Kezdőlap » Remény » 2014. 3. szám » Szécsi József: A Tóra előtti lét

Szécsi József: A Tóra előtti lét

A Talmud Peszáchim traktátusában olvashatjuk: „Hét dolog volt megteremtve a világ teremtése előtt: a Tóra, a bűnbánat, a Gán Éden (Éden Kertje – Paradicsom), a Gehinnom – a gyehenna –, a Dicsőség Trónja, a Templom, és a Messiás neve.” Egy későbbi iratban ezt olvassuk: „A világ teremtésének kezdete előtt született a király Messiás, aki belépett (Isten) gondolatába, mielőtt a világ megteremtetett volna!”

A Tóra idősebb, mint a világ, hiszen már 947 genrációval, vagy 2000 évvel létezett a Teremtés előtt. Az eredeti Tóra, mint minden más égi létező, tűzből állt, a lángok fekete betűjével íródott a tűz fehér hátterére. Isten tanácskozott a Tórával a világ teremtésekor, mivel a Tóra maga volt a bölcsesség. A Tóra Isten első revelációja volt, melyben Isten részt vett. A Tóra minden időkre és az egész emberiségnek adatott, így semmilyen további isteni kinyilatkoztatás nem várható már. A Tóra minden népnek a saját nyelvén adatott, hiszen az isteni hang hetven-féle volt. (Blau Lajos) A Tóra örökre fényben ragyog, melyet hetven nép írnokai írtak le. (Bacher Vilmos) Ekkor már minden, ami a Neviim/Prófétáknál és a Ketuvim/Hagiographák/Szent Iratokban található, benne volt a Tórában. Így tehát, ha az izraeliták nem vétkeztek volna ókori történelmük során, akkor csak Mózes öt könyvét kapták volna meg. A Próféták és a Szent Iratok egyszer majd meg fognak szűnni, de a Tóra örökre megmarad. A Tórának minden betűje élő teremtmény. Amikor Salamon több feleséget vett el, Devórim/Deuteronomium/5Mózes könyve Isten elé vetette magát és panaszkodott, hogy Salamon el akarja távolítani a Tórából a „járbe” szó „jod” betűjét, mellyel a poligámia tilalmát rögzítették volna: „És ne vegyen magának sok nőt, hogy el ne térjen szíve; és ezüstöt meg aranyat ne szerezzen magának nagyon sokat!” Isten pedig így válaszolt: „Salamon, és a hozzá hasonló ezrek elenyésznek majd, de a Tórának egyetlen betűje sem lesz eltörölve!” A különálló betűk hiposztazálódtak. (A görög szó jelentése: valaminek alapja, alja, anyaga, tárgya, illetve valóság, lét, lényeg. A mitológiában: ha valamely istenség valamely tulajdonsága elválik tőle, és mint külön istenség személyesíttetik, önállósíttatik. Innét a filozófiai kritikában: valaminek, ami nem önálló, ami csak tulajdonság, cselekvés, tehát csak máson van vagy más által történik, önállóan létező gyanánt való fölfogása. Platon az eszmét hiposztazálja, Schopenhauer az akaratot, Hegel pl. a fogalmat. ) Aktívan részt vettek még a világ teremtésében is. Ez az elképzelés valószínűleg agnosztikus spekulációkból ered.

Izrael ezt a kincset kizárólag szenvedésen keresztül nyerheti el, mivel a könyv és a kard egyszerre jött az égből, és Izraelnek választania kellett a kettő között. Ha bárki tagadja a Tóra égi eredetét, az elveszíti az Eljövendő Életet, az Olám Hábát. Ez a nagyrabecsülés megtalálható abban a szabályban is, miszerint a Tóra egyetlen példánya is felbecsülhetetlen értékű, valamint abban a parancsban is, hogy egy városnak a lakói kötelezhetik egymást a Tóra tekercseinek beszerzésére. A jámbor hívő a Tórának megáldott példányát köteles a zsinagógának adományozni, és mindenkinek kötelessége az is, hogy egyet a maga számára elkészíttessen. A Tóra iránti tisztelet jelentősen befolyásolta a másolatok terjesztését, ami a könyvtárak megalapításához is vezetett.

„Mózes megkapta a Tórát a Szinájon” – mondja Ávót traktátusa. Mégis van egy ősi zsidó hagyomány, mely szerint a Tóra létezett már a Mennyben, vagyis nem csupán Mózesnek adatott át isteni kinyilatkoztatásban, hanem létezett már a világ teremtése előtt is. A Septuaginta zsidó apokrif könyve, a Jesuá Ben Szíra azonosította a Tórát a praeexistens módon létező, megszemélyesített bölcsességgel. A rabbinikus irodalomban azt tanították, hogy a Tóra volt az egyike annak a hat vagy hét dolognak, melyek már a világ teremtése előtt léteztek. Ezekről a világ teremtése előtt már létező dolgokról azt tartották, hogy csak a Tóra és a Dicsőség Trónja jött valóban létre, míg a többiek „csupán” megfogantak, valamint azt, hogy a Tóra megelőzte a Dicsőség Trónját. Galileai Eliézer ben Josze szerint a Tóra már 974 generációval a világ teremtéseelkészíttessen előtt létezett. A Tóra Isten kebelén nyugodott, és részt vett a szolgáló angyalok éneklésében. Simeon ben Lákis azt tanította, hogy a Tóra megelőzte a világ teremtését 2000 évvel. Az eredeti Tóra, mint minden más égi létező, tűzből állt, a lángok fekete betűjével íródott a tűz fehér hátterére. Rabbi Ákivá szerint a Tóra „értékes eszköz, amellyel a világ megteremtetett.” Ráv Hosájá határozottan azonosítja a Tórát a Példabeszédek könyvében szereplő praeexistens Bölcsességgel, és azt mondta, hogy Isten úgy teremtette meg a világot a Tórára tekintve, miként az építész a tervrajzára nézve építi meg a palotát.

A Tóra első szava a Genesisben, a berésít volt, de nem abban az értelemben, hogy „kezdetben”, hanem a „kezdet értelemben”. A „kezdet” – valószínűleg a filozófiai értelemben vett görög ‘árché’ – jelöli A Tórát, mert írva van a Bölcsességről (= Tóra), hogy „Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen.” Ráv Hosájá azt is tanította, hogy Isten kikérte a Tóra tanácsát, mielőtt megteremtette a világot. A Tóra praeexistenciájának koncepciója implicit módon talán már Alexandriai Philónál jelentkezett, aki írt Isten Logoszáról a teremtésben, és azonosította Isten Logoszát a Tórával.

Száádjá ben Jószéf gáon (822-942) abból kiindulva utasította el a praeexistencia tant, vagyis a teremtés előtt előzetesen módon meglévő dolgokat, hogy az ellentmond a világnak a semmiből való teremtés elvének, az ex nihilo-nak. Szerinte a Példabeszédek 8,22 verse, az általa idézett Ráv Hosájánál nem jelent többet, mint azt, hogy Isten bölcs módon teremtette meg a világot.

Júda ben Barzillai Barcelona (XII.sz.) a hely problémáját vetette fel. Hol tudta volna tartani Isten helyileg a Tórát a világ teremtése előtt? Miközben elképzelhetőnek tartotta, hogy Isten a világ teremtése előtt már megalkotta a Tórát, ő inkább arra gondolt, a Tórának az isteni elemében volt praeexistentiája. Végül azonban azt mondta, hogy a Tóra praeexistenciája tulajdonképpen rabbinikus metafora. Azoknak, akik szeretik és tanulmányozzák a Tórát – méltók arra a tanításra, hogy a Tóra még a világ megteremtése előtt létezett.

Ábrahám Ibn Ezrá (1089-1167) felvetette az idő problémáját. Arról írt, lehetetlen az, hogy a Tóra léte 2000 évvel megelőzte volna a világot, vagy akár csak egy pillanattal is, hiszen az idő véletlenszerű mozgás, és nem volt mozgás, mielőtt Isten megteremtette az égi szférát. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a Tóra praeexistenciájáról való tanítás – metaforikus talány.