni egy vérfürdő anatómiáját, amely 1944. október 17-én történt, egy budapesti bérházban;

  • nyomon követni egy dédapa élete utolsó két hetének nyomait, deportálásától auschwitzi haláláig;

  • összerakni a mozaikokat, mi történt a családdal a forrdalomban, kezdve egy 1956. október 23-ai telefonhívástól a Magyar Rádióba, ahol akkorban apám dolgozott, és ahol az első lövések eldördültek;

  • megérteni, hogyan lőtte szét egy szovjet tank egy mosdó ablakát, szétszakítva ezzel egy családot, és megváltoztatva annak jövőjét;

  • rekonstruálni szüleim menekülését és megérkezésüket egy idegen országba;

  • leleplezni a kommunizmus mozdulatlan árnyékát, titkos ügynökeit, érzelmi örökségét és hatását a szereplők életére.

(K.u.K. Könyvkiadó)