A Zsidó Egyetem dolgozataiból
Szemelvények Kellermann Itzhaktól
A Remény szerkesztősége feladatának tartja, hogy az ígéretes, pályakezdő zsidó értelmiség munkáit megismerhesse az érdeklődő közönség. Ezért lapunkban szemelvényeket közlünk egy-egy Orzse hallgató szakdolgozatából.
A Szegedi Zsidó Hitközség vallási élete − más vidéki hitközségekhez hasonlóan − sok nehézséggel küzd. Komoly erőfeszítésbe kerül összehívni a híveket akár a szombati, akár a nagyünnepi istentiszteletekre.
A zsinagógát látogatók vegyes összetételűek. Első csoportba a zsidó vallási törvényeknek, előírásoknak megfelelően, a zsidónak számító egyének tartoznak; ők alkotják a Szegedi Zsidó Hitközség alapját. A tagok életkorát figyelembe véve azt tapasztalhatjuk: jelentős részük idős, és egészségügyi problémáik egyre több akadályt gördítenek eléjük, akadályozván őket a zsinagógába való eljövetelükben.
A második csoportba azon személyek sorolhatók, akik apai ágon kötődnek a zsidósághoz. Mivel a vallási törvények értelmében ők nem minősülnek zsidónak, ezért a közösséghez való tartozásuk feltétele a zsidóságba való betérés. A betéréshez szükséges tanulási folyamatban többen vesznek részt ma is, készülvén arra, hogy egy napon teljes értékű tagjaivá válhassanak a zsidó közösségnek.
A harmadik csoportot a zsidósággal lelkiekben közösséget vállaló szimpatizánsok alkotják. Ők egyébként más történelmi egyházakhoz tartoznak, de a zsinagógában találták meg igazi lelki békéjüket, ezért látogatják előszeretettel a zsidó istentiszteleteket.
A zsinagógai részvétel az örömünnepek alkalmával a legnagyobb. A hitközség ebben a vonatkozásban erős maggal bír, akik ha tehetik, mindennemű munkából kiveszik a részüket: zsinagóga feldíszítése ünnepnapok alkalmából, ünnepi étkezések, továbbá azok anyagi fedezetének előteremtésében. A Szegedi Zsidó Hitközség vallási életét 1999 óta a budapesti születésű Markovics Zsolt főrabbi látja el.
A hitközség vallási életének megújítására mindig is voltak kísérletek. Az igények figyelembe vétele mellett, indult Talmud-Tóra oktatás, folyt a héber nyelv tanítása és különféle témakörökben került sor előadásokra. E programok mellett általában is fontosnak tűnt föl a zsidó identitás erősítése. A héber órákat látogatók száma 2010-ben 19 fő volt, ebből mindössze 2 fő volt zsidó. Az oktatás kiegészült az újonnan betérni kívánkozó szimpatizánsokkal. Őket Markovics főrabbi úr személyesen tanítja. A szombat fogadására és néhány nagy jelentőségű ünnepre orgonakíséret mellett kerül sor a szegedi zsinagógában. (Az orgona jelenléte megosztja a hitközség tagjait.) A Szegedi Zsidó Hitközség a városban élő zsidóság pontos létszámát nem ismeri. A hivatalos adatok szerint a címlistán 175 név szerepel, de a becsült létszám 5-600 fő is lehet, kivált, ha figyelembe vesszük azokat, akik nem merik felvállalni identitásukat, vallási hovatartozásukat. Folyamatosan bukkannak fel személyek, akik önmagukat zsidónak vagy zsidó származásúnak gondolják, ám e személyek közül mindössze néhányan tudják igazolni zsidó eredetüket.
Az előző rendszer kellő gondossággal fojtotta el a zsidókban az identitástudatot. A megkérdezettek szerint a vallásgyakorlás szabadsága nem hozta el a várt sikereket, és egy furcsa helyzet állt elő, melyet népvándorlásként lehetne legjobban jellemezni. A zsidóság egy része nem a zsinagógákat, hanem más történelmi, illetve újonnan alakult kisegyházakat látogatja; a zsinagógába járók között egyre több a nem zsidó identitású, akik felvállalják e közösség iránti szimpátiájukat; és akadnak olyanok is, akik körbejárják a várost, és az éppen aktuális templomba, imaházba ülnek be és hallgatják végig a szentbeszédeket.
Mára egyre többet hallhatunk olyan zsidó emberekről, akik félve, hosszú lelki tusa után, de átlépik a zsinagóga kapuit. Számukra a vészkorszak okozta sebek feltépése szükséges ahhoz, hogy visszataláljanak gyökereikhez. A zsinagógákba visszatalált hívek sok esetben nem a régen megszokott imádkozási formákkal találkoznak, s előfordul, hogy a visszatérteken csalódottság lesz úrrá, idegennek érzik a régi-új közeget és végül a távolmaradás mellett döntenek.
*
Az Izraelből Szegedre érkezett diákok nem, vagy nagyon ritkán fordulnak elő a Szegedi Neológ Hitközség zsinagógájában. Távolmaradásuk okai elmondásuk alapján a következők:
- A szegedi zsidóság tagjai között kevesen beszélik a héber, illetve az angol nyelvet, ebből fakadóan a hallgatók nem, vagy nagyon nehezen tudnak beszélgetésbe elegyedni a közösség tagjaival.
- Az általuk használt imádkozási forma merőben eltér a Szegeden megszokottól.
- A Szegedre érkezett zsidó származású diákok között (kb. 100 fő) nem sokan ragaszkodnak a kóser étkezési szokásokhoz, hagyományokhoz. Azon diákok száma, akik Szegeden hagyományőrző életet élnek (kb. 15-20 fő), nem fogadják el a Szegedi Zsidó Hitközség konyhájának kósersági igazolását. Ennek oka: a közösséget látogató diákok több alkalommal találkoztak a bejáratnál idegen eredetű élelmiszerekkel, melyek a zsidó vallási törvények alapján tiltottnak, tisztátalannak minősülnek. Számukra, és még jó néhány helyi zsidó számára ez nem fogadható el, ezért demonstratívan távol maradnak a közösségtől. Fontos megjegyezni, hogy a szegedi konyha alapvetően az ottani szociális otthont van hivatva ellátni. A Szociális Otthon lakói 99%-ban nem zsidók, és az ő rokonaik számára ezen étkezési törvények értelmetlenek, és nem is tisztelik azokat. Az, hogy e kérdés nem kapott elég figyelmet, ahhoz vezetett, hogy azon izraeli diákok sem járnak már a szegedi közösségbe, akik eredendően nem kóserek. Azt vallják: „Otthon mindenki azt csinál, amit akar, de a zsinagóga tiszta szellemiségét (kóserságát) mindenféleképpen meg kell őrizni még nekünk is, akik nem vagyunk kóserek”.
- Izraelből Szegedre érkezett vallásukat, hagyományukat megőrző zsidó fiatalok számára, az istentiszteletek alkalmával nem fogadható el az orgonajáték, az elektromos muzsika, a hangszer használata. Az itt említett személyek csendben távol maradnak a közösségtől. Ha az orgona jelenléte ekkora szakadékot képez, és távol tartja a közösség jelentős részét a zsinagógalátogatástól, akkor miért használják mégis?
Az 1868-69. évi zsidó kongresszust követően három, egymástól merőben különböző zsidó irányzat alakult: ortodox, status quo ante, illetve neológ. Ekkor épülhetett fel Budapesten a Ferenc József nevét viselő Országos Rabbiképző Intézet. Az 1868-69-es Zsidó Kongresszus alkalmával történt szakadást követően a fent említett neológ irányzat váltotta ki a legtöbb vitát. Ezen új irányzatot képviselők merőben más, modern, európai ember életét kezdték élni. A világi élet varázsa, a szép iránti igény magával hozta az orgonát a zsinagógába. Az orgonajáték kíséretével az istentiszteletek koncertjellegűvé, színpadiassá váltak. Az orgonajáték mellett a hívek hangja elhalványodott, majd elmaradt, fokozatosan az orgona vette át a fő szerepet az imádkozók helyett. Már akkor is voltak ellenzői ezen újításnak. Az ortodox közösség tagjai messze elkerülték az Új Zsinagóga épületét.
Az ide érkezett diákok életének rendezett formában való megélésének biztosítása céljából jött Szegedre a Chabad Lubavics Nevelési és Oktatási Egyesület 2009-ben. A közösségi élet számára a Dáni János utca 10. szám alatt található, 110 m²-es lakás szolgál, melyet imaházzá alakítottak át. A péntek esti istentiszteleteken a látogatók létszáma 40-50 fő közé tehető. Szombat reggeleken ez a szám a minjánra, 10 főre redukálódik. A szombatot tanulással, étkezéssel, társasjátékozással és hávdálával zárják. A Szegedre érkezett egyetemi hallgatók a vizsgaidőszakok alkalmával veszítenek imaházba járásuk intenzitásából. Évközi szüneteik során szinte mindannyian hazautaznak Izraelbe. Az itt tanuló diákok egy része vándorol egyetemről-egyetemre, nem minden esetben találják meg a helyüket, a számukra megfelelő iskolát.
*
Több évtizedes állagromlást követően, önerőből és pályázati forrásból, Hódmezővásárhely város önkormányzata felújíttatta a város egyik legimpozánsabb épületét, a zsinagógát. 2004. június 27-én ünnepség keretében került sor az újraszentelésre; azóta a hitközség itt éli a maga vallási és kulturális életét.
Minden péntek este megtartják a szombat-köszöntő istentiszteletet, melyet hagyományos dallamokon Raguczki Gábor kántor énekel. Ezt követően kerül sor a heti szakasz magyarázatára, melyet a bor és a bárchesz megszentelése követ.
Valamennyi bibliai és poszt-biblikus ünnep is megtartásra kerül. A közösség jó kapcsolatot ápol a környékbeli és a határon túli hitközségekkel. A hitközség minden évben Chanuka bált szervez, valamint találkozókat a testvérhitközségekkel. Ez a magyarországi és a határon túli zsidó közösségekre egyaránt vonatkozik. Ekkor a vendégek Romániából, Szerbiából, Szlovákiából érkeznek, valamint budapesti és a vidéki közösségekből. Ilyenkor konferenciákat is tartanak.
Gyakran szervezünk kirándulásokat Magyarország területén, sőt a határainkon túl is. Néhány példát említve, voltunk Miskolcon, Visegrádon, Prágában, Kassán és Szabadkán is. Többször jártunk Tőserdőn, ahol több hitközséget vendégül látva, sportprogramokat és szellemi vetélkedőket szerveztünk Izrael állam megalakulásának évfordulója alkalmából.
Január 27-én, a nemzetközi holokauszt emléknapon, április 16-án a magyarországi holokauszt emléknapon, valamint június utolsó vasárnapján mártír-istentisztelet keretében emlékezünk meg deportálásban elhunyt őseinkről, zsidó hozzátartozóinkról, gyerekekről és felnőttekről.
A zsinagógával közös udvarban nyílt meg hét esztendővel ezelőtt Magyarország eddig egyetlen vidéki Holokauszt Múzeuma. Az intézmény fenntartója Hódmezővásárhely város önkormányzata. A múzeum látogatottsága arról tanúskodik, hogy van igény arra, hogy megismertessük a vészkorszak időszakának történelmét a zsidó és a nem zsidó emberekkel. 2004-ben a sírkertben felavatásra került az a holokauszt emlékmű, ahová minden évben – a mártír-istentisztelettel egybekötve – elhelyezzük az emlékezés kavicsait. Kiemelkedő esemény a hitközségünk által évente megrendezésre kerülő, úgynevezett „Otthon-találkozó” azok számára, akik hajdanán a hódmezővásárhelyi zsidó elemi népiskola, illetve az iskolával együtt működtetett napközi-otthon diákjai voltak. Az elszármazottak hazánk különböző pontjairól, illetve külföldről érkeznek.