Kezdőlap » Remény » 2015. 3. szám » Soltész Katalin: Charles Belfoure: A PizsiÉpítész

Soltész Katalin: Charles Belfoure: A PizsiÉpítész

A Párizsi építész” története ma, a holokauszt 70. évfordulója évében talán aktuálisabb, mint valaha.

Hivatalos körökben, ünnepségeken elhangzik: „soha többé…” Örömmel hallgatjuk, aztán felmerül a kérdés, mit teszünk ennek érdekében?

Ez a történet azt mutatja meg, hogy a legnehezebb körülmények között is lehet és kell valamit tenni, és bár az ember a legnagyobb szörnyűségekre is képes, de egyaránt képes a legnemesebb cselekedetekre is.

A regény cselekménye a II. világháború Párizsában, a német megszállás alatt álló városban játszódik.

A náci megszállás alatt Párizs éhezik. Az emberek legfontosabb tevékenységévé az élelem beszerzése válik. Másik jellemző tünet a félelem. A lakosság nagy része az ország belsejében délre menekült. A zsidókat deportálták. A félelem uralta város kihalt, csendes. 1942-őt írunk. A Boche-ok elszívták az életet Párizsból.

A tehetséges építésznek, Lucien Bernardnak sincs munkája. Nagy lehetőség nyílik számára, amikor megbízást kap egy titkos búvóhely építésére egy vagyonos zsidó számára .A megbízás, illetve a kecsegtetett gyár tervezése sok pénzt hozhat a pénzzavarban levő Luciennek, de ha kiderül, az életébe kerülhet. A megbízója a milliomos Manet, aki elmondja az építésznek, hogy több mint tizenháromezer zsidót deportáltak Párizsból, nemcsak bevándorlókat, hanem francia származásúakat is, akiknek az ősei Franciaországért harcoltak. Száz ember öngyilkosságot követett el, mielőtt elvitték volna őket. Gyermeküket karjukban tartó anyák ugrottak ki az ablakon.

Manet, amikor ez a pokol elkezdődött, rájött, hogy neki, mint kereszténynek kötelessége barátainak segíteni, mindegy, hogy franciának születtek, vagy másnak. Lucient izgatja a feladat, hogy, mint építész, olyan búvóhelyeket építsen, amivel túljár a németek eszén. Búvóhely épült egy lépcsőfeljáró alatt, egy oszlop belsejében és egy kandalló tűzterében, majd egy konyhai lefolyó alatt. A búvóhelyek tervezéséhez mérnöki zsenialitásra volt szükség, ennek kapcsán az építész Charles Belfoure tollából részletes leírást kapunk a gyönyörű párizsi szobabelsőkről.

Lucien a búvóhelyek tervezését először pusztán építészi feladatnak tartja, akkor rendül meg igazán, amikor az egyik búvóhelynél szerencsétlenség történik, a házaspár füstmérgezésben meghal. Ezek után a feladat személyes ügyévé válik. Olyan emberré válik, akire azt mondják: Mensch, igaz ember.

Közben a gyárak építésére is megkapja a megbízást. A gyárakat németekkel, németeknek tervezi. Celest, a felesége úgy jellemzi, hogy ő egy építész-Faust, aki eladja lelkét az ördögnek, csak hogy tervezhessen. Végül az ellenállás vezetőjének nyomatékos rábeszélésére, segít felrobbantani a maga tervezte fegyvergyárat.

Lucien nem volt hős. Egyszerű párizsi, akit a körülmények változtattak olyan emberré, aki életét kockáztatva vitt véghez bátor cselekedeteket.