Kezdőlap » Remény » 2014. 4. szám » Gergely Anna: Egykor fehérvári polgárok voltak

Gergely Anna: Egykor fehérvári polgárok voltak

Villányi András képei Székesfehérvárott (2014.)

Villányi András első székesfehérvári bemutatkozása 1981-ben, a Pintér Károly Művelődési Házban volt. A Szent István Király Múzeum 2007-ben rendezett kiállítást műveiből.

Munkássága hosszú évtizedek óta a zsidóság életével, szokásaival, a zsidó kultúra világával forrt egybe. Képeinek többfajta megközelítése, befogadása lehetséges. Amennyiben műveit társadalmi kontextusba helyezzük, úgy azok egy dialógus kezdetét jelentik, hiszen a vizuális, intellektuális, spirituális élmény a nézőben tovább él. A képek történelmi rétegei közül a holokauszt témája az, amely a legfájdalmasabb történelmi valóság. Mostani kiállítása a székesfehérvári zsidó múlt, a holokauszt utáni megmaradt, újjáéledt székesfehérvári zsidó élet interpretációját tűzte ki célul.

A képek archaikus rétegét az egykori neológ zsinagóga, az 1945 után készült fotók alkotják. Kiállításának képei a holokauszt óta eltelt harminc-negyven év fehérvári zsidó életének pillanatait, eseményeit örökítik meg. Egykori fehérvári polgárok portréit, a ravatalozót, a márványtáblákat az elpusztított néhai zsidó polgárok neveivel, a temető zárványba zárt emlékképeit, egy-egy kripta szomorú elhagyatottságát – hiszen nincs, aki emlékköveket rakhatna e síremlékekre – dokumentálják. Villányi András a hiányok fel- és bemutatásával egy hajdan erős hitközség múltját mutatja be emléket állítva az elődöknek, ugyanakkor a folytatás képei is: sírkőavatás, mártír-istentiszteletek, egy-egy zsidó ünnep – purim is láthatók.

A képekhez való közeledés egy másik lehetséges módja a művészettörténeti, az esztétikai megközelítés. Ez azt jelenti, hogy kettős értelemben is műtárgyakká válnak e dokumentarista fotók. E műalkotásokban tudatos kompozíciós egységet alkot a magas fokú technikai kvalitás és a művészi invenció.