A 20. század első harmadában az európai zsidó lakosság azon volt, hogy a kultúra, a tudomány, a művészet és a társadalmi élet modernizációjának hordozójaként lépjen fel. Mindez nem volt egyértelműen pozitív hatással a tradicionális zsidó hagyományok ápolását szorgalmazókra, de az általános környezetre sem. Sigmund Freud, Franz Kaffka, Einstein, Franz Werfel, Hermann Broch, vagy a francia festőként ismert, ám eredetileg a vilnai zsidóságból származó Chaim Soutene, aztán Chagall, s a magyar világban soktucatnyi író, költő egyfelől átalakították világuk szellemiségét, másfelől növelték az idegenkedés zavarát.