Benczúr Csaba: Hírös ’56

(dokumentumregény – részletek)

5. Kitör a forradalom Kecskeméten¹

1956. október 26-án, pénteken tíz órakor a Béke Szálló előtt különböző irányokból érkező tömeg verődik össze. Az emberek hangoskodnak, zajonganak. Elmesélik egymásnak, hogy délelőtt a pálinkafőzdénél (a szeszgyárnál) mintegy ötven fő összegyűlt, és leverték az épületről a vörös csillagot. Az egyik pártember kerékpárjához kötötték, s arra biztatták, hogy húzza maga után. A Lakatosipari Vállalatnál szintén leverték a gyűlölt rendszer jelképét. A vasutasok irodájában pedig elégettek egy koporsót, mintegy temetve a szocializmust. Aztán idejöttek a Beretváshoz leverni a vörös csillagot.

A tömegbe keveredik Gereben Bálint, akit az anyja a piacra küldött kenyérérét, sajtért. Látja az emberek arcán a haragot. Hozzácsapódik gimnáziumi osztálytársa, Klein Dániel is, akikkel ketten az osztály hangadói. Szovjetellenes kijelentéseik miatt az igazgató eltanácsolással fenyegette meg őket.

Karazsia László a Lakatosipari Vállalat dolgozója követeli Csőszi Sándortól, a Vendéglátóipari Osztály vezetőjétől, hogy szedesse le a csillagot. Az telefonálgatni kezd az igazgatónak és a városi pártbizottságra, ahol a követelés zöld utat kap. A csillag földre esik, ahol darabokra törik.

A fiúk a tömeggel tartanak, mely átvonul a Szabadság téri pártház elé, ott is leverni a csillagot. A tömeg azonban elkésett, ugyanis Daczó József és helyettese² utasítására a padlástér felől már bontani kezdik a vörös csillagot. A párttitkár tűzoltólétrát is kért segítségül, azonban a tűzoltóság vonakodva teljesíti a kérést.

Katonai szolgálati autó várakozik az úttest szélére húzódva. Vági Lajos alezredes és két katona szállnak ki belőle. Vági, a katonákat és a civileket egyaránt ellenőrző Kommendáns Hivatal parancsnoka, ennélfogva gyűlölt személy a városban. A kecskemétiek oda-odaszólnak neki, és arra biztatják a katonákat, hogy vegyék le sapkájukról a vörös csillagot, tűzzenek a helyükbe kokárdát. Nem teszik meg, pedig a repülőtéren már sor került rá.³

– Emberek, oszoljanak, és menjenek haza! – szólítja föl őket Vági.

– Vegye le a sapkájáról csillagot! – kiált az egyik katonának Bálint. – Vegye csak le!

Vági Lajos ráförmed Bálintra, és megtiltja beosztottjának, hogy levegye a jelvényt. Dániel fölelemi az öklét a katonák felé, többen lökdösődni kezdenek.

– Üssétek ezt a hazaáruló, szovjetbérenc bitangot! – kiáltja Benkő Pál, a Béke Szálló főpincére.

– Ez a disznó az étterem előtt felpofozott egy diákot! – kiált közbe valaki.⁴

A tömeg megindul az alezredes felé, aki menekülőre fogja a dolgot. Katonái a levegőbe lőnek. Nagy zavarodottság uralja a főtéri piacot. Vági Lajos és katonái a Parancsnoki Hivatal⁵ felé futnak. A felbőszült tömeg utána veti magát. Bálint és Dániel üvöltve szalad a jobbára férfiakból álló csoportban. Az őrség nem engedi be az embereket Vági után, mire kövek záporoznak a parancsnokság felé. A feldühödött emberek leverik a Rákosi címert. A bentieknek két géppisztolya és három pisztolya van. Az őrnagy telefonon jelenti az esetet a tábornoknak, aki tűzoltófecskendőkkel akarja szétoszlatni a tömeget.⁶ Háromtagú küldöttséget engednek be a parancsnokságra. A küldöttség tagja két férfiből és egy nőből áll. Hat tiszt és további tizenhat katona érkezik a bajban lévő őrnagy segítségére.⁷ Vágiék végül a hátsó kijáraton át elhagyják az épületet, és Gyurkó Lajos tábornok autójával elmenekülnek. A tüntetők csupán távozásuk után jutnak be a parancsnokságra. Egy katona fölmászik a létrára, puskatussal beveri a vörös csillag üvegburáját. Egy diák segít lecsavarozni a gyűlölt jelképet.⁸

A tömeg a Parancsnoki Hivatal elől „céltudatosan és szervezetten” átjön az Államvédelmi Hatóság székháza elé, hogy innen is leverjék a vörös csillagot.⁹ Délután van. Másfélezer ember gyülekezik a Városi Tanács másik oldalával szemközti hírhedt épület előtt. Az ávósok¹⁰ kibiztosított fegyverekkel állnak az épület bejáratában. Arany László megyei parancsnok aznap délelőtt még vidéki körúton volt a községekben. Hogy megakadályozzák a tömegmegmozdulások kialakulását, kimegy a tömeghez.

– Mit akarnak, emberek? – kérdi tőlük.

– Leverni a vörös csillagot! – kiáltja valaki.

– Meg a Rákosi címert! – teszik hozzá.

A parancsnok türelmet kér, s gyors léptekkel visszamegy az épületbe telefonálni Gyurkó Lajos tábornoknak, hogy eleget tehet-e a követelésnek. Gyurkó szíve szerint a tömegbe lövetne, ám mivel Daczó József megyei párttitkár előzőleg erélyes hangon megtiltotta neki a fegyverhasználatot, a tábornok – Daczó József megyei párttitkár határozott tiltása miatt –belegyezik a vörös csillag eltávolításába.¹¹ „Hogyha ez a kívánságuk, ám tegyék” – mondja. Mindenesetre előzőleg katonákat küldött már a rendőrséghez és a börtön biztosítására.

Csorba István színész¹² a tömeg elé áll, és elszavalja a Nemzeti Dalt.

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

– Ki a szovjetekkel az országból! Szabad választásokat! – kiabálják dühödten innen is, onnan is.

– Nem akarunk oroszt tanulni! – rikkantja Bálint.

Nagybajuszú parasztember a fiú vállára teszi bütykös kezét, helyeslően bólint.

– Igazad van, öcsém. Nem akarunk oroszt tanulni!

Az őrnagy visszatér a tömeghez, és tolmácsolja Gyurkó engedélyét. Hosszú tűzoltólétrát támasztanak az épület homlokzatához. Rövidesen kötelet fonnak a csillag fölső száraihoz, és legalább ötven ember húzni kezdi, miközben egymást biztatják. A kötél azonban elszakad. Hohn Jenő¹³, a Lakatosipari Vállalat munkása tűzoltócsákányt ragad, és leveri a csillagot. Eközben valaki a létra közepén áll biztosítani. Az akciót nagy éljenzés fogadja. Fényképezőgép csattog. A fénykép a világ számos újságjában megjelenik. Kecskemét ezzel kivívja a korabeli világ elismerését.

Arany László visszamegy a székházba, amelynek ablakában Klein Dávid komor arccal áll. Szeme az épülethez közelítő embereket pásztázza, unokaöccsét, Dánielt keresve. A parancsnok utasítást ad az ávósoknak a kapu bezárására, egyik emberével pedig a levegőbe lövet az ablakból. A géppisztolysorozat hangjára a tömeg meghátrál, csupán némi időre. Egy diák fölkúszik az épületnek vetett létrán, kitűzni a magyar zászlót. Üdvrivalgás közepette tekint végig a tömegen, de a háttérben látja gyülekezni a kivezényelt katonai századot¹⁴. Gereben Bálint apja is köztük van, ám nem ő vezeti a századot.

– Hű, ezt kár lett volna kihagyni, barátom! – rikkant örömében Bálint. Összeölelkeznek, arcuk kipirult az izgalom meg a diadal mámorától. A nagybajuszú paraszt rájuk kacsint, dörmög hozzá valamit, amiből a fiúk mit sem értenek. Majd elkomorodik. A katonák félkör alakzatba állva, körülveszik őket.

Isten, áldd meg a magyart

Jó kedvvel, bőséggel!

Az emberek a Himnuszt éneklik a veszély pillanataiban. Bálint és Dániel az élet és a halál torkában együtt fakadnak dalra gyári munkásokkal, fiatal lányokkal s idős asszonyokkal. A katonák kivárnak, nem tesznek semmit ellenük.

Klein Dávid kutatóan járó szeme megállapodik a tömeg egyik pontján, és a férfi felkiált. Nyílik az ajtó, s kirohan a térre, de a tömeg ekkorra már elindult a szomszédos Szabadság téri szovjet emlékmű irányába. A katonák átengedik az embereket. Egy másik aggódó férfi, Gereben Gábor százados ott rohan mellette, igyekszik átfurakodni az emberek között, hogy utolérje Bálintot. Egyik a fiát, másik meg az unokaöccsét üldözi. A katona rápillant a fekete bőrkabátos emberre. Tüstént tudja, miféléről van szó. Összenéznek, és szó nélkül folytatják sietős útjukat.

Gábor tudomása szerint Kockás György főhadnagy tűzparanccsal várja a tüntetőket. Ha az indulatok elszabadulnak, a katonák a fegyvertelen tüntetők közé lőnek, akik sorai között a fia is ott lesz. Klein Dávid ugyanilyen gondolatokkal siet a százados mellett. A két ismeretlen egymásra pillant, miközben a szovjet emlékmű felé futnak. Összerezzennek, amikor kattogásokat hallanak. Csak nem géppisztolyból leadott rövid sorozat? Még gyorsabban futnak, kikerülve a még ott lévő szedelőzködő árusokat.

Lukács András százados állította négyszögbe a katonákat az emlékmű körül.

– Emberek, amennyiben az emlékműhöz nyúlnak, lövetni fogok! – figyelmezteti a tömeget a százados.

Gyurkó tábornok itt is jó szívvel lövetne, azonban Daczó József vitatkozik a hadtest parancsnokkal, s azzal fenyegeti meg őt, hogy jelenteni fogja az illetékes helyen az engedetlenségét, ha megteszi. Miközben a százados ismét a tábornoknak telefonál, a tüntetők tűzoltólétrát támasztanak az emlékműhöz. Eközben a sötét gránit monolit csúcsos teteje és a csillag hátrafelé dől, jókorát csattan a kövezeten.¹⁵ A katonák tanácstalanul ácsorognak, farkasszemet nézve a diadalittas tömeggel. A tábornok utasítja a századost, hogy ne lövessen. Sem a főhadnagytól, sem a századostól nem kaptak tűzparancsot. Gábor – nyomában Klein Dáviddal – odamegy a katonai egység vezetőjéhez. Egyik férfi sem leli rokonát.

(…)

6. Az első főtéri sortűz

A hatalom arrogáns húzása kisebb-nagyobb csoportokra szakítja szét a felkelőket. Mindenesetre a Kossuth tértől a kivilágított Rákóczi út vasútállomás felőli végéig eső rész estére kiürül. A Rákóczi út elejére egy-egy harckocsi gördül, és katonák zárják el a teljes utat. A felkelőktől néhány géppisztolyt vettek el, egyebet nem találtak.

A Bács-Kiskun Megyei Tanács VB Titkárságának feljegyzése a következőkben lejátszódó eseményekről azt írja, hogy „a város főterén felfegyverzett személyek tűzfegyvereikből sorozatokat lőttek, ekkor már a magyar néphadsereg fegyverrel válaszolt, s két-három napon belül a fegyveres elemeket ártalmatlanná tették. A fegyveres harcoknak mintegy 14 halálos áldozata és kb. 30 sebesültje volt.”¹⁶

A főtéren tartózkodó ünneplő tömegből kiválik a felkelők egy csoportja, hogy behatoljon a Városi Tanács épületébe, ahol a Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság is található. Szentkirályi alezredesnek mintegy háromszáz katona áll a rendelkezésére.¹⁷ Az alezredesnek a parancs szerint meg kell tisztítania a Főteret a katonai vezetés által tudottan fegyverekkel rendelkező tömegtől.¹⁸ Harcálláspontjukat a Tiszti Klub épületében alakították ki. A hadtestparancsnok parancsa világos. „Vegye birtokba Kecskemét főterét, valamint a középületeket, és jusson ki a cigánytelepig. További feladatként vegye birtokba a cigánytelepet, és jusson ki erőivel a szociális otthoni, és semmisítse meg a felkelők ott lévő lőszerraktárát.”¹⁹

Hangszórós kocsiból távozásra szólítják fel az embereket, csekély sikerrel, mivel a tömeg még fenyegetőbben viselkedik.²⁰ Gereben Gábor a Kossuth téren néz farkasszemet a tömeggel. Kissé oldalt állnak. Négy harckocsi és több páncélautó sorakozik fel a térnek a Malom felőli oldalára.²¹ Az ő emberei közül senki sem tüzel az emberekre. Összerezzennek, amikor eldördül a sortűz. A katonák az első tűzparancsra a tömeg fölé lőnek. A tömeg szétszalad, mindenki menekül, ki merre lát. A tér hamarosan kiürül.²²

Újabb lövések hangzanak el. Nem tudni, ki lőtt: a hadsereg, avagy felkelők. Ötven körüli asszony arccal előre bukik a kövezeten. Kendője alól vér szivárog a földre. Egy géppuska felugat. A Beretvás Szálló előtt menekülő fiatalember a fejéhez kap. Rajtuk kívül még hatan lelik halálukat a város különböző pontjain történt lövöldözésben. További tizenkilenc személy megsérül, némelyik súlyosan.²³ Mi okból ölték meg őket? Mi volt a bűnük azoknak a nőknek, akik a téren puszta kíváncsiságból tartózkodtak, avagy pusztán át akartak menni a hatszáz éves város történelmi központján?

Gábor fedezéket keres. Int beosztottjainak, hogy szóródjanak szét a főtéri fák és a bokrok mögött. Tiszti Klubban kialakított harcállásponton az alezredes megtudja, hogy Gyurkó a hadtest alárendeltségébe vonja a repülőhadosztályt. Földön és a levegőben immáron Gyurkó Lajos tábornok az úr. Élet és halál fölött dönt. A katonák az ő parancsára lőnek a főtéren. A repülőgépek a repülőtéri hangárok előtt a város irányába fordulnak, hogy szükség esetén Kecskemét fölé szálljanak, és vérrel borítsák be a várost.

A Gáborék mögött a sárga keramitos téren várakozó tankok hallgatnak.²⁴ A százados nem érti a történteket. A kihirdetett honvédelmi miniszteri parancsban semmi utalás nincsen arra vonatkozóan, hogy a karhatalmi feladatok végrehajtása során mellőzzék a szolgálati szabályzat előírásait. A szolgálati szabályzat szerint előbb figyelmeztetni kell az embereket a fegyverhasználatra. Ezután tömegoszlató célzattal előbb a levegőbe, utána a lábak elé kell lőni ún. porzó sortűzzel. Ha ez eredménytelen, akkor célzottan térdmagasságon alul kell lőni, és ha a támadás tovább folytatódik, csupán akkor kell testre célzott lövést leadni.²⁵

Ehhez képest a katonák figyelmeztetés után azonnal az emberekre – fejre, test szerte – lőttek. Gábor megkövülten mered a térre. Mit teszünk a városunkkal?

(…)

9. Mit tettetek a Cigányvárossal?

Még aznap, október 27-én, szombaton, délelőtt fél tizenegykor az Erzsébetváros fölött felrobban az ég. Két MIG-15Bisz típusú vadászgép szinte lenyomja az alattuk húzódó házsorokat. A levegő megremeg hajtóműveik zajától. Előző nap Baráth Béla százados két hangszórós kocsival megjelent a telep két végénél, és felszólította a cigányokat arra, hogy adják ki a fegyvereket. Majd átkutatták a putrikat, ám mindössze lőszert találtak. Hajnalban ismét katonák jelentek meg a Cigányvárosnál, ahol rájuk lőttek.

Legalábbis később ez szerepel a katonai jelentésekben. A katonai vezetés szent meggyőződése, hogy Budapestről ismeretlenek érkeztek, akik leitatták, és azzal a „demagógiával” fellázították a cigányokat, hogy szabadítsák ki hozzátartozóikat, akik ártatlanok, csupán a Rákosi féle rezsim börtönözte be őket politikai okokból.²⁶. Ezen felül fegyvereket adtak nekik. Az immáron a légierő vezetését is kézben tartó Gyurkó Lajos tábornok továbbra is a kemény kéz politikáját vallja, miután sikerült háttérbe szorítania az őt fékezni kívánó megyei pártvezetőket, Dallos Józsefet és Ördögh Lászlót. A tábornok eleinte tankokat kíván bevetni a cigányok ellen, azután megelégszik a gyalogsággal, a légierő támogatása mellett. A harckocsik világító rakétákkal jelzik a célpontokat²⁷

A tíz óra harminckét perckor a repülőtérről felszálló MIG-eket vezető két bőrdzsekit viselő, bőrsapkás-szemüveges pilóta – Iván Dezső őrnagy és Vázsonyi Miklós százados – megnyomják a gépágyúkat vezérlő gombot. A feladatra e két rutinos pilóta lett kiválasztva. A lövedékek belefúródnak a néhol náddal fedett nyomorúságos, fehér és sárga falú épületek tetejébe, másutt cserepet törnek, gellert kapnak. Eközben a gyalogság a földön tüzel. Éppen úgy, mintha háborút vívnának.

A jelentések szerint az akciónak nem lett áldozata. A pilóták egybehangzó beszámolója szerint a putrik mellé, bozótos-füves részre lőttek, mivel a célpont a Cigányváros melletti tűzfészek. Ehhez képest az ablakokon, illetve a tetőn át befúródó golyók végeznek Válik Rozáliával és a 74 éves özv. Kilvádi Sándornéval. Lobos József is lőtt sérülés következtében hal meg a kórházban. Két kisgyermek is szörnyethalt.²⁸ Rajtuk kívül további tizenöt ember sérül meg a gépágyútűz miatt. Minden bizonnyal ekkor veszíti életét Kovács József is. Dani Sándor jobb szemét a Trombita utcában lövik meg, ám túléli a sérülést. ²⁹

Szörnyű jelenetek játszódnak le a Cigányváros utcáin. Gereben Gábor százados végignézi, mit művel a hadsereg bűnözőknek tartott a cigányokkal. Emberieit önmérsékletre inti, és ő sem süti el a fegyverét. Jajgató, hajukat tépő emberek sírnak. Ezután a telepen megjelenő katonák kézifegyvereket, főleg géppisztolyokat szednek össze elszórtan, az út mentén és a szemétdombokon. A gyalogos egységeket Lukács András százados irányítja.

A 66. Vadászrepülő Hadosztály jelentése szerint „a cigányok és a börtönből kiszabadult fegyencek igen nagy számban voltak ellátva sorozatlövő fegyverekkel és lőszerrel.”³⁰ Ha ez így volt, akkor a hadtest gyalogos egységei a területen miért csupán elszórtan, út mentén, szemétdombokon³¹ találtak fegyvert? Az akció célja egészen pontosan a „Cigányváros mellett lévő tűzfészek” megsemmisítése. Akkor miért hatolnak be magába a Cigányváros utcáiba és házaiba?

Az embereket kizavarják az utcára, ahol bántalmazzák őket. Csecsemős édesanyáknak el kell hagyniuk szerény, kis házukat, amelyeket rövidesen porig rombolnak. Egyiküknek le kell raknia a babát a földre, ki kell pólyáznia, megmutatnia, hogy nem rejtett fegyvert a gyerekpólyába. Harckocsik tarolják le a putrikat. A nőket, a gyerekeket és az öregeket sorba állítják a fal mentén, majd fölhajtják őket az ún. cigánydombra. A katonák azt mondják az őket kérdezgető cigányoknak, hogy mindez azért történik, mert a kiszabadított elítéltek megtámadták a városparancsnokságot, és ők nagyrészt cigányok voltak.³² Fegyvert fognak rájuk, de előbb az egyik tiszt, majd Gábor rájuk szól, mire a katonák békén hagyják őket. Teherautón elviszik a férfiakat, köztük a fogolyként szállított felkelőt, Fekete Lajost, akit a Trombita utcában lőnek le a Nagytemplom tornyából leadott lövéssel. Ebben az utcában lövik nyakon Karádi Mihályt is, aki életben marad.³³

Aznap a katonák közel kilencven embert előállítanak. Másnap, október 28-án, vasárnap folytatják az embervadászatot. Ennek eredményeképpen már kétszáznegyven cigányt hurcolnak be ZISZ teherautókon a homokbányai laktanyába. Ott hatalmas, közös helyiségben helyezik el őket. A jelentés szerint már honvédségi őrizetben tartanak további negyvenöt embert, akik a börtönből szabadultak ki, valamint az előző napon fegyverrel elfogott hatvanhárom személyt.³⁴

A jelentés megemlíti a Cigányváros melletti dombos területen lévő bunkerszerű épületet³⁵, ahová a fegyveresek bevették magukat. Az említett épületről – ha egyáltalán létezett – azonban semmiféle részletes leírást nem közöl, holott repülőről minden további nélkül föl lehetett volna térképezni. „Nehézfegyverekkel a környékbeli lakóházak miatt lőni nem lehetett” – írja a jelentés. Ehhez képest két vadászrepülő gépágyúzta a jelentés által „igen nagy létszámú településként” aposztrofált Cigányvárost. Emellett a jelentés álságosan megírja: „Ez az akció sikerrel járt anélkül, hogy a tűzfészek környékén lévő lakóházakban és az ott lévő emberekben kárt tettek volna.”³⁶ A szemtanúk, a szűk utcák között élő sértettek egészen mást mondtak el a történtekről.

A 3. Hadtest jelentése szerint a tüntetések leverésére kirendelt katonák „a kezdeti bizonytalanság után – amikor átestek a tűzkeresztségen – lendületesen, bátran és derekasan harcoltak, a feladatokat lelkiismeretesen végrehajtották, és az egyes feladatok végrehajtásánál az önként jelentkezőkben soha sem volt hiány. (…) A katonák tudták, hogy miért kell harcolniuk, és Kecskemét polgári lakosságának túlnyomó többsége bizalmát és támogatását élvezték. Határozottan népszerűek voltak a katonák az október 26-a utáni napokban, és többen kérték, hogy tisztítsák meg Kecskemétet a fegyveres ellenforradalmároktól, a rabolni szándékozó cigányoktól.”³⁷

Valóban így reagált volna a Hírös Város többségi magyarsága a perifériára szorult cigánysággal szemben, mint amit a rep15ülősök jelentése leírt? Az emberek tényleg nem tanultak a szörnyűséges 1944-es deportálások tanulságából, hogy mire vezet az egoizmus és a közöny?

Az utókorra hárul a feladat, hogy eldöntse, melyik beszámoló életszerűbb: a Magyar Néphadsereg később elkészült jelentéseiben megfogalmazottak, vagy pedig az események elszenvedőinek állításai, melyeket kórházi kimutatások is megerősítenek.

#