Kezdőlap » Remény » 2014. 3. szám » Avi Ben Giora: Freud

Avi Ben Giora: Freud

Berggasse 19

A Bécsbe látogató turisták többsége, csak ritkán vetődik el erre a környékre. Bécs kilencedik kerülete más, a főváros külterületét jelenti. Ez azonban csak régebben volt így, ma az utca egyre inkább a központhoz tartozik. Freud háza viszont turista-látványosság, hiszen itt élt és dolgozott a modern kori pszichoanalitika kiötlője és megalkotója.

A tudós a morvaországi Freibergben született 1856. május hatodikán. Az egykor osztrák-magyar monarciához tartozó tartományban, a ma Csehországhoz tartozó Priborban. 2006-ban a cseh állam múzeumot nyitott egykori szülőházában.

Apja Jakov Freud jómódú textilkereskedő volt. Sigmund második házasságából született. Első házasságából már volt két fia. Második felesége, Amália, húsz évvel fiatalabb Jakov Freudnál. Sigmundon kívűl, további hat gyerekkel ajándékozta meg az apát. Siegmund három éves volt, mikor a család Lipcsébe költözött. Egy év lipcsei tartózkodás után a família tovább vándorolt Bécsbe. Ekkoriban Bécs Európa egyik legjelentősebb kulturális és tudományos központja volt. Itt telepdtek le véglegesen.

Siegmund szerteágazó érdeklődése már ekkoriban kezdett kibontakozni. A család anyagi helyzete egyre szűkösebb lett. Ám még ebben a helyzetben is elő tudták teremteni azt az anyagi fedezetet, ami által megkezdhette tanulmányait Bécs orvosi egyetemén. Noha akkoriban még nem volt „numerus clausus” a zsidókkal szemben, a zsidók karrier-lehetőségei meglehetősen szűkösnek bizonyultak. Az ifjú Freud az egytemen hamar bekerült Ernst Brücke élattani laboratóriumába, és már hallgatóként kutatásokat végezhetett.

1882-ben úgy határozott, hogy a kutatásokat abbahagyja, és a jövedelmezőbb gyakorló orvosi pályára állt. Bécs akkori közkórházának, az Allgemeines Krankenhaus-nak, szinte valamennyi osztályán megfordult. A leghosszabb időt mégis az idegosztályon töltötte, a kor akkor egyik legjelentősebb neurológusa, Theodor Meynert mellett. 1885-ben egyetemi magántanári kinevezést kapott, valamint párizsi ösztöndíjat. Párizsban találkozott a kor híres pszichológusával, Jean Martin Charcottal. Charcot hipnózis segítségével kezdett gyógyítani, ami akkor újításnak számított. Freud a hipnózis tanulmányozása során alkotta meg elméletét, a pszichoanalitikát, amit annak kidolgozása után alkalmazni is kezdett.

1886-ban visszatért Bécsbe és magánpraxisba kezdett. Magántanári kinevezése feljogosította, hogy előadásokat tartson az egyetemen, de ez fizetetlen állás volt. Felhagyva a kutatásokkal és az egyetemi munkával – anyagi megfontolásból – a praktizálást választotta. Mág ugyan abban az évben kötött házasságot a jómódú Martha Bernayst-tal akivel már hosszú ideje jegyben járt. Freudot nem elégítette ki a praktzálás, mert ezt nem csupán pénzkereseti lehetőségként kezelte. A kutatást nem adta fel, azt a praktizáláson belül folytatta. Barátjával, Breuerrel, neurotikus betegekre specializálódott. Megfigyeléseiket közös könyvben publikálták Tanulmányok a hisztériáról címmel. Ebben részletesen elemzi egyik betege, bizonyos Anna O. (eredeti nevén Anna Pappenheim) esetét, és a kezelése során szerzett tapasztalatait. Maga Freud azt állította, hogy a pszichoanalízis felfedezése Breuer érdeme. Számos előadást is tartott a témával kapcsolatban, majd 1900-ban újabb tanulmánykötetet adott ki Álomfejtés címmel. Ebben kifejti nézeteit arról, hogy az álomképek tudattalan tartalmakat szimbolizálnak, melyek értelmezése révén feltárhatóvá válik a páciens személyiségét mozgató tudattalan dinamika.

1901-ben újabb kötetet jelentetett meg A mindennapi élet pszichopatológiája címmel. Ezután számos előadást tartott, ami egyre népszerűbbé és nevesebbé tette. Orvosi körökben egyre gyakrabban emlegették a nevét. Ekkor kezdtek csatlakozni hozzá tanítványai: Carl Gustav Jung, Wilhelm Reich, Eick Fromm, Alfred Adler, valamint lánya, Anna Freud és a magyar származású Ferenczi Sándor. Sajnos, Freud egy jottányit sem engedett eredeti elméletéből, s emiatt sokszor véget nem érő vitákba keveredett tanítványaival. Noha ezek a viták elősegítették teóriájának finomulását, egyik legjobb tanítványával, Junggal, mégis ennek következtében veszett össze.

1909-ben Freud Amerikában tett látogatást. Sok előadást tart itt is, de hiába volt sikere, Bécsbe való visszatérésekor szinte alig beszél erről. Egyik tanítványának leszármazottja könyvet is írt erről. A mű szerzője Jed Rubenfeld, a címe: Akar beszélni róla? A könyv egy kitaláción alapul, amely egy pszichológiai esetet ismertet. Hogy mindez megtörtént-e vagy sem, az olvasó fantáziájára van bízva, de egy igazi krimi hatását kelti – méghozzá nagy sikerrel.

A pszichoanalitikus iskola alapelmélete, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy viselkedésére. Bizonyos tudattalan gondolatok és emlékek – különösen a szexuális és agresszív jellegűek – neurózis forrásává válhatnak, ugyanakkor a neurózisok kezelhetőek a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával. Erre irányuló módszerét nevezte el pszichoanalízisnek. Kezdetben Freud – kollégája, Breuer nyomán – hipnózissal dolgozott. Később úgy látta, hogy nem mindenki hipnotizálható, s hogy hipnózissal nehéz tartós eredményeket elérni. Felfedezte, hogy az elfojtott, tudattalanná vált, emlékek szabad asszociáció révén is, felszínre hozhatóak. Ebben alapvető jelentőséget tulajdonított az álomfejtésnek, ezt nevezte a tudattalanhoz vezető „via regia”-nak, királyi útnak. Hasonlóképp tudott jelentést tulajdonítani az elvétéseknek, és a terápiában fel tudta használni azokat.

  1. Freud kétféle ún. topográfiai modellben szemléltette a lélekről alkotott elgondolásait. Az elsőben a tudatos, a tudatelőttes és a tudattalan hármasságát különítette el. A másodikban háromféle énről beszél: ezek az Id (Ösztön-én), Ego (Én) és Superego (Felettes-én). Ezek a fogalmak alkotják a represszióval, cenzúrával, szublimációval és a szexualitás hipotézisével együtt a freudi-emberkép kereteit.

  2. Az Én a józan állapot és a hatékony tevékenységek központja. A Felettes-én tartalmazza a feszültséget és társaságkeresést, továbbá ez az erkölcsi előírások és parancsok forrása. Az Ösztön-én a szenvedélyek forrása. Az Én a Felettes-én és az Ösztön-én feszültsége között található, és igyekszik ezeket a feszültségi különbségeket harmóniába hozni.

  3. Amikor az Ösztön-én túl nagy harcban áll a Felettes-énnel, akkor az Én és a Felettes-én eltávolítják az Ösztön-ént, úgy hogy a tartalmát a lélek tudatalatti részébe nyomják. Ezt a represszív (elnyomó, elfojtó) folyamatot nevezik cenzúrának.

  4. Az elfojtott tartalmak rejtett módszerekkel hatnak ránk. A kreativitás forrása mindenhol az elfojtott érzelmek szublimációjával (nemesítésével, finomításával) magyarázható. A neurózis (idegesség), akkor jelentkezik, amikor a repressziós-szublimációs csatorna valami miatt nem működik kellőképpen. A neurózis oka szexuális természetű. Ebben az esetben a normális állapotba való visszahozás pszichoanalízissel oldható meg. A pszichoanalízis a Tudattalan kikérdezése, amelyik addig vezet, hogy az analitikus az emlékek felhasználásával és az álomfejtéssel megérti a problematikus tartalmat, amelyik kiváltotta a blokádot (akadályt).

  5. Leginkább azok a vágyak, érzelmek vannak elfojtva, melyek a vérfertőzéssel kapcsolatosak. Ilyen az Ödipusz-komplexus (a fiú anya iránti vágya) és az Elektra-komplexus (a lány apa iránti vágya).

  6. A vallásgyakorlat a megoldás arra, hogy elkerüljük az individuál (egyén) neurózisát. A vallás által a felnőttek saját infantilitásukat (gyermekiességüket) egy egész életre meghosszabbítják. Valamilyen illúzióba való kapaszkodással el lehet kerülni az egyéni neurózist.

  7. Az érettség az illúzióink minden gondjának és gondtalanságának lecserélésével történik. Ez a folyamat a realitás és az elégedettség (paradigmája a szexuális élvezet), mint életcélok elérésével történik.

  8. Az Erosz (az élvezet, mint életösztön) megfigyelésével Freud szembeállította a Tanatoszt (a halálösztön). Freud az emberi történelmet e két princípium (alapelv) folyamatos harcának eredményeként fogja fel.

Freud azt mondja: „Vágyom, tehát vagyok.” Az Ember ösztön és normák között áll, a vágyak értelmezésének sorozatával áll szemben, a vágy pedig egy olyan megfoghatatlan erő, ami a tudattalanból fakad. Az elfojtás alapvető értelmezési tevékenységünk, az elfojtásban folyamatosan formálódik a pszichénk, ez a dinamika, feszültség teszi az embereket dinamikussá. A traumák, a lelki zavarok az elfojtás miatt alakulnak ki, mert a felettes én túl erős, nem jut hozzá a tudatalatti energiához, és a dinamika elakad. Ekkor terápiához kell folyamodni.

Freud munkássága a 20. századi eleji Bécsben meglehetősen vitatott volt, és lám, ezek a viták napjainkban sem csitultak el.

Freud nyolc évtizeden át, majdnem egészen a második világháború kezdetéig élt Bécsben. Amikor 1938-ban, Ausztriát megszállták a nácik, külföldi barátainak sikerült elérnie, hogy a hatóságok az idős és súlyos beteg Freudot és szűkebb családját kiengedjék Bécsből. A család így emigrált Angliába, majd Londonban telepedtek le. Freud ekkor már húsz éve szenvedett állkapocsrákban; számtalan műtéten, rendkívül sok szenvedésen és fájdalmon volt túl. Egy évre rá, 1939. szeptember 23-án halt meg a 20. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója. Egykori, londoni otthonában, szintén múzeumot nyitottak. Freund élete szorosan összefonódott Béccsel. Az egykori ötvenschillinges bankjegyet az ő arcképe diszítette. Bécsi házának udvarán mellszobrot avattak. Ma sokak zarándokhelye.