Kezdőlap » Remény » 2015. 2. szám » Kelbert Krisztina: Szemtől szemben

Kelbert Krisztina: Szemtől szemben

 

A szombathelyi zsidóság emlékére

 

1944 júliusának első napjaiban több mint 3100 szombathelyi zsidó polgárt zsúfoltak marhavagonokba és indítottak útnak Auschwitz irányába. 1945 nyarára alig 300-an tértek vissza a haláltáborokból. A szombathelyi zsidóságnak mindössze tizede élte túl a holokauszt embertelen szörnyűségeit.

A számok és a puszta nevek nem képesek arra, hogy érzékeltessék a veszteséget és tisztán kifejezzék a hiányt.

Mára, 70 évvel a történtek után, már alig maradt cselekvési lehetőség, amely segíthet szembeszegülni a holokauszt mindent, így az emlékezetet is elsöprő pusztításával. A Szemtől szemben kiállítás szellemisége szerint azonban mégis van, ami ellent állhat a felejtésnek, s utat mutathat a megértés felé.

Egyrészt az, ha az emlékezet és a nyilvánosság a Szombathelyről elhurcolt zsidó közösséget nem csupán pusztulásának kontextusában tartja meg. Hanem arra is törekszik, hogy megismerje és bemutassa a 19. század végének és a 20. század első felének prosperáló évtizedeit, amikor a „zsidó származás” még nem volt korlátja az izraelita polgárok hétköznapi életének, boldogulásának és boldogságának. Másrészt, ha a zsidóság közösségi és személyes történeteiről kiállítást, kiállításokat rendezünk!

Ez a szombathelyi zsidóság 19-20. századi története 584 fotográfián keresztül, 32 témakör köré csoportosítva. Ez a fotográfiakollekció azért rendkívüli, mert a fényképek nem csupán önmagukban álltak, hanem a rajtuk szereplő azonosított személyek élettörténetekbe, történelmi folyamatokba ágyazódtak. Vagyis így illusztrálták a helyi zsidóság történetét.

A gettónyilvántartásban szereplő 3115 deportált tizede, több mint 320 szombathelyi zsidó polgár alakja jelent meg, éledt újjá a bemutatott képeken. Szombathely izraelita felekezetű, illetve konvertita (kikeresztelkedett) lakosságának arcképcsarnoka túlnyomó részt a Savaria Múzeum Történettudományi Osztályának, több ment 20 ezer üvegnegatívból álló Knebel Fotóarchívumából került bemutatásra. A száz esztendeig a vasi megyeszékhelyen működő Knebel fotósdinasztia – Knebel Ferenc, Knebel Jenő és Knebel Terézia – hagyatékát magánszemélyek, családok tulajdonában lévő, személyes fotográfiák egészítették ki. A Savaria Múzeum történeti fotógyűjteményének zsidósággal kapcsolatos képei a maga teljességében első alkalommal kerültek a nyilvánosság elé.

A zsidóságról fennmaradt – portrékból és eseményfotókból álló – kollekció azért is páratlan kincsnek bizonyult, mert a zsidó családok magánfotográfiái, családi albumai szinte teljesen megsemmisültek a gettósítás, a deportálások és a zsidó vagyon rekvirálásának idején. A tárlat alkotói úgy gondolták, hogy 70 évvel a történelmi kataklizma után elérkezett az idő a feledésbe merült emberek sokaságának tekintetével és személyes élettörténeteivel való szembenézésre. A kiállítás koncepciója lehetőséget adott arra, hogy a személyes sorsokkal összefűzött történeti feldolgozás és a fotográfiák világának mezsgyéjén haladva a látogatók bepillanthassanak a történelem szikár betűi mögé, a hétköznapi emberek mindennapjaiba, a modern és nyüzsgő Szombathely ez idáig rejtve maradt világába. S ennek a miliőnek a megismerésével váltak igazán tapinthatóvá, érthetővé és érezhetővé a helyi zsidó közösség második világháború idején elszenvedett drámai veszteségei.

Így tárulhatott fel a maga valójában Szombathely társadalmának az a virágzó csoportja, amelyet 1944 forró júliusában örökre kiszakítottak a város életéből. Erre, azaz a történelemmel való tudatos szembenézés, megismerés és megértés elősegítésére, valamint az elhurcolt és meggyilkolt szombathelyi zsidóságra való tiszteletteljes megemlékezésre vállalkozott a vészkorszak 70. évfordulójára rendezett „Szemtől szemben. Képek az elhurcolt szombathelyi zsidóság történetéből” című kiállítás és a hozzá tartozó katalógus.

A tárlatot közel négyhónapnyi fennállása alatt több ezren tekintették meg az ország különböző pontjairól, sőt a határokon túlról.

Nem csupán a látottak váltottak ki – a vendégkönyv tanúságai alapján – mély megdöbbenést és általános elismerést, de a kiállításhoz kapcsolódó kísérőrendezvények – mint Bálint András Radnóti-estje vagy a tárlat finisszázsa, amelyen szombathelyi származású és Auschwitzot megjárt holokauszt-túlélők beszélték el emlékeiket –, mind-mind óriási érdeklődés mellett zajlottak.

A múzeumpedagógiai programok pedig diákok százainak segítettek abban, hogy helytörténeti és általános történeti ismereteik bővítése mellett, a személyes sorsok és fotográfiák nyomán egy szubjektív aspektusból is közelíthessenek a vészkorszak eseményeihez. Élővé, átélhetővé, feldolgozhatóvá és ezáltal megjegyezhetővé téve e történelmi kataklizma részleteit.

A diákok és fiatalok befogadó munkájának hatékonyabbá tétele érdekében a Savaria Múzeum – a kiállítási katalógus mellékleteként – múzeumpedagógiai segédletet is kiadott. Valamint külön projektnapokat engedett, amelyek keretében külföldi cserediákok és pedagógusok is részesülhettek a többnyelvű tárlatvezetésben.

A tárlatot a helyi sajtó kitüntetett figyelemmel övezte, míg az országos médiában a Kossuth Rádió, a Klubrádió, a HVG, az Élet és Irodalom, az Új Élet, míg a határokon túl az izraeli Új Kelet tudósított a kiállításról és a hozzá kapcsolódó programokról.

A Szemtől szemben kiállítás ugyan február 28-án bezárta kapuit Szombathelyen, ám remény nyílik fővárosi bemutatásra, amelynek során még több, egykoron a vasi megyeszékhelyről elszármazotthoz eljuthat a tárlat üzenete, akik családtagokról, rokonokról, barátokról soha nem látott portrékat fedezhetnek fel a közel hatszáz fotográfia között.

A budapesti megnyitás ugyanakkor lehetőséget nyújthat arra, hogy az érdeklődő látogatók még szélesebb köre közelíthesse és érthesse meg egy mikroközösség történetén keresztül, a szubjektum oldaláról, a humanizmus módszereivel a Magyarországon élő vidéki zsidóság sorsát a 20. század első felében.